A lovaglás után sikerült egy kicsit megnyugodnom, viszont amikor már az esküvőre készülődtem, akkor megint újra éreztem magamon az idegesség jeleit. A gyomrom összeszorult, a szívem majd' kiugrott a helyéről, a torkomban pedig egy hatalmas csomót éreztem, amitől azt hittem menten megfulladok. Próbáltam egyenletesen lélegezni, de ez nem volt lehetséges ebben az állapotban, inkább örültem, hogy azért levegőt bírtam kapni.

Egy krém színű ruhát viseltem, aminek piros átmenetes volt az alja és az ujja. Egy vörös szalagot is kaptam a nyakamba mellé. A hajam két oldalról befonták, majd azt összefogták, a többit kiengedve hagyták. Még egy párta szerűséget is kaptam a fejem tetejére, amiben kicsit hülyén éreztem magam, de ha ez kell, akkor legyen.

- Készen vagy, kisasszony. - lépett el tőlem a szolgálólány, miután az utolsó simítást is elvégezte, majd gyönyörködve végig nézett rajtam. - Csodálatosan szép vagy!

- Köszönöm! - bólintottam, miközben próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra. Nem tudom, hogy ez mennyire jött össze, mert olyan ideges voltam, hogy úgy éreztem, mintha az arcom lebénult volna.

- Kopp, kopp, bejövök! - dugta be a fejét az ajtón Ellyn, majd egész testével belépett. - Gyönyörű vagy, Cass! Kicsit fura, de gyönyörű! - nézett végig rajtam. - Én mindig azt hittem, hogy az esküvői ruha az fehér, mint Florisé és Marisé volt.

- Ez másmilyen esküvő lesz. Teljesen más... - sóhajtottam, miközben én is megcsodáltam magam a tükörből. Valóban elég fura volt, de szép.

- Minden rendben lesz! - simogatta meg a hátam a húgom, mire hálásan rámosolyogtam.

- Cassandra... - nyitott be Alicent a szobába. - Elkészültél? - lépett beljebb, majd mikor meglátott, elmosolyodott.

- Elkészültem... - vettem egy mély levegőt.

- Gyere, kérlek! - nyújtotta felém a kezét az asszony, hogy kövessem.

A helyszín a Sárkányverem előtt volt. Mindenhol fáklyák világítottak, amikkel körül volt véve egy üres terep, ahova majd Aemonddal be kell állnunk. Egy kis asztal is volt felállítva, amin egy kelyhet fedeztem fel, mellette egy kisebb méretű tálkát - aminek nem láttam a tartalmát - és egy kést. Ettől még jobban elkapott a szorongás és az idegesség.

De aztán megláttam Aemondot... Ő is ugyanúgy volt felöltözve, akárcsak én, annyi volt a különbség, hogy neki a ruhája alsó része nem szoknya volt, hanem egy bő szárú nadrág és nem volt semmi a fején. A haja két oldalról neki is össze volt fonva, ami meglehetősen jól állt neki.
Aztán meglátott engem, és halványan elmosolyodott. Ez egy kicsit felbátorított, így én is viszonozni tudtam ezt. Majd sóhajtottam egy nagyot, és odasétáltam hozzá.

- Csodaszép vagy! - mondta, miközben csillogó szemmel végig vezette rajtam a tekintetét.

- Pedig biztos hulla fehér lehetek. - nevettem fel kínosan, mire megrázta a fejét.

- Nem. Tökéletes vagy! - mondta, én pedig teljesen elpirultam. Tökéletes... Soha senki nem mondott még ilyet nekem, mert tudtam magamról, hogy nem vagyok az.

- És... mikor kezdődik ez az egész? - kérdeztem tudatlanul. Igazából fogalmam sem volt, hogy mi ennek a menete, szóval biztosan el fogom rontani. Csak a szokásos...

- Amikor készen állsz. - vonta meg a vállát.

- Hát én készen állok, ha te is készen állsz. - kulcsoltam össze magam előtt az ujjaim.

- Akkor gyere. - fogta meg a kezem, majd odavezetett az oltárnak nem nevezhető ponthoz, hogy megkezdődjék a szertartás.

Miután felálltunk a helyünkre, mind a ketten bólintottunk, hogy kezdődhet, a férfi pedig elkezdett nemes valyrul beszélni. Kicsit se érzem magam kínosan, hogy nem értem miről beszél... Komolyan muszáj leszek megtanulni ezt a nyelvet, ha nem akarom magam hülyének érezni, mert itt körülbelül majdnem minden eseményt nemes valyr nyelven tartanak.

Aztán a férfi - miközben beszélt - elénk nyújtotta azt a kis tálkát, amiben sötét vörös, sűrű folyadék volt. Vér.
Aemond belemártotta az ujját a vérbe, majd azt végig húzta az ajkaimon és a homlokomon. A fiú ránézett a tálkára, ezzel jelezve, hogy most nekem is ezt kell tennem.
Én is belemártottam az ujjam, és végig húztam Aemond ajkán és homlokán.
Aztán a férfi letette a tálat, és felvette a kést. Itt ijedten néztem a félszemű fiúra, aki bátorítóan mosolygott rám.
A férfi átadta Aemondnak a kést, aki végig húzta az élét a bal tenyerén, majd átadta nekem. Egy pár másodpercig csak néztem a kezemben pihenő éles tárgyat, majd vettem egy mély levegőt, és bent tartottam addig, amíg én is megvágtam a tenyerem. Majd miután végeztem, visszaadtam a kést, és Aemonddal összeszorítottuk a megvágott kezünket. A férfi egy vörös, arannyal díszített szalaggal kötötte össze a kezünket, miközben a vérünk lecsöpögött a földre. A férfi elvette a kelyhet a kis asztalról, majd felém nyújtotta. Én átvettem tőle azt a szabad kezemmel, és beleittam, majd átadtam Aemondnak, aki szintén ivott belőle, aztán visszaadta a férfinak. Ő újból beszélni kezdett nemes valyrul, miközben a félszemű fiú rávezette a kezét az arcomra, majd megcsókolt.

★𐂂★

Miután vége lett az ünnepségnek, újból készülődni kezdtem, de ezentúl a nászéjszakához.
Megszabadultam az esküvőn viselt ruhától, helyette pedig egy sötétzöld, csipkével díszített hálóruhát kaptam, amire egy ugyanolyan zöld köntöst húztam. A hajamat kifésülték, miközben megtisztították az arcom a vértől, amivel még Aemond kent fel.

- A ruhát nem szabad levenni. Sem az aktus után, sem az aktus közben. - informált Thália, Alicent szobalánya, mire bólintottam. - A közösülés nem lesz kellemes, fájhat. Viszont a mai este nem is az élvezetről fog szólni, hanem, hogy utódot foganj, amivel biztosítani tudod a herceg örökösödését.

Miután minden információt végig hallgattam, átmentem abba a szobába, ahol Aemond elméletileg már várt engem.
Lassan benyitottam a szobába, majd olyan lassan is csuktam be magam után. Aztán megláttam őt, nekem pedig a lélegzetem is elállt. Még csak most jöttem rá, hogy minek is jött el s pillanata, amitől jobban rettegtem, mint amikor fel kellett vágnom a tenyeremet.

Aemonddal egy pár pillanatig csak néztük egymást, de aztán tettünk egy lépést közelebb egymáshoz. Végül odasétáltam hozzá, majd egészen közel megálltam előtte. A fiú kisímított egy tincset az arcomból, miközben én végig vezettem az ujjaim a haján, majd az arca vonalán.

Aztán Aemond megcsókolt. Én egyből beleakasztottam a karjaim a nyakába, miközben ő végig simított a hátamon, majd a keze megállt a derekamon. Azután az én kezem megakadt a fiúnak a szemkötőjének a csattjánál, mire ő egyből hátra kapta a kezét, ezzel lefogva az én kezemet, így el is szakadtunk egymástól.

- Nem akarod te azt látni... - rázta meg a fejét.

- Pedig szeretném. Ma este szeretném látni az egész arcod! - húztam végig az ujjam gyengéden a hegen.

- De akkor had vegyem le én. - mondta, mire bólintottam. Aztán Aemond kicsatolta a szemkötője csattját, és lassan levette az arcáról, így megcsillant előttem a kék zafír, ami a szemét helyettesítette. Én halványan elmosolyodtam, majd a hüvelykujjammal megsimítottam az arcát a szeme körül, majd adtam rá egy csókot.

- Meseszép... - suttogtam, mire Aemond értetlenül nézett rám, de én újból megcsókoltam.

Aemondot itt már nem érdekelte, hogy hogyan érthettem azt a szemére, hogy meseszép, csak csókolt és csókolt. Aztán felkapott az ölébe, odavitt az ágyhoz, amire ledobot, és fölém kerekedve végig csókolt a nyakamon, a kulcscsontomon, miközben a kezét végig vezette a testemen. Azután feljebb hajtotta a ruhámat, amitől a szeme csillogni kezdett a vágytól. Aemond megszabadult a testét takaró anyagtól, és újból fölém hajolt, mire én hirtelen összezártam a lábaimat.

- Várj! - szólaltam meg hirtelen. - Nagyon fog fájni? - kérdeztem félve.

- Óvatos leszek, bízz bennem! - suttogta a fülembe, mire bólintottam. A félszemű fiú lassan benyúlt a combom közé, és szétnyitotta a lábaimat. A kezeivel az arcom mellett támaszkodott, miközben megéreztem, ahogy Aemond belém hatol.

Erre egy nyögés hagyta el a számat, miközben becsuktam a szememet. Aztán a szőke fiú egy lassú, egyenletes mozgást kezdett diktálni, mire egyre beljebb éreztem őt magamban, és a fájdalom, amit az elején éreztem, az is kezdett elmúlni.