Másnap reggel olyan korán keltem, hogy még szinte sötét volt, a nap most kezdett feljönni. Általában, ha korábban felkelek a szokásosnál, akkor elmegyek egyet futni a parton.

Egy bőr nadrágot húztam fel, egy bőr felsővel, a hajam pedig összekötöttem egy szalaggal. Halkan csuktam be a szobám ajtaját, nehogy felkeltsem a húgaimat - mert mind a négyünk szobája egymás mellett volt -, és halk léptekkel elindultam ki a várból.

A folyosókat szürkület borította, egy-két gyertya, ami világított a falakon, de amúgy semmi világosság. Egyedül az őrök voltak fent, de miattuk nem kell aggódni, meg ők már hozzá szoktak, hogy ilyenkor futni megyek, ha nem tudok aludni. 

A kellemes szellő megcsapta az arcomat, amikor kiléptem a vár kapuján. Egy percig sem haboztam, ahogy lesétáltam a lépcsőn már futásnak is eredtem. Lassan futottam le a partig, hogy addig se fáradjak el, majd miután leértem gyorsabban kezdtem szedni a lábaimat. A tengerpartot nem lehet olyan rövid idő alatt lefutni, de én mindig egyszerre lefutom az egészet, ráadásul pihenés nélkül. Sosem szoktam megállni, csak futok és futok. Már szinte hozzá vagyok szokva. 

A Nap is már egyre jobban megmutatta sugarait, így kezdett egy kicsit kiütni a meleg és elkezdtem izzadni. Viszont a Napot elég hirtelen eltakarta valami, ami biztos nem felhő volt. Futás közben felpillantottam az égre, és megláttam egy hatalmas sárkányt az égen. Egyből megálltam, majd figyelni kezdtem az állatot a magasban. A fenevad nagysága egyből elárulta lovasát is, mert csak egyetlen személynek van ekkora sárkánya. Aemond Targaryen. Nem gondoltam volna, hogy a herceg ilyen korán érkezik Viharvégbe, azt hittem később jön. Emiatt gyorsabban kell befejeznem a futást, hogy lefürödhessek, és illedelmesen fogadni tudjam vendégünket, mert különben atyám fel lesz háborodva, ha nem megfelelően jelenek meg.

Gyorsan lefutottam a maradék távot, csak a végére már nem igazán kaptam levegőt. Ennek ellenére még a váron belül is futottam, hogy gyorsan a fürdőbe érjek. Itt nem vályog kádban fürödtünk, hanem volt egy külön szoba a fürdésnek, ahol be volt építve a földbe egy kisebb medence. 

Most nem tölthettem olyan sok időt a fürdéssel, mert gyorsan készen kell lennem. A köntösömet magamra kaptam, majd besiettem a szobámba, hogy felöltözhessek. Egy fekete színű ruhát vettem fel, a hajamat befontam, majd kontyba fogtam, és egy szintén fekete szalagot kötöttem bele. Éppen készen voltam, amikor a szolgálólány benyitott, hogy az édesapám hívat a Nagycsarnokba, hogy fogadjuk a herceget. 

Amikor már a csarnokban voltam a három húgommal, kinyílt az ajtó, mire Ellyn egyből megszorította a kezem. Izgatott volt, és majd' kiugrott a bőréből, míg engem egy cseppet sem izgatott a herceg megjelenése. Inkább untam magam, és azt kívántam bárcsak vége lenne már ennek az egésznek. De a szomorú az, hogy még el sem kezdődött.

- Aemond Targaryen, a Targaryen-házból. - jelentette be az egyik őr, a félszemű herceg pedig belépett az ajtón.

A kardja csörgött az oldalán minden egyes lépésénél. Az arcvonásai élesek voltak, és az izmai megfeszültek. Az arcán nem volt jelen egy csepp érzelem sem. Hosszú, ezüstös haja a vállára omlott, aminek egy része össze volt kötve, hogy ne lógjon a szemébe. A szeme pedig... A szeme nem bíbor színű volt, pedig azt mondják, hogy az igazi Targaryeneknek, akik tiszta vérűek voltak, azok hófehér, ezüstös hajjal és bíbor szemekkel rendelkeztek. Ehelyett a szeme kék volt, mint a gyémánt és teli volt hidegséggel.

Az ereimben mintha meghűlt volna a vér, ahogy figyeltem a fiú közeledő alakját. Azután megállt apám előtt, és egy aprót biccentett. Így, hogy most közelebbről szemre tudtam venni az arcát, megláttam a heget, ami a szemkötője alatt kezdődött és a homloka közepén ért véget. Amit a szemkötő rejtett, arra lehet inkább nem is vagyok kíváncsi. 

- Nagyuram! Köszönöm e remek fogadtatást! - szólalt meg a herceg. A hangja szintén nem tükrözött érzelmet, ahogy ezt az arca is kimutatta. 

- Köszöntünk Viharvégben, Aemond herceg! - állt fel atyám a székéből, majd kezet fogott a félszemű fiúval. - Remélem jól telt az utad! 

- Minden rendben volt. - bólintott a herceg. 

- Hadd mutassam be neked a lányaimat. - mutatott ránk atyám, Aemond pedig végig vezette a tekintetét rajtunk. Ellyn erre úgy megszorította a kezem, hogy szinte egy csepp vér sem maradt az ereimben. - A legidősebb lányom, Cassandra. - mutatott rám atyám.

- Hercegem. - hajoltam meg előtte jó mélyen, mielőtt még az is baj lesz, hogy nem hajoltam meg eléggé.

- A másod szülött lányom, Maris. - mutatott rá a húgomra, mire ő is meghajolt. - A harmadik, Ellyn. - állt meg a keze most rajta.

- Üdvözöllek, hercegem! - hajolt meg Ellyn mosolyogva. 

- Ő pedig a legfiatalabb lányom, Floris. - mutatott rá végül a legfiatalabb húgomra, aki szintén meghajolt.

- Anyám azt mondta, hogy úgy tudja már kettő férjnél van a négy közül. - fordult atyámhoz félszemű Aemond, apám pedig helyeselve bólintott.

- Maris házas Ser Walter Brownhillel, Floris pedig nemsokára házasodik Thaddeus Rowan nagyúrral. Cassandra és Ellyn, akik még nem férjezettek. - nézett kettőnkre atyám.

- Cassandra a legidősebb és még nincs férje? - vonta fel a szemöldökét Aemond, miközben rám nézett, és végig vezette rajtam a tekintetét. 

- Nem találtunk még megfelelőt számára. - magyarázkodott apám. Atyám sosem volt az a fajta, aki magyarázkodott volna bárkinek is, de úgy látszik most mindent meg kell tenni, hogy bevágódjon a herceg előtt.

- Mennyi idős vagy, Cassandra? - fordult felém a herceg, mire én egy kicsit meglepődtem hirtelen kérdésén.

- Tizenkilenc éves vagyok, hercegem. - feleltem illedelmesen, Aemond pedig közelebb lépett hozzám. Egy lépés választott el a fiútól, én pedig elfelejtettem mégis hogy kell levegőt venni. Nagyot nyeltem, miközben lesütöttem a szemem, mert nem mertem a szemébe nézni.

Hogy azért nem mertem a szemébe nézni, mert féltem tőle, vagy ijesztőnek találtam a sebhelyét? Nem tudom... De azt tudom, hogy belül remegtem, mint a nyárfa levele, csak ezt sikerült nem kimutatnom. Szívem hevesen dobogott, és úgy éreztem, hogy majd' kiugrik a helyéről. Zavarban éreztem magam, és menten azt hittem kiadom magamból a tegnapi vacsorát. Ahogy végig mért tetőtől talpig, az rettenetesen kellemetlen helyzetbe hozott. Istenem, mégis hogy fogom kibírni ezt a négy napot, amit itt fog tölteni.