Mivel pontosan nem tudtam, hogy Aemond mikor érkezik, ezért hamar felkeltem, hogy nyugodtan el tudjak készülni. Annyit írt a levélben, hogy reggel, de gondolom azért, hogy több időt eltölthessek Királyvárban, hogy megismerhessem az ottani környezetet és az ott élő embereket. Bevallom egy kicsit izgulok is. Kicsit? Rettenetesen izgulok. Vajon mit fognak hozzám szólni, hogyan fogadnak majd? Viszont ennek ellenére egy kicsit várom is, hogy megismerjem a vőlegényem családját.

Nem akartam túlzásba vinni az öltözködést, de azért nem is jelenhetek meg úgy, ahogy általában szoktam felöltözni. Anyám egyik ruháját húztam fel, amit atyám javasolt. A ruha sötétkék volt, pánt nélküli. Ez egy kicsit kiemelte a dekoltázsomat. A hátához oda volt varrva egy ugyanolyan színű csipkés háló, ami leért a földig. Ezüst nyakláncot, fülbevalót és karkötőt húztam fel mellé, ami csodálatosan ment a ruhához.

- Cass, megjött a... - nyitott be a szobába Floris, és amikor meglátott, elállt a szava. - herceg. - fejezte be a mondatot, majd nagyot nyelt.

- Na, hogy nézek ki? - fordultam körbe, hogy minden oldalról megvizsgálhasson.

- Nem jutok szavakhoz. - rázta meg a fejét, a szája pedig még mindig tátva volt. - Ez nem anya ruhája volt?

- De. - mosolyodtam el szomorúan. Imádtam anyámnak ezt a ruháját, el sem hiszem, hogy most én hordom.

- Mintha rád öntötték volna. - mosolyodott el ő is, majd sietve megölelt. - Csodálatos vagy, Cassandra, remélem tudod! - suttogta.

- Szeretlek, Floris! - szorítottam meg erősen.

- Én is szeretlek, nővérkém! - szipogott egyet. - Ellynnel pedig ne foglalkozz, nem érdemes vele törődni! - legyintett.

- Tudom, de ő is a húgom. - sóhajtottam.

- Majd megbékél, csak időbe telik neki. - simította meg a karom. - Na gyere, ne várassuk meg a herceget. - karolt belém.

- Várj, a kabátom. - vettem el gyorsan a szék támlájáról a szőrme kabátom, majd egymásba karolva kiléptünk az ajtón.

A csarnokban ott állt Aemond, és Marisszal beszélgetett. Velem háttal állt, de amikor Maris meglátott, eltátotta a száját, ezt követően Aemond pedig megfordult. A herceg is meglepődött, amikor meglátott. Kétszer vezette végig rajtam a tekintetét, majd az megállt az arcomon. Mikor odaértem elé, a félszemű fiú felém nyújtotta kezét, én pedig belehelyeztem a kezem a tenyerébe, ő pedig a szájához emelte, és egy csókot lehelt rá.

- Gyönyörű vagy, Cassandra! - mondta nekem Aemond.

- Az nem kifejezés. - szólalt meg Maris is, mire egy kicsit elmosolyodtam.

- Köszönöm! - biccentettem.

- Indulhatunk? - lépett mellém a herceg, hogy belé tudjak karolni. Én úgy is tettem, majd bólintottam.

- Igen.

- Vigyázz a nővéremre, Aemond herceg, mert két húgával gyűlik meg a bajod! - fenyegette meg Floris játékosan Aemondot.

- Attól nem félek. - nevette el magát a szőke fiú. - Cassandra nálam biztonságban van! - nézett rám, mire én lesütöttem a szemem, mert sikerült elpirulnom.

Aemond volt olyan kedves, és tartotta nekem a kabátomat, amíg belebújok, aztán indulhattunk is ki a sárkányához. Nem igazán repdestem az örömtől, hogy egy sárkányon kell utaznom, de van más választásom? Nem tudom mit gondoltam akkor, amikor én is egy ilyen fenevadra vágytam.

- Add a kezed! - fogta meg a kezemet Aemond, és Vhagar orrának nyomta.

- De hiszen a múltkor már megismertettél vele. - néztem rá értetlenül.

- Muszáj most is, mert ezentúl te is velünk repülsz. A sárkányok pedig csak a saját lovasukat tűrik meg a hátukon. - mondta, én pedig bólintottam. A szőke herceg előre felmászott, majd segített nekem is felülni.

- Jó magason vagyunk. - néztem le, majd nagyot nyeltem.

- Majd még milyen magason leszünk, úgyhogy öleld át a derekam. - utasított, de én csak összeráncolt szemöldökkel néztem már. - Jaj, ne csináld már magad! Vagy leesel, vagy átöleled a derekam. Választhatsz. - vonta meg a vállát. - Melyikbe halsz bele? - nézett rám felvont szemöldökkel.

Én csak megforgattam a szemem, majd átöleltem a derekát. Aemond eloldozta az irányítóköteleket, majd repülésre utasította Vhagart nemes valyrul, amiből egy szót sem értettem. A sárkány végül szárnyra kapott, én pedig még jobban szorítani kezdtem a fiút, hogy le ne essek.

Amikor már egy ideje repültünk, akkor már kezdtem egyre jobban érezni magam. A félelem is alábbhagyott, és egyre bátrabban ültem Aemond mögött. A fiú illatát ahogy belefújta a szél az orromba, az is segített a megnyugvásban. Ráhajtottam a fejem a herceg hátára, és mosolyogva behunytam a szemem. Hagytam, hogy a szabadság érzése magával ragadjon, miközben a szél belekapott a hajamba.

Észre se vettem, hogy megérkeztünk. Annyira el voltam ragadtatva és az agyam is úgy éreztem kikapcsolt, hogy fel sem tűnt, amikor a sárkány leszállt a szilárd talajra. Aemond is leszállt, majd lesegített a hatalmas fenevad hátáról. Jó érzés volt újra a talajon érezni magam.

Egy hintó állt nem messze, ami elé két gyönyörű fekete ló volt befogatva, meg volt egy különálló almás-deres paripa is gazdátlanul. A félszemű hercegbe karolva sétáltam el a hintóig, majd mikor felléptem az első lépcsőfokra, megálltam.

- Te nem jössz? - vontam fel a szemöldököm.

- Nem. Én elől lovaglok. - nézett rá az almás-deres lóra Aemond. - Most szállj be, ne várassuk meg a többieket. - mondta, én leültem a helyemre, ő pedig becsukta a kocsi ajtaját.

A lyukakon láttam, ahogy a herceg felszáll a lovára, majd megsarkalja, és elindul a hatalmas vár felé. A lovaskocsi is megindult utána.
Ahogy kezdtünk elérni a városhoz, úgy kezdett egyre nagyobb lenni a tömeg. Az őrök próbálták visszatartani a tömeget, mert mindenki Aemondot vagy a lovaskocsit próbálta megérniteni.
Úgy látszik eléggé elterjedt a híre, hogy a herceg feleség jelöltje megérkezik, mert gondolom nem mindennapi eset az, ha Aemond ő maga lovagol elől, hogy utat adjon a lovaskocsinak.

Miután a kocsi lassan begurult a kapun, ott már nem volt tömeg, így nyugodtan kiszállhattam. Amikor leléptem az utolsó lépcsőfokról, egy kicsit melegem lett. Az idő fülledt volt, a szellő sem járt, így elég állott volt a levegő. Viharvégben szinte mindig fúj a szél és elég sűrűn esik az eső, de itt még a fák levele sem mozgott.