Jungkook hajthatatlan volt. Elhatározta, hogy mindenképpen beszélni fog az apjával, erről pedig senki sem tudta lebeszélni. Nem hallgatott Dowonra, figyelmen kívül hagyta Xiont, még a barátai és Jimin sem tudta megváltoztatni a fekete hajú véleményét. Mivel úgy érezte, hogy ez az egész az ő hibája, ezért saját maga akart megoldást találni. Egyedül. Hajlandó lett volna alkudozni az apjával Jimin érdekében. Bármire képes lenne, csak a rózsaszín hajú maradhasson a gimnáziumban. Sikerült elérnie, hogy Jiminnel és apjával tarthasson hétfőn, így hárman indultak el az iskolába.

- Ugye nem fogsz kiabálni vele? – kérdezte a fiatalabb, amikor már az igazgatói iroda felé tartottak.

- Még egyelőre nem tudom – vonta meg a vállait Jungkook.

Szinte egyáltalán nem gondolkozott azon, hogy mit fog majd az apjának mondani. Valószínűleg úgyis elszáll az összes gondolata, amint meglátja. Na, meg Jaeho úgy ismeri a fiát, akárcsak a tenyerét, ezért, ha esetleg jól is érvel majd Jungkook, az apja biztosan visszavág valami ütősebbel.

- Szerintem jobb lenne, ha most csak mi ketten Jiminnel mennénk be – fordult Dowon a fekete hajú felé. – Először szeretnék én beszélni vele, ha pedig nem érek el semmit, akkor jöhetsz te. Úgy jó?

- Igen – mondta Jungkook, bár nem teljesen örült a férfi ötletének. Viszont úgy volt vele, hogy először hagy próbálja meg csak ő, úgy sem fog semmit sem elérni vele. Jaeho túlságosan keményfejű és csökönyös, szóval szinte lehetetlen, hogy Jimin apja elérjen nála bármit is.

- Minden rendben lesz – súgta oda Jimin a fekete hajúnak, aki csak eleresztett egy apró mosolyt és bólintott egyet. Hát, persze... Jungkook a folyosón maradt, Jimin és Dowon pedig bementek az igazgató irodájába.

Érezhető volt a feszültség a kis helyiségben, amint Jaeho és Dowon tekintete találkozott. Mindketten megfeszültek, de szerencsére egyikőjük sem szólalt meg, csak pislogás nélkül egymás szemeibe bámultak. Jimin ahogy csak tudta, összehúzta magát, mintha ott sem lenne. Legszívesebben kint maradt volna Jungkookkal a folyosón, de mivel az ő jövőjéről van szó, így sajnos jelen kellett lennie az irodában.

- Igazán kedves tőletek, hogy bejöttetek – csapta össze tenyereit elégedetten az igazgató. – Akkor már keresem is a papírokat, amiket alá kellene mindkettőtöknek írni.

- Miért is lettem kirúgva pontosan? – kérdezte Jimin halkan, ugyanakkor magabiztosan.

- Nem tudod? – lepődött meg Jungkook apja. – Többszöri figyelmeztetés után is loptál az iskola tornaszertárából. Ezt nem nézhetjük el egyetlen diákunknál sem. Még nálad sem, Park.

- Tessék? – háborodott fel egyszerre Jimin és Dowon is.

- Ugye most csak viccelsz? – szorította ökölbe kezeit a férfi. – Ennél nagyobb hülyeséget ki sem találhattál volna. Tisztában vagy azzal, hogy jelen helyzetben fordulhatnék a rendőrséghez is?

- Hajrá! – vonta meg vállait Jaeho. – Szerinted inkább neked hinnének és nem nekem? Elvégre is, én egy igazgató vagyok. Te pedig?

- Van bármiféle bizonyítékod Jimin állítólagos lopásai ellen?

- Két testnevelés tanár is látta Jimint tornaeszközöket lopni – villantotta ki fogait az igazgató, majd a rózsaszín hajú elé tolt egy fehér papírt. – Sajnos a biztonsági kamerák nem rögzítették, de két felnőtt ember biztosan nem hazudna ilyesmiről. Miért akarnának ártani egy tizedikes diáknak?

- Te... – csapott az igazgató asztalára idegesen Dowon. – Hogy lehetsz ennyire gusztustalan? Jimin nem csinált semmi rosszat. A családi gondjaidat ne az én fiamra vezesd át!

- Jimin nem csinált semmi rosszat? Valóban így gondolod? – horkantott fel Jaeho. – Megrontotta a fiamat! Telebeszélte a fejét, ellenem fordította és emiatt elhagyta a családját. Szerinted ez teljesen normális?

- Mikor fogod már fel végre, hogy nem Jimin miatt költöztem el otthonról? – tárta ki az igazgatói iroda ajtaját Jungkook, akinek mellkasa gyors tempóban emelkedett és süllyedt. Nagy önkontroll kellett neki ahhoz, hogy eddig kibírja, mert szíve szerint már akkor berontott volna, amikor apja hazudozni kezdett Jiminről. – Miattad. Te vagy az egyetlen oka annak, amiért már nem bírtam tovább ott élni. Érted?

- Te meg mit keresel itt? – döbbent meg Jaeho, ugyanis egyáltalán nem számított fiának megjelenésére.

- Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd a szerelmem életét is – mondta a fekete hajú, majd az említett mögé sétált és két vállára tette kezeit. Szándékosan kiemelte a szerelmem jelzőt, ami meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis az igazgató majdnem lefordult a székéről.

- Ez valami vicc?

- Te vagy a vicc! – szorította össze fogait Jungkook. – Eddig is tudtam, hogy képes vagy aljas és undorító dolgokra, de a mostani az összesen túltesz. Kirúgod Jimint, mert őt választottam helyetted és azt hazudod, hogy lopott? Még két tanárt is lefizetsz? Szerinted így kell viselkednie egy igazgatónak, akinek nem mellesleg két gyereke is van? Nem példát kellene inkább mutatnod? – kelt ki magából teljesen Jungkook.

Elérkezett arra a pontra, amikor már meg sem próbált odafigyelni szavaira. Csak mondta, ami a csövön kifért, ez pedig határozottan nem tetszett Jaehonak. Jungkook besokallt. Eleget szenvedett már az apja miatt, amit nem fog tovább tűrni. Ha kell akkor tiszteletlenül és undorítóan fog viselkedni azzal az emberrel, aki felnevelte. Talán így majd sikerül elérni, hogy kicsit magába nézzen, mert beteges, amit már egy ideje csinál.

- Ne te akard nekem megmondani, hogy hogyan mutassak példát a gyerekeimnek és hogyan ne! – emelte fel a hangját Jaeho is.

- Ha ennyien mondják, hogy valami nincsen rendben veled, akkor nem kellene kicsit elgondolkodnod és esetleg magadban keresni a hibát? – kérdezte Dowon.

- Ti most összefogtatok ellenem, vagy mi van? – sóhajtott fel az igazgató. – Azt hiszitek, hogy bármit is elértek ezzel? Akkor most mondom nektek, hogy nem! Jimin nem fog az én gimnáziumomba járni! Itt vannak a papírok, mindketten írjátok alá és tűnjetek el. – tolt Dowon és Jimin elé is egy-egy hivatalos papírt.

Jungkook amilyen gyorsan csak tudta magához vette a fehér papírokat, majd nemes egyszerűséggel széttépte azokat. A helyiségben megfagyott a levegő és mind a hármuk tekintete a fekete hajúra tévedt. Akkor sem fogja kirúgni innen Jimint.

- Mit kell csinálnom ahhoz, hogy Jimin tovább tanulhasson itt? Hm? Mondd el és megcsinálom! – mondta Jungkook.

- Jungkook... – szólt rá a rózsaszín hajú, de az idősebb csak leintette.

- Ha? Apa, mondd, mit kell csinálnom annak érdekében, hogy Jimin itt folytathassa a tanulmányait! – lépett el Jimin mögül a fekete hajú, majd odasétált az apjához.

Jaeho látszólag elgondolkodott. Igazából számítani lehetett a válaszára, de azért reménykedtek valamiféle csodában, aminek köszönhetően Jungkook apja végre észhez tér. Ez viszont nem történt meg, mert válaszadás előtt kihúzta magát és önelégült fejjel közölte a fiával, hogy mik a feltételei.

- Először is visszaköltözöl hozzám és a nővéredhez – mutatott a hüvelykujjára. – Továbbá magántanuló leszel a továbbiakban is, ahogy az elköltözésed előtti napokban voltál. Harmadjára pedig szakítasz Jiminnel.

- Nem! – vágta rá azonnal a rózsaszín hajú.

- Nem? – nevetett fel Jaeho. – Szerintem te pont nem vagy olyan helyzetben, amikor kinyilváníthatnád a véleményedet.

- Jó – motyogta Jungkook. – Benne vagyok!

- Nem, Jungkook! – förmedt rá a fekete hajúra Jimin. – Rúgjon ki, nem érdekel. De nem foglak elveszíteni téged megint. Nem emlékszel, hogy mit beszéltünk?

- De, emlékszem. Viszont nem fogom hagyni, hogy tizenhat évesen abbahagyd az iskolát. Szóval visszaköltözök apáékhoz, magántanuló leszek és szakítok veled.

- Nem fogom hagyni, hogy ilyen hülyeséget csinálj miattam – rázta meg a fejét Jimin. – Szinte csak most sikerült kiszabadulnod a börtönből és már is vissza akarsz menni?

- Nincs más választásom, baba – eresztett el egy szomorú mosolyt Jungkook.

- De! Rengeteg más választásod van! – kelt fel a székéből Jimin, majd a barátjához sétált. Megragadta a két felkarját és szembe fordította magával, hogy csak is rá koncentráljon a következő percekben. – Együtt vagyunk ebben az egészben, emlékszel? Megbeszéltük, hogy közösen hozunk innentől kezdve döntéseket. Akkor miért akarsz megint hősködni?

- Mert a legjobbat akarom neked – motyogta Jungkook.

- Szerinted, ha szakítunk az jó lesz nekem? Ha eltűnsz az életemből, akkor minden megoldódik? Hát nem! Kicseszettül szenvedni fogok, szarul leszek és akkor meg ez miatt lesz bűntudatod.

- Akkor mégis mit csináljak? – kérdezte a fekete hajú könnyes szemekkel.

- Hagyd, hogy kirúgjon innen. És ne engedd, hogy tovább zsaroljon meg irányítson téged. Majd kitalálunk valamit, megyek diákmunkára, amíg nem leszek tizennyolc.

- De... – motyogta Jungkook, viszont Jimin csak megrázta a fejét és szavak nélkül tudatta a fekete hajúval, hogy most az egyszer ne mondjon semmit, csak bízzon benne.

- Ez egy igazán romantikus jelenet volt, de nincsen ilyenekre időm. Meg gyomrom sem. – horkantott fel Jaeho mellkasa előtt összefont karokkal.

- Gratulálok, amiért ilyen mélyre lesüllyedtél – forgatta meg szemeit Dowon. – Nem tartod szem előtt a fiad boldogságát. Csak is az érdekel, hogy úgy táncoljon, ahogy te fütyülsz.

- Nem unjátok még? Ugyanazt ismétlitek folyamatosan. – ásított egy hatalmasat az igazgató. – Na, fiam, sikerült döntést hoznod ebben a roppant nehéz helyzetben?

Jimin gyengéden megszorította Jungkook kezét, majd eleresztett egy halvány mosolyt. A fekete hajú nem szólt semmit, csak várta a fiatalabbat. Megbízott benne, ezért úgy volt vele, hogy biztosan kitalált valamit. Igaza van abban, hogy ezen együtt kell átmenniük, most nincs itt a makacskodás ideje.

- Köszönjük szépen, de nem élünk az ajánlatával – mondta a rózsaszín hajú. – Remélem készült másolatokkal a felfüggesztést igazoló papírokról, mert szeretnénk apával aláírni azokat és végre eltűnni innen.

- Ezt az utat választod? – pillantott fiára Jaeho. – Ez az utolsó esély, amikor visszajöhetnél hozzám és a nővéredhez. Ha most nem költözöl vissza, akkor ennyi. Nem leszek ott neked, amikor szakítotok és egyedül maradsz.

- Azt hiszem ennyi kockázattal együtt tudok élni – eresztett el egy szomorú mosolyt Jungkook. – De igazán kedves tőled.

- Rendben – szorította össze fogait Jaeho. Idegesen felállt a székéből és kiviharzott az irodából.

Az irodában maradtak közül senki sem mert megszólalni, ezért néma csendben várták Jaeho visszatérését. A következő percek nyomasztóak voltak, ugyanis Jungkook apja láthatóan vérig lett sértve. Miután Jimin és Dowon aláírták a felfüggesztéssel kapcsolatos papírokat, már nem maradt hátra semmi, mint elhagyni az irodát. Legelőször Dowon lépett ki a folyosóra, utána Jimin, végezetül pedig Jungkook. Sokat segített neki, hogy a rózsaszín hajú összekulcsolta az ujjaikat és maga után húzta, mert így esélye sem maradt kettesben beszélni az apjával. Mielőtt becsukta volna maga után az ajtót, tekintetük még egyszer utoljára találkozott. Jaeho arcán undor, megvetés, sértettség és legfőbbképpen harag uralkodott. Jungkook azért is eleresztett még egy utolsó mosolyt, hogy tudassa apjával; egyáltalán nem bánta meg döntését.

- Ennek is vége – sóhajtott egy hatalmasat Jimin, amikor már a főbejárat felé tartottak. – Most vagyok itt utoljára.

- Nem nagyon örülök annak, hogy végül a kirúgatás mellett döntöttél – szólalt meg Dowon. – De megértem, hogy miért ezt az utat választottad.

- Attól még megpróbálhatok más gimnáziumokba is jelentkezni – mondta Jimin. – Nem hinném, hogy Jeon igazgató még ez ellen is tett.

- Mit szólnátok, ha beülnénk pizzázni egyet? – vetette fel az ötletet Jimin apja, amire a két fiatal azonnal rábólintott. – Akkor most előre megyek, beszéljetek kicsit kettesben.

- Köszönöm – szólalt meg először Jungkook. – Köszönöm, hogy képes vagy ilyen nagy áldozatot hozni miattam.

- Te is hoztál már rengeteg áldozatot miattam, nem? – mosolyodott el a rózsaszín hajú.

- Azt hiszem.

- Ne szomorkodj, mert végül csak sikerült azt elérnünk, amit szerettünk volna – döntötte fejét Jimin Jungkook felkarjának. – Most már nem kell apáddal harcolnunk. Szabadok vagyunk.

- Szerinted most már végleg leáll? – kérdezte a fekete hajú.

- Biztosra nem tudom, de reménykedek benne, hogy igen. Kemény mondatokat kapott tőlünk, szóval szerintem okvetlen elgondolkozik a mai nap után.

- Remélem – bólintott Jungkook. – Majd később felhívom Xiont, bár szerintem apám már informálta is.

- Lehetséges. De Xion is melletted áll, szóval ne aggódj. Nem fogod elveszíteni.

- Tudom.

- Akkor jó – mosolyodott el Jimin, majd nyomott egy gyors puszit a fekete hajú arcára. Mivel utcán vannak, ezért nem akarta megcsókolni, így egyelőre beérte egy apró puszival is.

- Menjünk, mert apud szerintem már a rendelést is leadta – biccentett egyet Jungkook, azzal nyomott egy cuppanóst Jimin kézfejére, majd elindultak Dowon után, aki már méterekkel előttük járt.