Jungkook következő hetei embert próbálóak voltak. Még egy felnőttnek is nehézséget okozott volna a hirtelen változás, nemhogy egy mindössze tizennyolc éves gimnazistának. Ezelőtt az apja mindent megadott neki, a fekete hajúnak semmit sem kellett egyedül csinálnia, most viszont magára volt utalva. Vagyis lett volna, ha nincsen ott neki Xion, a barátai és természetesen Jimin. Nekik köszönhetően sokkal könnyebben ment Jungkooknak a beilleszkedés a nagy betűs életbe. Ugyan munkát nem sikerült azonnal találnia, de több helyre is beadta a jelentkezését növelve esélyeit. Beom és Dongju, amikor csak tudott Jungkooknál volt, hogy addig se kelljen egyedül lennie. Jól elszórakoztatták a fekete hajút, akinek egyre kevesebbszer volt rossz kedve. Hiába nem szerette a Jeon villát és nem állt közel a családjához sem, azért néha csak rátört a honvágy. Viszont sok időt töltött Jiminéknél is, ugyanis Dowon többször is meghívta magukhoz. Volt, amikor több napot is a Park családnál volt, olyankor sikerült minden rosszról megfeledkeznie.

Péntek estefele révén Jimin és Jungkook haveri társasága kitalálta, hogy elmennek közösen bowlingozni. Két pályát béreltek ki, egyiknél volt Jungkook, Beom, Dongju és Jinyoung, a másiknál pedig Jimin, Arin, Alice és Yesung. A hely nagyon hangulatosra volt kialakítva. Mivel egy neon témájú bowlingpályára esett a választásuk, így mindent sötétség borított, csak a különböző neonszínek világították be a helyiséget. A bowlinggolyók és a bábuk is különféle színekben pompáztak, ez pedig kifejezetten tetszett a társaságnak. A hely szerencsére hajnalig nyitva van, így nem kellett kapkodniuk, mert ők már hétkor javában játszottak. Közben mindannyian rendeltek maguknak innivalót, majd később különféle ízesítésű pizzákat is. Szilveszter óta ez volt az első alkalom, amikor a két társaság együtt volt, előtte nem volt alkalmuk találkozni. Persze Arin és Beom tartotta a kapcsolatot, illetve a srácok a kosáredzéseken is találkoztak, de olyan nem igazán fordult elő, amikor mind a nyolcan jelen voltak. Ezért pedig most mindenki jól érezte magát. Nem akarták, hogy véget érjen az este, mert nem lehetett tudni, mikor lesz újra alkalmuk így nyolcan találkozni.

- Nagyon hiányoztatok már egyébként! – mondta Jungkook, miután egy gurítással sikerült letarolnia mind a tíz bowlingbábút. – Remélem a későbbiekben többször is lesz lehetőségünk így összegyűlni.

- Majd megoldjuk – bólintott Arin. – Majdnem két hónap eltelt, mióta utoljára így nyolcan találkoztunk.

- Ebbe még belegondolni is durva – motyogta Alice, miközben a kóláját iszogatta. – Nagyon gyorsan telik az idő.

- Ijesztően gyorsan – értett egyet a cserediákkal Beom. – Bárcsak megállíthatnánk az időt és még jó sokáig itt lehetnénk.

- Ahelyett, hogy átmennél nyálasba és csöpögősbe, te következel – lépett oda hozzá Arin, majd megveregette a vállát és a háta mögött lévő monitorra mutatott. Az mutatta, hogy ki hány ponttal rendelkezik, mennyi kör van még hátra, valamint mennyi idejük van még játszani.

- Egyszer akarok nyálas lenni és azonnal lebaszol... – forgatta meg szemeit a szőke hajú, majd zsörtölődve átadta a helyét barátnőjének és a bowlinggolyók felé indult.

- Viccet félretéve, tényleg jó lenne többet találkozni – mondta Jungkook. – Ha csak egy fél órákra, nekem az is sokat segítene. Meg úgyis egyedül lakok, szóval akár hozzám is átugorhattok pár órára.

- Jó ötlet – bólintott Yesung.

- Benne vagyok, csak először legyenek vége a vizsgáinknak – helyeselt Donju.

Az est további részében is megmaradt a jókedv, egészen addig, amíg véget nem ért a móka. Mivel az estét Szöulban töltötték, így Jungkook Jiminéknél alszik, hogy ne kelljen még éjszaka vonatozgatnia. Dowon egyébként is szívesen látja náluk a fekete hajút, aki az elmúlt hetekben többet tartózkodik a Park rezidencián, mintsem a saját lakásán. Vagyis az apja lakásában, de ez most lényegtelen. Amilyen gyorsan csak tud, úgyis elköltözik onnan, mert végérvényesen önálló lábakra szeretne állni.

A bowlingozást egyébként Jungkook és Beom nyerték, az utolsók pedig Alice és Dongju lettek. Megbeszélték, hogy még egyszer biztosan el kell jönniük ide, mert a két vesztes visszavágót akart. Nem sokkal maradtak le az utolsó előttiektől, ami kissé bosszantotta őket.

- Remélem jól érezted magad – mondta Jimin mosolyogva, majd bátran Jungkook kezéért nyúlt, hogy összekulcsolhassa ujjaikat.

- Én igen. És te?

- Én is – válaszolt a rózsaszín hajú. – Jó volt végre együtt lenni.

- Igen – értett vele egyet az idősebb. – Alig várom, hogy apud kakaóját igyam, mert minden alkalommal levesz a lábamról.

- Írtam neki SMS-t, amikor elindultunk, szóval szerintem hatalmas vigyorral, finom vacsival és isteni kakaóval vár majd minket.

- Nagyon remélem – nyalt végig ajkain Jungkook. Hiába vágott be majdnem egy egész pizzát bowlingozáskor, még tudott volna enni egy keveset.

Dowon viszont koránt sem úgy várta a két fiatalt, mint azt várták. Idegesen járkált a nappaliban nagyokat sóhajtozva és telefonját másodpercenként lecsekkolva. Észre sem vette, fia és annak barátjának érkezését, csak akkor, amikor Jimin megkérdezte tőle, hogy minden rendben van-e vele. Megugrott, látszott rajta, hogy az elmúlt percekben rossz hírt kapott.

- Mi a baj? – kérdezte ismét a rózsaszín hajú, mert az apja nem volt hajlandó válaszolni kérdésére. – Apa! Mondj már valamit, megijesztesz.

- Jaeho felfüggesztett téged – jelentette ki mérgesen Dowon. – Hétfőn be kell mennünk a suliba aláírni a papírokat.

- Micsoda? – kérdezte egyszerre Jimin és Jungkook teljes sokkban.

- Úgy tíz perce felhívott, közölte velem, hogy Jimint eltanácsolták a gimnáziumból. Hétfőn pedig mindkettőnknek be kell menni aláírni a papírokat.

- De miért? Nem csináltam semmit sem. – pislogott értetlenül Jimin.

- Miattam... – motyogta Jungkook. – Gondoltam, hogy nem hagyja annyiban az elköltözésemet otthonról, de nem gondoltam, hogy rajtad vezeti le a mérgét.

- Majd beszélünk vele hétfőn! – mondta Dowon. – Nem fogom hagyni, hogy csak úgy kirúgjon téged.

- Majd én beszélek vele – szólalt meg Jungkook. – Miattam van az egész, nekem kell beszélnem vele.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – rázta meg a fejét Jimin apja. – Mind ismerjük apádat, még a mérges, önző oldalát is, így szerintem csak rosszabbodna a helyzet, ha beleszólnál ebbe.

- De nem fogom hagyni, hogy Jimin jövőjét is elrontsa. Az csak egy dolog, hogy engem tönkretett, de Jimint nem fogja! Nem hagyom. – rázta hevesen a fejét Jungkook, majd fogta magát és kiviharzott a nappaliból.

Azonnal felhívta Xiont, mert ő biztosan többet tud, mint ők. Szerencsére elsőre felvette a telefont, kért pár percet – amíg minden bizonnyal arrébb vonult –, majd röviden elmesélte a jelenlegi helyzetet. Jungkook jól gondolta, az apja miatta rúgta ki Jimint az iskolából. Jaeho azt várta, hogy fia visszamenjen hozzá és a családját válassza a rózsaszín hajú helyett. De mivel ez majdnem egy hónap múlva sem történt meg, ezért oda rúgott, ahol a legjobban fáj. Jimint célozta meg magának, mivel a fiába jelenleg nem tudott hol belekötni. Jungkook idegesen a lépcsőház falába ütött kétszer. Nem törődött azzal, hogy vérezni kezdtek a bütykei, mert majd szét robbant az apja iránt érzett gyűlölet miatt.

- Hétfőn beszélni fogok vele – mondta Jungkook, mikor már sikerült úgy-ahogy lenyugtatnia magát. Leült a lépcső legfelső fokára és úgy beszélgetett tovább Xionnal.

- Nem jó ötlet – válaszolta azonnal a sofőr. – Még a végén kitenne téged az utcára.

- Leszarom – vonta meg vállait Jungkook. – Már mondtam, hogy velem azt csinál, amit csak akar, de Jimint hagyja békén.

- Pontosan ezért csesz ki most Jiminnel. Tudja, hogy jelenleg ő a legfontosabb neked. – sóhajtott fel Xion. – Hallgass rám, és ne beszélj vele!

- De, Xion... – motyogta Jungkook, viszont ekkor Jimin megjelent a semmiből és helyet foglalt a fekete hajú mellett. – Most leteszem, majd beszélünk.

- Vigyázz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget.

- Nem szokásom – válaszolta Jungkook, majd bontotta a vonalat, mielőtt még beszólhatott volna neki Xion.

- Nyugodtan beszélhettél volna vele tovább – mondta Jimin.

- Nem – rázta meg a fejét Jungkook, majd nyelt egy hatalmasat.

Fejét a rózsaszín hajú vállára döntötte és behunyta szemeit. Bűntudata volt. Egész idáig azon volt, hogy megóvja Jimint az apja kegyetlen haragjától, most mégis megtörtént az, amitől a legjobban tartott. Jaeho komolyan kirúgta Jimint. Mi lesz a fiatalabbal ezután? Még csak tizenhat éves. Új gimnáziumot pedig ezek után szinte lehetetlen lesz neki keresni, mert Jungkook apja biztosan elintézi, hogy sehova se vegyék fel.

- Sajnálom... – motyogta a fekete hajú könnyes szemekkel. – Annyira meg akartalak óvni apámtól, de végül csak elbuktam.

- Jungkook... Kérlek, ne okold magadat ezért.

- Akkor mégis kit okoljak? – ült fel, hogy egyenesen Jimin szemeibe nézhessen. – Miattam van ez az egész. Én rontottam el mindent.

- Ez nem igaz – rázta meg a fejét Jimin. – Nem csak a te hibád. Én is pontosan ugyanolyan hibás vagyok, mint te. Majd kitalálunk valamit, csak kérlek ne zuhanj össze és ne ócsárold magadat. Mert ezzel nekem is ártasz.

- Miattam rúgott ki apa a gimiből. Nem csak a saját kirúgtatásomat intéztem el, hanem a tiédet is. De jó vagyok. – forgatta meg szemeit Jungkook.

Jimin nem szólt semmit, csak sóhajtott egy nagyot. Nem tudta, mivel tudná megváltoztatni Jungkook véleményét. Nagyon makacs és most a fejébe vette, hogy minden csak is az ő hibája, ebből pedig nem akar engedni. Mivel lehetne végre tudatni vele, hogy ez nem miatta van? Ha Jaeho nem lenne ennyire konok és hajthatatlan, akkor a dolgok egész biztosan máshogy alakultak volna.

- Szeretlek és nem akarom, hogy magadat hibáztasd – mondta végül a rózsaszín hajú.

- Én is szeretlek, pont ezért hibáztatom magamat – eresztett el egy szomorú mosolyt Jungkook. – De beszélni fogok apámmal.

- Biztosan ezt szeretnéd? Apa szerint ezzel csak még többet ártanál.

- Muszáj beszélnem vele – bólintott Jungkook. – Be akarom neki bizonyítani, hogy mennyire fontos vagy nekem. Ha kell, akkor felmegyek az irodájába és ott vágok mindent a fejéhez.

- Most inkább menjünk be és igyuk meg azt a forró kakaót – kelt fel a lépcsőről Jimin, maga után húzva az idősebbet.

Viszont mielőtt ténylegesen visszamehettek volna a Park rezidenciára, Jungkook megragadta Jimint és a derekánál odahúzta magához, hogy megcsókolhassa. A rózsaszín hajú rásimított Jungkook kézfejére, ekkor érezte meg, hogy valami nincsen rendben. A fekete hajú arca eltorzult, ugyanis a falba mért két ütés miatt felrepedt a bőre. A vér majdnem megszáradt, viszont Jiminnek sikerült felsértenie, így újra vérezni kezdett.

- Mit csináltál? – kérdezte a rózsaszín hajú döbbenve.

- Csak beleütöttem kettőt a falba, nem nagy szám.

- Na, persze – forgatta meg a szemeit Jimin. – Gyere, a fürdőben lekezelem, nehogy elfertőződjenek vagy később csúnyább legyenek a sebeid.

Azzal Jimin húzni is kezdte maga után Jungkookot, és meg sem állt egészen addig, amíg oda nem értek a fürdőszobába. Nem ez volt az első alkalom, hogy Jungkook sebeit fertőtleníti, ezért magabiztos mozdulatokkal tette a dolgát. A fekete hajú pedig csendben ült és nézte, amint szerelme csak is a sebes bütykeire koncentrál. Akaratlanul is eleresztett egy apró mosolyt, mert egyszerre találta aranyosnak, ugyanakkor viccesnek is Jimin túlzottan koncentráló arckifejezését. Egy fokkal már is jobb lett a kedve, de azért még voltak kételyei a jövőt illetően. Valahogyan akkor is el kell érnie, hogy az apja ne rúgja ki Jimint a gimnáziumból. Biztosan van valami megoldás...