- Ha tudom, hogy ennyivel merészebben viselkedsz részegen, akkor nem ellenzem olyan nagyon, hogy igyál – szólalt meg Jungkook, miután ő is megkapta a jól megérdemelt kényeztetést.

Jimin egyáltalán nem érezte zavarban magát, sőt simán képes lett volna tovább is haladni. Most elmúlt a feszengés, kiürítette az agyát és csak tette, amit jónak látott. Úgy volt vele, ha már Jungkook hozzáért, akkor ő is örömet okoz az idősebbnek, mert az úgy igazságos. Maga sem számított arra, hogy az alkohol ilyen hatással lesz rá. De a megbánásra semmi oka, hiszen végre túllépett az aranyos rózsaszín hajú és cuki mosolyú, elsőéves fiú mivoltán.

- Ki gondolta volna, hogy ennyivel merészebben viselkedem? – vonta meg a vállait Jimin, miközben nyomott egy puszit Jungkook csupasz mellkasára. – Talán baj?

- Hogy lenne az? – mondta a fekete hajú, már-már nevetve. – Kifejezetten bejön ez az éned is. De tagadhatatlan, rendesen megleptél.

- Szeretnéd, ha még jobban meglepjelek? – kérdezte Jimin csillogó szemekkel.

Viszont mielőtt válaszolhatott volna Jungkook, a fiatalabb fogta magát és átdobta az egyik lábát rajta. Helyezkedett egy kicsit, majd határozottan elmosolyodott és végigsimított Jungkook csupasz mellkasán. Nem szólt egy szót sem, inkább beharapta alsó ajkait és ahol csak tudta, megérintette az idősebbet. Végigsimított a tetoválásain, amin eddig még egyszer sem volt lehetősége. Eljátszott a gondolattal, rajta vajon hogyan állnának a fekete vonalak, de ebből kizökkentette, hogy Jungkook megragadta Jimin bal kezét és a szájához emelte. Nyomott egy csókot az apró ujjakra, aztán elmosolyodott.

- Mire készülsz? – vonta fel az egyik szemöldökét az idősebb.

- Fogalmam sincs – válaszolta őszintén Jimin. – Képtelen vagyok most gondolkodni.

- Akkor cselekedj, babám – mondta Jungkook, amivel sikerült egy pillanatra a fiatalabba fojtania a szót. Jimin odahajolt a fekete hajúhoz, de még mielőtt megszüntette volna a távolságot kettejük között, odasúgta neki:

- Meg is teszem, babám – hangsúlyozta ki az utolsó szót és csak ezután csókolta meg Jungkookot.

Úgy tűnt, ez az este valóban csak Jiminről és Jungkookról szól. A többiek a nappaliban kártyáztak, és eszük ágában sem volt megzavarni az emeleten lévő szerelmeseket. Teljes mértékben tudták, hogy miért is vonultak el kettesben, ezért jól megvoltak ők a földszinten. Ha valami baj van, akkor úgyis szólnak nekik, eddig viszont minden a legnagyobb rendben zajlott. Még majdnem egy órát kellett várni éjfélig.

Nem csak Jungkookot, hanem még magát Jimint is meglepte a merész viselkedése. Eddig ennek a szöges ellentétét mutatta a külvilág felé, most viszont még megfordulni sem fordult a fejében, hogy visszafogja magát. Át merte lépni a komfortzónáját, amihez egyedül a barátai mellett volt elég mersze. A fekete hajúval végre önmagát adta, mindenféle álarc nélkül. Jungkook szerette a rózsaszín hajú szerényebb, visszafogottabb és aranyosabb énjét is, azonban bejött neki a határozott, pimasz és kissé kívánós oldala.

A fekete hajú viszont leállította Jimint, mielőtt bármi komolyabb történhetett volna kettejük között. A rózsaszín hajú meglepődött és kicsit hátrébb is húzódott az idősebbtől, mert fogalma sem volt, miért parancsolt neki megálljt. 

- Részeg vagy, biztosan most akarsz tovább haladni? – kérdezte Jungkook, miközben eligazgatta Jimin rózsaszín tincseit, amik a szemeibe lógtak.

- Igen – vágta rá azonnal Jimin. – Ki tudja, hogy mikor lesz újra alkalmunk kettesben lenni.

- Azt akarom, hogy mindketten józanok legyünk, amikor először lefekszünk. Szóval szerintem itt álljunk meg, és térjünk erre vissza máskor, rendben? – ült fel az ágyon Jungkook, ennek következtében a rózsaszín hajú is mocorogni kezdett.

- De... – motyogta Jimin, viszont még ő maga sem tudta, hogy mit szeretne mondani.

Valóban készen állt volna arra, hogy ma este megtörténjen az a bizonyos dolog kettejük között. De Jungkooknak igaza volt abban, hogy túl részeg most. Úgy igazán tisztában sincsen a tetteinek súlyával. Ha felkel, nagy valószínűséggel kevés dologra fog emlékezni az este történtekből. Ezért is döntött végül úgy, hogy lemászik az idősebbről és elterül a mellette lévő üres helyen.

- Én csak nem akarom, hogy rám unj – sóhajtott fel, majd arcát eltakarta a tenyereivel.

- Nem fogok rád unni, – mosolyodott el Jungkook, majd odamászott Jimin mellé, és ő is lefeküdt. – soha sem.

- Ajánlom is – motyogta a fiatalabb. – Azt hiszem az alkohol negatív hatással van rám.

- Rossz dolog lenne, ha bátrabb vagy és kimondod, amire gondolsz?

- Fogalmam sincs, ez nem én vagyok – vonta meg vállait Jimin. – Én sokkal kevésbé vagyok határozott.

- Pedig simán lehetnél.

- Mégsem megy. Csak az alkohol miatt mertem azokat csinálni, amiket csináltam. – vette el kezeit az arcától Jimin, majd a mellette fekvőre pillantott.

- Mert most nem gondoltál túl semmit sem, csak cselekedtél – mosolyodott el Jungkook. – Nekem bejött.

- Tényleg? – harapta be alsó ajkait a rózsaszín hajú.

- Határozottan – bólintott Jungkook. – Jó tudni, hogy ilyen éned is létezik.

- Eddig csak néhány embernek mutattam meg ezt az énemet.

- Akkor érezzem magam megtisztelve? – húzogatta a szemöldökeit Jungkook, miközben pimaszul elmosolyodott.

- Igen – bólintott Jimin, majd tekintete az idősebb ajkaira tévedt. Ennek következtében pedig végignyalt sajátján és nyelt egy aprót.

Jungkook némán odanyúlt Jimin arcához és gyengéden megcirógatta azt. A rózsaszín hajú szemei furcsán csillogtak, és kipirosodott arca is azt igazolta, hogy még mindig kellőképpen részeg. A fekete hajú nem adta meg azt, amire az elsőéves vágyott, ugyanis azt akarta, hogy ő lépjen.

- Nem tehetek róla, hogy ezt hozod ki belőlem – motyogta Jimin, miközben közelebb csúszott Jungkookhoz és összefonta tarkójánál a két karját.

- Micsodát? – ráncolta össze szemöldökeit a fekete hajú.

- A rosszat... – motyogta Jimin, azzal teljesen odahúzta magához Jungkookot, hogy megcsókolhassa.

Valóban borzasztó dolog lenne a merészség és a határozottság? Mert ezt a kettőt váltja ki belőle Jungkook a legtöbbször. Valójában ő maga sem tudta már, hogy miért pont ezt válaszolta a fekete hajú kérdésre, de esélytelen volt ezen gondolkodni, mert a csók minden figyelmét elvonta. Hosszú percekig kényeztették egymás ajkait, miközben azon voltak, hogy a másikból még a szuszt is kicsókolják. Végül Jungkook hajolt el először, amire Jimin szomorú grimasszal és halk nyöszörgéssel reagált.

- Menjünk le a többiekhez, mielőtt azt hiszik, hogy meghaltunk.

- Nincs kedvem – nyafogott Jimin. – Kérdezősködni fognak és kínos helyzetbe hoznak majd. Arra meg egyáltalán nem vágyom.

- Majd visszaszólok nekik helyetted is, aztán probléma megoldva – kelt ki az ágyból Jungkook, aztán kezeit a fiatalabb felé nyújtotta, hogy felhúzhassa maga mellé. – Na, gyerünk.

- Ahh, jó – adta meg magát Jimin, és némán elfogadta Jungkook gesztusát, miszerint kihúzza az ágy fogságából.

Ezután az idősebb megigazította a széttúrt ágyneműt, addig Jimin néma csendben állt és azon volt, hogy egyhelyben tudjon maradni. Rendesen forgott vele az egész szoba, melege volt és úgy érezte, lábai nemsokára feladják a szolgálatot. Eddig azt hitte, hogy a Jungkookkal való beszélgetés kijózanította, de ez koránt sem volt így.

- Menjünk – kulcsolta össze ujjaikat Jungkook, miután végzett a pakolással, és már meg is indult a földszint felé.

Jimin szótlanul követte, és úgy kapaszkodott az idősebb karjába, mintha az élete múlna rajta. Legutolsó vágya volt lemenni a többiekhez, mert szinte biztos volt abban, hogy basztatni fogják őket. Jimin meg most egyáltalán nem volt olyan állapotban, hogy visszaszóljon a kíváncsiskodó fiataloknak.

- Na, kik tisztelnek meg minket végre a jelenlétükkel? – szólalt meg azonnal Beom, amint megpillantotta Jimint és Jungkookot.

- Végeztetek? – kérdezte Arin nevetve. – Elég gyorsak voltatok, még van húsz perc éjfélig.

- Nem vagytok viccesek – sóhajtott fel Jungkook, majd leült az egyik szabad székre és az ölébe húzta a rózsaszín hajút. – Jimin sokat ivott, így lefektettem egy kicsit, nehogy behányjon. Ennyi az egész.

- Oké-oké, csak viccelődni próbáltak a srácok – szólalt meg Dongju, bevédve Arint és Beomot.

- Inkább ne – sóhajtott fel Jungkook, majd megkérte Yesungot, hogy neki is osszon kártyákat, mert beszáll.

Mivel még mindig volt idő éjfélig, így játszottak gyorsan egy kört. Jimin kihagyta, csak Jungkooknak szurkolt csendben. Mikor éjfélt ütött az óra, mindannyian kiszaladtak az udvarra, hogy láthassák a tűzijátékokat. Hangos durranások lepték el Szöul városát, és szebbnél szebb tűzíjátékok díszítették a sötét égboltot. Szerencse, hogy mindenki magára kapta gyorsan a kabátját, mert nagyon hideg volt kint. Jungkook hátulról ölelte meg Jimint, aki szorosan az idősebb mellkasának dőlt. Ez volt az első közös szilveszterük. Mindketten abban reménykedtek, hogy nem az utolsó.

Arin és Beom váltottak egy gyors csókot, majd ők is átölelték egymást. Nem csak a két szerelmes fiúnak volt ez az első közös szilvesztere, hanem nekik is. Sikerült a hetek alatt olyan közel kerülniük egymáshoz, hogy már most foggal-körömmel ragaszkodtak a másikhoz. Ők is szintén abban reménykedtek, hogy remek és közös új évnek néznek elébe, amit ugyanígy közösen zárnak majd le. De addig még van háromszázhatvanöt nap, amit túl kell élni.

Egy hét alatt annyi minden szokott történni a gimnazistákkal, nemhogy egy egész év alatt. Egyszerre fogta el őket a kíváncsiság, az izgatottság és a félelem is. Vajon mit hoz a következő év? Miben lesz más? Miben lesz jobb vagy esetleg rosszabb? Mindenki szeretett volna választ kapni ezekre a kérdésekre, de egyelőre ez még esélytelen volt. Azt viszont mindannyian tudták, hogy egy eseménydús évnek néznek elébe.

Miután megunták a tűzijáték nézést és elszívtak pár cigit, visszamentek a meleg lakásba. Jimin nem bírta tovább, a nappali kanapéján dőlt ki és aludt el kevesebb, mint öt perc alatt. Jinyoung is az alvást választotta, úgyhogy ő felment az emeletre. Alice szintén meghúzta magát, mert sikerült túl sokat innia, így jobbnak látta, ha ő is vízszintesbe helyezi magát. Jungkooknak csak ekkor kezdődött el igazán a buli, hiszen eddig nem ivott olyan sokat Jimin miatt. Viszont a rózsaszín hajú kidőlt, így nem kell rá vigyázni, mert nagy valószínűséggel reggelig úgy sem kel fel.

Az ebédlőasztalnál tehát maradt Jungkook, Beom, Dongju, Arin és Yesung. Kitalálták, hogy igazság vagy merészséget fognak játszani, mert ivós játékhoz nem igazán volt kedvük – csak Jungkooknak. Rajta kívül már mindenki részeg volt, így annak biztosan hányás lett volna a vége.

- Lefeküdtetek Jiminnel? – kérdezte Arin legelőször Jungkooktól, miután az igazságot választotta.

- Nem – válaszolta a fekete hajú.

- Igazán? – ráncolta össze szemöldökeit Yesung.

- Jimin részeg, én meg képtelen vagyok először úgy lefeküdni vele, hogy azt sem tudja mi van.

- Ez jogos – bólintott Arin. – Látjátok, mondtam én, hogy Jungkook egy jó gyerek!

- Dehogy mondtad – nevetett fel Beom. – Azt állítottad, hogy szerinted tuti lefekszenek.

- Én ilyet nem ejtettem ki a számon! – háborodott fel Arin.

- Dehogynem – mondta szinte egyszerre Dongju és Yesung, ezzel Beom oldalára állva.

- Persze, fogjatok össze ellenem – forgatta meg szemeit a lány. – Ne is hallgass rájuk, Jungkook! Én mindig is tudtam, hogy jó srác vagy, aki megbecsüli Jimint. És köszönöm!

- Mit? – mosolyodott el Jungkook.

- Hogy nem használod ki. Nagyon szeretem és a legjobb barátom, szóval hálás vagyok, hogy vigyázol rá, amikor én nem vagyok mellette.

- Ez természetes – válaszolta Jungkook vidáman. – Én vigyázok Jiminre, Beom pedig rád.

- Ebben nem vagyok annyira biztos – horkantott fel a lány, majd a mellette sunyuló Beomra sandított.

- Most miért mondod ezt?

- Talán megvédsz engem? – kérdezte Arin, mire a szőke hajú egy határozott igennel válaszolt. – Hm, eddig hiányzott ez a tapasztalat. Inkább leitatsz, minthogy megóvj a piától.

- Nics bajom azzal, ha iszol – vonta meg a vállait Beom. – És amúgy is azt csinálsz, amit akarsz. Nem fogom neked megmondani, hogy mit csinálj és mit ne, mert akkor meg az lesz a baj.

- Ez szép – fonta össze a mellkasa előtt két karját Arin sértődötten. – Szóval ennyire vagyok fontos neked.

- Ne forgasd ki a szavaimat, bébi – húzta oda magához a lányt Beom, majd nyomott egy puszit a homlokára. – Tudod jól, hogy nagyon is fontos vagy nekem. Csak tudom, hogy neked meg térre van szükséged, ezért sem akarlak szabályozni. Bízok benned, szóval felőlem tényleg azt csinálsz, amit akarsz.

- Ez teljesen korrekt – mondta Jungkook. – De azért én sem akarom mindenben korlátozni Jimint. Csak szimplán nem akartam, hogy behányjon, ennyi.

- Azt tudom, haver – bólintott Beom. – Csak azért a ti kapcsolatotok meg a miénk teljesen más.

- Tudom – mondta Jungkook.

- Akkor jó.

- Szerintem én megyek aludni – kelt fel az asztaltól Arin. – Jó éjt, srácok. Jungkook, azért vidd majd fel Jimint a szobátokba.

- Felviszem – válaszolta Jungkook.

- Akkor szerintem én is megyek – sóhajtott fel Beom. – Gondolom megint valami olyat mondtam, ami neki nem tetszett. Szóval jó éjt mindenkinek.

- Jó éjt – köszöntek el tőle a többiek, akik még az asztalnál maradtak.

- Akkor ennyi volt ez a játék – nevetett fel Yesung. – Szerintem megyek akkor én is.

- Én meg felviszem Jimint az emeletre – kelt fel az asztaltól Jungkook, és már meg is indult a nappaliban alvó rózsaszín hajú felé.

Óvatosan felemelte, majd a lehető leglassabban felvitte az emeleti szobájukba és letette az ágyra. Szerencsére nem tért magához, csak fordult egyet és már szuszogott is tovább mélyen. Jungkook gyorsan lement a földszintre, hogy lekapcsolja a lámpákat, mert időközben Yesung és Dongju is felszívódtak, így hát ő maradt utoljára. Befeküdt Jimin mellé az ágyba, aztán odabújt mögé és magához ölelte. Nyomott egy puszit a tarkójára, és leoltotta a kisvillanyt is, hogy ő is aludhasson.

Hosszú volt ez az este, de szerencsére megúszták nagyobb balhé és rosszullét nélkül. Minden a lehető legjobban zajlott, aminek nem csak Jungkook, hanem a többiek is nagyon örültek. Ez az este bebizonyította, hogy a két baráti társaság jól kijön egymással. Az eltelt hónapoknak köszönhetően összeszoktak és megkedvelték egymást. Csak reménykedni tudtak abban, hogy a kialakult kapcsolat egyre szorosabb lesz majd az idő elteltével.