Jungkook puha ujjait az ajkai vették át, amik a lehető legóvatosabban fedezték fel Jimin hófehér mellkasát. A fekete hajú minden apró kis helyre hintett egy lágy puszit, ahol csak hozzáfért a fiatalabbhoz. A szoba csendjét a halk cuppanások és sóhajok váltották le, ezzel rendesen megváltoztatva a kis helyiség hangulatát. Igaz, még ekkor sem az volt a cél, hogy hevesen egymásnak essenek és amilyen gyorsan csak tudnak eljussanak a csúcsig. De egyre egyértelműbbé vált az este végkimenetele.

- Nagyon jó illata van a bőrödnek – suttogta Jungkook két puszi között, amik most Jimin jobb kulcscsontján kötöttek ki.

A rózsaszín hajú nem szólt egy szót sem, csak megpróbált nem elmosolyodni. Minden egyes apróbb bóknál fülig ér a szája, mert egyszerűen nagyon jól szoktak neki esni Jungkook dicséretei. Az apján és a barátain kívül senki sem szokott ilyen édes dolgokat mondani neki, ezért még mindig szokja, hogy Jungkook is beállt a sorba. Meg egyébként is, a fekete hajú teljesen más. Ő nem csak barátságból mondja ezeket, hanem valóban kedveskedés és bókolás céljából. Jimin kicsit rosszul is érezte magát, amiért ő nem sokszor mond ilyeneket Jungkooknak, pedig biztosan neki is jól esne. De mégis mit mondhatna? Benne nem igazán szoktak ilyesmi gondolatok megfogalmazódni, erőltetni pedig semmit sem szeretne. Amikor valami eszébe jut, akkor általában egyedül van, mire pedig találkoznak Jungkookkal, elfelejti az apró bókot. Helyes, kedves, megértő, törődő, jószívű, édes... Ilyesmi jelzőkkel tudná illetni a harmadikos fiút, de ezek nem számítanak dicséretnek.

Amikor Jungkook a puszikkal Jimin hasához ért, nyelve hegyét is kidugta, ezzel sikerült libabőrt kiváltania a fiatalabból. Kíváncsiságból felpillantott a rózsaszín hajúra, aki ajkait harapdálva nézte, mégis mit csinál Jungkook. Egy pillanatra összeakadt a tekintetük, ennek következtében még jobban felforrósodott kettejük között a levegő. A fekete hajú még akkor sem szakította meg a szemkontaktust, amikor nyelves puszikkal lepte el Jimin hasát, szépen lassan lefelé haladva. A kényes részt viszont kihagyta és a rózsaszín hajú combjainál ostromolta tovább puszikkal.

Jimin ismét rájött arra, hogy Jungkook mennyire tökéletes is valójában. Nála jobbat még csak remélni sem remélhetett magának. Vigyázott rá, óvatos volt, ugyanakkor még sem félt cselekedni. Ahogy apró puszikkal illette a combja belső felét, megfogalmazódott benne, hogy mennyire szerelmes lett a fiúba. Nem tudta, mikor történt mindez pontosan, de abban biztos volt, hogy soha nem akarja elveszíteni ismét. Igaz, nem sok minden maradt meg neki a gyerekkoráról, amikor nagyon közel álltak egymáshoz, de abban biztos volt, hogy Jungkook akkor is védelmezte és mindenben segítette. Mindig is Jimin érdekeit nézte, saját magát háttérbe szorította. Ez most is így volt, mert ha Jungkookon múlt volna, akkor már régen nem itt tartanának. De észben tartotta azt, hogy Jiminhez ezelőtt még nem értek így. Azt akarta, hogyha majd visszatekint erre az éjszakára, akkor csak is szép emlékek jussanak eszébe, ne pedig rosszak és kellemetlenek.

Jimint többször is átjárta a hideg, miközben Jungkook apró puszikkal illette a combjainál. Ajkai nagyon puhák voltak, ezért sikerült Jimint rendesen izgalmi állapotba repítenie. Amikor a fekete hajú úgy érezte, hogy a puszikból ennyi elég volt, felkúszott Jimin arcához és megcsókolta őt. Még most is óvatos volt, ugyanakkor gyorsított az eddigi kényelmes tempón, mert úgy érezte, a másiknak sem lenne ellenére, ha tovább haladnának.

- Hozzád érhetek, Jimin? – suttogta Jungkook a fiatalabb ajkaira.

- Igen – válaszolta Jimin gondolkozás nélkül. Tisztában volt azzal, hogy mire is gondolt az előbb Jungkook, de nem volt ellenére a dolog.

Egyszerre sóhajtottak fel, amint Jungkook bevezette Jimin alsójába az ujjait. Az idősebb visszahajolt a rózsaszín hajú ajkaira, ezzel párhuzamban pedig mozgatni kezdte a kezét. Kicsit hihetetlen, hogy végre sikerült szintet lépniük a kapcsolatukban, de olyan volt, mintha nem is ez lett volna az első alkalom. Jungkook nagyon jól tudta, hogy mit hogyan kell csinálni, Jimin pedig behunyt szemekkel mélyesztette ujjait Jungkook vállaiba. Nem kellett olyan sok idő ahhoz, hogy a rózsaszín hajú teljesen kipirult arccal átélte élete első orgazmusát. A fekete hajú az ágy mellett lévő éjjeliszekrényről elvett pár zsebkendőt, majd gyorsan megtörölte mindkettőjüket.

Jimin hosszú ideig mozdulatlanul feküdt az ágyon, tekintetével viszont Jungkook minden mozzanatát végigkísérte. Nehezen tudott volna most szóhoz jutni, mert túl sok minden kavargott a fejében. Kicsit kellemetlenül érezte magát, de ez az érzés hamar elszállt, mert Jungkook nyomott egy cuppanós puszit a kissé izzadt homlokára. Jimin magára erőltetett egy apró mosolyt, majd még mindig néma csendben odabújt az idősebbhez és mellkasára hajtotta a fejét. Az elmúlt percekben történtek újak és ismeretlenek voltak a rózsaszín hajú számára, de kellemeset csalódott. Jungkook valóban mindent jól csinált, ennek köszönhetően az este eddigi történései mind tökéletesek voltak.

- Élsz? – kuncogott fel Jungkook, amikor Jimin még mindig nem volt hajlandó megszólalni.

- Zavarban vagyok – motyogta őszintén a rózsaszín hajú.

- Miért is?

- Mert... – nyelt egy nagyot. – Mert nem tudom, hogy pontosan mit is kellene most csináljak, vagy mondjak.

- Nem kell semmit sem – válaszolta neki Jungkook halkan. – Nekem az is jó, ha így fekszünk egész éjszaka.

- Nem kellene nekem is... Tudod... – könyökölt fel Jimin a fekete hajú szemeibe nézve. – Hozzád érjek.

- Semmi sem kötelező, Jimin – mosolyodott el az idősebb. – Ha szeretnéd, akkor nyugodtan te is hozzám érhetsz, de ha nem, akkor én úgyis rendben vagyok.

- Nem az, hogy nem szeretnék, csak én még sosem csináltam ilyet. Nem igazán tudom, hogy hogyan is kellene csináljam. Nem akarom elrontani.

- Nem hiszem, hogy ezt el lehet rontani – nevetett fel halkan Jungkook. Jimin arca teljesen kipirult, mert biztosan zavarban volt a jelenlegi témáról. Tényleg nem nagy tudomány, szóval nem lehet ezt csak úgy elrontani. – Sosem csináltad még magadnak sem?

- Nem – rázta meg a fejét Jimin.

- Nem gondoltam, hogy tényleg ennyire ártatlan vagy – döntötte oldalra a fejét Jungkook mosolyát visszafojtva.

Jimin mérlegelte a helyzetet és arra jutott, hogy nem lenne túl fair, ha ő egy ujjal sem érne Jungkookhoz. Fogalma sem volt, mégis mit hogyan kellene csinálnia, de bizonyítani akart, ezért is határozta el, hogy ő is könnyíteni fog a fekete hajún. Egy határozott mozdulattal Jungkook hasára tette a kezét és felpillantott az idősebbre, aki ismét azon volt, hogy elrejtse mosolyát. Jimin annyira aranyos volt, hogy ez egyre nehezebben ment neki. Egyszerre volt ártatlan, ugyanakkor bátor is, ez pedig fülig érő mosolyt csalt Jungkook arcára.

Jimin végül Jungkook alsónadrágjához vezette ujjait, de még mielőtt benyúlt volna oda, a ruhadarab szegélyét kezdte piszkálni. Próbálta felidézni magában, hogy mit is látott azokban a bizonyos pornóvideókban, amit még általános iskolában mutattak neki az osztálytársai, de nem sok minden maradt meg neki. Egyszer Yesunggal is néztek hasonló felvételt, de annak sem szentelt különösebb figyelmet, mert nem igazán kötötték le a hasonló témákat feldolgozó videók. Úgy volt vele, hogy nem szorul ő arra, hogy pornót nézzen, mert tökéletesen megvolt azok nélkül is.

Jungkook hangosan beszívta a levegőt, amikor Jimin apró ujjai az alsónadrágjába csusszantak. Olyan sokszor elképzelte már azt, hogy milyen lenne, ha esetleg a rózsaszín hajúval egyszer eljutnának idáig. Most viszont úgy néz ki, hogy az eddigi türelme és kitartó várakozása kifizetődik, ugyanis Jimin bátran meg is mozdította jobb kezét. A fiatalabb nem tudta, hogy jól csinálja-e azt, amit csinál, de látva Jungkook reakcióját, felbátorodott. Csak nem csinálja rosszul, ha a fekete hajú ennyire élvezi. Az idő elteltével gyorsított a tempón, ennek köszönhetően az idősebb nem bírta már tovább. Most Jimin volt az, aki zsebkendőért nyúlt, majd adott párat a mellette fekvőnek és a saját kezét is megtörölte. Jungkook arcát fürkészte, mert nem tudta, hogy jó volt-e, amit az elmúlt percekben produkált. Amikor a fekete hajú felnyitotta a szemeit, ismét mosolyognia kellett, mert Jimin teljesen befeszülve várta, hogy mondjon már valamit neki az igazgató fia.

- Jó voltál, baba, ne aggódj – simított végig az arca jobb oldalán.

- Tényleg?

- Igen – bólintott egyet Jungkook mosolyogva. – Túl jó. Biztosan most csináltad először?

- Aha – hajtotta Jimin ismét a fejét Jungkook mellkasára.

- Nem is értem – nevetett fel az idősebb. – Itt előadtad nekem, hogy mennyire nincsen tapasztalatod, aztán sikerült egyből levenned a lábamról.

- Jó, na... – temette arcát Jimin gyerekes zavarában Jungkook mellkasába. – Tényleg nem volt eddig semmilyen tapasztalatom.

- Most már van – nyomott egy puszit Jungkook a rózsaszín hajába. – És remélem még ennél is több lesz nekem köszönhetően.

- Én is remélem – ölelte még szorosabban az idősebbet Jimin.

Az éjszaka tovább részét egymás karjaiban töltötték. Néha elcsattant egy-egy csók, de más nem történt, mert már éjfél is bőven elmúlt. Igaz késő volt már, de egyikük sem akart még aludni, hiába voltak mindketten álmosak. Nem akarták átaludni az éjszakát, amit végre kettesben tölthetnek. Bizonytalan, hogy mikor lesz lehetőségük újra találkozni, ezért a sötétség minden percét ki szerették volna élvezni és használni. Rengeteget beszélgettek. Jungkook mesélt a gyerekkorukról, amikor még jóban lehettek egymással. Jimin beszámolt a barátairól részletesebben, utána pedig Jungkook is mondott pár szót Beomról és Dongjuról. Az este mondhatni tökéletes és idillikus volt. Jimin és Jungkook is azt kívánta, hogy bárcsak megállna az idő, és örökre egymást ölelhetve feküdhetnének az ágyon. Nem lenne semmi bonyodalom és nehézség az életükben, minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

Viszont ez egyáltalán nem így van, mert hiába áll mellettük jóformán mindenki, a legfontosabb ember mégis ellenük van. Jungkook apja eltiltotta a két fiatalt egymástól, ha pedig tudomást szerez arról, hogy egy estét mégis együtt töltöttek, ki tudja, mit fog tenni mérgében. Ebbe még csak belegondolni sem mert a fekete hajú, mert nem akarta ismét elveszíteni Jimint. Mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy végre boldogok legyenek együtt, és ne kelljen senki elől sem bujkálniuk...