Vacsora közben Jimin és Jungkook képtelenek voltak nem egymást nézni. Dowon csendben falatozott, nem állt szándékában megzavarni a két fiút. Nagyon régen látta már ilyen boldognak a fiát, ezért az ő szíve is megtelt melegséggel. A két gimnazista srác ugyan evett, de mindkettőjüknek fülig ért a szájuk. Jimin apjának azonnal az jutott eszébe, amikor még csak három és öt évesek voltak, mert akkor is ugyanígy néztek egymásra. Van, ami nem változik, gondolta magában a férfi, miközben azon volt, hogy elrejtse mosolyát a fiatalabbak elől. Így hát az esti étkezés kellemesen telt. Igaz, nem beszélgettek egymással az asztalnál ülők, de nem is volt szükség most szavakra. Csak is az számított, hogy Jungkook és Jimin találkozhattak egymással, még Jaeho tiltása ellenére is. Xion és Dowon mellettük állnak, támogatják őket, és jelenleg ez mindennél többet jelentett a két fiúnak.

Miután befejezték a vacsorát, visszamentek Jimin szobájába. Először Jungkook ment el tusolni, mert a rózsaszín hajú nem akart betolakodni az idősebb elé. Amúgy is ő a vendég, neki kell először befoglalnia a fürdőt. Jimin adott egy törülközőt a fekete hajúnak, majd gyorsan elmondta neki, hogy mit hol talál a fürdőben. Figyelmeztette, hogy a meleg és a hidegvíz fel van cserélve, nehogy véletlen leforrázza magát, vagy esetleg jéghideget engedjen magára. A tusfürdőt a tusoló melletti mosdókagyló szélére tette, majd magára hagyta Jungkookot. Amíg egyedül volt a szobájában, gyorsan megágyazott kettejüknek. Az ágyának mérete miatt a saját ágyneműjét a földre tette, mert kizártnak tartotta, hogy elférjenek egymás mellett az egyszemélyes fekhelyen. Abba meg nyilván nem fog belemenni, hogy a vendég aludjon a földön.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Jungkook lepetten, amikor belépett a szobába és megpillantotta a földön fekvő Jimint.

- Én a földön alszok, te pedig az ágyamon. Ketten nem férnénk el rajta.

- Biztos, hogy nem fogsz a földön aludni! – vágta rá az idősebb, majd miután elrakta a táskájába a ma viselt ruháit, a fiatalabbhoz lépett. – Elférünk ketten az ágyadon, ne aggódj. Te nem foglalsz sok helyet, én meg majd összehúzom magamat.

- Nem akarom, hogy miattam nyomorognod kelljen – motyogta Jimin.

- Én meg nem fogom hagyni, hogy miattam a földre kényszerülj. Szóval, most menj el te is tusolni, addig én megágyazok az ágyadon mindkettőnknek. – hangsúlyozta ki szándékosan a legutolsó szót Jungkook, majd hessegetni is kezdte a fiatalabbat a fürdő felé.

Jimin nem szólt semmit, csak szótlanul elhagyta a szobát és beletörődött vesztébe. Legyen bármilyen határozott is, Jungkook ellen semmi esélye. Nem csoda, hisz egy igazgató fiáról beszélünk, aki szintén markáns vonásokkal rendelkezik, ellentmondást nem tűr, magabiztossága pedig irigylésre méltó.

Jungkook szépen megágyazott kettőjüknek az egyszemélyes ágyon, majd el is foglalta a fal melletti helyet. Amíg várt a fiatalabbra, váltott pár szót Beommal és Dongjuval, akik egyébként Xionnak köszönhetően tudtak már a mai meglepetésről. Beszélgetésük témája természetesen az éppen zuhany alatt álló srác volt, aki teljesen gondolataiba merült a forró víznek köszönhetően.

Beom
És? Lépni fogsz végre?

Dongju
Itt a tökéletes lehetőség!

Jungkook
Nem tudom... Nem 
akarok semmit sem
elsietni

Beom
Mégis mit sietnél el?
Mióta is vártál rá,
Jungkook? Tizenhárom
éve.

T I Z E N H Á R O M É V E

Baszki, mások fél évet
nem bírnak ki

Dongju
Beomnak igaza van!
Hidd el, hogy Jimin is
ugyanúgy kíván téged,
mint te őt

Beom
Ki tudja, hogy mikor
lesz alkalmatok kettesben
tölteni egy éjszakát

Dongju
Plusz nem három meg öt
évesek vagytok már. Ha
kívánod, akkor
nyugodtan hozzáérhetsz.

Jungkook
Oké, igazatok van

Dongju
Értjük mi, hogy csak
vigyázni akarsz rá, meg
nem akarsz semmit sem
elsietni, de már egy
hónapja biztosan együtt
vagytok. Arról nem is
beszélve, hogy mióta
odavagy már érte.

Beom
Csak egyetérteni tudok
az előttem szólóval.
Add önmagad és minden
rendben lesz!

Jungkook
Most megyek, mert
elzárta a zuhanyt...

Beom
VÉDEKEZNI
VÉDEKEZZETEK!!!

Jungkook csak nevetve megforgatta a szemeit az utolsó kapott üzenetén, majd lezárta a telefonját. Alsó ajkát harapdálva bámulni kezdte Jimin szobájának ajtaját, miközben azon agyalt, hogy mégis mit tegyen. Ez az első este, amit kettesben töltenek, rontsa el azonnal azzal, hogy le akar feküdni a rózsaszín hajúval? De, ha most nem lép, akkor ki tudja, mikor lesz újra lehetőségük együtt aludni. Nem tudta, mi lenne a helyes döntés. Több mint tíz éve vár arra, hogy Jimin az övé legyen, más pedig hónapokat sem tud várni, ahogy Beom is mondta. És történetesen ők egy ideje már egy pár. Természetesnek kellene lennie, hogy kívánják a másikat.

Jimin pont akkor lépett be a szobába, amikor Jungkook nagy önmarcangolásokba volt. Egy pillanatra meg is torpant, mert az idősebb arckifejezése zaklatottságra utalt. Amikor viszont tudatosult benne, hogy már nem egyedül tartózkodik a szobában, köhintett egyet és törökülésbe tornázta magát.

- Minden rendben? – kérdezte Jimin a lehető leghalkabban.

- Persze, mi baj lenne? – válaszolta Jungkook feltűnően magas hanglejtéssel.

- Nem tudom, csak kérdeztem, mert fura voltál, amikor bejöttem – mondta a rózsaszín hajú, miközben odasétált az ágyához, ahol már az igazgató fia várta.

Némi hezitálás után lefeküdt mellé, de a kis hely miatt muszáj volt oldalra fordulnia. Jungkook is úgy helyezkedett, hogy szembe legyen Jiminnel, így hátat fordított a falnak. Egy bizonyos ideig egyikük sem szólalt meg, mindketten csendben, mozdulatlanul feküdtek és a másik arcát fürkészték. Mintha csak most kezdett volna tudatosulni bennük, hogy komolyan egy ágyban fekszenek.

- Örülök, hogy itt lehetek – szólalt meg Jungkook. – Örülök, hogy veled lehetek ma este.

- Én is örülök, hogy itt vagy – mosolyodott el Jimin. – Tényleg nagyon fontos lehetsz Xionnak, ha ilyen sok mindent megtesz érted.

- Legalább valakinek fontos vagyok.

- Nekem is az vagy! – vágta rá gondolkozás nélkül a fiatalabb.

- Tudom – derült fel Jungkook arca. – Ahogyan te is nekem. De most a családomra gondoltam leginkább. Apám és a nővérem... Nos mondjuk úgy, hogy elvannak a maguk kis világával.

- Sajnálom – sóhajtott fel Jimin, majd fejét Jungkook vállára hajtotta. – Nekem csak apa van. Az állapota pedig nem valami fényes, szóval... – hallgatott el végül, mielőtt még befejezte volna, amit tervezett. – Inkább beszéljünk másról, mert ettől csak rossz lesz a kedvem – sóhajtott fel, mire Jungkook csak bólintott egyet és már azon is volt, hogy jobb kedvre derítse a fiatalabbat.

- Akkor beszéljünk arról, hogy miért ilyen puha az arcod – kezdte nyomkodni a rózsaszín hajú arcát Jungkook a mutató ujjával. – Arcmaszkot használsz?

- Nem használok semmit.

- Nekem miért nem lehet ilyen puha? – biggyesztette le ajkait az idősebb, mire Jimin felkuncogott. – Ne nevess ki!

- Szerintem a te arcod is az – simított az említett testrészre a rózsaszín hajú apró ujjaival. Valóban selymesnek találta Jungkook arcát, és már régóta meg szerette volna tapogatni, csak eddig nem volt hozzá mersze. Kicsit furán jött volna ki, ha csak gondol egyet és elkezdi fogdosni Jungkook arcát.

A fekete hajú nem szólt semmit, csak nyomott egy apró puszit Jimin ujjaira. A rózsaszín hajú először meglepődött, de utána tovább folytatta Jungkook arcának cirógatását, annyi különbséggel, hogy mosolya jóformán a füliég ért. Az idősebb nem szólt semmit, mert éppen arra próbált rájönni, hogy vajon hogyan reagálna Jimin, ha most azonnal megcsókolná. Úgy döntött végül, hogy választ akar kapni a kérdéseire, ezért is nyúlt a rózsaszín hajú álla alá. Óvatosan szüntette meg a közöttük lévő távolságot, de csókjukat szinte azonnal elmélyítette. Jimin azonnal közelebb csúszott az idősebbhez, mert az előbb felvett póz kényelmetlen volt mindkettőjüknek. Lágy, ugyanakkor mély csók volt ez, amit sem Jiminnek, sem Jungkooknak nem volt szíve megszakítani. Legszívesebben egész éjszaka nyelves puszikkal lepték volna el egymást, de az igazgató fiának más tervei voltak. Lassan szakította meg a csókjukat, de nem hajolt messze Jimintől, mert a következő pillanatban az arcának bal oldalára nyomott egy puszit. Ezután pedig szépen-lassan megindult a nyaka irányába, mert azt tűzte ki magának célul. A rózsaszín hajúnak egyből leesett, hogy mit is szeretne Jungkook, ezért oldalra fordította a fejét, ezzel megadva neki a választ a még fel sem tett kérdésre. Először csak apró puszikkal és csókokkal lepte el Jimin fehér bőrét, majd nyelvével is többször átsiklott az eddig még nem érintett részeken. Nem bírta ki, hogy legalább egy helyen ne szívja meg egy kicsit a rózsaszín hajú bőrét, ezért mielőtt elhajolt volna tőle, hagyott egy aprócska szívásfoltot.

Ezután Jungkook visszadőlt a helyére és nézte, amint Jimin kipirult arccal és szapora légzéssel próbálja felfogni az előbb történteket. Egyértelmű volt, hogy ezelőtt még senki sem ért így a fiatalabbhoz, ezért sem akart Jungkook semmit sem elsietni. Hiába kívánta baromira, ha ő még nem áll készen, akkor bármennyit is kell, de várni fog.

- Jó érzést volt? – kérdezte Jimintől, mert azért kíváncsi volt a véleményére.

- Aha – bólintott egyet zavartan.

- Adhatok máshova is puszit, ha szeretnél – mondta Jungkook olyan ártatlanul, hogy még saját magát is meglepte.

- Hova?

- Ahova csak szeretnéd – mosolyodott el alsó ajkát beharapva.

Jimin nem szólt semmit, csak odanyújtotta a kezét Jungkook arcához. Az idősebb majdnem hangosan felnevetett, de végül csak nyelt egy nagyot. Hogyan lehet valaki ennyire aranyos? De most komolyan! A fekete hajú értette a célzást, ezért először belepuszilt Jimin tenyerébe. Majd az ujjait, a csuklóját, a fel és az alkarját is apró puszikkal lepte el. A rózsaszín hajú szája belsejét harapdálva figyelte az idősebbet, aki időközben becsukta szemeit. Többször is kirázta a hideg, mert Jungkook egyszerűen csak ilyen hatással van rá. Jó érzés volt minden egyes puszi, talán ezért is bátorodott fel Jimin, és fordította maga felé az idősebb fejét.

- Most kaphatok ide is? – mutatott a szívére.

- Pólón keresztül? – kérdezte Jungkook, mire Jimin megrázta a fejét.

A fekete hajúnak egy pillanatra még a lélegzete is elakadt, mert nemleges válasz helyett igent várt. Még egyszer sem látta Jimin felsőtestét fedetlenül, ezért rendesen izgulni kezdett. Így egymás mellett fekve viszont nem igazán lehetett volna kényelmesen megvalósítani azt, amit a rózsaszín hajú szeretett volna, ezért Jungkook fogta magát és Jimin felé tornyosult. Nem fog semmit sem elsietni, ma a fiatalabb diktálja a tempót, amit ő, ha törik, ha szakad, be fog tartani. Jimin az ágy közepére csúszott, így Jungkook jobban elfért fölötte. A rózsaszín hajú teljesen belesüppedt az ágyba, ugyanis rendesen meglepte az idősebb váratlan pózváltása. Jungkook nyelt egy nagyot, majd bevezette ujjait Jimin fehér pizsamafelsője alá. Először még nem akarta megfosztani a ruhadarabtól, csupán ujjaival tervezte felmérni a terepet. Jimin behunyt szemekkel élvezte a gyengéd érintéseket.

Többet és többet akart, mert Jungkook érintései valóban lágyak és finomak voltak. Érzékelte, hogy kettőjük közül ő diktál, az idősebb nem fog semmi olyasmit csinálni vele, amit ő ne akarna. Bár alapjáraton mindig óvatosan viselkedett, törődött vele és odafigyelt rá, így fel sem merült benne, hogy esetleg erőszakosabban viszonyulna hozzá, ha arra kerülne a sor. Nem kisgyerekek már, szóval teljesen normális, ha kicsit másképp is közelednek egymáshoz. Igaz, Jimin semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett, de úgy érezte, Jungkook a lehető legjobb ember arra, hogy új dolgokat mutasson neki. A mai este pedig tökéletes alkalom erre, ezért is merte azt mondani, hogy puszit kér a szívéhez, méghozzá póló nélkül.