A hívás után Jimin és Jungkook nem beszéltek nagyon hosszú ideig. A fekete hajú azon volt, hogy ahol csak tud, megfeleljen az apjának. Ironikus, mert eddig pont ettől próbálta menteni magát, most mégis saját magának ásta meg a vermet. A rózsaszín hajú ugyan nem kereste az idősebb társaságát, de titokban reménykedett, hogy egyik nap odaáll elé Jungkook és félrehúzza, hogy beszéljenek legalább csak pár szót. Ez viszont nem történt meg. Ha össze is futottak a folyosón, akkor az idősebb azonnal elrohant, úgy, hogy még csak ránézni sem nézett az elsőévesre. Mindketten tudták, hogy ez így nem helyes és jó, de az igazgató miatt sajnos mást nem tehettek. Jaeho megtiltotta, hogy a két fiú akárcsak beszéljen is egymással.

Jimin és Jungkook társasága ismét két felé szakadt; voltak a harmadikosok és az elsősök. Pedig az utóbbi időben eléggé megkedvelték egymást a fiúk-lányok. Most viszont nem ülhettek egy asztalnál az ebédlőben, nem szurkolhattak együtt a kosármeccseken, iskola után pedig esélyük sem volt közösen beülni valahova beszélgetni. Beom és Arin ugyan tartották egymással a kapcsolatot, de Jiminre és Jungkookra tekintettel voltak, ezért csak az iskola területén kívül találkoztak. Az épületben köszönni köszöntek egymásnak, volt, amikor egymásra is mosolyodtak, de nem álltak le a folyosó közepén beszélgetni.

- Mit csinálunk ma suli után? - kérdezte Arin a rózsaszín hajútól, aki az asztalra könyökölve bámult ki az osztályterem egyik ablakán.

- Nem tudom - érkezett a kétszavas válasz. - Szerintem semmit.

- Ne mááár - nyafogott a fekete hajú lány. - Majdnem egy hete ezt csinálod. Mikor lépsz végre túl a depressziódon?

- Nem vagyok depressziós.

- Hát, persze - forgatta meg a szemeit Arin. - Szerintem el kellene valahogyan terelnünk a figyelmed Jungkookról. Ha iskola után rögtön hazamész és bezárkózol a szobádba depizni, azzal semmivel nem leszel előrébb.

Jimin eleresztett egy szomorú mosolyt, mert csupán a fekete hajú neve hallatán is görcsbe rándult a gyomra. Kíváncsi volt, hogy vajon mennyi idő kell majd neki ahhoz, hogy túllépjen Jungkookon. Legszívesebben felrohant volna a harmadik emeletre, megvárta volna ott az idősebbet a szekrénye előtt, és könyörögni kezdett volna neki, hogy ne kerülje tovább. Ha kellene, akkor még a földre is letérdelne, csak ne kelljen tovább úgy tenniük, mintha idegenek lennének. Túl sok mindenen mentek keresztül együtt ahhoz, hogy most úgy csináljanak, mintha nem is lett volna közük egymáshoz. Úgy volt vele, hogy neki még az is megfelelne, ha hetente csak egyszer találkozhatnának titokban, de legalább akkor sem kellene kerülniük egymást.

A tanár megjelenése szerencsére megmentette Jimint Arin zaklatásától, így volt egy óra nyugta. Mint ahogyan az elmúlt pár napban, most sem tudott odafigyelni a tanár szavaira. Hiába akarta most már összeszedni magát, egyszerűen nem ment neki. Szüksége volt a harmadikos fiúra, mert mellette végre teljesen önmagát merte adni. Igaz, gyakran még most is zavarba jött Jungkook szavaitól, de már azokat is kezdte megszokni. Erre minden csak úgy félbeszakadt. Nincsenek már titkos találkák, Xion nem viszi őket abba a nyaralóba, suliban sem tölthetik együtt a szüneteket, és Jungkook nem megy át órák után Jiminék lakására. Minden jónak vége lett. Ezek az apró dolgok jelentették Jiminnek a mindennapokat, amik nélkül üresnek érzi magát. Hiába van ott neki továbbra is Yesung, Arin és Alice, Jungkook nélkül már semmisem olyan, mint volt.

Az óra után Arin és Jimin a második emelet lépcsője felé vették az irányt, mert ott lesz órájuk. Arra viszont egyikük sem számított, hogy Beom a legfelső fokon fogja őket várni a falnak támaszkodva. Jimin a halloweeni buli óta nem beszélt Jungkook barátaival, sőt ők is kerülték, ahogy csak lehetőségük volt rá. Most viszont a szőke hajú harmadikos srác úgy tűnt, hogy őket várta, mert felcsillantak a szemei, amikor megpillantotta Arint és Jimint.

- Hát te? - kérdezte Arin meglepetten.

- Nekem is ezen az emeleten lesz órám, úgyhogy gondoltam megvárlak titeket - rugaszkodott el Beom a faltól. - Mizu? Nehéz napotok van eddig?

- Nem igazán - válaszolta Jimin. - Neked?

- Túl vagyok már két dogán, aztán most jön a harmadik. Szóval most már eléggé végeznék a nappal.

- Sok sikert a dogádhoz - mosolyodott el Jimin kedvesen.

- Köszi.

- Most komolyan, mit szeretnél? - kérdezte Arin, mert ismerte már annyira Beomt, hogy tudja, nem csak beszélgetni jött oda hozzájuk. Főleg, mert megbeszélték, hogy az iskola falain belül nem fognak beszélni egymással.

- Nem láthatom csak úgy a barátnőmet és a legjobb barátját? - ráncolta össze a szemöldökeit a szőke hajú, elégedett mosolya pedig levakarhatatlan volt az arcáról.

Ez volt az első alkalom, hogy Beom más emberek előtt hívta Arint a barátnőjének. Először a csajom kifejezést akarta használni, de akkor a fekete hajú lány biztosan tarkón csapta volna, ezért maradt a kedvesebb megnevezésnél. Jimin őszinte mosolyt villantott, mert örült annak, hogy legalább legjobb barátjának jól alakul a szerelmi élete, ha már a sajátja jelenleg sehol sem tart.

- Gyanús vagy te nekem - sóhajtott fel Arin, de végül nem szólt többet.

- Te hogy vagy, Jimin? Nem nagyon volt eddig lehetőségünk a halloweeni buli óta beszélni. - pillantott Beom Jiminre, mire a fiatalabb közölte vele, hogy jól van.

Még a hülyének is leesett volna, hogy hazudik. Igazából Jungkook kérte meg arra a szőke hajút, hogy beszéljen egy kicsit Jiminnel, ha már ő nem teheti meg. Tisztában volt azzal, hogy nagy valószínűséggel nincsen jó passzban, de azért reménykedett abban, hogy nem zuhant teljesen magába.

- Szar egy helyzet, az biztos - sóhajtott fel Beom. - De idővel könnyebb lesz, hidd el.

- Remélem - eresztett el Jimin egy szomorú mosolyt. - Ő hogy van?

- Akárcsak te, nem túl jól.

A rózsaszín hajú nem szólt egy szót sem, csak bólintott egy aprót. Nem igazán tudott volna mit mondani erre, mert úgy sem lett volna jelentősége. Beomnak igaza volt, szar az egész helyzet. Egyelőre úgy tűnt, hogy egy hatalmas gödörbe estek, ahonnan egyikük sem tud kiszabadulni. Még csak a fényt sem látták, olyan mélyre zuhantak.

- Hát, akkor szerintem én most megyek is. További szép napot nektek. - köszönt el tőlük a harmadikos srác, majd meg is indult jobbra, ahol azonnal Jungkookhoz és Dongjuhoz sietett.

- Menjünk - biccentett Arin, majd megindult a Beommal ellentétes irányba és meg sem állt addig, amíg be nem mentek a terem ajtaján.

- Na? - kérdezte Jungkook kíváncsian, mikor még oda sem ért hozzájuk igazán a szőke hajú.

- Hát... nincs valami túl jó passzban - húzta el a száját Beom. - Konkrétan úgy néz ki, mint egy élőhalott. Szerintem alig alszik mostanában.

- A faszomat - káromkodottan halkan Jungkook. - Mondott még valami mást?

- Megkérdezte, hogy te hogy vagy. Én meg mondtam neki, hogy hát te sem nézel ki sokkal jobban, mint ő.

- Ennek így semmi értelme - fonta össze mellkasa előtt a kezeit Dongju. - Mindketten szenvedtek, mert szeretitek a másikat. Eddig is ment a titokban találkozgatás, most miért ne menne?

- Mert apám megfenyegetett, és ez már amúgy is az utolsó utáni esélyem.

- Tizennyolc éves vagy, Jungkook. Már nem vagy többet apuci pici fia, akinek szót kell fogadnia. Egyedül is tudsz boldogulni, nincsen szükséged arra, hogy apád megmondja, mit csinálj és mit ne. - mondta Dongju, mire Beom helyeslően bólogatni kezdett.

- Ha kell, akkor hozzám is költözhetsz, komolyan mondom. De ennek tényleg semmi értelme így, igaza van Dongjunak. - értett egyet hangosan is a szőke hajú a barátjával. - Szeretitek egymást, alig volt pár nyugodt hetetek együtt, pedig mennyit vártál már rá, ember?

- Tudom, és igazatok is van, csak... - sóhajtott fel Jungkook. - Csak nem olyan egyszerű ez az egész, mint gondoljátok. Oké, hogy szeretem Jimint, az is rendben van, hogy együtt akarok vele lenni, de nem költözhetek el egyik napról a másikról otthonról. Apám az iskola igazgatója, nem csak velem baszna ki, ha ez megtörténne, hanem Jiminnel, a barátaival és szerintem még veletek is. Nem akarlak titeket is bajba keverni, elég Jiminnek és nekem szívni.

- Ez akkor sem igazságos, ember - sóhajtott fel Dongju.

- Tudom, de jelenleg nem tudok jobbat, minthogy kerüljem Jimint és megpróbáljak túllépni rajta. Nem akarok még többet ártani a körülöttem lévőknek.

- Ha tizenkét évig nem sikerült túllépned rajta, akkor szerintem most sem fog, de te tudod - vonta meg a vállait a szőke hajú.

- Vicces, hogy eddig te ellenezted ezt a legjobban Jimint, most meg te próbálsz valami megoldást találni az elbaszott életemre.

- A te érdekeben elleneztem, most pedig a te érdekedben próbálok segíteni - mondta. - Tudtam, hogy ez lesz belőle, de most már teljesen mindegy, mert megtörtént a baj.

- Apa az eddigieknél is jobban figyeltet, szóval nem hiszem, hogy most olyan könnyedén ki lehetne cselezni. Plusz Xionban sem bízok meg annyira, mióta nem állt mellém, így tőle sem kérhetünk tanácsot. - vonta meg vállait Jungkook. Kezdett elege lenni a szenvedésből, ezért nagyon közel állt ahhoz, hogy feladja az egészet.

- Menjünk órára, majd még agyalunk a lehetőségeinken - indult meg Beom mögötte Dongjuval és Jungkookkal a termünk felé, mert pont ebben a pillanatban csengettek be.