- Szia, Xion – köszönt mosolyogva Jimin barátja sofőrjének, amikor péntek délután beszállt a kocsijának hátsó ülésére.

- Sziasztok – biccentett egy aprót a férfi, majd a visszapillantóból a rózsaszín hajú mellé beülő srácra pillantott.

- Mehetünk – mondta Jungkook, és még mielőtt elindulhattak volna gyorsan becsatolta magát. – Ahova megbeszéltük.

- Nem a nyaralótokba megyünk? – kérdezte Jimin, ugyanis ő úgy tudta, hogy a mai délutánt ismét Szöulon kívül töltik.

- Igazából úgy gondoltam, hogy ma még sem a nyaralónkba kellene mennünk – sandított Jungkook a mellette ülőre. – Vehetnénk valami ruhát a jövőheti halloweeni buliba.

Jimin ereiben megfagyott a vér, ugyanis nála jóformán semennyi pénz sincsen. Reggel még nem tudta, hogy kellene kérnie az apjától költőpénzt, ezért a reggelijére és az ebédjére szinte minden elfogyott.

- Hát, nos... – motyogta, mert nem tudta, hogy mégis hogyan kellene közölnie Jungkookkal, hogy a mai jelmez vásárlás nem fog összejönni.

- Én fogok fizetni, szóval ne aggódj – mosolyodott el biztatóan Jungkook. – Xion ragaszkodik hozzá, igaz?

- Igen, ragaszkodom hozzá – bólintott a sofőr. Igaz csak azért, mert látta, hogy az igazgató fiának arca egyre jobban rángatózik, ahogyan próbálja szavak nélkül rábeszélni arra, segítsen neki hazudni.

- Tudod jól, hogy nem szeretek másoknak tartozni.

- Nem fogsz senkinek sem tartozni, Jimin – mondta Xion. – Vedd úgy, hogy a mai nap az én ajándékom. Te csak érezd jól magad Jungkookkal, és ne törődj az árakkal.

- Ennyi – kacsintott Jungkook, azzal átdobta a kezét Jimin vállán és közelebb húzta magához.

A rózsaszín hajú úgy döntött, hogy beletörődik sorsába és inkább nem száll szembe a tőle idősebbekkel, mert egyedül semmiféleképpen nem került volna ki győztesként. Meg amúgy sem rossz szándék vezérelte őket, csak jót akartak Jiminnek. Az iskolától legtávolabb eső plázába mentek, hogy még véletlenül se fussanak össze ismerős arcokkal. Bár azért benne volt a pakliban, hogy valaki meglátja, vagy esetleg felismeri őket. De Jungkook és Jimin is megunta már a bujkálást, ezért is mertek kockáztatni.

- Van valami konkrét elképzelésed? – kérdezte a fiatalabbik a fekete hajútól, amikor már a pláza egyik mozgólépcsőjén álltak, és a második emelet felé haladtak.

- Igazából nincsen – rázta meg a fejét Jungkook. – Csak annyit tudok, hogy szeretnék veled közösen beöltözni. Persze, csak ha te is benne vagy.

- Benne vagyok, persze – bólintott a rózsaszín hajú. – Csak sajnos az ilyenekben eléggé rossz vagyok, úgyhogy ötletet nem igazán tudok neked adni.

- Szerinted Arin és Beom végül közösen öltöznek? – kérdezte Jungkook, mire a rózsaszín hajú megvonta a vállait.

- Nem tudom. Arin nem mondd semmit.

- Ahogyan Beom sem – nevetett fel Jungkook. – Mondjuk ezt nekik kell megoldaniuk, szóval remélem közösen öltöznek végül. A vak is látja, hogy odavannak egymásért, mégsem haladnak egyről a kettőre.

- Mindketten túlságosan makacsok – mondta ki a szín tiszta igazságot Jimin. 

Jungkook nem is válaszolt semmit, csak bólintott egyet, ugyanis teljes mértékben igazat adott az elsőévesnek. Talán a makacsságuk miatt vonzódnak már a kezdetek óta ennyire egymáshoz.

Miközben haladtak a második emelet felé, Jungkooknak remek ötlete támadt. Rengeteget agyalt azon, hogy minek kellene közösen beöltözniük, csak nem akart tömeg páros lenni. Most viszont, ahogy közeledtek a második emelet felé, megvilágosodott.

- Tudom, hogy minek kellene beöltöznünk – fordult izgatottan Jimin felé.

- Na?

- Én neked öltözök, te pedig nekem – újságolta el remek ötletét a fiatalabbnak. – Neked veszünk fekete parókát, nekem rózsaszínt. Odaadom a kosármezemet és a nadrágomat, te pedig odaadod nekem a kedvenc pulcsidat.

- Szerinted jó lesz rád a pulcsim? A méreteink kicsit nem stimmelnek. – nevezett fel Jimin, ugyanis elképzelte Jungkookot az ő egyik pulcsijában.

- Erre nem gondoltam – húzta el a száját az idősebb. – Akkor veszünk nekem olyasmi pulcsit meg nadrágot, mint amilyeneket te szoktál hordani.

- Én benne vagyok – mosolyodott el Jimin. – Szerintem jó ötlet.

- Igen?

- Aha! De akkor kérem a kosármezedet. – pislogott nagyokat Jimin, majd hízelegve odabújt Jungkookhoz, hogy biztosan igent mondjon neki.

- Megbeszéltük – bólintott a fekete hajú, majd miután felértek a második emeletre, balra fordult.

A péntek délután jól elszaladt azzal, hogy Jimin és Jungkook parókákat, illetve Jimines ruhákat kerestek. Xion tisztes távból, de követte a fiatalokat, ugyanis nem merte őket kettesben hagyni, mert most emberek között voltak. A Jeon család nyaralójában csak is a két gimis volt, elég volt csak a bejárati ajtónál őrködnie. Most viszont inkább velük tartott mindenhová biztos, ami biztos.

Szerencsére találtak fekete és rózsaszín parókákat, illetve a Jimin kedvenc kötött pulcsijának mondhatni másolatát is megvették, így a halloweeni bulira való vásárlás sikeresen végződött. Mielőtt viszont még hazavitték volna Jimint, beültek a plázában található Starbucksba beszélgetni egy kicsit.

- A mezemet majd jövő héten péntek reggel odaadom, mert csütörtökön még meccsem lesz. Haza akarom vinni kimosni, mert még sem akarom, hogy izzadtan meg koszosan húzd fel. – mondta Jungkook, miután mindketten megkapták a kért kávéjukat.

- Oké – bólintott Jimin, majd a rózsaszín színű eprestejes kávéjára sandított.

Igazából ez az első alkalom, hogy Starbucksban van, ezért rendesen meglepődött, amiért sikerült eprestejes italt kérnie. Mindenben az eper és a barack volt a kedvence, legyen itt szó fagyiról, joghurtról, tortáról vagy esetleg tejről. Amikor meglátta a rózsaszínes italt, azonnal tudta, hogy mit fog majd rendelni.

- Ízlik? – kérdezte Jungkook a fiatalabbtól, bár arcáról könnyen leolvasható volt, hogy egyenes imádja a kapott rózsaszín kávéját.

- Igen, nagyon finom. Megkóstolod? – tolta az idősebb elé a poharát, mire Jungkook természetesen elfogadta az ajánlatot és szürcsölt egy nagyot a színes kávéból.

- Hm, ez tényleg finom – bólintott elismerően az igazgató fia. – Bár nem érződik rajta annyira a kávé. Kóstold meg az enyémet.

Jimin bólintott egyet és már oda is hajolt Jungkook sötétbarna színű kávéja felé. Arca grimaszba torzult, ugyanis nagyon keserűnek találta az idősebb kávéját. A fekete hajú nevetni kezdett az elsőevesen, majd inkább el is húzta előle a kávéját, nehogy rosszul legyen tőle.

- Van a tiédben egyáltalán cukor?

- Nincs – vigyorgott Jungkook. – Erősen szeretem – kacsintott egyet, majd közelebb hajolt Jiminhez, akiben még a vér is megfagyott.

Nyelt egy jó nagyot, miközben igyekezett tartani a kettejük között kialakult szemkontaktust. Szíve a torkában dobogott, teljesen ledermedt és azon kezdett imádkozni, hogy ne ájuljon el, mielőtt még Jungkook befejezné az elkezdett mozdulatsorát. A fekete hajú tisztában volt azzal, hogy mennyire zavarba hozta a fiatalabbat, pedig csak a szája két sarkából akarta letörölni az ottmaradt hab és kávémaradékot. Viszont látva a rózsaszín hajú heves reakcióját, úgy döntött, húzza még egy kicsit az agyát. Tekintetét levezette Jimin ajkaira, majd vissza szemeire, aztán megint a párnáinál kötött ki. Letörölte hüvelyk ujjával a hab és kávé maradékokat, majd nemes egyszerűséggel lenyalta ujjáról, miközben végig a mellette ülő szemeibe bámult.

Ha Jimin eddig nem volt zavarban, ezek után közel állt ahhoz, hogy leboruljon a székről. Hátrébb is kellett kicsit hajolnia Jungkooktól, mert az előbbi mozdulata igazán szexire sikeredett. Zavartan behúzta nyakát és pulcsija ujjainak szegélyével kezdett szórakozni, hogy gyorsabban lenyugtathassa testét.

- Csak maradt egy kis hab és kávé a szád szélén – vonta meg vállait Jungkook magyarázatot adva az előbbi cselekedetére.

- Aha – motyogta Jimin, majd inkább tovább kezdett szürcsölni a rózsaszín kávéjából, csak hogy ne kelljen megszólalnia.

Jungkook úgy örült, mint majom a farkának, amiért ilyen helyzetbe hozta Jimint. Alapjáraton az aranyos jelző jut mindenki eszébe a rózsaszín hajúról, na de amikor elpirul és teljesen zavarba jön, akkor a legeslegaranyosabb. Azt akarta az igazgató fia, hogy ezt az oldalát csak is ő láthassa a fiatalabbnak, mert önző volt, és csak magának akarta az aranyos Jimint.

Néma csendben sétáltak át a plázán egymás mellett. Xion tartotta a tisztes távot, és úgy követte őket. Viszont amint leértek a földszintre, Jungkook lábai földbe gyökereztek és ha Jimin nem húzza oldalra, akkor egy babakocsis anyuka simán eltarolja.

- Mi az? – kérdezte Jimin az idősebbtől.

- Ott van apám – suttogta, majd azonnal hátrapillantott Xionra, aki pár másorperc múlva szintén kiszúrta az igazgatót, aki éppen az egyik üzletből jött ki.

- Jimin, te húzd fel a kapucnidat, Jungkook te pedig indulj meg most azonnal a kocsi felé és ott várj minket! – parancsolta Xion, mire a két fiatal azt tette, amit mondtak nekik.

Jungkook gyors léptekkel megindult a parkoló felé, Jimin pedig amennyire csak tudta, magára húzta a kapucniját, hogy még véletlenül se ismerje fel senki sem. A biztonság kedvéért Xion is eltakarta magát, majd megragadta a rózsaszín hajú alkarját és maga után kezdte húzni. Ők szándékosan nem azon a kijáraton mentek, mint amelyiken Jungkook is ment, nehogy esetleg valaki meglássa őket. Bár már az is sok kérdést vethet fel az emberben, hogy Jimin mégis mit keres Jungkook sofőrjével egy plázában.

Nem csak Jimin szíve dobogott a torkában, hanem Xion és Jungkook szíve is. Mind rettegtek attól, hogy lebuknak Jaeho előtt, de szerencsére mindannyian épségben odaértek a fekete Jeephez. Azonnal elhajtottak onnan és Jiminék lakásáig meg sem álltak. A kocsiban egész végig néma csend volt, senki sem szólt egyetlen szót sem. Jungkook azért megfogta az ülésen pihenő Jimin kezét és összekulcsolta ujjaikat, de ezt leszámítva nem történt semmi a hazaúton.

- Majd írok – mondta Jungkook, mielőtt még kiszállt volna a hátsó ülésről Jimin.

- Jó – biccentett a fiatalabb. – Köszönöm, hogy hazahoztatok, és sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültünk.

- Ugyan! Ez nem a te hibád. – szólalt meg Xion.

- Tényleg nem a te hibád – helyeselt Jungkook. – Nagyon jól éreztem veled magam, szóval nem bánom még azt sem, hogy majdnem lebuktunk.

- Azért legközelebb óvatosabbak leszünk – nevetett fel a kormány mögött ülő férfi.

- Igen – biccentett Jimin. – Akkor én megyek is. Köszönöm a mai napot.

- Várj! – ragadta meg Jungkook a rózsaszín hajú csuklóját, mielőtt még kiszállt volna a kocsiból. – Nem kapok búcsúcsókot?

- Hm? – pirult el teljesen Jimin, majd azonnal Xionra pillantott.

- Engem ugyan nem zavar – vonta meg a vállait a sofőr.

Jimin odahajolt Jungkookhoz és nyomott egy gyors puszit a szájára. Azt hitte, hogy ezzel letudta a búcsúcsókot, de amikor el akart hajolni az idősebbtől, ő megragadta a tarkóját és újra ajkaira hajolt. Nem az volt a cél, hogy megegyék egymást Xion előtt, de azért mégiscsak sikerült egy visszafogottabb csókkal tisztességesen elköszönniük egymástól.

- Vigyázz magadra, baba – köszönt el Jungkook Jimintől, aki természetesen ismét zavarban volt.

- Szi... sziasztok – köszönt el dadogva Jimin, majd amilyen gyorsan csak tudott, becsukta a kocsi ajtaját és berohant a lépcsőházuk bejáratán.

Nekidőlt az ajtónak és tenyereibe temette az arcát, miközben igyekezett nem kiabálni. Szüksége volt a lelkének erre a búcsúcsókra, hiába érezte zavarban magát az elején. Xion nagyon elfogadó és támogató, szóval előtte aztán tényleg nem kellene szégyenlősnek lennie. Nem gondolta volna, hogy Jungkook mások előtt is meg fogja őt csókolni. Sőt, tulajdonképpen még mindig megszokni próbálta azt, hogy Jungkook tényleg a barátja. Hihetetlen az egész, és nagyon szerencsésnek érzi magát, amiért az érzései most először viszonzásra találtak.

◇♡◇
Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy csak így szó nélkül eltűntem ennyi időre. Csak beteg voltam, és semmi erőm nem volt írni, erőltetni meg semmi értelme nem lett volna. De most már jól vagyok, szóval újult erőkkel folytatom ezt, illetve a Jungkookos történetemet is! Köszönöm a türelmet és remélem nem okoztam csalódást a résszel nektek! 💗