A Jeon család keveset használt nyaralója tökéletesnek bizonyult a titkos találkákra. Ha nem is minden nap, de hetente kétszer-háromszor biztosan elutaztak a Szöul határa mellett lévő házba, hogy pár órát nyugalomban eltölthessenek. Az iskolában is rengetegszer összefutottak a folyosón, de akkor igyekeztek úgy csinálni, mint akik nem is ismerik egymást. Az idő elteltével viszont egyre nehezebben ment a távolságtartás, ami kezdte Jimint és Jungkookot is kikészíteni. Hivatalosan viszont még december végén sem voltak együtt, mégis úgy viselkedtek egymással, mint akik már évek óta egy párt alkotnak.

- Szia – lépett oda Jimin Jungkookhoz, aki éppen az iskola aulájában feküdt egy padon, és olvasott.

A rózsaszín hajú az idősebb fölé hajolt és úgy várta, hogy elemelje kettejük közül a könyvet. Jungkook meg is lepődött rendesen, amikor ilyen közel találta magához az elsőévest. Fel is ült azonnal a padon, majd gyorsan körbepillantott, hogy esetleg nem látta-e őket valaki, akinek nem kellett volna.

- Alaposan körbe néztem, mielőtt idejöttem volna hozzád – vonta meg vállait Jimin, majd helyet foglalt az idősebb mellett a padon. – Nem vagyok felelőtlen, ezt tudhatnád már.

- Tudom, nem is azért néztem körül, mert nem bízok az óvatosságodban – sóhajtott fel a fekete hajú. – Ez már ilyen berögzült szokás nálam.

- Értem – erőltetett magára egy apró mosolyt Jimin. – Csak azért jöttem ide hozzád, mert szeretnék ma veled beszélni az órák után.

- Baj van?

- Nem, csak beszélni szeretnék veled valamiről egy nyugodt helyen négyszemközt – válaszolta Jimin, azzal már fel is pattant a padról, hogy visszamehessen a többiekhez, akiket az ebédlőbe hagyott.

- Mikor végzel ma? – kérdezte Jungkook, majd ő is felállt a padról, mert hiába mondta neki azt a rózsaszín hajú, hogy nincs baj, mégis rossz előérzete volt.

- Negyed öt, te?

- Én fél öt. Akkor megvársz a hátsó bejáratnál? Aztán beülhetünk valahova, ha szeretnél. – ajánlotta fel az idősebb, mire Jimin akarata ellenére is felhorkantott. – Most mi az?

- Azt hittem, megint a nyaralótokba megyünk.

- Menjünk oda? – ráncolta össze szemöldökeit Jungkook.

- Ne – vágta rá azonnal Jimin. – Jó lesz, ha beülünk valahova. Akkor majd várlak a hátsó bejáratnál, szia. – köszönt el az igazgató fiától az elsőéves, azzal az ebédlő felé vette az irányt.

Útjára engedett egy jó nagy adag levegőt, amikor már kellő távolságra volt Jungkooktól. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen magabiztosan és határozottan állt a fiú elé. Most sem így akart beszélni a fekete hajúval, de a többieknek igaza van, határozottnak kell lennie, ha el akar érni valamit. Jiminnek igazából nagyon nem tetszett a titkolózás, ahogyan az sem, hogy meg kellett játszaniuk magukat mindenki előtt. Kevésnek tartotta azt a napi három-négy órát, amit a Jeon nyaralóban töltöttek, és az sem nyerte el tetszését, hogy még az apjának is hazudnia kellett. Úgy tűnt, Jungkook teljesen elégedett a kialakult helyzettel, de Jiminnek kezdett az egésztől elmenni a kedve. Félreértés ne essék, nagyon szerette a fiút, de ő normális kapcsolatot akar a fiúval, nem rejtett, titkos szerelmet.

- Na? Beszéltél vele? – kérdezte Arin, amint Jimin leült hozzájuk az asztalhoz.

- Aha – sóhajtott fel Jimin.

- És? – kíváncsiskodott Alice.

- Találkozunk órák után és beszélünk – vonta meg vállait a rózsaszín hajú. – Nem tudom, hogy lesz-e elég bátorságom ahhoz, hogy elmondjam neki őszintén a véleményem.

- Ha továbbra is ilyen kapcsolatban akarsz élni, akkor ne – vonta meg vállait Yesung. – Ha továbbra is titkolózni, illetve bujkálni akarsz, miközben igazából még együtt sem vagytok Jungkookkal, akkor szerintem ne is mondj neki semmit.

- Igaza van Yesungnak – sóhajtott fel Arin, majd beleharapott egy jó nagyot az ebédhez kapott piros almába. – Vagy megembereled magad és őszintén elmondod neki a véleményed a jelenlegi helyzetről, vagy hallgatsz és semmi sem fog változni.

- Lehet ő abban a tudatban él, hogy te teljesen elégedett vagy a kettőtök kapcsolatával. Ha nem beszélsz vele, akkor nem fog semmi sem változni, Jimin. És ezt most nem támadásként mondjuk, csak segíteni akarunk neked. – simogatta meg vállamat Alice. – Látszik rajtad, hogy már korántsem vagy annyira boldog, mint mondjuk három hete. Ne tedd tönkre magad, hanem beszélj vele őszintén, jó?

- Jó – bólintott egy aprót Jimin. – Tudom, hogy nem rosszból mondjátok ezeket.

A beszélgetést félbeszakította a becsengetés zaja, így a négy elsőéves megindult a következő órájának terme felé. Jimin innentől kezdve csak testben volt jelen az órákon, már ebédszünet után azon kezdett agyalni, hogy mit mondjon majd Jungkooknak. Azt sem tudta, hogy hogyan kellene felhoznia a témát. Általában nem a szavak embere, de most muszáj lesz megemberelnie magát, mert igaza van a barátainak; vagy beszél, vagy semmi sem fog változni.

Jungkook sem volt jelen az elkövetkezendő órákon, ugyanis aggasztotta Jimin viselkedése. Nem tudta átverni a rózsaszín hajú a borzasztó színészkedésével, hiába próbálkozott elrejteni valódi érzéseit. Arra viszont nem bírt rájönni, hogy mégis mi lehet a baj, illetve miről akar beszélni vele. Bízott abban, hogy minden rendben van a rózsaszín hajúval, és nem nagy dolog, amit majd mondani akar neki.

Az órák ma valahogy sokkal lassabban teltek, mint általában szoktak. Jimin és Jungkook is percenként lesték az órát, mert már mindketten az iskola hátsó bejáratánál szerettek volna lenni. Mivel a rózsaszín hajú negyed órával hamarabb végzett, ezért az egyik fa alatt várta meg az igazgató fiát, aki egyébként átrohanta az egész iskolát Jimin miatt.

- Szia – lihegte Jungkook, amikor odaért az elsőéveshez.

- Szia. Menjünk, nehogy meglásson valaki. – biccentett a fiatalabb, azzal meg is indult jobb irányba.

- Akkor üljünk be valahova? – kezdeményezett beszélgetést Jungkook, amikor már a suli utcáját is elhagyták, de még egyszer sem szólaltak meg.

- Nekem teljesen mindegy – vonta meg vállait Jimin. – Beülhetünk valahova, ha nem gond neked, hogy együtt látnak minket.

- Tudod jól, hogy eddig sem miattam nem találkoztunk nyilvános helyen, hanem apa miatt – torpant meg az idősebb, mert nem igazán tetszett neki Jimin megjegyzése.

- Tudom.

- Akkor meg? – nézett értetlenül a rózsaszín hajúra Jungkook.

- Menjünk be ide – motyogta Jimin, azzal fogta magát és odasietett a hozzájuk legközelebb eső kávézó bejáratához.

Jungkook csak szótlanul követte a fiatalabbat, még azt is megengedte neki, hogy ő válasszon helyet maguknak. A rózsaszín hajú választása a sarokban lévő, a többi asztaltól legmesszebb lévőre esett. Jimin fehércsokit, Jungkook pedig hosszú kávét kért. Amíg várták a rendelt italokat, néma csendben ültek egymással szemben, és nem szóltak egy szót sem. A rózsaszín hajú azt várta, hogy az idősebb szólaljon meg, és ez fordítva is pontosan így volt.

- Miről akartál beszélni? – törte meg végül a csendet Jungkook, aki kezdte már kínosan érezni magát.

Jimin nyelt egy hatalmasat és az ölében pihenő kezeire pillantott. Az összes bátorsága elillant, legszívesebben sikítva rohant volna ki a kávézóból. De tudta, hogy ezt nem teheti meg, mert nem csak a barátai, hanem a saját érdekében is szóba kell hoznia a kettejük egyáltalán nem megszokott kapcsolatát.

- Miért is kell titokban tartanunk a kapcsolatunkat és bujkálni? – pillantott fel Jimin és tekintetét mélyen Jungkookéba vezette.

- Apa miatt, de ezt már többször is mondtam.

- De miért? Mondd el a fő okát, mert tudom, hogy itt többről van szó, mint azt mondtad nekem. – fonta össze mellkasa előtt kezeit Jimin.

- Elmondtam már az igazságot, Jimin – nézett értetlenül a fiatalabbra Jungkook.

- Nem, nem mondtad.

Amíg a felszolgáló kihozta a rendelt italokat, Jungkook Jimin arcát tanulmányozta, Jimin pedig Jungkook asztalon doboló ujjait. A fiatalabb nem értette, miért hazudik még mindig neki az igazgató fia, és nem tudta, mégis mivel tudná rávenni arra, hogy végre őszintén beszéljen.

- Őszinte leszek hozzád, Jungkook... – sóhajtott fel Jimin. – Tényleg tetszel nekem, és el nem tudom mondani mennyire örülök annak, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. De... kezd elegem lenni abból, hogy nem szólhatok hozzád a suliban, nem találkozhatunk nyilvános helyen, csak is a nyaralótokban. Nekem kevés az, hogy egy héten kétszer, vagy háromszor találkozunk. – mondta őszintén a rózsaszín hajú, de koránt sem sikerült olyan magabiztosnak lennie, mint tervezte.

- Sajnálom – motyogta Jungkook, mert hirtelen nem tudott mit reagálni a Jimin által mondottakra.

Meglepte a fiatalabb magabiztossága, a fejében még csak meg sem fordult, hogy erről akar vele órák után beszélni. Nem akarta Jiminnek ő elmondani, hogy mi történt a múltban, mert úgy gondolta, ez az apja feladata lenne. Viszont nem tudott már tovább a rózsaszín hajú szemeibe hazudni, ezért tanácstalan volt, hogy mit is kellene tennie.

- Ennyi? – pislogott nagyokat Jimin. – Sajnálod?

- Igen, sajnálom. Ha tudni akarod az igazságot az apámról, akkor kérdezz rá apudnál. – ivott egy kortyot Jungkook a kávéjából.

- Én tőled szeretném hallani, nem apától. Ha nem mondod el most azonnal, akkor hazamegyek!

- Most komolyan? – sóhajtott fel Jungkook.

- Igen, komolyan mondtam. Ha nem tudsz velem őszinte lenni, akkor nincs miért beszélnünk. – mondta Jimin magabiztosan, és a hatásosság kedvéért még fel is kelt az asztaltól. Egyébként esze ágában sem volt hazamenni, de valahogyan tudatnia kellett Jungkookkal, hogy komolyan beszél.

- Állj meg! – kapott Jimin csuklója után, ezzel megálljt parancsolva a fiatalabbnak. – Nem fogom hagyni, hogy másodjára is kisétálj az életemből, szóval ülj le, és mindent elmondok.

Jimin egy elrejtett elégedett mosollyal ült vissza a helyére, majd az asztalra könyökölve várta, hogy Jungkook megszólaljon.

- Előre is le szeretném szögezni, hogy csak azért mondom most ezt el neked, mert nem akarlak elveszíteni. Fontos vagy nekem és nem ér meg annyit az egész, hogy a múlt miatt ne lehessen közös jövőnk. – vakargatta Jungkook a tarkóját zavartan.

Jimin alsó ajkát harapdálta, gyomra pedig görcsben volt. Imádkozott azért, hogy ne forduljon le a székről, mielőtt még megtudná a nagy titkot. Jungkook szintén közel állt az ájuláshoz, mert eddig Xionon, Beomon és Dongjun kívül senkivel sem beszélt a múltban történtekről. Megfogadta, hogy nem ő fogja elárulni a rózsaszín hajúnak az igazságot, most viszont kénytelen lesz megszegni az ígéretét. Túlságosan sokat harcolt Jiminért, a múltban történtek miatt meg biztosan nem fogja ismét elveszíteni őt.

Igazából jó is, hogy Jimin elmondta őszintén az érzéseit. Valójában Jungkook sem élvezte ezt a bujkálósdit. Az elején még buli volt, de a hetek elteltével rájött, hogy többre van szüksége, akárcsak Jiminnek. Azokban a pár órákban nem sok mindenre van idejük... Az igazgató fia kicsit megkönnyebbült, hogy nem ő egyedül gondolja csak ezt. Mielőtt viszont a közös jövőjükön tudnának dolgozni, előbb ténylegesen le kell zárni a múltjukat. Az újrakezdés érdekében.