Jimin egy hatalmas vigyorral az arcán ült le Yesungék mellé a szokásos helyükre, ahol találkozni szoktak első óra előtt. A rózsaszín hajú jó kedve azonnal szemet szúrt a többieknek. Tudták, hogy a tegnap délutánt Jungkookkal töltötte, a hatalmas vigyorából pedig csak arra tudtak következtetni, minden rendben ment. Arin volt az, aki először megszólalt, mert fúrta már rendesen a kíváncsiság a tegnapi nappal kapcsolatban. Jimin szándékosan nem árult el semmit a barátainak telefonon keresztül, mert élőben akart mindent elmesélni nekik.

- Na, mesélsz vagy itt fogsz szótlanul vigyorogni egész nap, miközben mi semmit sem tudunk? – kérdezte a fekete hajú lány türelmetlenül.

- Azt hiszem minden jól alakul – eresztett el egy zavart mosolyt Jimin. – Tegnap elvitt ebédelni, és rengeteget beszélgettünk előtte meg utána is. Azt mondta, hogy nagyon szeretne velem ma is találkozni, szóval majd keresni fog. Reggel a jó reggelt üzenete fogadott engem. Ezek szerint tényleg komolyan gondolja, amiket mondott nekem.

- Hát beszarok – villantotta ki fogait Arin.

- Nagyon örülök neked, Jimin – mosolyodott el Alice is, aki a fekete hajútól egy fokkal kulturáltabban fejtette ki véleményét. – Remélem tényleg komolyan gondolja, nem csak szórakozik veled.

- Nem hinném, hogy szórakozik – vonta meg vállait Jimin. – Azt mondta, hogy eddig az apja miatt viselkedett velem elutasítóan és bután.

- De miért? Nem is ismered a Jeon családot, vagy de? – kérdezte Yesung, mire a rózsaszín hajú megrázta a fejét. – Akkor meg miért nem akarja az igazgató, hogy Jungkooknak köze legyen hozzád?

- Nem tudom – sóhajtott fel Jimin. – Jungkook nem szívesen beszél nekem erről, azt már megfigyeltem. Ha szóba kerül az apja, akkor nagyon távolságtartóan beszél, és azonnal terelni kezdi a témát.

- Ez érdekes – hümmögött Arin. – Nem lehet, hogy apud ismeri valahonnan Jungkook szüleit?

- Soha nem említette, hogy ismerné őket – rázta meg a fejét Jimin. – De szerintem, ha hazamegyek, akkor rákérdezek, mert engem is érdekel, hogy miért akarja tőlem távoltartani Jungkookot.

- Majd mindenképp mesélj, mert biztosan több van itt a háttérben, mint azt mi gondoljuk – mondta Yesung, a lányok pedig helyeslően adták Jimin tudtára, hogy ők is minden kis részletről beszámolót szeretnének.

- Szerintem induljunk meg lassan, mert öt perc múlva becsengetnek – tápászkodott fel az asztaltól Alice, a többiek pedig követték őt.

Az osztályok felé menet arról beszélgettek, hogy Arin végre elkezdi a kresszt. Belefáradt abba, hogy mindig a részeges apját kell riasztania, amikor valahova menni szeretne. Kétszer is elvették már tőle a jogsiját, mert ittasan vezetett, ezért Arin elhatározta, hogy leteszi a jogsit, ezzel is megpróbálva megelőzni az esetleges baleseteket. Yesungnak holnap órák után lesz egy meccse, ahova meghívta a többieket szurkolónak, ők meg természetesen igent mondtak, mert ez lesz a kosaras első meccse. Persze, hogy mind a hárman elmennek neki drukkolni.Az első emelet lépcsőjénél szétváltak útjaik, mert Arin és Jimin órája a másodikon lesz, míg Yesungé a földszint legutolsó termében, Alicé pedig egy teljesen más épületben. Megbeszélték, hogy majd az ebédszünetben találkoznak, ahogyan azt minden egyes tanítási nap teszik.

Miközben Arin és Jimin az osztálytermük felé tartott, szembe találták magukat Jungkook szőke haverjával. Arin ujjai azonnal ökölbe szorultak, amint megpillantotta Beomt, mert nem éppen kötődtek boldog emlékek a fiúhoz. Akárhányszor találkoztak, a szőke hajú mindig piszkálta és beszólt neki, ahol csak tudott. Persze Arin tisztában volt azzal, hogy direkt húzza az agyát, de valamiért unszimpatikus volt számára a fiú már a kezdetektől. Ezért is hajtotta le a fejét, amikor elhaladtak Beom mellett, hogy még csak köszönnie se kelljen neki. Természetesen nem volt szerencséje, mert a szőke hajú leszólította a két elsőévest.

- Sziasztok – köszönt oda először nekik. Jimin mosolyogva üdvözölte Beomt, Arin meg halkan elmotyogott egy sziát még mindig a földet pásztázva. – Ma ti is ott lesztek a délutáni kosár meccsen?

- Igen – bólintott Jimin. – Yesung is játszik, szóval mindenképp ott leszünk.

- Jungkook és én is játszunk majd, szóval ne csak a haverotoknak szurkoljatok majd, hanem nekünk is – villantotta ki fogait Beom, miközben a ma feltűnően csendes és visszahúzódó Arinra pillantott.

- Meg lesz – válaszolta Jimin, mert látta, hogy a mellette álló fekete hajú lányt elveszítette, így ő biztosan nem fog megszólalni.

- Te is szurkolsz majd nekem, Arin, ugye? – szólt oda az említettnek Beom, mert nem bírta ki, hogy ne szekálja legalább egy perc erejéig.

- Miért is szurkolnék neked?

- Mert bejövök neked – hajolt közelebb a lányhoz egy pimasz mosoly kíséretében, mire Arin muszáj volt abbahagyni a padló tanulmányozását.

- A fenéket jössz be – lépett egyet hátra a szőke hajútól. – Előbb jönne be az egyik kosárlabda, mint te – mondta egyfajta végszóként, azzal fogta magát és sietve megindult újból az osztálytermük felé. Beom olyan hangos kacagásba tört ki, hogy még két emelettel feljebb is hallani lehetett, Jimin pedig csak alsó ajkát harapdálva próbálta visszafojtani a nevetését.

- Bocsánat, de nem hagyhattam ki – nevette el ismét magát Beom. – Annyira imádom, hogy ilyen hirtelen felkapja a vizet.

- Hát, igen – vakargatta meg a tarkóját Jimin. – Tényleg baromira hamar felkapja a vizet, legyen szó bármiről.

- Na, most megyek, mert edzésem lesz és még át kellene öltöznöm – köszönt el Beom, majd meg is indult a harmadik emelet lépcsője felé. – Megtennéd nekem, hogy megmondod Arinnak, hogy egyébként tényleg számítok a szurkolására?

- Aha – biccentett egyet Jimin.

- Köszi – villantotta ki fogait Beom, azzal hármasával szedve a lépcsőfokokat felszaladt a szekrényéhez a tornazsákjáért.

Ennek a kettőnek eléggé fura a kapcsolata. Beom határozottan szórakozik Arinnal, de sokszor úgy tűnik, nagyon is komolyan gondolja, amiket mondd. Most is poénkodott azzal, hogy Arin majd szurkoljon neki, de valamilyen szinten mégis komolyan gondolhatta. Nem lehet rajtuk kiigazodni, de tényleg...

Jimin nem mert megszólalni, amikor helyet foglalt Arin mellett, aki látszólag még mindig fel akart robbanni a dühtől. Egy kicsivel később viszont úgy döntött, hogy átadja neki Beom üzenetét, mert biztos volt abban, Arint is érdekli a fiú, csak még magának sem meri beismerni. Úgy ismerte már a fekete hajút, akárcsak a tenyerét, ezért a heves reakciójából leesett neki, hogy valami alakulóban van kettejük között.

- Ja, persze – forgatta meg a szemeit Arin. – Folyton húzza az agyamat és szekál, szóval nyilván nem gondolta komolyan, amit mondott.

- És, mi van akkor, ha komolyan gondolta? – kérdezte Jimin, mire Arin megvonta a vállait és közölte a rózsaszín hajúval, hogy akkor sincsen semmi. – Úgy érzem nem akarsz erről beszélni, szóval akkor hagyjuk.

- Nem az, hogy nem akarok, csak feleslegesnek tartom. Beom csak szórakozik velem, nekem pedig kezd elegem lenni a viselkedéséből.

- Szerintem csak fel akarja magára vonni a figyelmed – mondta Jimin egy apró mosoly kíséretében. – A fiúk nem szoktak csak úgy lányokat piszkálni. Én is, sőt szerintem minden egyes srác így udvarolt a lányoknak óvodában.

- Pontosan, óvodában. De most már gimnáziumban vagyunk, szóval, ha tényleg akar valamit, akkor ne baszogasson, hanem lépjen oda elém és mondja a szemembe. – mondta Arin, ezzel lezártnak tekintette a témát. Nem akart többet Beomról beszélni, mert csak felidegesítette magát.

A nap további része unalmas és monoton volt. Nem történt semmi említésre méltó még az ebédszünetben sem. Arin nem hozta fel Beomt témának, ezért Jimin sem említette meg a reggel történteket. Hiába akart úgy tenni, mintha nem érdekelné a szőke hajú srác, látszott rajta, hogy egész nap ő járt a fejében. Jimin viszont nem akart erőszakos lenni, ezért nem faggatta a lányt. Majd, ha akar, akkor úgyis beszélni fog róla, egyelőre viszont még magában kellett eldöntenie a dolgokat.

Utolsó óra után négyen indultak meg a gimi sportcsarnoka felé, ahol majd a kosármeccs lesz. Egész nap erről beszélt minden diák, mert a szezonnyitó meccseknek általában mindig fontos szerepe van. A gimnázium Szöul egyik legerősebb csapata ellen fog játszani, szóval a tét is nagy volt. Vereséggel kezdeni egy szezont nem túl szerencsés, főleg, ha a saját „pályádon" veszítesz. A kilátón egy olyan helyre esett a választásuk, ami viszonylag középen van, így mondhatni tökéletesen ráláttak az egész pályára. Még volt fél óra a meccs kezdetéig, mégis tele volt már majdnem az egész csarnok. Rengeteg diák az iskolai színeivel – azaz fehér és sötétkék színnel – világító pálcákkal és táblákkal jött szurkolni az iskola kosárcsapatának.

Jiminnek pont akkor rezgett egyet a telefonja, amikor a kezébe vette. Eleresztett egy apró mosolyt, mert Jungkook chatfeje jelent meg a képernyőn.

„Nézz balra" – állt az üzenetben. Jimin természetesen az említett irányba pillantott és nem is telt neki sok időbe, hogy kiszúrja az fehér és sötétkék színű mezben ácsorgó fiút. A rózsaszín hajú fiú intett egyet Jungkooknak, aki egy hatalmas vigyor kíséretében visszaintett neki. „Remélem hangosan szurkolsz majd nekem" – pötyögte be gyorsan a következő üzenetet Jungkook, amire Jimin természetesen egy határozott igennel válaszolt.

„Én leszek a leghangosabb Jungkook szurkoló, csak mondom" – írta Jimin két vigyorgó emojit beillesztve üzenete végére.

„El is várom" – válaszolta azonnal Jungkook. „Ha nyerünk, akkor eljössz velem az after partiba?"

„Először nyerjétek meg a meccset, utánam majd visszatérünk erre"

„Igazad van. Na, most megyek, mert az edző már a hegyibeszédét tartja. Ha észreveszi, hogy nem vagyok ott, tuti fenékbe rúg."

„Sok sikert, Jungkook. Tudom, hogy ügyes leszel és nyerni fogtok"

Jungkook nem válaszolt Jimin üzenetére, hanem csak mosolyogva intett egyet a kilátón ülő fiúnak, aki szintén egy intéssel köszönt el az igazgató fiától. Sajnálta, hogy csak így tudtak beszélni egymással, de ez is több, mint a semmi. Ha majd megnyerik a meccset, akkor azon a partin talán tudnak majd személyesen is beszélni pár szót. De ezen egyelőre még nem akart ezen lovagolni Jimin, mert most az elsődleges cél az, hogy a gimijük csapata megnyerje a mai meccset és lealázza a másik csapatot.