16.
Jimin szapora léptekkel indult el az utolsó óra után a megbeszélt kávézó felé. Tisztában volt azzal, hogy azért találkoznak ott, mert az viszonylag messze van a gimitől, így kevesebb lesz az esélye annak, hogy valaki olyan lássa őket együtt, akinek egyáltalán nem kellene. Jimin egyébként minden reggel elmegy a Jay's Coffee mellett, mert a buszról abban az utcában száll le, ezért is tudta, merre kell mennie.
Ahogy közeledett a megbeszélt világoszöld épület felé, már nem csak a hasa görcsölt, hanem végtagjai is remegni kezdtek. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy Jungkookkal fog ebédelni menni, méghozzá kettesben. Pár nappal ezelőtt még csak gondolni sem mert arra, hogy ők ketten valaha még szóba fognak állni egymással. Most mégis arra készülnek, hogy kettesben töltsék a délutánt, még ha Jungkooknak el is kellene kerülni a rózsaszín hajút. Jimin alsó ajkát harapdálva megállt a kávézó előtt, de mivel nem látta még sehol sem az igazgató fiát, ezért nem tudott mást tenni, mint várni. Nem tudta hova mennek, mert semmit nem árult el neki Jungkook. Csak azt, hogy találkozzanak a Jay's Coffee előtt, a többi majd utána eldől.
Jimin kissé megrémülve figyelte azt a fekete Jeepet, ami pontosan előtte állt félre. Rosszabbnál rosszabb gondolatok lepték el agyát, mert azokban az elrablós filmekben is nagy fekete autóba lökik be az áldozatokat. Már készen állt arra, hogy berohanjon a kávézóba segítségért könyörögve, de ekkor lehúzodott a hátsó ülés ablaka, Jungkook pedig egy hatalmas mosoly kíséretében intett egyet az elsőévesnek. Jimin szívéről hatalmas kő esett le, amiért nem elrabolni készülik őt, csak Jungkook az.
- Nem szállsz be? Éhen halok már. – szólt oda Jiminnek az idősebb, amikor még percekkel később sem mozdult.
- De – bólintott egyet, majd a biztonság kedvéért körbe pillantott, hátha valami gyanúsat fedez fel. De szerencsére ez nem történt meg, ezért kevésbe rástresszelve szállt be Jungkook mellé a hátsó ülésre.
- Jó napot – hajolt meg, amikor megpillantotta a kormány mögött ülő Xiont.
- Szia – köszönt vissza, és azon volt, hogy ne feltűnően, de azért mégiscsak végigmérje magának a fiút.
Egy éves is alig volt, amikor utoljára látta, ez miatt pedig rengeteg emlék felszínre tört benne. A szíve szakadt meg a Park család miatt, de igyekezett érzéstelen arcot vágni és megindulni az általa javasolt étterem felé. Nem hitte volna, hogy valaha még látni fogja a kis Park Jimint, méghozzá pont Jungkook miatt. Nagyon sokat változott, az arca sokkal vékonyabb lett, mint volt. Fekete haja már a múlté, de a rózsaszín szín is nagyon jól állt a tizenhat évesnek. Legelőször az szúrt szemet Xionnak, hogy Jimin nagyon sokat fogyott az elmúlt évek alatt. Kiskorában egy kis gombóchoz hasonlította mindenki. Most már nyoma sincs a kicsit teltebb alakjának, ugyanis sikerült a felesleges súlytól megszabadulnia. Xion csak reménykedni tudott abban, hogy nem a szegény életkörülmények miatt nem jutott elég ételhez a fiú.
- Merre megyünk? – kíváncsiskodott Jimin, mire Jungkook közölte vele, hogy az bizony titok. – Úgy érzem, hogy jobban ki kellett volna öltöznöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen autóval fogok utazni.
- Szerintem semmi baj nincsen a ruháiddal – vonta meg a vállait.
Őt nem zavarta, hogy Jimin csak egy sötétbarna pólót és egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt. Az sem érdekelte, hogy a mellette ülő cipője nem volt márkás és vadonatúj sem. Felőle akár egy strandpapucsban is ülhetne mellette szakadt ruházatban, az sem érdekelné különösebben. A családjával ellentétben ő sohasem nézte le a náluk szegényebbeket. Nem mindenki születhet milliomos családba. Attól, mert valaki szerényebb körülmények között él, attól még egyáltalán nem számít rossz embernek.
- Ugye nem lesz baj abból, hogy együtt eszünk? – pillantott Jimin a mellette ülőre.
- Nem – rázta meg a fejét az idősebb. – Nem kell ennyire aggódnod. Egy pincében fogunk enni, ahol biztonságban leszünk. Meg ott lesz velünk Xion is, ő majd felügyel, igaz?
- Igen – bólintott egyet a sofőr és még egy biztató mosolyt is eleresztett, mert látta Jiminen, hogy valóban aggódik és kellemetlenül érzi magát. – Nem lesz semmi baj, nem kell aggódnod.
- Rendben – biccentett egyet Jimin és igyekezett most már tényleg feloldódni, mert kicsit még most is feszengett. – Milyen volt a napod?
- Laza volt szerencsére – válaszolta Jungkook. – Elmaradt két órám, szóval nem volt túl megerőltető. Neked?
- Rengeteg leckét kaptam holnapra, szóval szerintem alig fogok aludni az este.
- Tudok esetleg segíteni? Szívesen elmagyarázok pár matek egyenletet, vagy akár angolban is segíthetek. – ajánlotta fel segítségét Jungkook.
- Nem olyan nehezek, szóval szerintem egyedül is megbirkózok velük. De azért köszönöm. – mosolyodott el a rózsaszín hajú.
Már csak pár perc volt a Xion által ajánlott étterem felé. Jimin soha életében nem ült még ilyen tiszta és modern autóban, ezért sem merte teljesen elengedni magát. Az ülések bőrből készültek, a vajszín miatt pedig még elegánsabbnak tűnt az egész autó. Nagyon nem ide valónak érezte magát, és egy kicsit még szégyellte is, hogy ilyen ruhában jött el. Ha legközelebb találkoznak biztosan fehér inget és fekete lakkcipőjét vesz fel, mert akkor talán nem fogja ennyire rosszul érezni magát.
Miután Xion leparkolt az étteremtől nem messze, őt követve megindultak az épület felé. Szerencséjükre nem voltak sokan, ezért könnyedén leosonhattak a pincébe, anélkül, hogy bárki felfigyelt volna rájuk. Jimin és Jungkook a lépcsőtől legmesszebb eső asztalhoz ültek le, Xion pedig tőlük három asztalnyira. Nem akarta zavarni a fiatalokat, hallgatózni meg még annyira sem, mert Jungkook majd úgyis beszámol neki, amiről akar. De azért még sem akart tőlük messze ülni, nehogy valami baj legyen, ő pedig ne érjen oda időben.
Hosszas szenvedés után sikerült Jiminnek és Jungkooknak is rendelnie magának. A rózsaszín hajú elszörnyedt az árak láttán, ezért rutinszerűen a legolcsóbb ételt kereste az étlapon. Jungkook viszont közölte vele, hogy ma ő fizet, ezért ne törődjön az árakkal, rendeljen azt, amit csak szeretne. Végül a rózsaszín hajú egy kimondhatatlan nevű paradicsomlevest és egy szintén megjegyezhetetlen nevű spagettit kért. Jungkook nem szerénykedett, előételt, levest, főételt és még desszertet is kért. A rózsaszín hajú rendesen ledöbbent a rendelt mennyiség miatt, mert ő egy nap eszik összesen annyit, mint amennyit Jungkook most felsorolt a pincérnek.
- Hogy bírsz ennyit enni? – kérdezte Jimin, miután kettesben maradtak.
- Ha ételről van szó, akkor bármikor képes vagyok jóízűt enni – villantotta ki fogait az idősebb. – Neked sem kellene szerénykedned, főleg nem akkor, amikor velem vagy.
- Nem szeretem, ha meghívnak – vonta meg a vállait Jimin. – Nem szeretek senkinek sem tartozni.
- Ki mondta, hogy tartozol nekem? Én hívtalak el ebédelni, szerintem egyértelmű, hogy én is fizetek. – ivott egy jó nagy kortyot az előbb kihozott kólájából Jungkook.
- De... – motyogta Jimin, viszont a fekete hajú csendre intette.
- Amúgy sem az én pénzem költöm, hanem apámét. Tényleg nem kell aggódnod az árak miatt. Most pedig inkább beszéljünk arról, hogy mit szeretsz csinálni szabadidődben. – terelte el nagyon jól a témát Jungkook az ételek áráról.
- Igazából nagyon szeretek olvasni – mosolyodott el Jimin. – Otthon szoktam főzni, meg lényegében én vezetem a háztartást. Apa nagyon sokáig dolgozik, ezért én mosok, főzök, takarítok, mert nem akarom, hogy még otthon is talpon legyen.
- Csak ketten éltek? – kérdezte Jungkook, mintha amúgy nem tudná, hogy az anyja már Jimin születésénél otthagyta a Park családot.
- Igen – bólintott egyet. – Mármint ilyen lakóház szerű akármiben élünk nagyjából tíz másik családdal.
- Jó a lakóközösség? – kérdezte Jungkook, mire Jimin elhúzta a száját, mert azért ezt így nem lehetne kijelenteni.
- Mondjuk úgy, hogy a környékünkhöz képest jó, de azért lehetne jobb is – vonta meg a vállait a rózsaszín hajú. – Te gondolom egy hatalmas villában laksz.
- Lehet villának is hívni – nevetett fel Jungkook. – Van egy nővérem is, de nem csak hárman élünk, hanem a személyzet is.
- Ezek szerint az is közös bennünk, hogy anya nélkül nőttünk fel – húzta szomorú mosolyra ajkait Jimin.
- Igazából én nem teljesen. Anya akkor hagyott el minket, amikor három éves múltam. – mondta Jungkook. – De, igen, ezt a három évet leszámítva én is anya nélkül nőttem fel.
- Sajnálom – húzta el a száját Jimin.
- Én is – biccentett Jungkook, mert sokkal jobban sajnálta a vele szemben ülőt. – Van kedvenc könyved?
- Nincsen kifejezetten kedvencem – rázta meg a fejét. – Minden könyv más-más okból fontos nekem. Neked van kedvenced?
- Sablonos leszek, előre szólok, de nekem a Rómeo és Júlia a kedvencem.
- Hát, nem hittem volna, hogy pont egy ilyen romantikus könyv a kedvenced – mosolyodott el Jimin. – Miért pont ez?
Jungkook beharapta alsó ajkát és mérlegelni kezdte a helyzetet. Mit is kellene mondania? Azt azért még sem mondhatja el, hogy azért a Rómeo és Júlia a kedvence, mert teljes mértékben át tudja érezni a "tiltott szerelmet". Mert ha ezt így elárulná a rózsaszín hajúnak, akkor hamar leesni neki, hogy tulajdonképpen kettőjükről van szó. Azután pedig el kellene neki magyaráznia, hogy miért is tiltott az ő kapcsolatuk. Jungkook meg még nagyon nem állt készen arra, hogy a múltról beszéljen.
- Nem tudom – vonta meg végül a vállait az újabb füllentést választva. – Már az első olvasásra megfogott. Azóta meg szerintem már vagy ötször újraolvastam. Maga a téma izgalmas és különleges, amiért tiltott szerelem van a két főszereplő között. Lényegében arról a szól a történetük, hogy hiába szerelmes egymásba halálosan Rómeo és Júlia, a két család ellenségeskedése miatt nem lehetnek együtt. A végén pedig mindketten a halálba menekülnek. – húzta szomorú mosolyra ajkait Jungkook.
- De legalább a túlvilágon együtt lehetnek – szólalt meg Jimin a lehető leghallkabban. – A két család pedig kibékült egymással Rómeo és Júlia halála után.
- Szomorú, hogy ehhez meg kellett halnia két fiatalnak is – sóhajtott fel a fekete hajú.
Jimin már nem tudott válaszolni Jungkooknak, mert időközben megérkezett a pincér a rendelt ételek egyik felével. Szerencsétlennek kétszer kellett fordulnia, mert Jungkook egy hadseregnyi ételt rendelt. Ezután csak néhány szólt váltottak egymással, mert inkább a meleg ételeknek szentelték a figyelmüket. Jungkook úgy tömte magát, mintha egy napja nem evett volna semmit sem. Jimin többször is megállt teljesen ledöbbenve. Ha ennyit eszik, mégis hogyan lehet ilyen izmos teste és jó alakja? A fiatalabb pedig alig mer egy tál paradicsomlevest is elfogyasztani, nehogy felszedjen pár felesleges kilót.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top