- És akkor a sor végére zavartak minket, mert Yesung és az idióta kosaras haverjai egyszerűen nem akarták békén hagyni az előttünk sétáló lányokat – újságolta Alice nevetve Jiminnek a délután történteket. – Az egyiket kavicsokkal dobálták, a másiknak a sarkára léptek rá folyton.

- Csoda, hogy nem küldtek minket vissza a táborba ezek az idióták miatt. Nagyon örültünk neki, hogy most kell kanoskodniuk. – forgatta meg a szemeit Arin.

- Jimin? Te figyelsz egyáltalán? – kérdezte Yesung, mert a rózsaszín hajútól még csak egy apró mosolyt sem kaptak visszajelzésként.

Jimin azóta nem szólalt meg, mióta leültek az egyik asztalhoz a vacsorájukkal egyetemben. Teljesen figyelmen kívül hagyta barátait, ugyanis ezerrel Jungkookon kattogott. A ma történtek olyanok voltak, mintha álmodta volna az egészet. Az egész napját kiszemeltjével töltötte, aki érdeklődést mutatott felé, sőt még a kezét is megfogta. Vacsora után pedig kettesben elvonulnak egy nyugodt helyre majd, hogy beszélhessenek. Jimin rettenetesen izgult, mert csupán annak gondolatától is az ájulás kerülgette, hogy kettesben lesz Jungkookkal. Eddig csak nagyon kevésszer fordult elő az, hogy négyszemközt voltak, a mai nap után viszont teljesen más lesz az egész. A rózsaszín hajú biztos volt abban, hogy komoly témáról fognak beszélni, ez miatt pedig ideges és nyugtalan volt.

- Hé, te! – förmedt Jiminre Arin, majd tarkón csapta, aminek következtében az említett fiú ugrott egy nagyot és ijedten nézett barátaira, mert hirtelen azt sem tudta, fiú vagy lány. – Te nem is figyeltél ránk eddig?

- Miért nem eszel? – kérdezte aggódva Alice. – Történt valami, amiről tudnunk kellene?

- Minden rendben van – motyogta Jimin, mikor már szíve nem akart kiugrani a helyéről. – Csak elgondolkoztam, bocsánat. Yesungtól megszokhattuk már, hogy folyton csak a csajozáson kattog az agya.

- Történt valami Jungkook és közted? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Yesung is, amikor végre nem ő és a haverjai álltak a téma középpontjában.

- Lényegében az egész napot együtt töltöttük – mondta. – Vacsora után pedig beszélni szeretne velem, négyszemközt.

- Tessék? – kerekedtek hatalmasra Arin szemei. – És fogsz vele beszélni?

- Hogyne beszélne már! – válaszolt Jimin helyett Alice. – Miről akar?

- Nem tudom – vonta meg a vállait. – De szerintem valamilyen komoly témáról, mert csak négyszemközt hajlandó elmondani, amit szeretne.

- Jimin... – sóhajtott fel Arin. – Mi van, ha csak szórakozik veled?

- Nem hinném, hogy szórakozik vele – mondta Yesung. – Látszik, hogy akar valamit Jimintől, mert mióta eljöttünk a kirándulásra, teljesen rá van állva.

- Szerintem hallgasd meg, azzal nem veszítesz semmit – mosolyodott el Alice. – Aztán eldöntöd, hogy mi a helyes.

- Szerintem is adj neki egy esélyt. Nagyon igyekezett felvonni magára a figyelmed, szóval valószínűleg fontos dologról akar veled beszélni.

- Csak szerintem nem jó ötlet? Ti elfelejtettétek, hogy Jungkook milyen bunkó és lekezelő volt Jiminnel hétfőn? Azt mondta, hagyja békén, erre most meg az ellenkezőjét csinálja. Nekem ez gyanús. – morogta Arin, majd összefonta mellkasa előtt a kezeit és körbepillantott a táborhelyen.

Tekintetével Jungkookot kereste, aki természetesen szobatársai társaságában vacsorázott tőlük nem olyan messze. Arin volt olyan szerencsés, hogy pont Beom ült vele szemben, tekintetük meg szinte azonnal megtalálta egymást. A lány ökölbe szorította a kezeit, miközben vett egy mély levegőt, Beom viszont csak kivillantotta a fogait és elégedetten hátradőlt a székében.

- Ennyire ízlik a kaja, vagy miért mosolyogsz ennyire? – kérdezte Dongju a mellette ülőtől, aki kénytelen volt megszakítani a kialakult szemkontaktust a fekete hajú lánnyal.

- Semmi-semmi – vonta meg a vállait. – Nem érdekes – válaszolta, azzal betömött egy jó nagy adag sültkrumplit, hogy addig se kelljen beszélnie. Jungkook a háta mögé pillantott és hamar kiszúrta Jiminék társaságát, majd visszafordult haverjához és oldalra biccentette a fejét.

- Csak nem Arinnal kommunikáltál már megint?

- Én, vele? Te hülye vagy? – horkantott fel a szőke hajú.

- Mostanában úgyis nagyon összemelegedtetek.

- Csak szeretem szívatni és húzni az agyát, mert jókat tudok nevetni rajta – vonta meg a vállait Beom. – Gondolom rólunk beszélnek, mert másodpercenként ránk sandított.

- Vacsora után úgyis elvonul Jungkook meg Jimin, szóval gondolom ez a téma – kapcsolódott be a beszélgetésbe Dongju is.

- Most akarsz beszélni vele?

- Aha – bólintott Jungkook. – Holnap már megyünk haza, most kell megbeszélnem vele mindent, nem akarom tovább kerülgetni a forró kását.

- Igazad van – értett egyet vele Beom. – Sok sikert, haver. Legyél vele őszinte, és akkor nem lesz baj.

- Jimin odavan érte, szóval biztosan minden rendben lesz –vonta meg vállait Dongju. – Főleg, ha megtudja, hogy nem viszonzatlanok az érzései.

Nem csak Jimin izgult, hanem Jungkook hasa is javában görcsölt már. Sosem volt a szavak embere, még senkivel sem kellett az érzéseiről beszélnie, ezért sem tudta, hogy hogyan is kellene kifejeznie magát. Beomnak és Dongjunak könnyen mesél bármit, de Jimin teljesen más, mint a legjobb barátai. El akart mindent magyarázni a rózsaszín hajúnak, hogy miért viselkedett vele olyan bunkón, miért utasította el és volt vele lekezelő. Csak reménykedni tudott abban, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan azt ő szeretné.

Vacsora után szabadprogram volt még tizenegyig, ezért a diákok többsége a tábortűznél maradt beszélgetni a tanárokkal. Jimin és a barátai sem szerettek volna vacsora után azonnal a sátrukba vonulni, ezért ők is az évfolyamtársaikkal maradtak. Mivel Jungkookkal csak annyit beszéltek meg, hogy majd vacsora után elvonulnak valahova, így a rózsaszín hajú nem tudta, mikor fognak találkozni. Nem látta a harmadikos fiút a tábortűz körül sehol sem, ezért úgy döntött, hogy vár egy kicsit, hátha felbukkan. Ha ez nem történik meg, akkor felkeresi őt, mert már csak két órájuk maradt beszélni.

Jungkook kivillantotta fogait, amikor megpillantotta Jimint és a barátait a diákok között. Itt az idő, most fogja elhívni beszélni. Nem fogja tovább húzni az elkerülhetetlent, és minél hamarabb túl akart lenni rajta. Tisztázni akart mindent, aztán közösen megbeszélni a továbbiakat.

- Sziasztok – köszönt az elsőéveseknek az igazgató fia, amikor odasétált hozzájuk Dongju, Beom és Jinyoung társaságában.

- Sziasztok – köszöntek vissza mindannyian.

Arinon kívül mindenki mosolygott, neki viszont rossz előérzete volt, ezért nem érezte jól magát. Féltette Jimint és nem akarta, hogy megint összetörjék a szívét. Nem tetszett neki, hogy Jungkook kettesben akar elvonulni vele, Beom és a többiek jelenléte is zavarta, szóval legszívesebben csak felkelt volna a földről és visszarohant volna a sátrába, hogy átaludjon minden történést. De természetesen ez mem fog megtörténni, mert addig nem alszik, amíg Jimin vissza nem tér a Jungkookkal való beszélgetésből és mindent meg nem oszt vele.

- Akkor megyünk? – kérdezte Jungkook Jimintől, mire az elsőéves csak bólintott egyet és feltápászkodott Arin mellől.

- Ha valami van, azonnal hívj, oké? – kérdezte a rózsaszín hajútól.

- Mégis mi lenne? Nem fogja megerőszakolni Jungkook, ne aggódj – horkantott fel Beom.

- Téged senki sem kérdezett, de mindegy – morogta Arin, miközben továbbra is Jimin válaszát várta.

- Oké, majd hívlak, ha valami van – erőltetett magára egy apró mosolyt, azzal Jungkook mellé sétált.

- Menjünk – biccentett egyet a fekete hajú, majd megindult a délután felfedezett hely felé, ami csak pár percre van a tábortűztől.

Jimin szótlanul követte a kiszemeltjét, miközben próbálta lenyugtatni magát, mert szíve már most ki akart ugrani a helyéről, pedig még csak most hagyták el a tábort. Alsó ajkát harapdálta, miközben az előtte sétáló hátizsákját bámulta. Vajon mik lehetnek benne? Jimin csak a telefonját hozta magával, szóval nem igazán értette, hogy az idősebb miért hozott táskát is.

- Ezt a helyet délután fedeztem fel – mondta Jungkook, ezzel végre sikerült megtörnie a kettejük között kialakult kínos csendet. – Szerintem az előttünk itt kempingezők alakították ki a helyzet. De nekem nagyon tetszik, tökre hangulatos és ötletes az egész.

Mire Jungkook mondandója végére ért, már meg is érkeztek az említett helyhez. Mivel csak a harmadikos zseblámpája adott némi fényt, ezért Jimin még nem sokat látott. Jungkook arra kérte az elsőévest, hogy ne mozduljon, ő most eltűnik egy kicsit, de mindjárt visszajön. Jimin természetesen azonnal rosszra gondolt és már azon agyalt, hogy visszarohan a többiekhez, de mielőtt még megindult volna, a sötétségből hirtelen világosság lett. Jungkook egy hatalmas mosollyal az arcán indult meg a megszeppent Jimin felé, majd az egyik fatörzsre mutatott, ami ülőhelyként szolgált. A rózsaszín hajú nagyokat pislogva mérte végig a helyet, ahova kiszemeltje hozta őt. Égősorok voltak feltekerve a fejük felett lévő faágakra, ezzel elegendő fényt adva a két fiúnak. Az egész hely túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Jimin úgy érezte, mintha egy filmben lett volna éppen. Végre ő lehetett a főszereplő Jungkook mellett.

- Na, hogy tetszik? – kérdezte Jungkook kíváncsian. – Én elsőre beleszerettem a helybe.

- Gyönyörű – suttogta Jimin még mindig ide-oda kapkodva tekintetét.

- Reméltem, hogy tetszeni fog – mosolyodott el Jungkook. – Gyere, ülj le ide! – mutatott a legszebb állapotban lévő farönk felé. – Hoztam párnákat, ha esetleg kényelmetlen lenne.

- Köszi – motyogta Jimin zavartan, majd leült a Jungkook által kiválasztott farönkre.

- Hoztam rágcsát meg gyümölcslevet, mert tudom, hogy a barackos a kedvenced – pakolt ki a hátizsákjából Jungkook, miközben igyekezett elrejteni fülig érő mosolyát.

- Honnan tudod, hogy ez a kedvencem? – ráncolta össze szemöldökeit, mire a fekete hajú egy pillanatra teljesen megfagyott, amiért sikeresen elszólta magát, de utána gyorsan kimentette magát.

- Minden jó ember szereti a baracklevet, nem? – vonta meg a vállait Jungkook. – Nekem is az a kedvenc rostosom, szóval reménykedtem benne, hogy te is szereted.

- Igen, tényleg ez a kedvencem – bólintott egyet Jimin.

Jungkook akaratlanul is elmosolyodott, mert ezek szerint ez sem változott Jiminben. Kiskorában is mindig barackos rostost ivott. Sosem hozta lázba a kóla, a sprite vagy éppen a fanta. Bárcsak elmondhatná a fiatalabbnak, hogy sokkal több mindent tud róla, mint ő azt gondolja. Igaz, több év is eltelt, mióta minden napjukat együtt töltötték, de attól még minden egyes információra emlékszik a rózsaszín hajúval kapcsolatban.

- Akkor erre ráhibáztam – öntött is Jungkook azonnal egy-egy pohár baracklevet a kettejüknek hozott eldobható műanyagpoharakba. – Nem szeretném, ha zavarban éreznéd magad.

- Nem érzem – válaszolta Jimin, majd kortyolt egy jó nagyot a rostosból. – Csak már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szeretnél mondani.

- Ilyen gyorsan a lényegre szeretnél térni? – nevetett fel Jungkook. – Rendben, akkor essünk túl azon, amin túl kell. Először is hallgass végig, utána pedig kérdezhetsz, amit csak szeretnél.

- Oké – mondta Jimin.

Kezei úgy remegtek, hogy muszáj volt letennie a műanyag poharat, mert majdnem magára borította a baracklevet. Csak nem egy újabb átverés az egész... Csak nem újra elutasítani készül Jungkook. Akkor biztosan nem hozta volna el egy ilyen szép helyre. Ha ismét meg akarná alázni, akkor megtehette volna akár az egész évfolyam előtt. De ő elhozta egy ilyen szép helyre, szóval talán mégsem negatív dolgokat akar majd neki mondani. Nagyon reménykedett abban, hogy a kettejük kapcsolata végre nem visszafele fog haladni – ahogyan az eddig is történt –, hanem tehetnek egy hatalmas lépést előre, méghozzá közösen.