Jimin két évfolyamtársa és a felsőbb éves Soyou társaságában indult el a táborhelyről. Csak egy üveg vizet, egy esőkabátot és pár otthon készített szendvicset vitt magával a túrára, mert nem akarta, hogy leszakadjon a háta már félúton. Szerencsére nagyon jól kijött Hyunsukkal és a szőke hajú Boraval is, tehát a szokásos némaság helyett most ismerkedett a vele egykorúakkal. Soyou is kedvesnek bizonyult, bár ő inkább csak hallgatta a fiatalabbak beszélgetését, és csak néha szólt hozzá egy-egy témához. Az első feladathoz nagyjából háromnegyed óra túra után értek oda. Mivel tíznél több három fős csoport volt, de feladatokból jóval kevesebb van, ezért úgy oldották meg, hogy minden megállónál egyszerre három csapat tartózkodhat, a többieknek meg kell várniuk, amíg végeznek. Jiminék első feladata dárc volt, a mellettük lévő pályán pedig pont Alicek csapata volt, így gyorsan váltottak pár szót egymással, de utána mindketten a versenyre összpontosítottak.

- A feladatotok nagyon egyszerű lesz, mind a hárman kétszer dobhattok, de előtte lesz egy próbadobásotok is. A pontjaitokat összeadjuk, és azt írjuk fel a vezetőtöknél lévő papírra. Ki szeretné kezdeni? – tette fel a kérdést a harmadikos Gahyeon.

- Én – emelte magasba kezét Jimin, mert általános iskolás korában rengetegszer dárcozott az apjával, így volt elég magabiztossága ahhoz, hogy elsőként lépjen a dárctábla elé.

Elsőre sikerült tizennégyet dobnia, ami azért egy nem rossz eredmény. Utána dobott Bora, akinek csak egy négyest sikerült eltalálnia, de Hyunsuk szépített egy tízessel. Mivel ezek csak próbadobások voltak, így újból felsorakoztak és még kétszer dobott mindenki. Összesen sikerült hetvenkét pontot szerezniük, ami kifejezetten jónak számított. Jiminék előtt volt már ott egy csoport, akiknek csak ötvenhárom pontot sikerült szerezniük, így az L betűvel rendelkező csapat magabiztosan indult meg a következő akadályuk felé.

Amikor viszont mentek el, egy másik csapat pont jött fel a lépcsőkön. Jimin mázlijára pont Jungkook csapata volt az, így lehetetlen volt elkerülni a találkozást. De mivel nagyon keskeny volt az ösvény, ezért a rózsaszín hajú csoportja megvárta, amíg elvonul az M csoport, és csak utána indultak le az ösvényen. Jimin és Jungkook tekintete egy pillanatra összetévedt, és ha nem kellett volna tovább menniük, akkor egyikük sem tudta volna megszakítani a kialakult szemkontaktust. A rózsaszín hajú elpirult, ugyanis az igazgató fia végignyalt ajkain, miután gyorsan elfordította a fejét a fiatalabbtól, sőt még a hajába is beletúrt. Kettőjükön kívül senki sem figyelt fel az előbb történtekre, de ez így is volt rendjén, mert ez csak is Jiminre és Jungkookra tartozik. Na, meg talán az ő barátaikra is, de másokra tényleg nem.

Arin eközben úgy méregette Beom hátát, hogy csoda, nem égetett rajta lyukat a szemeivel. Annyira nagyon be akart szólni az igazgató legjobb barátjának, de még várt a megfelelő pillanatra, amikor a földbe tiporhatja. Örült, ugyanakkor mérges is volt egyben azért, hogy pont a szőke hajúval került egy csapatba.

- Igen? Mit szeretnél? – pillantott hátra a fekete hajú lányra Beom, mert van egy olyan rossz szokása, hogy megérzi, ha nézik. Ez most sem történt másképp, mert már az indulásuk óta érezte, hogy Arin bámulja őt.

- Én? Mégis mit akarnék tőled? – fonta össze mellkasa előtt karjait a lány.

- Nem tudom, de érzem, hogy bámulsz, szóval mondjad.

- Nem akarok semmit – vonta meg a vállait Arin.

- Akkor meg ne bámulj, mert eléggé idegesítő tud lenni egy idő után – mondta Beom, azzal előrefordult és a mellette sétáló Seungwoonak szentelte a figyelmét, akivel eddig a pecázásról beszélgettek.

- Bunkó – motyogta Arin, de szerencsére a felsőbb éves ezt nem hallotta meg, mert akkor tuti balhé lett volna a vége. Ma még egyszer biztosan be fog szólni neki, mert viszket már a tenyere érte.

A pénteki délután nagyon hamar eltelt, mert a diákok egészen öt óráig különböző ügyességi feladatokon vettek részt. Összesen tíz megállónál voltak, utána pedig mindenkinek vissza kellett mennie a táborhelyre, ahol az önkéntes felsőbb évesek egy dobozba dobták a csapatok lapjait, amin a csapat betűje, tagjainak neve és a szerzett pontszámok szerepeltek. Utána a tanárok elvonultak, hogy összeszámolják a csapatok pontjait, illetve sorrendbe tegyék őket. A három legtöbb pontot összegyűjtött csoport holnap nem megy túrázni, hanem meglepetés programban vesznek majd részt. Ezt eddig egyik diák sem tudta, így sokan mérgelődtek – egyébként teljesen jogosan –, miszerint ha tudják, hogy ilyen tétje van a mai játéknak, akkor jobban odateszik magukat.

- Na, milyen volt a játék? – kérdezte Arin, amint a szokásos társaság leült egy kisebb körbe az egyik fa alatt.

- Én nagyon élveztem – mondta Alice. – A csapattagjaim nagyon jó fejek voltak, az egyikről kiderült, hogy abban a kórházban született, ahol én is.

- Én végig trollkodtam az egészet a csapatommal, szóval tuti mi leszünk az utolsóak – nevetett fel Yesung. – Dárcban összesen tizenkettő kicseszett pontot sikerült gyűjtenünk, mert az idióták kitalálták, hogy ők becsukott szemmel akarnak dobni.

- Jó hülye vagy, hogy belementél – horkantott fel Arin. – Nekem volt egy kisebb vitám Jungkook szőke haverjával.

- Miért? – kapta a fekete hajú lányra a tekintetét azonnal Jimin.

- Mert játszotta az agyát, én meg megmondtam neki, hogy attól mert harmadikos, semmivel sem több, mint mi. Aztán visszaszólt nekem és valahogyan ott kötöttünk ki, hogy Jungkook mennyire faszfej volt Jiminnel hétfőn az egész folyosó előtt. Utána meg inkább még csak egymásra sem néztünk, mert már abból is kiabálás lett volna csak megint. Persze, megvédte azt az idiótát, mert a haverja, és még akkor sem ismerné be, hogy fasz volt, ha pénzt kínáltam volna neki. – morogta Arin, aki rendesen felhúzta magát már csak a szőke hajú gondolatától is.

- Felesleges vitáznod velük, mert te csak annyit tudsz az egészből, amennyit láttál – szólalt meg Yesung. – Nem tudhatjuk, hogy Jungkook miért tette azt, amit. Lehet meg volt rá az oka, és nem önszántából viselkedett ennyire görény módon Jiminnel.

- Miért állsz az ő pártjára? – háborodott fel Arin, mire Yesung azonnal közölte vele, hogy természetesen az én pártomat fogja, de azért Jungkookékat is meg akarja érteni.

- Szerintem inkább hagyjuk ezt a témát – sóhajtott fel Jimin, mert úgy érezte, sosem jutnak dűlőre ezzel kapcsolatban.

A tanárok szerencsére pár percen belül meg is jelentek, így a kis társaság még akkor sem tudta volna feszegetni a Jungkookos témát, ha nagyon szerette volna. Csapatokként kellett felsorakozniuk, majd Yeheung igazgatóhelyettes megköszönte minden diáktól az együttműködést és a szófogadást. Elmondta, hogy minden csoport nagyon jól teljesített, így nem sikerült top hármat kiválasztani, mert a második helyen holt verseny alakult ki, így a holnapi meglepetés program most nem három, hanem négy csoportra lesz érvényes.

Yesung és Jinyoung csapata utolsó helyezést ért el, bár ez nem volt annyira meglepő, mert ők aztán egyáltalán nem vették komolyan az egészet. Alice csapata tizenötödik, míg Arin és Beom csapata hetedik lett. Amikor elértek a negyedik helyezetthez még Jimin, Jungkook és Dongju csapata is versenyben volt. Viszont nem közülük került ki a majdnem bronzérmes csapat, ami azt jelenti, hogy a holnapi meglepetés programon Jungkook, Dongju és Jimin csapata is ott lesz. A harmadik helyezet Dongju csapata lett, a holtversenyes második helyen Jimin és az E betűs csapat osztozkodott, Jungkook csoportja pedig első lett.

Miután mindenki kiörömködte – vagy esetleg mérgelődte – magát az eredmények miatt, már hat is elmúlt, tehát jött a vacsora. Mivel a hegyekben voltak, így nem várt senki sem háromfogásos vacsorát, hanem mindenki elégedetten majszolta a kapott nutellás kenyereket.

- Gratulálok a második helyezettért – törte meg az elsőévesek közt lévő csendet Jungkook hangja. Mind a négyen a hang irányába fordultak, majd ki-ki hatalmasra tágult szemekkel, nagyokat pislogva, teljesen megdöbbenve figyelték az igazgató fiát, aki mögött ott állt Beom és Dongju is.

- Köszi – motyogta Jimin, bár épp az előbb harapott kettő jó nagyot a nutellás szendvicsbe, így most leginkább egy hörcsögre hasonlított. – Neked is az első helyért.

- Nem az én érdemem – vonta meg a vállait. – Én csak a csapatvezető voltam.

- Nem baj – erőltetett egy apró mosolyt az ajkaira Jimin, miközben sikerült legyűrnie az előbb bekapott falatokat.

Yesung, Alice és Dongju némán hallgatták a Jimin és Jungkook közt folyó párbeszédet, de Arin és Beom velük ellentétben azzal voltak elfoglalva, hogy a lehető legcsúnyábban nézzenek egymásra. Azon voltak, hogy egymást legyilkolják csupán a tekintetüket használva, ami külső szemlélőként felettébb ijesztően nézett ki. Eddig sem szimpatizáltak egymással különösebben, a mai nap után viszont már elviselni is nehezükre esett egymást. Még jó, hogy ők nem lettek dobogósak, mert akkor még holnap is el kellene viselniük egymást.

- Akkor most megyünk, nem zavarunk titeket tovább – mondta Jungkook, miután nem tudtak már miről beszélni, így beállt közéjük a kínos csend. – Majd reggel találkozunk a meglepetés programon – intett egyet a rózsaszín hajúnak, aki esetlenül, de viszonozta az apró gesztust és pislogás nélkül végigkísérte az igazgató fiának útját egészen az egyik padig, ahova mind a hárman letelepedtek.

- Ez a gyerek egyre furább – szólalt meg Arin elsőként.

- Mondom, hogy kell lenni itt valaminek a háttérben – sóhajtott fel Yesung, majd beleharapott egy jó nagyot a nutellás kenyerébe.

- Vagy csak szimplán bűntudata van Jungkooknak, amiért bunkó volt Jiminnel hétfőn – mondta el Alice is a véleményét.

Jimin nem szólt semmit, csak a fekete hajú fiút bámulta még azután is, hogy elmentek tőlük. Talán igaza lehet Yesungnak és Jungkook nem okkal volt ennyire elutasító vele. Hiszen ma már reggel is kedves volt vele, most is gratulált neki, amit az iskolában soha nem tett volna meg. Miért változna meg Jungkook a kirándulás miatt? Mi van itt, ami az iskola falai között nincs? Vagy mi van az iskolában, ami itt nincs? Hiába törte ezerrel a fejét, egyszerűen nem tudott rájönni a válaszra. Így végül arra jutott, hogy nem fog továbbra sem elutasító lenni Jungkookkal, mert a kirándulás alatt talán lesz lehetősége úgy beszélni kiszemeltjével, hogy nem bunkó és elutasító vele.

- Az univerzum határozottan velem van – villantotta ki fogait elégedetten Jungkook, mikor helyet foglaltak az asztaluknál.

- Ott lesz veled Dongju, szóval nem teljesen – mondta Beom, mire az említett tarkón csapta a szőke hajút. – Most mi van? Tudjuk jól, nem díjazod a Jungkook-Jimin szálat, így nyilván nem fogod hagyni, hogy négyszemközt maradjanak.

- De mivel Jungkook a barátom, ezért nyilván nem fogok neki keresztbe tenni. Igaz, nem értek egyet a döntésével, és annak sem örülök, hogy te ennyire nagyon bíztatod, de nem akarok én lenni a bunkó és a paraszt, aki nem támogatja a legjobb haverját.

- Tudom, hogy mit csinálok, Dongju – sóhajtott fel Jungkook. – Most nincs itt apám, nem tud irányítani. Most kell beszélnem Jiminnel, amíg még lehetőségem van rá.

- Rendben, felfogtam – forgatta meg a szemeit Dongju, majd eleresztett egy apró mosolyt, mire Jungkook és Beom ajkai is felfelé görbültek. Még sem olyan kőszívű ez a Dongju, mint ahogy mutatni próbálja...

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Elnézést kérek, amiért csak most hozom ezt a részt. Mivel a napokban befejeztem a Jimines történetem, így elsősorban annak befejezésére törekedtem. De most már itt vagyok és igyekszem visszatérni a heti 2 résszel! ❤