A két órás buszút nagyon hamar eltelt. A diákok egymással beszélgettek, zenét hallgattak, voltak, akik kártyáztak, és még olyanok is, akik aludni próbáltak. Jimin fülhallgatóval zenét hallgatott és az ablakon kifelé bámulva az elsuhanó tájat tanulmányozta, miközben gondolatai főtémája természetesen a kettő üléssel előtte ülő Jungkook volt. Az igazgató fia a mellette ülő Beomt idegesítette, mert be nem állt a szája és csak arról volt hajlandó beszélni, hogy nincsenek véletlenek. Biztos okkal utaznak pont ugyanazzal a busszal. Beom persze nem szólt egy rossz szót sem, mert örült annak, hogy végül az ő döntését fogadta meg, nem Dongjuét, miszerint hagyja Jimint és még csak ránézni se nézzen.

- Miért nem kínálod meg a csipszedből? – kérdezte Beom a mellette ülő fekete hajút, mire az értetlenül nézett rá, mert ő nem hozott magával semmilyen rágcsát az útra, így nem értette, miről beszél.

- Milyen csipszemről beszélsz?

- Erről – nyomott Jungkook kezébe egy sajtos ízesítésű rágcsálnivalót, amit még tegnap este vett a lakása alatt lévő kisboltban magának.

Viszont gondolkozás nélkül odaadta a barátjának a kedvenc csipszét, mert ezzel is segített volna neki abban, hogy beszéljen Jiminnel. Most még nincs itt Dongju, aki esetleg megakadályozhatná, szóval úgy döntött, kezébe veszi az irányítást.

- Nem lesz gáz, ha csak odamegyek hozzá, mikor hétfőn pont én utasítottam el őt? – kérdezte Jungkook, majd beharapta alsó ajkát, mert nagyon megbánta már az aznapi viselkedését.

- Először gondolom elutasító lesz, de nem hiszem, hogy sokáig bírja majd a megsértettet játszani.

- Én inkább a fekete hajú csajtól tartok – sóhajtott fel Jungkook. Nem esett olyan jól neki az a hétfői pofon, sőt valójában nagyon is hirtelen érte, ezért sem bírta rendesen lereagálni. – Nem fogja hagyni, hogy Jimin közelében legyek.

- Ne félj már egy nálad három évvel fiatalabb lánytól – nevetett fel Beom. – Mutasd meg, hogy ki vagy te, ne legyél ilyen beszari.

- Jól van már, itt sem vagyok – forgatta meg a szemeit az igazgató fia, azzal felpattant az ülésről, és meg sem állt Jiminék üléséig. Először nem szólt egy szót sem, csak megvárta, amíg mindketten észreveszik, hogy valaki megállt mellettük.

- Igen? – kérdezte a fekete hajú Arin.

- Én csak... szóval kérsz? – nyújtotta oda Jiminnek a csipszes zacskót. – Sajtos.

- Nem kér – válaszolt azonnal Arin és vissza is tolta Jungkookhoz a rágcsát.

- Nem tőled kérdeztem, hanem Jimintől. Szerintem nem néma, szóval ő is el tudja mondani, hogy kér-e a csipszből vagy nem. – szólt be a fekete hajúnak az igazgató fia, mert nem igazán tetszett neki az, hogy beleszól valami olyanba, ami nem is az ő dolga.

- Nem kérek, köszönöm – erőltetett magára egy apró mosolyt a rózsaszín hajú. – Nem szeretem a sajtosat, de azért kedves tőled, hogy megkínáltál.

- Nem tudtam – motyogta Jungkook. – De akkor innentől kezdve odafigyelek erre.

- Oké – válaszolta Jimin, bár rengeteg kérdés felmerült benne a fekete hajú megjelenését illetően.

- Akkor én most megyek is, úgyis mindjárt megérkezünk – erőltetett magára egy apró mosolyt Jungkook, azzal sarkon fordult és visszaült Beom mellé.

- Ez meg mi a fene volt? – kérdezte Arin Jimint, amikor már kettesben maradtak.

- Hát, én nem tudom.

- Hétfőn elutasít, most meg megkínál a csipszével? – horkantott fel Arin, aki legszívesebben hozzávágta volna Jungkookhoz az említett rágcsát.

Jimin úgy döntött, inkább nem válaszol a lánynak, csak sóhajtott egy nagyot és inkább visszadugta fülébe a fülhallgatót. Szíve vadul kalapált, amiért Jungkook komolyan megkínálta őt a sajtos csipszével. Azt hitte a harmadéves észre sem vette, hogy ő is a buszon van. Igyekezett nem mosolyogni, mert elméletileg haragszik a fiúra a hétfői viselkedése miatt, sőt le is mondott róla, csak hát ez nem megy ilyen gyorsan és egyszerűen. Szeptember óta odavan az igazgató fiáért, és hiába viselkedett vele rengetegszer bunkón, lekezelően és utasította is el többször is megalázó módokon, most először mutatott érdeklődést felé. Ez pedig akarva akaratlanul melegséggel lepte el a testét, azokat a bizonyos pillangókat felébresztve a gyomrában.

A busz Arin szerencséjére valóban felvitte a diákokat egészen a kempinghelyig, így nem kellett senkinek sem a nehéz bőröndöket, illetve az utazótáskákat a hegyen felcipelni. Jiminék busza érkezett meg utoljára, így a többi osztály a tanárokkal és a felsőbb éves önkéntesekkel rájuk várt már csak. A tanárok egyeztettek gyorsan a pénteki nap forgatókönyvéről, majd egy körbe összehívva mindenkit ismertették velük a programokat. Mivel még csak fél kilenc múlt, így lesz egy pár órás pihenő, amíg a gyerekek felállítják a sátrakat, a tanárok és az önkéntesek pedig elfoglalják a nekik lefoglalt faházakat. Ebéd után rövid túrára megy mindenki, ahol különböző ügyességi feladatok lesznek. Háromfős csapatokra lesznek osztva a kilencedikesek, és egy önkéntes felsőbb éves fogja őket az erdőben kísérni. Este hatkor lesz a vacsora, utána pedig beszélgetés a tábortűz mellett, majd reggel nyolckor kelés.

- Délben gyülekezzünk ugyanitt, addig legyetek szívesek végezni – mondta Yeheung igazgatóhelyettes, aki az egyik főszervezője volt ennek a pár napos kirándulásnak. – Úgy döntöttünk, hogy nem szabjuk meg, kinek hova kell felállítania a sátrát. Tehát nem kell osztályonként letelepednetek.

Jimin, Arin és Alice Yesungot kereste a nagy tömegben, mert már csak ő hiányzott a kis csapatból. Szerencsére hamar megpillantották a terepmintás baseball sapkáját, amit minden egyes kiránduláskor magával hoz. Miután már mind a négyen együtt voltak, kerestek maguknak egy olyan helyet a táboron belül, ahol kényelmesen egymás mellett tudják felállítani sátraikat.

- Nem gondoltam volna, hogy itt lesz Jungkook – mondta Yesung, mert most volt alkalma csak beszélni először Jiminnel négy szem közt. – Rendesen meglepődtem, amikor Dongju megjelent a buszon és levágódott mellém.

- Melletted ült? – tágultak hatalmasra Jimin szemei.

- Aha – bólintott a kosaras srác. – Nem beszélgettünk olyan sokat, de azért tett egy epés megjegyzést arra, hogy jelenleg mennyire utálja az univerzumot. Gondolom mérges volt, amiért nem Jungkookkal egy buszba került.

- Jungkook odajött hozzám és megkínált a csipszéből.

- Micsoda? – pislogott nagyokat Yesung, egy pillanatra pedig még a sátor összeszerelést is abbahagyta, annyira meglepődött.

- Hát, én is pontosan ennyire meglepődtem. Nem tudom, csak odajött és megkínált a sajtos csipszéből. De mivel ugye én nem szeretem, ezért elutasítottam az ajánlatát.

- Arin mennyire volt mérges és ideges? – nevetett fel Yesung, mert szinte látta lelki szemei előtt a fekete hajú lány fejét, amikor az igazgató fia megjelent az ülésük mellett.

- Eléggé – kuncogott fel Jimin. – Először el is akarta küldeni Jungkookot tőlünk, de ő ráförmedt, így inkább meghúzta magát.

- Nem tudom, hogy mit terveznek ezek hárman, de úgy érzem Dongju nem áll teljes mértékben Jungkook oldalán. De szerintem Beom igen.

- Nem akarom túlságosan beleélni magam a helyzetbe, szóval egyelőre úgy teszek, mintha semmi sem történt volna – vonta meg a vállait Jimin.

- Igazad van – értett vele egyet Yesung. Nem szabad előre inni a medve bőrére...

Eközben a tanárok és a felsőbb éves diákok elfoglalták szobáikat a kempinghely melletti faházakban. Jungkook Beommal, Dongjuval és Jinyounggal került egy szobába, szerencsére messze a tanároktól. Igaz, tilos volt szeszes italt hozni a kirándulásra, de már réges-régen megbeszélték, hogy titokba inni fognak. Amiről a tanárok nem tudnak, az nem is fog fájni nekik.

- Történt valami az idefel úton? – kérdezte Dongju, miután kisorsolták, hogy ki hol alszik.

- Nem igazán – vontam meg vállait Beom, és azon volt, hogy eltitkolja Dongju elől a csipszes kísérletet. – Én aludtam egész végig, Jungkook meg zenét hallgatott, szóval nyugis volt.

- Jiminnel volt valami? Csak mert Yesung mellett ültem a buszon és mondta, hogy egy busszal utaztok.

- Nem volt semmi, tényleg – mondta Jungkook. Úgy döntött csatlakozik Beomhoz, és ő is eltitkolja barátja elől a sikeretlen próbálkozását.

- Rendben, én hiszek nektek – vonta meg vállait a barna hajú, bár bűzlőtt neki a két haverja viselkedése. De úgy döntött, hogy hisz nekik, és nem nyűzteti őket tovább.

Pontosan délben mindenki a megbeszélt helyen gyülekezett. Az ebéd előtt gyorsan kisorsolták a háromfős csoportokat és a hozzájuk tartozó felsőbb évest. A-tól T-ig voltak számok, akik azonos betűt kaptak, azok kerültek egy csapatba. Yesung D-t kapott, Arin T-t, Alice J-t, Jimin pedig L-t. Sajnos nem kerültek azonos csoportokba, ez miatt pedig szomorúak is voltak, mert biztosan jobban érezték volna magukat, ha közösen kell feladatokat megoldaniuk.

- Te is L-es vagy? – kérdezte Jimin egy szőke hajú lánytól, aki a tömegben kereste a vele azonos betűkkel rendelkező embereket.

- Igen – mosolyodott el. – Végre találtam valakit... – könnyebbült meg. – Akkor már csak egy diákot és egy önkéntest kell találnunk.

- Ti L-esek vagytok? – hallottak meg tőlük pár méterre egy fekete hajú srácot, aki azon volt, hogy megtalálja a csapattársait.

- Mi azok vagyunk! – kiáltotta el magát a szőke hajú lány, ennek köszönhetően pedig már meg is volt a három L betűs. Már csak a felsőbb évest kellett megtalálniuk, aki majd kíséri őket az erdőben.

- Sziasztok – lépett oda egy harmadikos lány a három elsőéveshez. – Azt hiszem, hogy én leszek a vezetőtök ma, ugyanis én is az L betűt kaptam. A nevem Soyou.

- Én Bora vagyok – mutatkozott be a szőke hajú lány, akire Jimin először talált rá a nagy tömegben.

- Én Hyunsuk vagyok – mutatkozott be a fekete hajú fiú is, majd utána Jimin is elárulta a nevét az újonnan megismert diákoknak.

Megkönnyebbült, mert attól tartott, hogy a kísérője vagy Jungkook vagy pedig Dongju és Beom közül lesz valaki. Igaz, nem ismerte még csak látásból sem Soyout, Borat vagy Hyunsukot, de ezt egy kicsit nem bánta. Így legalább nem kell kellemetlenül vagy esetleg zavarban érezni magát.

Alice szintén számára ismeretlen diákokkal került egy csoportba, Yesung viszont két kosaras társával, vezetőjük pedig a focista Jinyoung lett. Arin két osztálytársát és Beomt kapta meg. Az utóbbinak kicsit sem örült, mert tisztában volt azzal, hogy a szőkeség Jungkook egyik legjobb haverja. Ez miatt pedig akaratlanul is be akart szólni neki, illetve bunkó akart vele lenni.

Jungkook szomorú volt, amiért nem Jiminnel egy csapatba került. Jimin L betűt kapott, míg Jungkook M-et. Olyanokkal került össze, akiket csak látásból ismer. Nem volt ott vele sem Dongju, sem Beom, sem pedig Jinyoung, így nem érezte annyira a kirándulást. Próbálta azzal nyugtatni magát, hogy este vacsoránál vagy esetleg utána majd tud beszélni a rózsaszín hajúval, mert akkor már nem kell a csapatára figyelnie. Addig meg van ideje összeszedni a gondolatait, nehogy megint elszúrjon valamit, ahogyan azt hétfőn is tette.