Eltelt egy hét, Jimin viszont szándékosan nem kereste Jungkookot, sőt még csak leveleket sem írt neki. Úgy érezte kell neki egy kis idő, hogy kipihenje kiszemeltje folytonos visszautasításait. Így legalább volt ideje átgondolni, biztosan ennyire szánalmasan meg akarja-e szerezni magának Jungkookot a továbbiakban is. Véleménye változatlan maradt; igen, még mindig el akarta érni, hogy a tizenegyedikes viszont szeresse őt. Jimin tényleg azon volt, hogy ne gondoljon a hétfői visszautasítás után Jungkookra, de egyszerűen nem ment neki. Csak is arra volt képes gondolni, hogy elolvasta a levelét, szóval még sem annyira bunkó és elutasító, mint azt mutatni próbálja. Valahogyan el lehet érni, hogy meglágyuljon a szíve, már csak arra kell rájönnie, hogy mégis hogyan. Azt akarta elérni, hogy ne kényszerből, hanem önszántából olvassa el a leveleit, ez miatt pedig még eltökéltebb lett, mint volt.

Arinéknak viszont nem mesélt semmit a hétfői napról. Azzal tisztában voltak, hogy Jimint elutasították, de nem mesélte el nekik részletesen a történéseket. Azzal viszont Jimin barátai is tisztában voltak, hogy a rózsaszín hajú nem fogja feladni, mert egyáltalán nem ilyen fából faragták. Igaz, nem értettek egyet teljes mértékben a cselekedeteivel, de mivel nagyon jó barátok, ezért természetesen támogatták és elfogadták a döntését. Ott lesznek mellette, biztatják, és ők is azon lesznek, hogy meglágyítsák Jungkook szívét. Ilyenek az igaz barátok, nemde?

Jiminnek szombatra nem volt különösebb programra, rendet akart tenni a szobájában, mert egy hete minden ott hever, ahova hanyagul ledobta azokat. Jungkook annyira elvette az eszét, hogy észre sem vette, szobája olyan, mintha tornádó sújtott terület lenne. Yesungéknak viszont más tervei voltak a rózsaszín hajúval. Egy közös iszogatást terveztek Arin keresztapjának bárjában, ahol mindent féláron kapnak, és annak ellenére, hogy még mindegyikük kiskorú, kiadja nekik az alkoholt. Jimin először hevesen tiltakozott, mert sosem szeretett iszogatni menni a barátaival, mert általában ő maradt mindig józan, és neki kellett vigyáznia a többiekre, nehogy valami hülyeséget csinálnia. Plusz nem akart pénzt kérni az apjától, mert már azt is kapzsiságnak tartotta, hogy minden nap apja fizeti neki a reggelit és az ebédet is. Szégyellte, hogy neki nincs munkahelye, így jóformán csak élősködik a beteges édesapján.

De aztán Arinék bevetették a legtökéletesebb fegyvert; zsarolni kezdték Jimint, aminek sosem tud sokáig ellenállni. Azt hozták fel, hogy ők mindig ott vannak Jimin mellett, ő viszont még erre sem képes értük. Ennek ki tudna ellenállni, most úgy őszintén? Jimin azt hozta fel védekezésképpen, hogy nincsen semmi pénze, viszont a többieket ez kicsit sem hatotta meg, mert azonnal rávágták, hogy majd akkor ők fizetik Jimin piáit, ez miatt igazán nem kell aggódnia. Még a végén ingyen becsiccsenthet...

- Tulajdonképpen, mire is iszunk most? – kérdezte Jimin, amikor már a második kör italukra vártak Arin keresztapjának bárjában. Jimin eddig csak egy üveg sört ivott, mert nagyjából ez az egyetlen alkohol, amit meg bír inni. Nos, igen, belőle sem lesz egy nagy alkoholista.

- Nem tudom, régen ittunk már közösen – vonta meg vállait Yesung. – Azt sem tudom, hogy mikor voltunk utoljára így négyen bárhol is.

- Ez igaz – értett egyet Arin.

- Na, csináljunk egy képet, hogy megörökítsük Jimin ittlétét – villantotta ki fogait Alice, és már fel is oldotta a telefonja kijelzőjét, majd bele lépett a kamerába.

- Most úgy csináltok, mintha soha nem lógnék veletek – forgatta meg szemeit Jimin.

- Na, gyere ide, morci – húzta oda magához Arin a rózsaszín hajút, miközben teljesen rácsimpaszkodott. – Sokszor lekoptatsz minket.

- Mostanában tökre nem – védte be magát Jimin, mert úgy nézett ki, hogy ezek hárman összefogtak ellene.

- Mostanában – sóhajtott fel Alice. – Na, mindenki egy nagy mosolyt – mondta, majd mindenki elővette a legelőnyösebb pózát, hogy legalább egy előnyös kép készüljön rólunk. – Oké, még egyet – mondta a cserediák, mire mind a négyen más-más pózt vettek fel, természetesen idióta fejet vágva, mert ez jobban ment nekik, mint az erőltetett mosolyos póz.

- Na, most már ihatunk, mert meg lett örökítve az este – csapta össze kezeit Yesung, aki a négy elsőéves közül a legjobban szerette az alkoholt. Nincs olyan buli, amiben ő nem issza le magát a sárga földig, de hát így szeretik, ez ellen nem lehet mit tenni.

Az elkövetkezendő órák azzal teltek, hogy mind a négyen ittak, ittak és ittak. Jimin azért odafigyelt a mértékre, mert látta, hogy a másik három csak vedel, kicsit sem gondolva a következményekre. Még szerencse, hogy ő itt van, mert ha nem lenne, akkor lehet mind a hárman ennél az asztalnál éjszakáznának, ha csak ki nem paterolnák őket az utcára. Mondjuk az még egy jó kérdés, hogy mégis hogyan fog egyszerre három ittas állapotú embert hazasegíteni, de erre igyekezett még nem gondolni, majd csak akkor, ha már ott tartanak. A legutóbbi alkalommal, amikor egyikük sem maradt józan, Yesungot kórházba kellett vinni, mert a mosdóban elcsúszott és megfejelte az egyik mosdókagylót. Alice már annyira részeg volt, hogy lábra állni sem volt képes, ezért Arin és Jimin próbálta uralni a helyzetet, miközben ők is kettőt láttak már mindenből. Ez most biztosan nem fog megtörténni, mert Jimin nem fogja hagyni, hogy ennyire eldurvuljanak a dolgok.

- Én meg csak álltam ott, mint egy idióta és néztem, ahogy azok ketten jóformán megeszik egymást – mesélte Arin hatalmas beleéléssel az egyik bulis élményét, amikor a kiszemelte a szemei láttára hajtott rá az egyik barátnőjére, aki természetesen hagyta magát.

- Mondd, hogy azóta már nem vagytok jóban – csapott az asztalra Alice, akcentusa pedig az eddigieknél is észrevehetőbb lett az alkoholnak köszönhetően. Érezhető volt, hogy a társaság két női tagja már kifejezetten jól érzi magát, mert egyik szó sem úgy távozott a szájukból, ahogyan ők azt eltervezték.

- Dehogy vagyok – rázta hevesen a fejét a fekete hajú. – Megmondtam neki, hogy hagyjon békén a picsába, mert jól tudta, hogy nekem mennyire tetszik Rowoon, mégis hagyta, hogy rámásszon. Ilyen barátra nekem aztán nincsen szükségem.

- Bárcsak nekem is ilyen problémáim lennének – forgatta meg a szemeit Yesung bekapcsolódva a beszélgetésbe. Eddig azért nem szólalt meg, mert azzal volt elfoglalva, hogy az egyik sörös üveget fejjel lefele próbálja megállítani az asztalon. Egyet sikeresen össze is tört, ezért belátta, hogy túl sokat ivott már ahhoz, hogy ilyen bűvész trükkökkel kísérletezzen.

- Miért neked mi a problémád jelenleg? – kérdezte az asztalra könyökölve Arin.

- Szerintem az, hogy Joy offolta egy végzős csávó miatt – nevetett fel Alice, mire Arin is hangos nevetésbe tört ki.

- Most komolyan muszáj volt felhozni őt? Tökre túlléptem már rajta, nem is értem, hogy miről beszéltek. – kezdett mentegetőzni Yesung, ebből pedig mind a hármuknak leesett, hogy a szemüveges még mindig nincsen túl az említett lányon.

- Mindenki tudja, hogy még mindig oda vagy érte, idióta – csapta játékosan homlokon Alice Yesungot, mire az tettetni kezdte, hogy sír.

- Most szólj ehhez hozzá, Jimin – sóhajtott fel drámaian Alice, majd a vállamra hajtotta a fejét, miután ivott még egy pohár alkoholt.

- Inkább nem – villantotta ki fogait a rózsaszín hajú. – Túl józan vagyok még a részegekkel való filozofálgatáshoz. Inkább kiszaladok mosdóba, addig meglesztek, igaz?

- Ugyaan – legyintett egyet Arin, viszont ezzel párhuzamban majdnem leborult a székről. Még szerencse, hogy időben meg tudott kapaszkodni az asztal sarkában, így nem kötött ki a földön. – Tökre jól elleszünk nélküled is.

- Atya ég – hunyta be szemeit Jimin egy pillanatra. – Hát, persze – forgatta meg szemeit, majd lehámozta magáról Alicet, aki majdnem bealudt. Jiminben ismét megfogalmazódott, hogy egy jó darabig megint nem megy el inni a három jómadárral, mert valahogy mindig ez történik. – Ne menjetek sehova és kérlek, ne igyatok többet! Egyszerre nem tudlak mind a hármatokat hazavinni.

- Oké, anya, menj már pisilni – szólt Jiminre Arin, mire az asztalnál ülők hangos nevetésbe törtek ki.

A rózsaszín hajú elgondolkozott azon, hogy mi lenne, ha csak úgy fogná magát és kisétálna a bejárati ajtón? Úgy sem tűnne fel egyiküknek sem, hogy nem tért vissza a mosdóból. Csak sajnos Jiminnek ehhez túl nagy szíve van, így nem hagyná itt semmi pénzért sem a haverjait, főleg most, hogy még részegek is. De azért jó volt eljátszani a gondolattal, miszerint elmenekül innen a tudtuk nélkül.

Amikor Jimin a mosdó felé indult, a többiek arról kezdtek pusmogni az asztalnál, hogy Jimin néha mennyire anyáskodó tud lenni, pedig ő a legfiatalabb közülük. Szerencsére a többit már nem hallotta, mert a hangos zene és az emberek beszélgetése elnyomta az asztalnál ülőket. Egyébként továbbra is Jimin volt a téma, meg aztán Jungkook is szóba jött, a végén pedig ott kötöttek ki, hogy mégis hogyan kellene összehozniuk Jimint és Jungkookot.

Szerencsére a mosdó üres volt, és még viszonylag ép állapotban is várta Jimint, így amilyen gyorsan csak tudta elvégezte a dolgát. Amikor viszont a kezeit mosta, nyílt az ajtó és két nagyon is ismert srác lépett be a mosdó területére. Jungkook két közeli haverja volt az, Beom és Dongju. Természetesen azonnal észrevették Jimint, és le is szólították, mert már nagyon jól ismerték a rózsaszín hajút Jungkooknak köszönhetően.

- Te vagy Jimin, igaz? – kérdezte Beom.

- Igen – bólintott egyet Jimin, miközben azon volt, hogy megpróbáljon normálisan viselkedni. Attól félt, hogy esetleg Jungkook is hamar megjelenik, aztán neki vége lesz.

- Én Beom vagyok, de gondolom látásból ismersz már – villantotta ki fogait a szőke hajú.

- Dongju – biccentett egyet Jimin felé Jungkook másik haverja is, de ő látszólag már nem volt annyira jó kedvében, mint a szőke.

- Egyedül vagy itt? – kérdezte Beom, mire Jimin közölte, hogy nem, a barátaival érkezett.

- Van kedvetek csatlakozni hozzánk? Úgy is eléggé lapos a buli. – vetette fel ötletnek a szőke hajú a közös iszogatást, viszont Jimin csak nagyokat pislogva meredt a két felsőbb évesre. Azok után üljön oda Jungkookkal egy asztalhoz, hogy olyan többször is csúnyán elutasította?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet – rázta meg a fejét Jimin, mire a Beom mellett álló Dongju is egyetértését fejezte ki velem.

- Nyugi, Jungkook ma jó kedvében van, szóval nem lesz semmi probléma.

Hosszú mérlegelés után végül belement abba, hogy odaüljenek Jungkookék asztalához. Igaz, még mindig nem tartotta teljesen jó ötletnek, mert félt, hogy a fekete hajú megint bunkó és lekezelő lesz vele. Viszont szeretett volna a közelében lenni, úgyhogy élt a lehetőséggel, miszerint egy asztalnál üljön kiszemeltjével.

- Akkor... akkor szólok a többieknek – motyogta, majd fogta magát és kisietett a mosdóból. Sikerült még egy beszélgetésfoszlányt elkapnia Beom és Dongju között, mielőtt visszaesetett volna Yesungékhoz.

- Most ezt miért kellett? – förmedt rá Dongju Beomra. – Tudod jól, hogy Jungkook szándékosan löki el magától Jimint, erre te most odahívod az asztalunkhoz? Meg fog ölni minket.

- Hidd el, hogy később ezt még meg fogja köszönni nekünk – válaszolta Beom a lehető legnyugodtabban.

Jimin nem igazán értette, hogy miről beszélt a két srác, de nem is volt ideje a hallott beszélgetéssel olyan sokat törődni, mert már vissza is ért a többiekhez.

- Arin, Alice, Yesung! Most azonnal józanodjatok ki!

- Mi? Miért? – kérdezte Arin nagyokat pislogva.

- Mert találkoztam Jungkook két haverjával és megkérdezték, hogy nem akarunk-e odaülni az asztalukhoz.

- És igent mondtál? – tágultak hatalmasra Alice szemei. Egy bólintással válaszolt csak Jimin, majd a háta mögé pillantott, hogy megnézze nem-e jön még Beom és Dongju. – De miért?

- Nem tudom, én csak bepánikoltam, jó? – túrt idegesen a hajába Jimin, majd beharapta alsó ajkát és így átgondolva, már egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, hogy Jungkook közelébe kerüljön.

Pár perc múlva viszont megjelent Beom és Dongju, így már nem volt más választás; Jiminnek oda kell ülnie Jungkook asztalához. A rózsaszín hajú Yesungot kísérte a felsőbb évesek asztalához, míg a két lány egymást támogatta át a báron. Jungkookon kívül egy focista gyerek volt az asztalnál, akit Sannak hívnak, illetve még két lány évfolyamtársuk Songhee és Mina. Természetesen az asztalnál ülők értetlenül bámultak az újonnan érkezőkre, mert nem tudtak Beom intézkedéséről. Songhee epésen meg is jegyezte, hogy nem tudta, kisgyerekeket is beengednek ebbe a bárba. Jimin nagy nehezen leültette Yesungot egy szabad székre, Arin és Alice mellette foglaltak helyet, így a rózsasín hajúnak nem maradt sok választása, mert már csak egy szabad szék maradt az asztalnál. Az pedig Jungkook mellett volt.

- Hoztunk társaságot – csapta össze izgatottan tenyereit Beom, aki Jungkookkal szemben foglalt helyet, majd kezébe vette az egyik sörösüveget és már bele is kortyolt.

Jimin nem mert a bal oldalára pillantani, mert ott ült mellette Jungkook. Ilyen távolságból is érezte az illatát, ez pedig melegséggel töltötte el a szívét. A részeg barátaira fókuszált, mert így még véletlenül sem kellett a mellette ülő Félistenre néznie, mert minden bizonnyal teljesen zavarba jönne és elpirulna.

Jungkook meg sem próbálta leplezni haragját Beom és Dongju felé. Szépen elmondta nekik, hogy kerülni fogja innentől kezdve a rózsaszín hajút, erre most idehívták őt és a barátait az asztalhoz. Ennyire idióták lennének vagy csak alkalmi süketet? Egy hétig tök jól ment minden, de a mai estével mindent elrontottak. Ideges volt, és legszívesebben csak felkelt volna az asztaltól, majd hazament volna. De nem tette, hanem helyette csak csendben ült és igyekezte ignorálni a mellette ülőt.

- Nos, Jimin, te nem iszol semmit? Túl józannak tűnsz. – szólalt meg Beom, mire a rózsaszín hajú csak megrázta a fejét.

- Még kiskorú, nem is ihatna – szólalt meg Jungkook, de még mindig azon volt, hogy ne nézzen a mellette ülőre.

- Mint látom, mégis kiadták nekik a piákat – biccentett az asztal végében lévő részeg elsőévesekre. – Hogyan?

- Arin keresztapjáé a hely, ezért kiadják nekünk az alkoholt és mindent fél áron kapunk – válaszolta Jimin magára erőltetve egy apró mosolyt.

- Nem hozol nekünk valamit inni? – kérdezte a vörös hajú Songhee, aki mondhatni Jungkook ölében ült. Jimin minden erejével azon volt, hogy ne nézze őket feltűnően, de Songhee szegényes ruházatának köszönhetően tekintete azonnal veszélyes vizekre tévedt. Fúj...

- Mit szeretnétek? – kérdezte Jimin, ugyanis úgy volt vele, hogy hátha így majd könnyebben sikerül beilleszkednie a felsőbb évesek közé.

- Nekem sör jó lesz – szólalt meg először – szokásához híven – Beom.

- Nekem is – válaszolta Dongju.

- Én jägert kérek – szólalt meg a fekete hajú Mina is.

- Nekem is jó lesz akkor a sör – biccentett egyet Songhee.

- Te? – pillantott Jimin a mellette ülő Jungkookra, aki nem mondta, hogy mit szeretne.

- Nem kérek semmit – válaszolta, de még mindig nem nézett rá Jiminre. Nehezére esett, de azért sem akart engedni, mert ezzel is tudatni akarta Beommal meg Dongjuval, hogy haragszik rájuk és egyáltalán nem örül annak, hogy az elsőéves mellette ül.

Többen is megpróbálták rábeszélni Jungkookot arra, hogy fogadja el az akciós alkoholt, de azért sem fogadta el, mert az nem ő lenne. Amúgy is tud magának venni amennyit csak akar, nincsen szüksége arra, hogy mások fizessenek helyette. Jimin felkelt az asztaltól, majd kért egy kis pénzt Yesungtól, amit természetesen majd visszaad neki, csak most nem volt nála semennyi won sem. Beom udvariasan felajánlotta, hogy majd ő segít Jiminnek, ezért ketten indultak meg a bárpult felé.

A rózsaszín hajú akarata ellenére pillantott többször is az asztalhoz, ahol Jungkookot és a többieket hagyta. Arin az asztalra dőlve aludt, Yesung és Alice pedig jól szórakoztak valamin, mert még a pultig is elhallatszódott hangos nevetésük. Jimin volt olyan szerencsés, hogy pont akkor nézett nevető haverjaira, amikor Yesung leborult a székről. A rózsaszín hajúból kiszaladt egy apróbb nevetés, viszont jó kedve azonnal megszűnt, amikor Jungkookra tévedt a tekintete. A vörös hajú Songhee éppen az arcát puszilgatta, majd ha jól látta, akkor a nyakára is áttért. Nyelt egy hatalmasat, majd elkapta onnan gyorsan a tekintetét, ugyanis nagyon rosszul érintette, hogy Jungkookot mással kellett látnia.

- Nyugi, Jungkooknak nem az esete – szólalt meg Beom, mire Jimin megugrott, mert el is felejtette, hogy nem egyedül jött el az asztaltól. Akkor ezek szerint Beom végignézte, amint Jimin Jungkook után leskelődik?

- Hm? – fordult a szőke hajú felé, úgy tettetve, mintha nem hallotta volna rendesen, mit mondott neki az előbb.

- Csak azt mondtam, hogy Jungkooknak nem jön be Songhee, szóval nem kell rosszul érezned magad miatta.

- Ki érzi magát rosszul? – horkantott fel Jimin. – Én aztán nem.

- Tudom, hogy Jungkook elutasított, méghozzá nem a legkedvesebb módón, és most az a célja, hogy kerüljön téged. De szerintem valamilyen szinten érdekled őt. Mármint erről Dongju biztosan több mindent tud, mert nekem nem árul el jóformán semmit sem, de szemeim azért vannak. Miután hétfőn az ebédlőbe jött, nagyon zaklatott volt és el is vonultak azonnal Dongjuval beszélni. Mi történt köztetek? – kérdezte Beom kíváncsian.

- Elolvasta a levelemet, aztán a szemeim láttára összetépte és a kukába dobta. Látszott rajta, hogy teljesen hidegen hagyom, szóval szerintem meg egyáltalán nem érdeklem, és nem is miattam volt zaklatott. – húzta szomorú mosolyra ajkait Jimin.

- Sajnálom, hogy ismét csak bántani volt képes téged. Pedig a többiekkel folyton mondjuk neki, hogy adjon már egy esélyt neked, de ezek szerint még mindig makacskodik.

- Mindegy – vonta meg a vállait Jimin. – Hagyjuk inkább ezt a témát.

- Fel is adod a próbálkozást? – kérdezte Beom, viszont Jimin csak beharapta az alsó ajkait, mert nem tudta, mennyire bízhat meg a szőke hajúban. Ez neki is leesett, ezért mosolyogva megnyugtatta Jimint, hogy ez a beszélgetés kettejük között marad, szóval nyugodtan beszélhet hozzá őszintén.

- Nem adom fel – mondta végül az igazat. Úgy érezte megbízhat Beomban, mert ő már a kezdetektől nyitni próbál felé, nem úgy, mint például Dongju vagy San.

- Helyes – villantotta ki fogait a szőke hajú. – A karamellás mochival, a raffaellóval és a toffifeevel lehet a legjobban lekenyerezni. Tapasztalat!

- Rendben – biccentett egyet Jimin. – Köszönöm.

- Ugyan – vonta meg a vállait Beom. – Látom, hogy mennyire próbálkozol, és nem értem Jungkookot, hogy miért viselkedik így veled. Remélem ezzel már sikerül rávenned arra, hogy legalább megtartsa az egyik leveledet, és ne dobja a kukába.

- Én is nagyon remélem – biccentett egyet egyfajta végszóként Jimin, mert ekkor elkészültek a kért alkoholos italok.

Ezek szerint nem volt rossz gondolat az, hogy a levél mellé esetleg valami édességet is venni kellene Jungkooknak. Bánta, hogy végül elvetette ezt az ötletet, de most legalább pontosan tudja, mik is Jungkook kedvencei. Már alig várta, hogy hazamehessen és nekilásson egy újabb levél írásának.