- Tényleg nem fogod feladni? – kérdezte Arin pénteken Jimintől, miközben a röplabdahálót cipelték ki a szertárból a tanárjuk parancsára.

- Nem – válaszolta a rózsaszín hajú, mire Alice megdicsérte és közölte vele, hogy nagyon büszke rá, amiért még a negyedik kikosarazás után sem adja fel.

- Bennem tuti nem lenne ennyi kitartás, de örülök, hogy benned van – bólogatott helyeslően Arin. – Péntek van, szóval reménykedjünk abban, hogy ma már meglágyul Jungkook szíve.

- És ma is a szekrényébe akarod dobni a levelet, ahogy azt eddig is tetted? – kérdezte egyszerre a két lány, mire Jimin megrázta a fejét.

- Nem – válaszolta sejtelmesen a rózsaszín hajú fiú. – Yesungot már ráállítottam az dologra, ezért késik nagy valószínűséggel az óráról.

- Ő adja oda neki? – kíváncsiskodott Alice, viszont Jimin válasz helyett csak megrázta a fejét. – Akkor?

Jimin ekkor elmesélte a két kíváncsi lánynak, hogy milyen tervet eszelt ki a hét utolsó napjára. Óra előtt gyorsan betette Jungkook tornazsákjába a levelet, amikor a tizenegyedikesek még fociztak a teremben. Mivel Yesung ismeri Jungkookot a délutáni kosáredzésekről, ezért Jimin elképzelése szerint barátja majd pont akkor megy be az öltözőbe, amikor Jungkook a kezeiben tartja a levelét. Yesung pedig van olyan idegesítő és akaratos, hogy rávegye Jimin kiszemeltjét arra, végre elolvassa a levelet. Az elsőéves egyébként egész éjjel a levelen ügyködött, mert most még tökéletesebbre szerette volna megírni azt, mert úgy érezte, most már tényleg megkapja azt a fránya esélyt, amire hétfő óta vágyik. Ez mind szépen és jól hangzik, csak ekkor még fogalma sem volt arról, hogy terve egyáltalán nem úgy sült el, ahogyan ő azt elképzelte.

Yesungról már messziről lesült, hogy ideges, ez abban is megmutatkozott, hogy olyan nagy hévvel ment a három elsőéves gimnazista felé, hogy majdnem fellökte a tesi tanárjukat. Még csak elnézést sem kért tőle, mert annyira felhúzta magát az elmúlt percek történése miatt.

- Hogyan lehet valaki ennyire egy utolsó nyomorék, makacs, fasz? – kérdezte Yesung a többiektől, amikor elég közel ért hozzájuk, hogy ne kelljen kiabálnia a Jungkooknak szánt kedves szavakat.

- Mert? Mi volt? – kíváncsiskodott a két lány, viszont Jimin már ekkor tudta, hogy ismét a kukában kötött ki a levele, ezért már egyáltalán nem volt olyan lelkes, mint pár perce.

Yesung vett egy hatalmas levegőt és nekilátott az öltözőben történtek mesélésének. A fekete hajú pont jókor ért be az öltözőbe, ahogyan azt Jimin is szerette volna, mert Jungkook kezében ott volt a rózsaszín hajú levele. Kíváncsian megkérdezte a tizenegyedikestől, mégis mit tart a kezeiben, ő pedig unottan elmesélte, hogy egy elsőéves egész héten rá volt állva. Jungkook megkérdezte Yesungtól, hogy esetleg ismerős-e neki a titokzatos levélíró kézírása, de természetesen, mint egy jó barát, nemet mondott a feltett kérdésre. Jungkookkal egyébként ott volt Beom is, aki szokásához híven cukkolni kezdte haverját, hogy ugyan lessen már bele abba a nyamvadt levélbe, mert már őt is kezdte felemészteni a kíváncsiság. Még csak elképzelése sem volt arról, hogy még is ki lehet a titokzatos elsőéves srác. Viszont Jungkook úgy döntött, azért sem ad esélyt Jiminnek, mert még mindig névtelen volt a levél, ő pedig továbbra sem törődik ilyenekkel. Yesung majdnem nekiment ez miatt a nála két évvel idősebbnek, de inkább csak fogta magát és szó nélkül kiviharzott az öltözőből, mert nem akart balhét.

- Pedig értitek még meg is kérdezte, hogy én el olvasnám-e. Mondtam neki, hogy ja, mert most abban semmi rossz sincs, ha beleles. De ő nagy ívben szart rám, és egyébként Beomra is. Majdnem beszóltam neki, hogy akkor remélem egyedül halsz meg te gyökér, de aztán eszembe jutottál te Jimin, ezért inkább szótlanul távoztam. – mesélte nagy beleéléssel Yesung, akinek mondandója végére sikerült úgy felidegesíteni ismét magát, hogy arca teljesen vörös lett.

- Sajnálom, Jimin – sóhajtott fel Arin, majd biztatóan megsimogatta Jimin vállait.

- Nem is vártam mást tőle – vonta meg a vállait a rózsaszín hajú. – De azért reménykedtem benne, hogy talán mégis beleles.

- Én majd odaadom neki hétfőn a leveled, és ha kell akkor addig a nyakán fogok lógni, amíg el nem olvassa – mondta Alice, mire Jimin eleresztett egy apró mosolyt, mert nagyon jól esett neki a cserediák felajánlása.

Arin és Alice között talán tényleg őt választaná, mivel Arin sokkal forrófejűbb. Róla simán elképzelhető, hogy behúz egyet Jungkooknak, ha megint nem akarná elolvasni a levelet. Alice viszont először megpróbál kedves és udvarias lenni, és csak azután akad ki, amikor tudatosul benne, hogy nem az fog történni, amit ő szeretne. Szóval, igen, Jimin mind a két lányt nagyon szerette, de most Alicet sokkal okosabb döntés lenne választani, mert ő nem az a verekedős típus, míg Arint az sem zavarná, hogy Jungkook fiú, és majdnem két fejjel magasabb nála. Jiminnek Alice volt az utolsó lehetősége, bele sem mert gondolni abba, hogy mi lesz esetleg akkor, ha Jungkook még így sem olvas bele a levelébe.

- Nem értem, hogy miért esne nehezére elolvasni pár sort – sóhajtott fel Yesung.

- Szerintem már direkt csinálja. Most már csak azért sem olvassa el Jimin leveit. – vonta meg a vállait Arin. – Vagy sejti, hogy ki írja neki a leveleket, vagy pedig szándékosan húzza az agyadat és csaj a nevedet szeretné tudni.

- Hány Jimin nevű diák jár az évfolyamunkba? – kérdezte Jimin, mert ő saját magán kívül egyet ismert az osztályából.

- Én hármat tuti ismerek – mondta Alice.

- Kosárra is jár egy, szóval négy már tuti van rajtad kívül – mondta Yesung.

- Az eléggé jó, nem? Most csak nem fog mindenkihez odamenni egyesével és megkérdezni, hogy „Szia, ugye nem te zaklatsz engem előző hétfő óta?!".

- Hát, én ebből az idiótából most már mindent kinézek – forgatta meg a szemeit Yesung. – Ha nem tudnám, hogy ennyire bele vagy zúgva, akkor arra kérnélek, hogy hagyjad a faszba, mert nem ér ennyit a gyerek. De mivel tudom, hogy ez mennyire fontos neked, így a végsőkig kiállok melletted, ha kell, akkor még vagy ötször odamegyek Jungkookhoz és addig kérlelem, amíg végre el nem olvassa a leveleidet.

- Köszönöm – motyogta Jimin teljesen meghatódva.

- Rám is számíthatsz bármikor – mondta Arin, majd Alice is megnyugtatta a rózsaszín hajút afelől, hogy rá is akármikor számíthat.

Jimin nagyon hálás volt a barátainak, amiért így támogatják őt, ugyanis ő saját magát már a harmadik napon otthagyta volna. Szánalmasnak gondolta, amiért ennyire epekedik Jungkook után, de mégsem tud elé állni és szemtől szembe átadni neki a levelet. Igaz a mondás, miszerint ha nem kaphatunk meg valamit, annál jobban akarjuk majd. Jimin esetében ez a valami Jungkook volt, és mindenre képes annak érdekében, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Az, hogy Jungkook nem veszi figyelembe az elsőévest, még nagyobb löketet és motivációt ad neki ahhoz, hogy valamilyen úton-módon elérje azt, amit akar.

A testnevelés óra azzal telt, hogy Jimin agytekervényei ezerrel kattogtak. Már most azon gondolkodott, hogy mit kellene írnia a hétfői levélbe, hiába van még két napja addig. Eldöntötte, hogy most nem csak sima levelet ír Jungkooknak, hanem vesz neki mellé egy doboz Oreos kekszet is, mert annak még akkor sem tudna ellenállni, ha azt a bizonyos elsőéves sráctól kapja. Igen, talán innentől kezdve többet kell adjon a fekete hajúnak, hogy végre esélyt adjon neki.

A tesi tanár volt olyan kedves, hogy tíz perccel előbb engedte el az osztályt, viszont valamit valamiért alapon megkérte Jimint, hogy vigye fel a szertár kulcsát a tanári szobába. Nem sok kedve volt hozzá, de a tanártól megkapta azt, hogy egész órán nem csinált semmit, így nem volt bőr a képén nemet mondani neki. Egyébként az egész osztály nem csinált túl sok mindent, így nem igazán értette, még is miért pont őt érte a megtiszteltetés, hogy lépcsőzzön egy jót és beszélgessen az iskola többi testnevelés tanárjával is pár szót.

Hármat kopogott a tanári terem ajtaján, mert csukva volt a fehér faajtó, és már be is nyitott, mert nem akarta megváratni a többieket, akik az öltözők előtt várnak Jiminre. Tervük között volt, hogy a következő óra előtt kimennek egyet pizzázni, így tényleg sietnie kellett, mert ez a szünet alapból csak tíz perces.

- Jó napo... – mondta Jimin, amint belépett a kis helyiségbe.

Szemei viszont hatalmasra tágultak és még a két szavas köszönést sem bírta befejezni, mert nem az egyik tesi tanárral találta szembe magát, hanem Jungkookkal és a fekete hajú Dongjuval. A kanapén ültek, és papírokat töltöttek ki, majd természetesen mindketten a megszeppent Jiminre pillantottak, aki legszívesebben sikítva rohant volna ki a tanáriból. Engedély nélkül jött be, szóval arra számított, hogy majd jól leszidja a két felsőbb éves, de ez szerencsére nem történt meg.

- Igen? – kérdezte Dongju. Jimin lábai a földbe gyökereztek, teljesen lefagyott és érezte, hogy még a víz is leveri. Azon volt, hogy ne a tökéletesen kinéző Jungkookot nézze, de egyszerűen képtelenség volt nem a fehér meze mögül kikandikáló felsőtestet bámulni.

- Én csak... ő, szóval hova kell tenni a szertár kulcsát? – nyögte ki nagy nehezen, miért is van itt pontosan.

Jungkook a Jimin mellett lévő falra mutatott, mire a rózsaszín hajú halkan megköszönte az idősebb segítségét és felakasztotta a kulcsot a helyére. Jobbnak látta, ha most azonnal eltűnik onnan, ezért szótlanul kifordult a tanáriból. Kínos volt az egész szituáció, és ezt nem csak Jimin érezte, hanem a két idősebb is. Össze is néztek értetlenül, mikor ismét ketten maradtak a több köteg papírral. Jungkook arcáról nem lehetett levakarni a hatalmas vigyort, ami Jimin megjelenése varázsolt arcára. 

- Na, mit vigyorogsz? – kérdezte Dongju.

- Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Jimin írja nekem a névtelen leveleket.

- És? Az jó? – nézett Jungkookra kérdőn legjobb barátja. Eddig csak nagyon kevésszer tudtak normálisan beszélni Jiminről, mert akárhányszor szóba jött a fiú, Jungkook mindig ideges lett és azonnal terelni kezdte a témát.

- Nem tudom – vonta meg a vállait. – Előbb derüljön ki, hogy igazam van-e, aztán majd beszélünk erről – zárta le a témát az igazgató fia, majd figyelmét újra a kosárlabdacsapat papírjainak kitöltésének szentelte.

Jimin nem számított arra, hogy találkozni fog Jungkookkal a tanáriban. Szerencsétlennek és gáznak érezte magát, amiért életképtelen lett, amint meglátta a fiút. Az elmúlt hónapok alatt még egyszer sem találkozott Jungkookkal, amikor egyedül volt, ezért sem tudta, mégis hogyan kellene kezelnie a helyzetet. Most nem volt ott vele Yesung, Arin vagy éppen Alice, aki összekaparhatta volna a földről, ezért is érezte magát védtelennek és elveszettnek. Nekidöntötte a hátát a falnak, amint becsukta maga után a fehér faajtót. Behunyta a szemeit és vett egy hatalmas levegőt, majd azon volt, hogy minél hamarabb rendezze vonásait. Nem szabadna ilyen heves érzelmeket kiváltania Jungkooknak belőle...

Miután nagy nehezen összekaparta magát a földről, azonnal a többiek keresésére indult, hogy vidáman közölhesse velük, mennyire leégette magát a kiszemeltje előtt. Abban a tudatban volt, hogy Jungkook meg Dongju biztosan kinevették őt, miután esetlenül elhagyta a termet, pedig erről szó sem volt. Jimin egyébként kívülállóként még saját magát is gáznak tartotta, hiába még csak elsőéves. Elsőéves, aki úgy viselkedik, mint egy általános iskolás kislány.