Egy újabb nap a munkahelyen. Valahogy képtelen vagyok koncentrálni. Folyamatosan a mögöttünk lévő napok járnak a fejembe. Miért? Mert rég volt ennyire csodás napban részem. Együtt főztünk, filmeztünk, játszottunk a kutyákkal, sztorikat meséltünk egymásnak, a nap végén pedig összebújva aludtunk el. És hogy mennyire biztonságba érzem magam a karjaiba.
-Brooklyn!-ébredek fel a főnököm hangjára.
-Adam! Ne haragudj, picit elbambultam.
-Minden rendben?-kérdezte.
-Persze.
-Hogy haladsz a cikkel?
-A mai nap az asztalodon lesz.
-Tudod...-ült le szembe velem.-Pár nappal ezelőtt kaptam egy telefonhívást.
-Telefont? Kitől? Valami politikustól, vagy környezetvédőtől? Esetleg sportoló?
-Nem, nem.-mosolyodott el.-Valaki olyantól aki teljesen el volt ájulva a profizmusodtól.
-Ki volt ilyen bolond?-lepődtem meg.
-Amerika formás feneke.-mondta egy széles mosollyal.
-Amerika formás feneke? Ki a fene az?
-Úristen Brooklyn, te tényleg egy őskövület vagy ilyen fiatalon. Chris Tökéletes Evans!
-Chris?
-Tudod az aki...-kezdett bele mire a szavába vágtam.
-Tudom, emlékszem.-hogyne emlekeznék? Azon a napon kezdődött minden és azóta is folytatódik.
-Tehát Tökéletes Evans azt mondta rég találkozott ilyen tökéletes riporterrel és máskor biztosan nekünk adja a legelső cikket azzal a feltétellel hogy ha te készíted.
-Adam, az egyszeri alkalom volt. Tudod hogy nem szoktam interjúztatni ilyen celebeket.
-Akkor talán nagyobb kedved lesz ha meglátod milyen csokrot küldött neked.
-Csokrot?
-A konyhába hagytam, még egy kis apró boríték is virított rajta.-kacsintott rám ahogy ott hagyott. Kíváncsi voltam, túlságosan is így azonnal a konyhába mentem ahol szembe találtam magam egy tökéletes csokorral. Elmosolyodtam ahogy a borítékba írt üzenetet elolvastam.
,,Legyen gyönyörű napod! Remélem azért néha gondolsz rám, mert én egyfolytában rád gondolok!"
A telefonom után nyúltam és azonnal biztosra mentem hogy megkapja a választ.

Újra úgy érzem magam mintha tinédzser lennék. És ha tehetném újra vele tölteném minden időmet.

A kolléganőm, egyben az egyik legjobb barátnőm sikoltozó hangja hozott vissza a valóvilágba.
-Úristen! Brooklyn!
-Miért sikoltozól?-nevettem ahogy az asztalra helyeztem a telefont.
-Miről vagyok lemaradva?
-Nem tudom, miről?
-Ne csináld már!-vágta hozzám a tollat.-Mi volt ez a poszt?
-Milyen poszt?
-,,Gondolok rád" szívecske. Kire gondolsz? És mi az a gyönyörű csokor? Basszus te bepasiztál és nem is szóltál?-hadarta el.
-Kicsit nem szeretnél lassítani?-képtelen voltam a nevetést visszatartani.
-És láttad ki szólt hozzá?
-Ki?
-Chris Tökéletes Evans!
-Miért hívja így mindenki?
-Úristen ez most komoly? Láttad milyen képeket sikerült csinálni az interjútokon? Ő egy isten!
-Egy isten.-ismételtem ahogy valamilyen szinten egyet kellett vele értenem.
-Látva ahogy akkor nézett rád, biztos vagyok benne hogy most szörnyen féltékeny a csávódra.
-Miért lenne?
-Basszus Brooklyn! Ne már! Mind láttuk a videó felvételeket. Ahogy végigmért téged, ahogy megjegyezte mennyire megcsókolna.
-Csak poénkodott.
-Poén, a francokat! Ki gondolta hogy a golden retviever csak egy álca?
-Hogy mi? Golden...retriever? Miért kezdtél kutyákról beszélni?
-Te komolyan ilyen sötét vagy lányom?
-Na jó, Emily! Dolgozni szeretnék és most elég zakkant vagy.
-Láttad mit posztolt nem rég?
-Ki?
-Hát a golden retviever Evans!-hitetlenkedett.
-Nem?
-Nézd!-mutatta felém a telefonját.

A szívem hevesen kezdett verni. Ahogy olvasom a sorokat tudom hogy ezt nekem írja. Minden egyes sort.
-Ez lehet neked szól!-mondta lelkesen.-Az az interjú egy egész életre megváltoztatta az életed.
-Dehogy változtatta!-ellenkeztem. De hazugság. Persze hogy megváltoztatta.
-Figyelj, szerintem beszélned kellene vele. Hisz ha ennyire láthatóan mély benyomást tettél neki akkor lehet ti ketten...
-Ne folytasd! Azóta egy hét eltelt és lehet ezt másnak írta. Most pedig ha megbocsájtassz dolgozni szeretnék mert dolgom van munka után.
-Dolgod? A gondolok ráddal?
-Vele.-mosolyodtam el.
-Ki a fene az? Most már egyre jobban kíváncsi vagyok.
-Majd elmondom...egyszer. De ha miattad lekésem a randimat ideges leszek.
-Pff, a helyedbe megfontolnám Chris Tökéletes Evanst.-állt fel.
-Menj!
-Csak szóltam.-ment vissza az asztalához. Vajon a poszt miatt akartam őt minél előbb látni? A munkamániás énem valami borzasztó gyors munkát kiadva a kezéből hagyta el az épületet. És igen, meg volt beszélve a randi mégis...
-Brooklyn!-nyitott ajtót.-Azt hittem nálad vacsizunk! Épp Dodger oroszlánját kerestem hogy elvigyük hozzád.
-Nem bírtam addig várni.-fújtam ki a levegőt.
-Te...futottál?-lepődött meg.
-Valami olyasmi...-kapkodtam a levegőmért.
-Baj van? Követett valaki?-nézett gyorsan körbe.
-Nem, senki. Bemehetnék?
-Persze, gyere.-állt arrébb. Az ajtót maga után becsukva fordult felém.-Történt valami?-megráztam a fejem.-Biztos?
-Komolyan írtad?-kérdeztem.
-Mit?
-Azt a posztot.
-Amiben...?-a szavába vágtam.
-Amibe szerelmet vallottál. Vagy...nem rám gondoltál?
-Mi?
-Rám gondoltál akkor?
-Persze hogy rád gondoltam. Kire gondoltam volna?
-Tényleg...szeretsz?
-Brooklyn, már szerintem tegnap is elmondtam hogy szerelmes vagyok beléd, ma is. Mit szeretnél?
-Téged.
-Brooklyn...
-Egész nap minden gondolatom te voltál. Képtelen voltam koncentrálni, mert csak rád gondoltam. Veled akartam lenni.
-Most azt akarod mondani hogy szerelmes vagy belém?
-Én...nem tudom mi van velem. Hisz nem is akartam kapcsolatot erre jössz te golden retviever Evans és felborítod az egész életem.
-Golden retviever?
-A lényeg hogy...lehet képtelen vagyok még feléd úgy nyitni és képtelen leszek kimondani de veled akarok lenni.
-Brooklyn...
-A barátnőd szeretnék lenni.