A nap cirógatja az arcomat ami épp átszűrődik a redőny apró résein. Egy puha ágyban ébredek de talán most éreztem hosszú idő után kipihentnek magam. Azonban nem számítottam arra hogy ő neki a szempárjaira ébredek.
-He-helló!-köszöntem neki kissé félve. Ő csak ült az ágy mellett és nézett. Majd ahogy a kezem felé nyújtottam azonnal a simogatásomra nyújtózott. Kissé megnyugodva észleltem hogy Chris kutyája Dodger kicsit sem számít veszélynek számomra.
-Úgy látom, csak nem tudtam kizavarni a szobából.-hallottam meg Chris hangját az ajtóból. Azonnal felé kaptam a fejem.-Felébresztett?
-N-nem. A napfény a szememre sütött.-céloztam a fényre ami beszűrődött.
-Oh, ne haragudj. Megszokás. Dodger nem szeret teljes sötétben aludni.
-Tehát, most elvettem Dodger helyét?-kérdeztem ahogy a kis barátjára néztem.
-Dodger nem bánja, igaz haver?-simogatta meg ahogy az ágy szélére ült, közvetlen mellém.-Jól aludtál?-simogatta meg a karom.
-Arra a pár órára gondolsz miután végeztünk?-nevettem.
-Arra.-mosolyodott el ő is.
-Nagyon jól.-válaszoltam.
-Ennek örülök.-nyomott egy csókot a vállamra amit nem fedett semmi. Majd egy édes csókot az arcomra.-Csináltam reggelit.
-Csak nem miattam?
-Nem.-válaszolta.-Vagyis részben. Meg akartalak lepni de úgy látom Dodger ebbe ügyesebb volt.
-Nekem...haza kellene mennem.-ültem fel.
-Haza?
-Tudod...dolgoznom kell, meg Angel is egyedül van.
-Maradj reggelire, utána átmehetünk hozzád.
-Ne értsd félre Chris, de le kellene zuhanyoznom mert az esti kis sportunk miatt nem hiszem hogy kellemes illatom van.-vakartam meg zavaromba a tarkóm.
-Arra is gondoltam, hogy jól esne egy zuhany így készítettem neked ki oda törülközőt és ruhát amit felvehetsz.-csodálkozva néztem rá. Komolyan van ennyire figyelmes férfi a világon?-Nem akarom, hogy menekülj előlem újra a tegnap este miatt.-fogta meg a kezem.
-Nem menekülök.
-Akkor mégis miért érzem így?-nézett a szemembe.
-Nem menekülök.-hajoltam hozzá ahogy megcsókoltam.-Csatlakozol hozzám a fürdőbe?-kérdeztem egy huncut mosollyal.
-Akkor estig se viszlek haza.
-Akkor megyek egyedül.-álltam fel.
-Jobbra az első.-mondta ahogy látta mennyire nem találom fel magam a házba. Egy mosollyal az arcomon indultam a fürdő irányába mikor utánam szólt.-Brooklyn!
-Hm?-fordultam vissza arccal.
-Miért nem akarsz belémszeretni?
-És te miért akarsz ennyire belémszeretni?-kérdeztem vissza.
-Már belédszerettem...-ismerte be.-Hisz nem látod? Nevetek ha nevetsz, minden hülyeségre képes vagy rávenni pedig én nem szeretem a változásokat. Mégis vágyom erre a változásra.
-Nem félsz attól, hogy utána sérülsz?
-De félek, mindig is féltem.
-Akkor most miért nem félsz?
-Mert nélküled jobban félnék. Mintha a vízbe mennék mikor tudom hogy nem tudok úszni...pont olyan mint a félelem hogy nem kaplak meg. Megfulladok.-csak nézett rám. Mintha azt várta volna mentsem meg. De képes vagyok én erre?-Brooklyn.-lépett hozzám, ahogy a kezeim a kezei közé fogta.-Szeress belém kérlek.
-Képtelen vagyok azt mondani neked hogy szeretlek..mert akkor hazudnék neked. De jól érzem magam veled és azt viszont sajnálnám ha a mi kis közös időnknek itt lenne vége.
-Nem kell kimondanod!-mondta azonnal.-Nem kell kimondanod, még nem. Csak...hagyd hogy szeresselek. Kérlek.
-Tegnap este már megtettem.-simogattam meg az arcát.-Engedtem hogy szeress.
-Akkor nem...nem fogsz eltűnni az életemből? Elhagyni engem?-láttam a megkönnyebbülést az arcán.
-Lezuhanyzok, megreggelizünk, utána elmegyünk hozzám...hogy tetszik?
-Nagyon tetszik.-csókolt meg.
-Még ezek után sem csatlakozol?-kérdeztem újra.
-Gyere.-kapott fel könnyedén a vállára amitől egy kissé már gyermekies kacaj hagyta el a számat.
A zuhany kellemes volt. Érezni ahogy a melegvíz mossa le a testemről a tegnap este szerzett izzadság cseppeket, érezni Chris ajkait egész végig az ajkamon. Élveztem minden pillanatát. Nem olyan mint éjszaka, kicsit sem. Gyengéd és figyelmes. Persze este se bántott vagy volt erőszakos de ott a dominanciát éreztem nála, most pedig mintha egy törékeny szobor lennék.
A zuhany kissé hosszabbra húzódott de nem bántam. Valójában amit Chrisnek mondtam mind igaz. Élvezem az időt amit vele töltök és nem akarom hogy vége legyen. De még most képtelen lennék odaadni teljesen a szívem neki.
-Ne nézz így rám.-szóltam rá ahogy az általa készített palacsintát kóstoltam.
-Hogy?
-Így.-utánoztam le az arcát.
-Szerelmesen?
-Szerelmesen.-ismételtem meg a válaszát egy apró mosollyal.
-Este nincs kedved újra nálam aludni?-kérdezte meg.
-Te is aludhatsz nálam.-jegyeztem meg ahogy egy huncut mosoly kúszott az arcomra.
-Aludhatok?
-Dodger is jöhet.-simogattam meg a mellettem farokcsóválva kis falatokat váró kutyát.-Találkozna Angellel és talán barátok is lesznek.
-Vagy szerelmesek egymásba.
-Hihetetlen vagy.-ráztam meg a fejem ahogy nem tudtam elhinni, mennyire édesen próbálkozik.
-Néhányan már mondták.
-Ugye most nem az exeidre célzol?-néztem fel a bögre mögül ahogy a kávémat ittam.
-Ki beszélt az exeimről? Az anyukám, a testvéreim, a főnököm, a stylistom...-folytatni akarta de én hozzá dobtam egy almát amit a gyümölcsöstálból sikerült gyorsan elkapnom.-Hé! Most mi van?-nevetett.-Csak nem féltékeny lettél?
-Nem.-hazudtam. De. Az voltam, nagyon is az. Mégis nehezen tudtam elhinni hogy bárki aki eddig megnyerhette az ő szívét képes volt azt csak úgy...eldobni. Hisz ő annyira különleges férfi. Nem úgy viselkedik mint a többi sztár, korántsem. Hálás azért amit elért az életben és ugyanolyan szeretettel mesél a húsz évvel ezelőtti életéről mint a mostaniról. Igaza volt, ő nem mint Chris Evans akar engem maga mellett. Hanem mint Chris.
-Az arcod mást mond.-támasztotta a kezeit az arcának ahogy már úgy nézett. A szemem újra a kezeire fókuszáltak amin annyira kivehető minden ér, amitől annyira szexi és férfias ez a kéz. Ez a kéz ami este minden pillanatot kihasznált hogy engem érintsen, engem simogasson.
-Ugye tudod hogy mind hazudott? Mind. Kicsit sem vagy hihetetlen. Egy cseppet sem.
-Előbb még te mondtad ezt. Emlékeim szerint talán este is egyszer, vagy tévedek?
-Nem emlékszem.-játszottam a hülyét.
-Akarod hogy elmondjam pontosan mikor mondtad?-az arcom hirtelen égni kezdett. Tisztán emlékeztem mikor mondtam neki és miért.
-Nem.
-Biztos? Vagy inkább megmutassam?-a nézése hirtelen megváltozott. Ugyanaz az érzés kapott el mint tegnap este. Akarom őt. Újra. De egyszer képes leszek megálljt parancsolni magamnak?