-Tehát te az ilyen helyeket szereted?-kérdezte Chris ahogy leültünk az egyik asztalhoz.
-Pontosan.-válaszoltam mosolyogva.
-Sűrűn jársz ide?
-Ha sokáig elhúzódik a munka és nincs otthon semmi kaja akkor általában itt állok meg. Imádom ezt a helyet, a kaját és az embereket.
-Ez ilyen búvóhely is?
-Búvóhely?-lepődtem meg a kérdésen.
-Tudod ha az anyukád őrült módjára dörömbölne az ajtódon egy maffiavezérrel az oldalán akkor itt találnálak meg?
-Miért akarnál megtalálni?-nem tudott válaszolni a pincér jelent meg mellettünk.
-Jó napot! Mit hozhatok maguknak?-kérdezte.
-Én egy frissen csapolt sört kérnék, a hölgynek pedig....-nézett rám.
-Egy multivitaminos üdítőt legyen szíves.-válaszoltam.
-Máris hozom, addig is itt az étlap.-nyújtotta át.
-Köszönjük.-Chris teljesen átlagosnak nézett ki így. Persze, tudom ő is ember aki jár étterembe, boltba, postára és egyéb helyekre de mégis ahogy így szemtől szembe ültem vele nem éreztem úgy hogy egy ikon ül előttem. Egy ikon, aki rengeteg fiatal fiú hőse, rengeteg lány álomférfija, egy rendkívül tehetséges színész.-Elbambultál.-jegyezte meg ahogy az étlapot bújta újra.
-Szokás.-vágtam ki gyorsan magam.
-Tudod.-csukta össze az étlapot.-Annyi mindent szeretnék tudni rólad.
-Úristen ugye nem kérdezz feleleket akarsz játszani? Mert abba kegyetlenül jó vagyok, a szakmámból kifolyólag.
-Hé, utolsó alkalommal neked volt lehetőséged kérdezni de most rajtam a sor.
-És ha én szörnyű alany vagyok? Hidd el én a másik oldalon a székben profibb vagyok.
-Mi a neved?-elnevettem magam.
-Na jó, remek tehát az első választ is teljes mértékben elszúrtad.-viccelődött.
-Mondtam én.-vontam vállat.
-Hány éves vagy?
-54.-válaszoltam fa arccal.
-És még hazudik is.-képtelen voltam tovább tartani, körülbelül fetrengeni tudtam volna a földön a nevetéstől. Az arca ahogy rám nézett, mindent elmondott. Valójában rég nevettem ilyen jót.
-Miért vagy ennyire szép?
-Genetika.-mondtam ahogy az étlapot néztem.
-Miért pont újságíró lettél?-tette fel a következő kérdést.
-Miért pont újságíró?-kérdeztem vissza mire bólintott.-Hát, gyerekként rengeteg könyvet olvastam. Minden ünnepre valami új és új könyvet kértem. Majd a gimnáziumban a tanárunk heti szinten adott valami olvasnivalót amit én imádtam. Mindegyikről kellett egy apró írást készíteni mintha egy újságba menne a fiatalok részére kedvcsinálónak. Ott jöttem rá hogy élvezem azt mikor írhatok dolgokról, adhatok másoknak valami újat, valami új tudást. Így az egyetemen újságírást tanultam.
-Ha lenne egy magazin ami a te neved viseli mindennap azt olvasnám.-hangos nevetésbe törtem ki.
-Brooklyn Grey magazin? Miről írnék benne? Hogy ismerkedtem meg Chris Evanssal?
-Végül is az is egy remek cikk lenne.-dőlt hátra a székben. A pincér zavarta meg a beszélgetést ahogy a rendelést vette fel, de Chris élt is azonnal a helyzettel amint ő elment.-Hogy hogy nem rajongsz a sztároké? Tapasztalat? Vagy sok bunkó sztár interjú alany?
-Valójában akárhányszor olvasok cikket, mindig úgy érzem előttünk mutatják magukat boldognak, szentnek, tökéletesnek csak hogy ezzel próbáljanak az embereknek példát mutatni, miközben szerintem sokkal relevánsabb lenne azt leírni amilyen valójában az életük. Például leírhatnám a veled készített interjúba mennyire pozitív gondolkodású ember vagy, aki imád segíteni az embereken, imádja a kutyákat, szabadidejében szegény emberek megsegítésével foglalkozik. Vagy leírhatnám hogy igen Chris egy valóban pozitív energiával rendelkező ember de az ő életében is vannak nehézségek. A megfelelés az emberek irányába, a rengeteg stressz ami éri, mindig résen lenni mit csinálsz, mit posztolsz, valójában az egész életed de csak egy napod minden fázisát egy lépéssel előrébb kell gondolnod hogy helyesen cselekedj, hisz mit gondolnának mások ha hibáznál. Mikor értelemszerűen mind hibázunk. De a nehézségei ellenére imádja a rajongóit akiknek szörnyen hálás, imádja a családját, a kutyája boldogságáért ugyanannyit tesz mint a saját boldogságáért. És ő is ugyanúgy eljár a sarki hamburgerezőbe randizni pont mint egy átlagos férfi. Melyiket olvasnád szívesebben?
-Az első egy látszat.
-És az embereknek arra van szüksége. Pont mint a híradó. Először baleset, gyilkolás, halál...majd nézd meg kisállatok az állatkertben, hatos ikrek születtek valahol, vagy maga egy csodás kezdeményezés valakitől. Így vannak felépítve az emberek, ha valami rossz, megrázó hírt közölsz velük kell a végére valami amivel visszarázza őket a kis életükbe. Kell az embereknek ez a hamis látszat mert azt gondolják az én életem is lehetne ilyen. Persze irigykedik is rád miközben nincs rá oka. Hisz te tettél azért, mertél tenni hogy jobb életed legyen, vagy csak az álmaid valóra váljanak ő pedig félt lépni. Nem szereti a munkahelyét de inkább túlórázik, elviseli az idióta főnökét mert fél ha vált nem lesz még olyan lehetősége se mint ott, hogy csak rosszabb lehet miközben ez csakis rajta múlik. Minden csak rajtunk múlik.-ahogy ezt elhadartam láttam hogy egy pillanatra se terelődött el a tekintete rólam. Mint aki ámulattal nézett.
-Azt hiszem...őrülten belédfogok szeretni Brooklyn Grey.-mondta, az én szívem meg erre a kijelentésre ütemet váltott.-Őrülten tudnálak szeretni a gondolkodásodért, a szépségedért, a lelkedért, a szívedért. Azt hiszem ezután a randi után hülye lennék ha egyáltalán feladnám hogy udvaroljak neked.
-Chris.-nem akartam hinni a fülemnek.
-Azt hiszem te vagy az akire szükségem van az életembe.