Két héttel később:

Megtörtént. Megtörtént amire már mindketten izgatottan vártunk. A mai nap végleg összeköltöztünk. Mivel az én lakásom kettőnknek kicsinek bizonyulna így én dobozoltam össze a dolgaim és költöztem Chris házába. Eddig is hatalmasnak találtam de ahogy rendezgettük be a dolgaimat egyre jobban feleszméltem hogy ebben a házban igazán izgalmas lehet bújócskázni.
-Ez volt az utolsó doboz az autóban.-mondta ahogy bezárta az ajtót maga mögött. Valahogy megmelengette a szívem hogy Chris nem egy cégre bízta a költöztetést hanem ő maga segített nap mint nap abban hogy együtt megkezdhessük az életünk.
-Elfáradtál?-sétáltam hozzá ahogy átkaroltam a nyakát.
-Egyáltalán nem, a tudat hogy most már velem leszel a nap huszonnégy órájában leírhatatlan.-mosolyodott el.
-Köszönöm Chris.
-Ugyan mit?
-Azt hogy itt voltál velem végig. Soha se léptem ilyen gyorsan egy férfival se erre jöttél te és az egész életem fenekestül felfordítottad.
-Megbántad?-fogta át a derekam.
-Soha.-ráztam meg a fejem.-Soha se voltam még ennyire biztos egy kapcsolatomban sem. Senkiben sem bíztam meg ennyire mint benned.-játszottam a hajával.-És nem is szerettem soha senkit ennyire.
-Egyik pillanatról a másikra léptél be az életembe...de soha nem voltam még semmiért ennyire hálás. Boldog vagyok hogy az enyém vagy.
-Még van egy pár doboz amiből ki kell pakolnom...segítesz vagy...?-nem várta meg hogy befejezzem. Vadul esett az ajkaimnak. Egy könnyed mozdulattal emelt fel, ahogy egyenest a hálószobába cipelt mire belemosolyodtam a csókunkba.-Be se fejeztem...-most se tudtam. Az ajka folyamatosan megtalálta az enyémet. Óvatosan helyezett az ágyra ahogy azonnal a nyakam vette célzásba. Nagyobb utat adva neki élveztem ahogy az egész testemen elérte hogy libabőrös legyek.
-Annyira csodálatos vagy.-mondta ahogy a tekintetével találkoztam.
-Te meg túl szexi. Eddig gondolni se mertem hogy létezhet ilyen szexi, helyes pasi a világon?
-És gondolj bele, ő csakis a tiéd.-mosolyodott el.
-Szeretem ezt a gondolatot.-hajoltam fel az ajkaiért.
-De a gondolat hogy egy ilyen lány szívét elnyertem...tesz engem a világ legboldogabb emberévé.-simított ki egy hajtincset az arcomból.
-Szeretlek.
-Én is téged.
Csodás nap volt, de sajnos Chrisnek továbbra is sűrűn voltak forgatásos napjai így az első reggelen ebben a nagy házban egyedül ébredtem. Dodger és Angel már ahogy meghallották a mozgolódásom az ágy mellett sorakoztak. Én pedig boldogan jeleztem nekik jöjjenek fel az ágyba mellém. A telefonomért nyúltam amin azonnal tudtam ki is küldött nekem üzenetet.

Imádom őt. Az ahogy velem bánik, a tisztelet amit egy nőnek megad, a kedvesség, figyelmesség, szeretet. Mind annyira hihetetlen és egyben feledtébb csodálatos érzés.

A boldogságtól ki bírtam volna ugrani a bőrömből.
-Srácok, mit szóltok ha sütünk Chrisnek valamit mire hazaér?-ültem fel ahogy képtelen voltam nem elolvadni a látványtól ahogy a kutyák körülöttem aludtak.-Vagy aludjatok...majd megcsinálom egyedül!-keltem fel ahogy lezuhanyoztam, felöltöztem és azonnal bevetettem magam a konyhába.-Remek alkalom hogy megtanuljam Chris hol is tartja a dolgait.-kezdtem körbenézni.-Mennyi minden!-tátott szájjal figyeltem a különböző fűszereket, alapanyagokat amiket jó magam ritkán vagy egyáltalán nem használtam.-Csodálkozom hogy ilyen jól néz ki mikor ennyire egészséges cuccokat tart itthon.-forgattam a zacskót a kezembe.-Na jó, lássunk neki.-vettem elő a telefonom amibe kikerestem a receptet. Szeretek a konyhába lenni ha úgy érzem van kellő időm ahhoz, hogy mindent a terveim szerint elkészíthetek.  Ahogy azonban hozzákezdtem volna csengettek. A kapuhoz tartozó kamerát vizsgálva vettem észre hogy Chris anyukája az. Azonnal beengedtem és ahogy megpillantott meglepettséget sugárzott az arca.
-Brooklyn...!
-Jó napot Lisa!-mosolyogtam rá.
-Te...hogy hogy itt? Chrissel vagy?
-Valójában Chris dolgozik de nem sokára hazaér! Tessék bejönni!-engedtem be az ajtón.
-Akkor te...?!-tudtam hogy Chris nem mondta el még a családjának a hírt de mégse hazudhattam Lisanak.
-Összeköltöztünk Chrissel.-válaszoltam mosolyogva.
-Ö-összeköltöztetek? Ti...akkor tényleg együtt vagytok?-nem tudtam hogy örül vagy sem, de a tényen nem változtat hogy együtt élünk.
-Szeretem a fiát.-válaszoltam ahogy mély levegőt vettem felkészülve a reakcióra. De ahelyett hogy kiakadt volna az örömtől ugrándozva ölelt át.-Mi-minden rendben?-kérdeztem kissé rémülten.
-Végre! A fiam végre egy gyönyörű, okos, kedves lányt talált maga mellé.
-Akkor...örül nekünk?
-Hogy örülök e? Majd kicsattanok a boldogságtól.-válaszolta lelkesen.-Üdv a családban Brooklyn.-ölelt át újra. Akkor tudtam...mostantól az ő családjukba is tartozom.