A nevem Brooklyn Grey. 29 éves vagyok és Bostonba élek. Újságíróként dolgozok egy híres magazinnál lassan három éve. Rengeteg téma érdekel, mégis van egy valami ami nem hoz lázba. A sztárok. Miért? Mert számomra ők mások mint mi. Persze mindig van kivétel de több negatív élménybe volt részem. Mégis a főnököm engem kér meg az interjúkra a tapasztalatomra, és a tehetségemre hivatkozva. A munkamániámnak köszönhetően pedig nem tudok nemet mondani. Kicsit rossz szájízzel de mindig elvállalok mindent. Most pedig egy újabb ilyen interjúra készülök. Az alany pedig nem más mint egy Marvel filmsztár. Az igazat megvallva soha nem néztem meg egy filmet se, de most muszáj voltam utána olvasni dolgoknak hogy mégse felkészületlenül menjek oda. Ülök a megbeszélt kis helyen, várva az alanyomra. Egy meleg karamellás kávét kortyolgatok ahogy a papírjaimat bújom. Majd meghallottam az ajtót nyitódni.
-Elnézést, sokat késtem?-ült le velem szembe. Ahogy felnéztem a papírok mögül szembe találtam magam egy igazán jóképű férfival.-Üdvözlöm, Chris Evans vagyok.-nyújtotta felém a kezét. Kis hezitálás után felényújtottam a kezem.
-Brooklyn. Brooklyn Grey.-mutatkoztam be.
-Magával még nem találkoztam.-jegyezte meg.
-Önöknél még nem tartottam interjút.-vallottam be.-Kávét?-kérdeztem.
-Köszönöm kérek.-mondta. Az asszisztensemnek jelezve kérettem kávét az előttem ülő férfinak.
-Elkezdhetjük addig?-kérdeztem.
-Persze.-mosolygott rám. Zavarba jöttem de vajon miért? Hisz kicsit sem az esetem ez a férfi.
-Először is megszabadna kérdeznem hogy tegeződhetünk? Picit könnyebb lenne így végigvinni az interjút.
-Örülök, hogy felhoztad.-tegezett most már.
-Rendben, akkor...-mosolyodtam el.-Most várható az új filmje a Marvel stúdiónak. Kaphatunk valami kis ízelítőt a rajongóknak?
-Igen, most várható a Végtelen háború lassan a filmvásznokon. Sajnos sok ízelítőt nem adhatok a rajongóknak, de azt mindenképp megígérhetem hogy unalomba nem lesz részük.
-Tehát Amerika kapitány személyében is számíthatunk valami újra, izgalmasra?
-Mindig tartogatok egy kis meglepetést a rajongóimnak.
-Értem.-mosolyodtam el.-Beszéljünk akkor egy picit a magánéletedről. Úgy hallottam nemrég sikerült örökbefogadnod egy kutyát.
-Oh, igen! A neve Dodger és egyszerűen imádnivaló. Ahogy megláttam őt tudtam hogy haza akarom őt vinni magammal.
-Akkor nagy a szerelem?
-Óriási!-ismerte be.-Neked is van állatod?-kérdezte amin meglepődtem.
-Van.-válaszoltam.-De tudtommal most te vagy az interjúalanyom.
-Kutya vagy macska?-folytatta. Belátva hogy reménytelen hogy kikerüljem a kérdéseket a papírt leengedve néztem az előttem ülő személyre.
-Kutya.-válaszoltam.-Szeretem az állatokat de inkább kutya párti vagyok.
-Hogy hívják?
-Angel.-mondtam el a kutyám nevét.-Ő egy golden retviever.
-Biztos csodaszép, pont mint a gazdája.-csak néztem rá ahogy próbáltam lejátszani az előbb lezajlott párbeszédet.-Ne haragudj! Csak...valójában elég nehezen tudok koncentrálni mert rég voltam ilyen gyönyörű nő társaságában.
-Ezt erősen kétlem. Hisz te egy igazán nagy sztár vagy akit nők hada vesz körül. Nem hiszem hogy közülük senki se tudta még elrabolni a szívedet.
-Ez egy újabb kérdés?
-Nem, ez egy feltételezés volt.
-Azon gondolkoztam hogy az interjú után nincs kedved elmenni velem valahova ebédelni?
-Sajnálom de nem randizok.
-Nem randizol? Ez mit jelent?-kérdezte.
-Ahogy mondtam.
-Egyáltalán nem? Senkivel?
-Sztárokkal nem.-javítottam ki magam.
-De most nem mint a színész Evans hívlak el hanem mint Chris.
-Mi a különbség?
-Jobban nézek ki?-viccelődött.
-Értem.-nevettem el magam.
-Tehát...?
-Folytassuk az interjút rendben?-tereltem a témát.-A következő munkáidról beszélhetünk?
-Mi a hobbid?-kérdezte ahogy észrevettem már másodjára mért fel tetőtől talpig...és nem tudom miért okozott ez hevesebb szívverést számomra.
-Ne haragudj, de így nem fogok tökéletes interjút készíteni, amitől a rajongóid biztos csalódottak lesznek.-próbáltam elérni, hogy maradjunk a feladatunknál.
-Sajnálom, de úgy érzem hibát követek el ha most nem próbállak jobban megismerni.-védekezett azonnal.
-Biztos vagyok benne hogy csodás férfi vagy, de ahogy mondtam nem randizok.
-Akkor miért nem adsz egy esélyt? Ha azt gondolod csodás férfi vagyok, miért nem engeded hogy elhívjalak randizni?
-Mert egy munkamániás, makacs, fafejű nő vagyok. Egy normális kapcsolatom se volt még, mert mindet megöltem az erős személyiségem miatt. Mint láthatod most is ahelyett hogy befognám próbállak meggyőzni hogy életed legnagyobb hibáját követnéd el ha velem akarnál randizni.-hadartam el olyan gyorsan ahogy tudtam.
-Ezek után még jobban tetszel.-mosolyodott el ahogy a kávéjába kortyolt.
-Mi a...?! Te szedsz valamit amitől ilyen kattant vagy?-nevettem már kínomban. Mi a fene van ezzel a férfival?
-Ha most nem lennének itt ennyien...biztos hogy megcsókolnálak.-jegyezte meg amitől mintha belémszorult volna a levegő. Megcsókolni? Ő, engem?
-Azt hiszem...azt hiszem jobb ha itt lezárjuk az interjút. Sajnálom, de így nem tudok dolgozni.-álltam fel. Ki kell jutnom innen mert úgy érzem megfulladok. Mégis a kijelentése...miért jutott egy pillanatig is eszembe bárcsak megtenné? Azonnal az öltözőbe rohantam és próbáltam összeszedni magam. A kopogás zökkentett ki a gondolataimból. Az ajtót pedig ahogy kinyitottam pillanatokon belül megéreztem az ajkait az ajkamon. Ellenkeznem kellene, harcolni ellene mégis egy szempillantás alatt adtam át magam az érzésnek és mélyedtem bele a csókba.
-Mond, hogy sűrűn fogsz interjúztatni.-mondta ahogy egy pillanatra elszakadt az ajkaimtól.
-Francba az interjúval!-jelentettem ki ahogy sóvárogva hajoltam az ajkai után.