Taehyung POV.:

A nap vakító fényére keltem, ami nem épp a legkellemesebb érzés,ennek persze hangot is adtam.Egy morgás közben,szememet dörzsölve felültem az ágyamon, majd megnéztem mennyi az idő.
Ahhoz képest ,hogy későn feküdtem le,elég korán keltem.
Gyorsan magamra kaptam a nadrágomat,majd megmosakodva,s hajamat a helyére állítva robogok le a lépcsőn ,hogy leadjam a kulcsot a recepción,majd egy meghajlást követően ,beülök a kocsimba,majd gázt adva sietek haza,hogy átöltözhessek,s megbeszéljem Alicel a dolgokat.Be kell valjam ,nem voltunk sosem egy hullámhosszon bármennyire próbálkoztam,volt hogy sok mindenben nem értettünk egyet,s ennek veszekedés lett a vége, de sosem gondoltam volna ,hogy csak úgy képes megcsalni,ráadásul a saját lakásunkban.Úgy érzem ,ha most nem hagyom abba az önmarcangolást,a végén az egyik fán kötök ki a kocsimmal.Szorosan fogva a kormányt ,parkolok le a ház előtt,majd becsapva magam mögött az ajtót,indulok meg a lakásba.Miután bejutottam,gyorsan  lekaptam magamról a ruháimat, s át öltöztem.Kiléptem a szobámból,amire mostmár inkább tekintek úgy ,mint egy undorító ,bemocskolt fekhelyre,mint sem az én megnyugtató pihe puha ágyamra.

Amint Alice kilép a fürdöből ,törölköző teste körül helyezkedik el,csak úgy ,mint a haján.Elfintorodom rajta,majd ő,mint ha természetes lenne,ugrik karjaimba,s egy erőszakos csókot nyom ajkamra.

-Édesem de jó,hogy itt vagy!Már úgy hiányoztál.Tudod, én nagyon sajnálom amit tettem.Ígérem sosem fog előfordulni.-Mondta kéttségeesett hangon,mire bólintottam.

-Úgy van, ez sosem fog.-Ismételtem meg szavait,mire felragyogtak szemei.Hülye liba,eddig észre sem vettem.

-Akkor ez azt jelenti,hogy megbocsájtassz?-Kérdezte mosolyogva,majd közelebb jött hozzám.Mosolyogva megráztam a fejem,majd el is nevettem magam,mire ő elég értetlen fejet vágott.

-Nem azt mondtam,hogy megbocsájtok,hanem ,hogy ilyen sosem fog többet előfordulni ,mivel szakítani akarok.-Mondtam, majd felkapva a kocsikulcsot,egy utolsót mosolyogva felé leléptem onnan.
Igazából belülről még mindig fáj,és csalódott voltam,de nem tehettem mást.Ha kimutatom a fájdalmaimat, csak belémtaposnak,s kihasználnak.Nem hiába voltam középiskolában az aki.
Miután leparkoltam a kávézó előtt, megláttam Eult,ahogyan a telefonját nyomkodja.Nagyon édes volt.Elmsolyodtam ,majd a kocsit bezárva háta mögé osontam,s kezeimmel eltakartam szemét.

-Na, ki vagyok?-Kérdeztem elmélyített hangon,mire egy halk kuncogást ejtett.
-Őő..nem is tudom ,a postás?-Kérdezte nevetve,mire már én sem bírtam és kitört belőlem a röhögés.Leengedtem kezemet ,majd mosolyogva köszöntöttem a lányt.

-Gyere menjünk be.-Mondtam neki,mire kedvesen mosolygott,s együtt beléptünk a kis kávézóba,ahol egy üres helyet keresve ,leültünk,s olvasni kezdtük az ital lapot.

NoEul POV.:

-Azt hiszem én egy Americanot kérek.-Mondtam neki mosolyogva,de mintha süket fülekre talált volna mondandóm.Annyira el volt mélyedve valamibe,hogy meg sem hallotta mondandóm.Összeráncolt szemöldökkel néztem kissé szomorkás arcát,mand kezemet az övére helyeztem,mire zakalatottan felnézett rám.
-Valami baj van?-kérdeztem aggódva.Fogalmam sem volt mi bántotta,de úgy éreztem nem kis dolog lehet.Lassan megrázta a fejét,majd hamis mosolyt erőltetett arcára,ami megalapozta bennem a tényt,miszerint oltári nagy a baj.
-Ismerlek már Taehyung, nyugodtan elmondhatod mi bánt , ha nem most,akkor később.De tudd ,hogy rám számíthatsz-Mondtam neki kedvesen,mire mosolygott,jd megszorította a kezem.

-Mi lenne velem nélküled?-Kérdezte drámaian ,mire elkuncogtam magam.
-Valószínű,hogy meghalnál nélkülem.-Viccelődtem,majd innentől kezdve a reggelünk egészen jól alakult,habár még mindig bántott,hogy Tae nem akar beszéni a problémájáról,s volt egy sanda gyanúm,hogy Alice a hunyó.Meg értem,hogy nem akarja elmondani csak úgy,de könyörgöm,kinek másnak mondaná,ha nem nekem?Mindegy is,ha majd akarja úgy is elmondja, s akkor é bizony azon leszek,hogy segítsek rajta.

  Beérve a munkahelyünkre,boldogan pillantom meg szerelmemet,majd egyenesen a nyakába ugrok és egy hosszú csókkal köszöntöm őt.
-Annyira hiányoztál !-Suttogom ajkaira ,mire elmosolyodik.
-Te is nekem babám.Egész nap rád gondoltam.-Mondta,mire fülig érő mosollyal öleltem őt ,majd ismét csókolózásba kezdtünk,amíg valaki meg nem zavart benne minket.

-Az istenért sem zavarnék ,csak tudjátok most van egy értekezlet,és hát mindenkire szükség lenne.Még rád is.-Mondta teljesen higgadtan Tae, de a vége tele volt gúnnyal és megvetéssel.Jackson hasonlóképp nézett rá,majd derekamat elengedve , ellépet tőlem,egyenesen be a nagy irodába,ah a megbeszéléseket szoktuk tartani.

-Nos ,ha mindenki itt van, akkor neki is kezdenék.-Igazgatta nyakkendőjét, mindig egy picivel erősebbre véve.A végén már azt hittem megfojtja magát,de nem így történt.Szekrényéből előhúzott egy nagy kötegnyi lapot,amit ledobott az asztal közepére,hpgy mindenki vehessen belőle.

-Ezekben a könyvekben a szabályzat található,ajánlom figyelmetekben részletesen átolvasni,mert ha egy kis hibát is látok,esküszöm nem állok jót magamért.-Mondta kemény,s ellentmondást nem tűrő hangon,mire még belém ia belém fagyott a vér.

-Na de Kim!Mi az ,hogy nincs csók a munkahelyen?!-Kérdezte felháborodva a mellettem ülő Jackson,mire aligha bírtam lecsitítani.Taehyung csak halványan elmosolyodott,majd előhúzott egy papírlapot a fiókjából.Közelebb sétált Jacksonhoz,majd meglebegtette előtte a lapot.

-Látod ezt itt?-Utalt a kezében lévő lapra.-Ez itt a szerződéset,amit bármelyik pillanatban felbonthatok ,kedves Jackson.-Mondta mosolyogva,mire a mellettem ülő izmai megfeszültek, de nem szólt többet.Komolyan mondom ,mintha egy bika viadalon lennék.Egy sóhajt követően olvasgattam tovább a szabályzatot.

  Miután mindent elmondott Taehyung ,mehettünk készülődni,ugyanis lesz egy fotózásunk kint a szabadban .
Gyorsan beültem a sminkes székembe ,majd hagytam ,hogy Haru varázsoljon .

-Na és mi újság szívem?-Kérdezte barátnőm,miközben az alapozót vitte fel az arcomra.
-Hmm..semmi érdekes..-Mondtam neki hümmögve ,mire leállt tevékenységébe, s összeszűkített szemmel nézzett rám,addig amíg ki nem szedte belőlem a bajom.

-Jó !Jó!!Elmondom ,csak ne nézz így,mert megrémiszt.-Mondtam neki rémülten,mire elnevette magát.
-Ez volt a célom!Na de mondjad mi a baj.-Folytatta sminken elkészítését,mire lehunytam szemeimet,s egy fáradt sóhaj hagyta el a szám.

-Bizonytalan vagyok..úgy érzem van valami Jacksonnal.-Mondtam ,majd hangokat hallottam kintről.Nagyon ismerős volt ez a hang,ezért mit sem törődve Haru szavával ,lassan a falhoz simultam,mint egy igazi kém ,s hallgatózni kezdtem.