Kim Taehyung POV .:

-Akkor indulhatunk?-Kérdem nagy lelkesedéssel, mire mindketten egyszerre fordulnak felém egy furcsa arckifejezéssel, megmutatva értetlenségüket.

-Még is hova? -Kérdik szinte egyszerre.

-Hát bevásárolni minden féle kaját a szukának!- Mondtam ,mire leesett nekik, majd egy bólintás után, magunkra véve a kabátot,indultunk el a felfedező utunkra.

Érzem ez jó móka lesz.Alice mindig is figyelt az alakjára, sosem szeretett olyan ételeket enni,ami egy picit is hízlalt.Most viszont csak olyanokat fog enni, s lehet gonoszság, de izgatott vagyok, és alig várom ,hogy megkapja azt, ami neki kijár.

-Szóval ,hogyan is kezdjünk bele?-Kérdi Eul tanácstalanul, vele együtt Jimin is.
Gondolkodóba esek, hisz okosan kell vásárolnunk.Olyat nem szabad venni, amin feltűntetik,hogy hízlal.

-Hmm, mondjuk ez?-Mutatok fel egy becsomagolt süteményt, amire ugyan rá van írva, hogy cukormentes, viszont telis tele van adalék anyagokkal, ami persze csak kisbetűkkel van feltűntetve a hátulján.

-Oh..-Lepődik meg Jimin, majd ki kapja a kezemből az édességet,s csillogó szemekkel vizslatja,mint egy kisgyerek.
-Ilyet én is kéreeek!~-Mondja kiskutya szemeket meresztve kettőnkre, mire együtt nevetünk fel, Jimin gyerekded viselkedésén.Komolyan mondom ennek a fiú lehet akármennyi kocka a hasán, s helyes pofija,attól még ugyanaz a kis pisis, akit még oviban ismertem meg.

-Jól van,először bevásárolunk annak a szutyoknak, és utána te is kaphatsz valami finomat.-Mondtam megveregetve barátom vállát, majd bedobtam két csomagot a sütiből.

Miután minden szükséges dolgot bevásároltunk , a tervünk majdnem kész volt.Már csak Jiminnek kell jól teljesítenie, s reménykedem benne ,hogy meg lesz az eredménye,mivel ismét egy kissebb vagyont költöttünk el arra a nőszemélyre, reméljük nem hiába.

Már késő este volt, s úgy döntöttünk Eul nálunk alszik.Mikor hazaértünk , együtt levágódtunk a kanapéra, majd gondoltuk megnézünk egy filmet.Na igen, ez mind jól sűlt volna el, ha Jimin be nem alszik, s kezd el állatmód horkolni.
Egy ideig próbáltunk nem figyelni rá,de amikor már csámcsogott, betelt mindkettőnknél az a bizonyos pohár.

-Menjünk be a szobába, ha gondolod ,ott is tudunk filmezni.-Ajánlottam a lánynak,aki rögvest kapott az alkalmon, majd felpattanva a kanapéről, besietett a hálóba, hogy minél előbb megszabadulhasson a bosszantó hangtól.

-Komolyan ez a gyerek ..-Sóhajtott mosolyogva, mire elnevettem magam ,majd felmásztam a nagy ágyra, s helyet foglaltam mellette.

-Mindig is így aludt.Nem csoda,hogy sose aludtam nála.-Nevettem még mindig, mire Eul is csatlakozott.

-Egyébként..-Kezdtem bele, ezzel megtörve a beállt csendet közöttünk.Már egyikünk sem figyelte a filmet.

-Mióta itt vagyok, azóta sosem tudtunk normálisan beszélgetni, milyen érzés volt ide költözni, és apukáddal mi a helyzet?-Kérdeztem érdeklődve, mire szomorúan lehajtotta a fejét, s egy hatalmasat sóhajtott.Ajaj, érzékeny témára tapintottam.

-Hát ..nem is tudom.Nagyon rossz volt nélküled, sokat is sírtam miattad, de az idő csodákra képes, nem-de?-Kérdezte keserű mosollyal az arcán.Nem értettem, hisz mindig  írtam neki üzenetet, vártam hátha visszaír,de ő máshogy látja a dolgokat.

-Na és az üzeneteim, azokkal mi van?Sosem nézted meg a telefonod?-Kérdeztem furcsállva a helyzetet, mire összeráncolt szemöldökkel nézett vissza rám.Ugyanolyan értetlen tekintete lehetett, mint amilyen az enyém volt.Egyikőnk sem értette a helyzetet.

-Mégis milyen üzenet?Én semmi féle üzenetet nem kaptam tőled.-Mondta , mire előhalásztam a telefonomat a zsebemből ,majd felényújtottam.
-Még is mit csinálsz?-Kérdezte meglepetten, mire a kezébe nyomtam a telefonomat , megmutatva neki a 3 éván át tartó üzeneteimet.

NoEul POV.:

-Olvasd!-Mondja, mire megnyitom az első üzenetet, a sok közül.

2014.június.14 04:21

"Eul !Hol vagy?! Egész éjjel kerestünk téged, de sehol nem voltál.A szomszédod azt mondta elköltöztél, de nem értem, semmit nem értek.Kérlek válaszolj,ha ezt láttad!"

2014.június.21. 22:30

"Kezdek nagyon aggódni.Egy hete annak ,hogy nem láttalak,hol vagy most?Mit csinálsz Eul?Miért nem válaszolsz?Annyira hiányzol, szeretlek Eul ..."

2014.szeptember.01. 02:00

"Reménykedtem benne, hogy ha elkezdődik a suli, majd megjelensz, újra láthatlak, s a karjaimba zárhatlak, de ez nem így volt.Csalódnom kellett.Nélküled minden olyan más, nehezebb , fájdalmasabb.Mindenhol, mindenkiben téged látlak.Beteges lenne?Lehet,de nem bírom ki nélküled.Eul, kicsi macim, ha jól vagy, vagy ha csak láttad, írj valamit.Bármit...Mert ezt én így nem bírom ki.Hiányzol, és nagyon szeretlek!"

2014.Szeptember.07 05:00

"Annyira hiányzol, hogy még aludni sem tudok nélküled.Ahogy lehunyom a szemem, csak téged látlak.Nem tudok az emlékeidtől megszabadulni, ne haragudj, hogy hagytalak elmenni!Az egész az én hibám volt..Megígértem neked, hogy minden rendben lesz, de mégsem lett.Megtudsz nekem bocsájtani?"

2015.december.24 0:00

"Szia Eul...Nos nem is tudom mit írhatnék neked..Egy évig nem írtam neked...Szégyenlem is magam ezért, de úgy gondoltam jobb lesz neked,ha nem zaklatlak, most még is karácsony napján eszembe jutottál.Gondoltam boldog karácsonyt kívánok neked, és apukádnak, bárhol is vagy, remélem te is gondolsz rám.Még mindig ugyanúgy szeretlek téged, ezen semmi sem változtathat...Remélem egy nap találkozni fogunk.Hiányzol nagyon!"

Ahogy olvastam az üzeneteit, úgy telt meg a szemem könnyel.Nem tudtam tovább olvasni.Egyszerűen nem ment.Életem legnehezebb tette volt őt otthagyni, s még rosszabb volt, hogy ez ellen semmit nem tudtam tenni.Én mindvégig azt hittem, hogy nem érdeklem már, elfelejtett, de ő kűzdött értem, s mindennap üzenetekkel bombázott, amit meg sem kaptam.Van egy sejtésem, hogy mi okból, de most nem szeretnék ezzel foglalkozni a mellettem ülőn kívül.

Könny áztatta szemekkel nézek rá,majd elmosolyodom, s kezem gyengéden az arcára simítom.

-Hát mégsem felejtettél el..-suttogom halkan kettőnk közé, mire, elmosolyodik, s látom ,hogy neki is nedvesedik a szeme.
-Hogyan tudtalak volna elfelejteni?-Mosolyog, majd egyre közelebb hajol hozzám, s mielőtt megcsókolna, megszólalok.

-És mi lesz Alicel?-Kérdem félve, s érzem, hogy egy könnycsepp gördül le arcomról, amit Taehyung gyengéden töröl le az arcomról, majd lágyan elmosolyodik.

-Együtt mindent elrendezünk.-Mondja, mire egy kicsit megnyugodok, majd bólintók.
Félve megfogom kezeit, majd összekulcsolom az enyémmel,miközben végig szemeibe nézek, melyek a boldogságtól , s érzékenységtől csillognak.

-Szeretlek Taehyung, s te is hiányoztál nekem, nem is tudod mennyire.-Mondom neki, mire megsimítja kézfejem, s végre ajkait az enyémekre helyezi.Félénk csók volt, még is tökéletes volt számomra.Ahogy puha párnái a számat érintették, elfogott egy furcsa érzés, amit rég nem éreztem már.Pillangók a hasamban, melyek bizsergető érzést adtak, s szívem heves dobogása, mely egyre gyorsabban vert, egyezett az előttem lévővel.Ez is bizonyítja, hogy mi igenis lelkitársak vagyunk.

Hirtelen kivágódó ajtó,szakít minket ki a rózsaszín ködből,majd megilletődve nézzük az előttünk lévő vöröst, aki csukott szemmel botorkál össze-vissza, nem találva a helyét.Kezdek frászt kapni, ahogy járkál ,horkolva, csámcsogva, mint egy beteg.Taehyung csak kinevet, majd megfogja a fiú vállát,úgy hogy ne ébredjen fel.

-Nyugi, ez mindennapos.-Mondja suttogva, miközben kuncog, majd kifele vezeti, az éppen alvajáró Jimint a nappali kanapéjára.

Egy hónap kimaradás után itt is van az új rész, nagyon sajnálom , tényleg, hogy ennyit késtem vele, nem így terveztem, de most itt van egy viszonylag hosszú fejezet.Nagyon remélem ,hogy tetszett nektek, és hogy nem felejtettetek el.Nemsokára érkezem a Yaois sztorimmal is,addig is hatalmas puszi nektek!!!❤❤❤❤