-Sziasztok! Annyeong STAY - integetett vidáman a kamerába Lino. - Köszönöm a sok jó kívánságot, vigyázzatok magatokra! - köszönt el édesen mosolyogva, majd kikapcsolta a liveot. Két kezével rögtön a hajába túrt és egy gondterhelt sóhaj csúszott ki az ajkai közül, miközben hátradőlt a székben. Egy hajszál választotta el a sírástól...

Mikor elfújta a gyertyákat a tortán, szokás szerint kívánt egyet és a komment szekcióban minden STAY az után érdeklődött, hogy mit. Bárcsak elmondhatta volna, bárcsak őszinte lehetett volna... De helyette olyan kliséket mondott, mint pl, minden banda társa és STAY legyen sikeres, egészséges, mindig legyen jó kapcsolata a fiúkkal. Természetesen Minho erre is vágyott, de a tortája felett csukott szemmel elmormogott kívánsága nem ez volt...

Hanem Han Jisung szerelme.

Minho nem akart sokat az élettől, nem voltak irreális elvárásai, hiszen valójában mindene meg volt, kivéve ezt az egy dolgot. Sikereket ért el és értek el a fiúkkal, anyagilag biztonságban volt, szerető családdal és sok jó baráttal rendelkezett. Épp ezért már csak a szerelem volt az, ami hiányzott az életéből.

Szinte megölte őt a Jisung utáni sóvárgása. Úgy érezte, nem bírja már sokáig és cselekednie kell... Vagy szépen elengedni a kisebbet, hiszen mi van akkor, ha ő nem is érdeklődik iránta? Majd' beleőrült a bizonytalanságba és Jisung sem könnyítette meg a dolgát. A kamerák előtt Lino megpróbálta kizárni és figyelmen kívül hagyni az érzéseit, hiszen úgyis csak fanservice amit csinálnak... De amikor a fiú a színfalak mögött is úgy viselkedett vele, sőt még bátrabbul, az idősebb teljesen összezavarodott.

-Végeztél hyung? - bukkant fel egy édes kis mókus pofi az ajtóban, mire Minho szíve kihagyott egy ütemet. Nagyot nyelt, majd meg nyalta kiszáradt száját és tekintetét képtelen volt levenni a kisebbről. Puha ajkai szinte könyörögtek azért, hogy az idősebb kifulladásig csókolja őket.
-A-ah-a... - nyögte ki kissé dadogva.
-Klassz - mosolyodott el Han boldogan és belépett a szobába, kezeit a háta mögött tartva.

-Rejtegetsz valamit? - vonta kérdőre Minho, mire a fiatalabb arca rögtön pipacs színre váltott. Félénken tett egy lépést hyungja felé és a kezébe nyomta a gondosan becsomagolt ajándékot.
-Csak egy kis apróság - motyogta szégyenlősen, majd ajkait apró mosolyra húzta. - Boldog születés napot hyung!
-Aish Hannie - vonta össze a szemöldökét dühösen Minho. - Mondtam, hogy nem kérek ajándékot! Ne költs rám - tette hozzá csendesen, de alig bírta leplezni izgatottságát.
-Nem érdekel a hisztid, tőlem akkor is mindig fogsz kapni! - dacoskodott Jisung, amit az idősebb roppant aranyosnak tartott és arcán letörölhetetlen vigyorral kezdett el bontogatni.

A csomag egy handmade jewel case albumot tartalmazott, melyben volt egy pici photobook a két fiú közös képeiből összeválogatva, valamint egy egyedi photocard. Lino tekintetét Jisungra kapta, aki csak félénken mosolyogva bámult hyungjára.
-Mivel mindened megvan, ezért valami személyeset szerettem volna adni neked - mondta, miközben zavarában egyik lábáról a másikra ácsorgott. - Ugye tetszik? - ahogy kétségbeesett szemeivel Minhot nézte, az idősebb fiú szíve őrült dobogásba kezdett.

Annyira megakarta csókolni a kisebbet, hogy az már szinte fájt neki...

-Viccelsz? - nevetett fel boldogan. - Imádom - suttogta meghatottan, miközben végig simított az egyik képükön. Azon, amelyik a legutóbbi "randijukon" készült.
-Ugye meghallgatod a cd-t is? - harapta be az alsó ajkát Jisung, mire Minho bólintott egyet és az ölébe húzta a fiút. Ahogy keze Han derekára tévedt, a kisebb száját egy vágyakozó sóhaj hagyta el, ami olyan halk volt, hogy Lino abban sem volt biztos, hogy tényleg hallotta.

A laptopja segítségével elindította a cd-t, mely a leírás szerint három zenét tartalmazott. A címük múlt, jelen és jövő volt, ami igencsak felkeltette Minho figyelmét. Mosolyogva Jisungra nézett és elindította az első dalt. Karjait az ölében ülő dereka köré fonta és fejét a hátába fúrta. Mélyeket lélegzett Jisung illatából, miközben a lágy melódiát hallgatta.

Ahogy telt az idő, úgy keletkezett Lino szívében egy furcsa érzés és a fejében ezernyi kérdőjel. A dalok, amiket Han neki írt... Félreérthetetlenül szerelmes számok voltak. A múlt arról szólt, miként ismerkedtek meg, a jelenben arról énekelt, hogy néha nem ismeri fel az érzéseket és nem tudja hová tenni őket. De a legfurcsább a jövő volt... Egy álmokkal és reményekkel teli dal volt, melynek a mondandója mintha egy vallomás lett volna.

-Jisung...? - szólította meg a kisebbet, mire az félénken felállt hyungja öléből és szembe fordult vele. Fejét lehajtva bámulta a cipőjét, egy szót sem volt hajlandó szólni. Minho megunva ezt talpra szökkent és kihasználva a köztük lévő pár centi különbséget a fiatalabb álla alányúlva kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
-Sajnálom hyung, de már nem bírom tovább - szipogott a kis mókus, majd hirtelen keserves sírásba kezdett. Minho ösztönösen magához ölelte a zokogástól rázkódó apró testet és a hátát simogatva próbálta megnyugtatni a fiút. - Sajnálom sajnálom sajnálom - Han csak ezt az egy szót volt képes hajtogatni.

-Mit sajnálsz Sungie? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz? - mondta szelíden Lino és kissé eltolta magától a másikat, hogy mélyen a szemébe tudjon nézni. Jisung láthatóan nagyot nyelt, majd egy lépést hátrált és hevesen gesztikulálva magyarázni kezdett.

-Félek, hogy ezzel elrontom a szülinapod hyung, pedig a legkevésbé sem szeretném! Egy jó ajándékot akartam adni neked, azt hittem talán érteni fogod, de még sem és most romba dőlt a tervem... Hiszen ezek szerint te nem úgy gondolod és ha most kimondom, azzal elrontok mindent! Érted?! - Annyira felspanolta magát, hogy összevissza beszélt. Egy kívülállónak tiszta katyvasznak tűnt volna, amiket Han mondott, de nem úgy Linonak.

Az idősebb már nagyon is jól tudta, hogy mire akart kilyukadni Jisung...

-De értem - mosolyodott el halványan. - Csak a te szádból szeretném hallani! - Han mély levegőt vett és végre kimondta azt, amit már hónapok, vagy talán évek óta érzett.
-Én... - fújta ki a tüdejében rekedt levegőt és boci szemeivel felpillantott Minhora. A könnyek mardosni kezdték a szemét és mikor hyungja finoman végig simított az arcán, a vallomás a sírással együtt bukott ki belőle. - Szerelmes vagyok beléd Minho.

Keserves zokogását szinte azonnal a döbbenet váltotta fel, amint Lino egy másodpercet sem habozva az ajkaira tapadt. A meglepődöttség hamar tovaszállt és végül Jisung lélektükreiből a boldogság miatt kezdtek el potyogni a sós cseppek.

-Szeretlek jagiya! - suttogta szerelmesen az idősebb, miután ajkaik elváltak egymástól. Han hitetlenkedve megcsóválta a fejét és édesen elnevette magát. Kacagásától Minho gyomrában pillangók keltek életre és szíve annyira hevesen vert, hogy egy pillanatra attól félt, hogy menten kiszakad a mellkasából. Jisung tekintete úgy csillogott, mintha a nyári égbolt költözött volna a szemeibe. Sosem volt még ennyire jó kedélyű és kiegyensúlyozott eddigi életében. Egy új fejezet kezdődött számukra és mindketten izgatottan várták, hogy mit tartogat nekik a jövő.
-Én is szeretlek téged hyung - mosolyodott el és boldogan bújt újdonsült párja karjaiba.

"Még szerencse, hogy a születésnapomon jöttünk össze... Így biztos nem fogom elfelejteni soha az évfordulónkat."

"Jövőre dupla ajándékot adjak neki, vagy egy nagyot...?"

Aq0a333 💕

Boldog szülinapot honey bunny baby Lee Know. 💕 Születési nevén Lee Minho, barátoknak csak Linóleum. Legyél mindig nagyon boldog és minden álmod váljon valóra! Ne feledd, a STAY-ek úgy szeretnek, ahogy vagy. 🥹