Maknaenak lenni nem könnyű. Jeongin eleinte élvezte, hogy mindenki anyáskodott-apáskodott felette, szeretgették, gondoskodtak róla, de egy idő után beleunt ebbe. Vágyott arra, hogy felnőtt férfiként kezeljék, hisz 21 évesen már nem volt kisbaba. Bár szeretett Bangchan kisbabája lenni, másra vágyott...

Sokkal szívesebben lett volna a bébije.

Hogy mikor is fordult kettejük kapcsolata ilyen irányba? Azt Jeongin nem tudta volna őszintén megmondani, ugyanis őt is meglepték újonnan felfedezett érzései.

Mindig is szeretett Chrisel lenni, játszani, tanulni, gyakorolni, enni, vagy csak úgy összebújva elterülni és a világ nagy dolgairól beszélni. Azonban egyszer csak a maknae arra lett figyelmes, hogy a gyomrában pillangók kelnek életre, ha Chan megérinti és ölelésétől egyéb testi reakciók indultak be... Főleg ha még az illatát is érezte.

Jeongin szégyellte magát, amiért ilyen érzéseket táplált szeretett hyungja iránt, de nem tudta megfékezni őket. Ha látta, hogy Bangchan másnak is megadja a figyelmet és a törődést, megmagyarázhatatlan düh uralkodott el rajta. Szíve ilyenkor hevesen és kétségbeesetten vert, attól rettegve, hogy valaki elveszi tőle Christ. Bármennyire is igyekezett palástolni ezeket a dolgokat, képtelen volt rá. Sokszor sértődött óriás csecsemőként elutasította a leader közeledését, fintorgott ha megakarta ölelni, vagy simán csak flegmán viselkedett.

Természetesen ezt utólag mindig megbánta... És nem győzött a fiú után szaladni, hogy sajátos módon mutassa ki szeretetét. Rácsapott Chan hátsójára, a hasát simogatta vigyorogva, vagy arról beszélt, hogy mikor lehajol előtte az idősebb, mennyire megakarja markolni a fenekét.

Talán ezek buktatták le a maknaet...

-Most komolyan srácok, ne mondjátok, hogy nem vettétek észre - ütötte meg I.N fülét egy beszélgetés, amint a konyhába igyekezett.
-Persze, Jeongin biztos szerelmes Chrisbe - jegyezte meg csípősen Jisung. A maknae hirtelen lefékezett, szíve a torkába ugrott és az egyik fal mögé bújva hallgatta ki a többiek beszélgetését. "Nem lehet ennyire átlátszó a viselkedésem, ugye?" gondolta magában.
-Egy biztos, eléggé megváltozott a fiú mostanában - mondta ki a gondolatait Felix. - Nem mertem vele még elbeszélgetni erről, tudjátok milyen zárkózott ha az érzéseiről van szó.
-Szerintem ne szóljatok ebbe bele - szólt közbe Lino.
-Én inkább azon csodálkozom, hogy Channak nem tűnt ez még fel - sóhajtott Hyunjin.
-ELÉG LEGYEN - csattant fel a csapat anyukája. - Inkább evésre használjátok a szátokat.

Jeongin eddig bírta. Úgy érezte menekülnie kell onnan, nem kap levegőt és ha még egyszer meghallja Chris, vagy a saját nevét, akkor azonnal elájul. Futva tette meg az utat az ideiglenes szobájába, ami Felixel volt közös a Jeju szigeteki "nyaralásuk" alatt. Kapkodva magához vett egy egyszerű fekete hoodiet, egy bakancsot és nem törődve azzal, hogy odakint szakadt az eső útnak indult.

Úgy trappolt le a lépcsőn mint egy elefánt csorda, ezzel persze teljesen magára vonta a békésen reggelizők figyelmét.
-Jó reggelt Innie - köszönt kedvesen Felix, de Jeongin nem törődve semmivel rohant tovább. Szemeit égetni kezdték a könnyek, bár maga sem tudta, hogy miért kezdett el sírni. Tényleg ennyire rossz lenne, ha kiderülne mit érez a leader iránt? Tényleg akkora katasztrófa lenne, hogy beleszeretett a fiúba és annak mély barna szemeibe, gödröcskés mosolyába, puhának tűnő ajkaiba, édes nevetésébe...?

Látása elhomályosodott a könnyei miatt és bármennyire is nem szeretett volna, szó szerint beleszaladt az ajtón épp belépő Chrisbe. Az idősebb pár másodpercig döbbenten pislogott a síró maknaera, majd ösztönösen utána nyúlt.
-Jeongin! Minden rendben? - kapta el a fiút a derekánál fogva, de I.N csak hangosan felzokogva lerázta magáról az ölelő karokat, majd az ajtót szabályosan feltépve kirohant az esőbe.

Futott, ahogy csak a lábai bírták... Sírt, ameddig a tüdeje bírta szuflával...

Ordított, ahogy csak a torkán kifért...

A tenger sós illata keveredett az esőével, Jeongin mélyen magába szívta ezt a számára édes egyveleget. Senki nem mondta volna meg, hogy a fiú arca könnyektől nedves, vagy csak szimplán elázott. Jeongin ezért szeretett az esőben sétálni, amikor sírt. Bár most igazából lélek szakadva rohant...

Olyan volt, mintha menekült volna valami elől, de hogy mi elől és miért, azt még ő sem tudta volna megmondani. Az érzései elől lehetetlenség elfutni, azok makacsul ott vannak és maradnak, ha akarja, ha nem. A többiekhez is vissza kell egyszer térnie, jó esetben pár órát nyert ezzel a "világgá menéssel". És ott van még Chris is... Akivel nem kerülheti el azt a bizonyos nagy elbeszélgetést.

A távolból kiszúrt egy szimpatikus sziklát, így afelé kezdett el haladni. Tempója kocogássá csillapodott, ugyanis tüdeje hangos sípolással kezdte el kifejezni nem tetszését gazdája őrült viselkedése iránt. Bár I.N edzett volt, de azért ordítva-zokogva futni a szakadó esőben, még az ő képességeit is meghaladták. Erőtlenül támaszkodott neki a túlméretezett kőnek és hangosan lihegve próbálta meg csillapítani ketyegője heves ritmusát. Nagyokat szipogva letörölte a könnyeit, de amint tekintete a vízre tévedt ismét kétségbeesetten sírni kezdett.

"Chris annyira szereti a tengert... Bárcsak engem legalább fele ennyire szeretne."

Felixnek igaza volt. Jeongin nem szívesen mutatta ki az érzéseit és főleg nem beszélt róluk. Éreztette a számára fontos emberekkel, hogy szereti őket, de nagyon ritkán engedett be bárkit is lelke legmélyebb bugyraiba. De talán ebben is kivételt tenne Bangchannal...

Vállával féloldalasan a sziklának támaszkodott, miközben ajkai fájdalmas mosolyra húzódtak. Fogaskerekei azon kattogtak, hogy mégis mit mondjon majd a többieknek, főleg Channak... Nem akart hazudni, az érzéseiről beszélgetni meg pláne nem óhajtott, így teljesen tanácstalan volt az egész helyzetet illetően. De mielőtt dűlőre jutott volna magával, a derekát hirtelen elkapó két kéz és a szájára tapadó édes ajkak megadtak neki minden választ.

Jeongin szemei tágra pattantak a döbbenettől, amikor realizálta, hogy szeretett hyungja az, aki lágyan csókolni kezdte. A szíve majd' felrobbant a boldogságból és gyönyörű íriszeit végre az öröm könnyei hagyták el. Lábai remegtek és kissé megrogytak, mikor Chris finoman mozgatni kezdte az ajkait, de az erős kezek stabilan tartották Innie pici testét. A maknae egy idő után karjait Chan nyaka köré fonta, de a szemeit csak hosszú idő után hunyta le.

A legtöbb ember csukott szemmel csókolózik, de I.N ebben is más volt. Megfogadta magának, ha egyszer végre szerelmes lesz és megkapja élete első csókját, nem fogja rögtön becsukni a szemét... Hogy miért? Mert ilyenkor olyan közelségből, olyan perspektívából láthatja kedvese arcát, ahogy senki más és Jeongin számára ez több volt, mint különleges.

Félénken viszonozta Chan csókját, miközben azt sem tudta, hogy jól csinálta-e, mit kellett volna tennie, csak hagyta, hogy az ösztönei és az idősebb együttesen irányítsák. Ujjaival lágyan Chris tarkóját cirógatta, majd kezei egyre bátrabban csúsztak lejjebb, míg végül megállapodtak a leader csípőjén. Az eső rendületlenül esett tovább, de a két fiút ez cseppet sem zavarta... Boldogságtól szinte megrészegülve élvezték ajkaik szerelmes táncát, nem törődve a külvilággal. Jeongin egyre merészebb lett és hiába érezte magát teljesen bénának, nyelvével óvatosan végig szántott Bangchan alsó ajkán és szépen lassan elmélyítették első csókjukat.

-Chris - suttogta az idősebb ajkaira Jeongin, mikor pihegve megszakította a csókot, de a másik szinte azonnal újra birtokba vette a száját.
-Beszélgetni ráérünk később is - döntötte homlokát Jeonginénak, majd mosolyogva két kezébe vette szerelme puha arcát. - Most csak csókolj addig kérlek, amíg képes leszek felfogni, hogy ez tényleg a valóság... - kérte szelíden a maknaet, aki örömmel teljesítette hyungja kívánságát.

"Talán hyung mégis csak szeret annyira, mint a tengert..."

"Hogy mondjam el neki, hogy mindennél jobban szeretem...?"

blacksels 💕