-Nem akarok abba a kéteshírű klubba menni - makacskodott Felix. - A neve sem túl bíztató... Fekete kéj - csóválta meg a fejét az ausztrál. - Mégis ki ad ilyen nevet egy szórakozóhelynek?!
-Ne csináld már, tök jó lesz - unszolta tovább a barátját Jisung.
-Felejtsd el - csóválta meg a fejét a kis szeplős. - Azt hallottam, hogy ott vérfarkasok is megfordulnak szép számmal - mondta fojtott hangon és még a hideg is kirázta.
-Igen - vonta meg a vállait könnyedén az alacsonyabb. - Na és? - kérdezett vissza flegmán, ugyanis Han igencsak szeretett farkas fiúkkal lógni.

Különösen eggyel...

-NA ÉS?! - csattant fel Felix. - Mi van ha az egyikük megtámad? - hisztizett tovább.
-Felix - sóhajtott fásultan Jisung és finoman megfogta a fiú vállait. - Abban a klubban nagyon szigorú biztonsági intézkedések és szolgálat van - nyugtatta meg. - Mellesleg ők is emberek, nem vadállatok! A társadalomra veszélyes egyedeket nem engedik ki a nagy világba.

Az ausztrál fiú magában emésztgette a hallottakat, miközben szüntelenül az alsó ajkát rágcsálta. Szeretett bulizni, szórakozni, időnként a tilosban járni... És valamiért nagyon vonzotta őt annak a lehetősége, hogy az éjszakát esetleg egy vérfarkassal töltse.
-Biztos nem lesz semmi baj? - aggodalmaskodott, miközben hatalmas szemeivel nagyokat pislogott Hanra. - Ígérd meg... - kérte már szinte könyörögve.
-Kezeskedem érted - vigyorodott el a mókus arcú. - Jól fogjuk érezni magunkat, meglátod!
-Ajánlom, hogy így legyen - mormogta a nem létező bajsza alatt Felix.

Jisung, ahogy az várható volt, teljesen bepörgött. Minden áron ráakarta beszélni Felixet arra, hogy harisnyában és combfixben menjen bulizni, de a kis szeplős nem hagyta magát. Egy áttetsző csipke felsőt vett magára, ami többet mutatott mint takart, fekete bőrnadrágot, ami kiemelte formás fenekét és combjait, valamint egy fekete bakancsot. A szettjét egy rövid bőr dzsekivel tette teljessé és szőke tincseit egy laza copfban fogta össze.

Nem viselt semmilyen sminket, azon szerencsések közé tartozott akik kencék nélkül is tökéletesen néztek ki. Szeplői még aranyosabbá és vonzóbbá tették gyönyörű arcát, egyedül csak a kicserepesedett szájára vitt fel egy kis ajakbalzsamot.

Végül Han is visszafogta magát, már amennyire lehet annak nevezni egy oldalt mély hasítékos pólóval rendelkező szettet. De a felső kirívóságát valamelyest tompította a szaggatott farmer és az edző cipő. Bár a kis mókus szettje így sem bízott túl sokat a fantáziára, ha oldalt valaki bekukucskált tökéletes rálátást kapott kidolgozott izmaira... De a szoknya plusz haspóló kombónál mindenképp szolidabb volt.

Taxit hívtak a ház elé, hiszen ez volt a legkényelmesebb módja annak, hogy eljussanak a szórakozóhelyre. Alig 10 perc alatt meg is érkeztek az úticéljukhoz, ám az autóból kiszállva rögtön Felix arcára fagyott a mosoly.

-Jisung ez a sor baromi hosszú - sopánkodott a kis szeplős, akinek a készülődés közben igencsak megjött a kedve a bulizáshoz. - Sose fogunk bejutni! - mondta szinte kétségbeesetten, mire a másik csak vigyorogva megrázta a fejét.
-Bízd csak rám - kacsintott a fiúra Han, majd apró kezét megragadva húzni kezdte Lixet a bejárt felé. Az ajtó előtt marcona testőrök álltak és kissé félrehúzódva egy fiatal férfi osztogatott nekik parancsokat. Volt valami különös az aurájában, amitől Felix feszengeni kezdett és mikor tekintetük egybefonódott a titokzatos idegen szemei vörösen villantak rá.

Egy vérfarkas állt velük szemben.

Ráadásul egy alfa...

-Szia Minho - köszönt csilingelő hangon Jisung a férfinak, majd Felixet lerázva magáról úgy tekeredett a vérfarkasra, mint egy kanos inda.
-Hello édes - vigyorgott az idegen, vagyis Minho. - Csak nem bulizni jöttetek? - kérdezte a fiúktól, majd lezseren a falnak támaszkodott.
-De, igen - vette elő a legbájosabb mosolyát Han. - Bemehetünk? - bámult fel hatalmas baba szemeivel Minhora és még a pilláit is megrebegtette. A kis szeplős szinte tátott szájjal nézte a jelenetet, fogalma sem volt arról, hogy ilyen körökben mozgott a barátja.
-Természetesen - bólintott az alfa és a kezével intett a testőröknek, hogy engedjék be a két szemrevaló fiút. - Egy óra múlva legyél az irodámban - pusmogta Han fülébe a vérfarkas, de nem annyira halkan, hogy Felix ne hallja meg.

Az ausztrál fiút kirázta a hideg annak gondolatára, hogy vajon mit akarhat a férfi az ő legjobb barátjától. Bár szűz volt, de nem hülye és most őszintén aggódni kezdett Hanért, hiszen egy ilyen teremtménnyel ágyba bújni nem volt épp veszélytelen.

-Jól van Jiji - ragadta meg a mókusarcú karját Felix, miután lerakták a kabátjaikat a ruhatárban és félrehúzta egy nyugodtabbnak tűnő sarokba. - Nem szeretnél bevallani nekem valamit?
-Mégis mit? - nézett rá semmit sem értve az alacsonyabb.
-Nos melyikkel kezdjem? - színlelt gondolkodást Lix. - Egy: a hely tulajának a babája vagy, kettő: aki nem mellesleg EGY KIBASZOTT VÉRFARKAS - emelte fel a hangját idegességében.

Jisung ösztönösen Felix ajkaira nyomta a kezét és szemeivel villámokat szórt lepcses szájú barátjára. Imádta a fiút, de néha ki tudta borítani a viselkedésével.
-Csendesebben már - dorgálta meg. - Igen, ez van - vonta meg a vállát könnyedén, majd pimaszul elmosolyodott. - De most kérjek bocsánatot, vagy mi? - tette fel a költői kérdést és levette a tenyerét az ausztrál szájáról.
-Már értem miért kampányoltál annyira a kis szőrösök mellett - forgatta meg a szemeit Felix.
-Nem is kicsi - jegyezte meg kacéran az egy nappal idősebb, mire Lixie öklendezést színlelt.
-Hát erre nem voltam kíváncsi - csóválta meg a fejét rosszallóan.

Jisung hangosan felnevetett, majd vállon veregette a fiút.
-Sajnálom, hogy nem mondtam el - kért bocsánatot a legjobb barátjától. - Gyere, igyunk meg valamit békülésként - ajánlotta fel, mire Felix szemei rögtön felcsillantak.
-Te fizetsz? - kérdezte vigyorogva.
-Nem, Minho - felelte lazán Han, majd egymásba karolva megrohamozták a bárpultot.

Jisung bemelegítésnek kikért egy üveg sojut és két pohár koktélt, majd az italaikat magukhoz ragadva leültek az egyik VIP bokszba. A felesek könnyedén csúsztak le, míg a koktélokat lassan kortyolgatták. A mókusfiú a telefonját nyomkodta, arcán egy levakarhatatlan mosollyal és ebből Felix már tudta, hogy Minhoval váltanak üzeneteket. Bár az ausztrál nem élvezhette barátja figyelmét, de ennek ellenére sem unatkozott. Szemeivel megállás nélkül a tömeget pásztázta, majd a tekintete hirtelen megakadt valakin. Még az italát is félrenyelte, amikor a pillantásuk egybefonódott és a jóképű idegen felé villantott egy szívdöglesztő mosolyt.

Fényes anyagú, fekete latex nadrág volt az ismeretlenen, valamint egy szintén fekete trikó. Ennek a szettnek hála tökéletes volt a panoráma akkor is ha szemben volt Felixel, de akkor is ha éppen hátat fordított neki. Kidolgozott mellizmai szinte széttépték a rajtuk feszülő anyagot és feneke olyan kerek volt, hogy az ausztrál fiú legszívesebben beleharapott volna.

-Mit bámulsz ennyire? - rántotta ki perverz gondolatai közül Jisung hangja.
-Az a srác ott nagyon dögös - biccentett egy aprót az ismeretlen felé. - Baszki milyen mellkasa van - sipította egy oktávval magasabb hangon. - Abból már mell felest lehet inni - szusszant fel álmodozva Felix és állát a tenyerén megtámasztva nézte tovább a férfit.
-Hát igen, mindig a szűz fiúk a legnagyobb szájúak - jegyezte meg pikírten Han.
-Kapd be - öltötte ki rá a nyelvét a kis szeplős.
-Én nem, majd Changbin - vigyorodott el sokat tudóan az alacsonyabb.
-Hogy kicsoda??? - sikította Felix, mire Jisung csak kinevette őt és a székből felállva hevesen integetni kezdett valakinek.
-HÉ, CHANGBIN - kiáltotta el magát, mire a dögös idegen megindult feléjük.

-Han baszdmeg te normális vagy? Mit csinálsz? - visongott az ausztrál fiú és érezte ahogy a szíve hirtelen a torkában kezdett el dobogni.
-Egy jó éjszakát neked - intette le Jisung fölényesen. - Itt az ideje, hogy valaki végre megízlelje a finom kis segged - lökte meg nevetve a legjobb barátja vállát.
-Hülye barom... - morogta Felix és legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

Changbin magabiztosan lépdelve közeledett a fiúk asztalához és tekintetét egy pillanatra sem vette le Felixről. Egyenesen megbabonázta őt a kis szeplős szépsége és aranyosnak találta, ahogy idegesen a haját és a ruháját igazgatta.

-Szia Jisung, rég láttalak - köszönt a fiúnak, majd barátságosan Felixre mosolygott. Az ausztrál teljesen lefagyott és csak hatalmas szemekkel pislogott az előtte állóra.
-Szia Changbin - pacsizott le vele, majd könnyed csevegést kezdeményezett. - Ma este egyedül lépsz fel? - érdeklődött kedvesen.
-Ja, de nyomathatnánk majd egy haknit hárman együtt Channal - dobta fel az ötletet Bin.
-Benne va... ÁÚ - válaszolt volna Jisung, mikor hirtelen Lixie bokán rúgta az asztal alatt, ezzel "finoman" emlékeztetve a fiút, hogy ő is jelen van. - Changbin szeretném neked bemutatni ezt a dögös kis szöszit - köszörülte meg a torkát, majd kihívóan Felixre mosolygott.
-Kurva anyád - morogta az orra alatt Felix, miközben szemmel verte a barátját.

Changbin féloldalasan elmosolyodott és az asztalon megtámaszkodva közelebb hajolt a kis szeplőshöz. Lixie ösztönösen nagyot nyelt és alig mert a másikra nézni.
-És van neve is a dögös szöszinek? - fordult Han felé Changbin.
-Felix, vagy Yongbok - húzta ki magát minden erejét összeszedve Felix, mire az izmos férfi ismét rá vetette pillantását. - És nem vagyok dögös - köszörülte meg a torkát pironkodva.
-Na ne szórakozz cicám - nevetett fel az idősebb. - Te vagy a legszexibb fiúcska ebben a lebujban - bókolt a kicsinek, aki a hízelgő szavak hallatán csak még vörösebb lett.

Jisung elégedett nézte a Changlix párost. Régóta tervezte már, hogy bemutatja a fiúkat egymásnak, hiszen mindketten teljesen a másik ideálja voltak. Elmondhatatlanul örült, hogy végül Felix magától figyelt fel Changbinre, így csak egy kis lökést kellett adnia nekik ahhoz, hogy egymás karjaiba omoljanak...

-Jaj most írt Minho - kiáltott fel hirtelen Han. - Sajnoooos mennem kell - hadarta, majd úgy pattant fel a székből, minta rajzszögekbe ült volna. - Sziasztok!
-HÉ - ordított utána Lixie, de hiába.
-Szia Jisung - integetett neki vigyorogva Changbin és magában már azt tervezgette, hogy miként fogja ezt meghálálni Hannak. Felix teljesen elvarázsolta őt...
-Még hogy aranyos mókus... - puffogott az ausztrál fiú. - Ez egy aljas kis görény!

Changbin az ajkain magabiztos mosollyal ült le a pici mellé, aki eleinte rá sem mert nézni a másikra, de végül erőt vett magán. Íriszeit lassan az izmos férfira emelte és halványan elmosolyodott. A szexuális frusztráltságtól megtudott volna fulladni és egyszerűen nem értette, hogy mi játszódott le a testében...

-Nem mersz velem kettesben maradni - duruzsolta Bin, majd óvatosan Felix álla alá nyúlt. A fiú riadt tekintetét látva féloldalasan elmosolyodott. - Ugye Lixie?
-Nem erről van szó - tiltakozott volna az ausztrál. - Én csak... - kezdett el magyarázkodni, de Changbin belé fagyasztotta a szót azzal, hogy vészesen közel hajolt hozzá.
-Ne féljél a farkastól - suttogta, majd borostyán szemei Felixre villantak. - Nem bánt az, csak megkóstol - jegyezte meg pimaszul. - Persze csak akkor, ha te is akarod - pusmogta vágytól karcos hangon Lix fülébe, akinek az ajkait akaratlanul egy vágyakozó sóhaj hagyta el.

Changbin élvezte, hogy milyen hatással volt a fiúra. Megakarta őt szerezni magának, annyira vágyott rá, hogy meg tudott volna veszni. De uralkodott magán...
-Maradsz a koncertemen? - kérdezte könnyedén.
-I-i-gen - felelte kissé hebegve Felix és magában átkozódott, amiért ilyen béna. Nem tudta, hogy a másiknak mennyire bejött ez a fajta ártatlanság.

-Találkozzunk utána a backstageben - állt fel mosolyogva az asztaltól Bin, majd egy pillanatra visszahajolt Felixhez. Egy lehelet könnyű csókot nyomott a fiatalabb nyakára és tettének hatására Lix kéjesen felnyögött. - Jó fiú - suttogta elégedetten Changbin, miközben egyik kezével a kis szeplős vékony csípőjébe markolt. Miután magára hagyta a teljesen ledöbbent Felixet, a fiú percekig csak tányér méretű szemekkel bámulta az idősebb hűlt helyét. Finoman megpofozgatta az arcát, kezdte úgy érezni, hogy mindezt csak álmodta. Nem lehetséges az, hogy egy ilyen tökéletes férfit sikerült felszednie pillanatok alatt.

Vagy mégis...?

Vajon mit tartogat számukra ez az este...?