🎄💝Christmas special - MinLix💝🎄

Minho gondolataiba merülve mosogatott a karácsonyi vacsora után, mely nem is sikerülhetett volna jobban. Kivételesen nem ők mentek az idősebb szüleihez, hanem őket látogatták meg. Szeptemberben azzal lepte meg Felixet a születésnapján, hogy vásárolt Szöul egyik eldugottabb szegletében egy kis lakást kettejüknek.


Izgatottan várták a Karácsonyt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy ők lesznek a vendéglátók és szívüket lelküket beletették a készülődésbe. Három napig szinte ki sem mozdultak a konyhából, de abszolút megérte! Lino szülei nem is érezhették volna jobban magukat, nem győzték dicsérni a két fiút, hogy milyen pompás ételeket sütöttek főztek, milyen szépen kidekorálták a lakást. Sok kedves szóval illették a szerelmeseket és többször is megerősítették őket abban, hogy milyen remek párost alkotnak együtt.


Az idősebb vigyorogva gondolt vissza szülei biztató szavaira és elmondhatatlanul boldog volt. Mindene megvolt az életében, amire csak vágyhatott. Felfelé ívelő karrier, támogató család, egy csodálatos társ és sok jó barát. Egyetlen egy dolog árnyékolta csak be a boldogságukat...


Hogy a világ előtt nem vállalhatták fel egymást.


Két ölelő kar szakította ki a gondolataiból a fiút, mikor Felix szinte hangtalanul mögé osont és arcát a hátába fúrta. Minho sietve megtörölte a kezeit és vigyorogva fordult szerelme felé. Egyik kezével a kis szeplős álla alá nyúlt és feljebb emelte a fejét.
-De bújós az én kis cicám - suttogta Lixie ajkaira, majd lágyan birtokba vette őket. - Imádom, mikor ilyen vagy - sóhajtott fel vágyakozva, mire a másik ingerülten morrant egyet. Lee Know ennyiből tudta, hogy valami baj van és végig simított párja arcán. - Beszélgessünk - mondta szelíden és az ölébe kapta a fiút, majd a szobájukba cipelte.


Felix olyan ember volt, aki képtelen volt titkolni, ha valami baja volt... Az arca mindig elárulta, még akkor is ha a szája nem mozdult. Sokszor elfojtotta a problémáit és magában rágódott rajtuk, de Lino előtt nem tudta sokáig titokban tartani a dolgokat. Az idősebb jobban ismerte őt, mint a tenyerét és igazán odafigyelt rá, törődött vele és a gondjaival.


Minho óvatosan leült az ágy szélére és kezeivel Lixie derekát simogatta, miközben hatalmas szemeivel aggódva vizslatta a szeplős pofit. Ajkai édes mosolyra húzódtak, ahogy az ausztrál fiúban gyönyörködött, egyszerűen képtelen volt levenni a szemét róla.


-Minho, én ezt már nem bírom tovább csinálni - fakadt ki Felix hirtelen és arcát két kezébe temette. - Képtelen vagyok rá... - mondta elfúló hangon, majd hangosan zokogni kezdett. Az idősebb semmit sem értett, csak kétségbeesetten pislogott az ölében síró fiúra. Remegő kezekkel simogatni kezdte Lix hátát, oldalát, karjait és fejét, miközben úgy érezte majd' megszakad a szíve. A torkában hatalmas gombócot érzett és gondolataiban csak egy kérdés visszhangzott újra és újra.


Élete szerelme szakítani akar vele...?


-Felix - nyelt egy nagyot az idősebb, de a hangja elcsuklott. A kis szeplős leengedte a kezeit és könnyáztatta tekintetét Linora emelte.
-I-igen? - kérdezte hüppögve, majd pulcsija ujjával megtörölgette az arcát. Minho szólásra nyitotta a száját, de képtelen volt bármit is mondani. Félt megszólalni... Nem tudta, hogy mi borította ki Lixiet, mi nyomja a párja szívét és a kapcsolatuk óta először olyas valamit érzett, mint még soha.


Jeges félelem járta át minden porcikáját, hogy elveszíti Felixet.


-Elmondod mi a baj? - kérdezte remegő hangon, mire Felix szipogva bólogatni kezdett és fejét Lee Know nyakába fúrta. Pici kezeivel erősen  az idősebb oldalát markolta és úgy szorította magához, hogy Minho azt hitte meg fog fulladni.
-Elegem van ezekből a rohadt shippekből - fakadt ki az ausztrál és még keservesebben kezdett el sírni, mint előtte. Lino megkönnyebbülten fújta ki a tüdejébe rekedt levegőt. Bár nem sokkal lett nyugodtabb Felix kiborulásától, de legalább nem akarja elhagyni őt.


Pár percig hagyta, hogy a kisebb kisírja magát a vállán és közben szüntelen a hátát simogatta. Kedves, szerelmes szavakat suttogott a fülébe és szőke tincseibe puszilt. A megnyugtatási hadművelet sikeres volt és nem sokkal később Felix sírása csillapodni látszott.


-Mit láttál, amin ennyire kiborultál? - kérdezte lágy hangon az idősebb és kezeivel letörölte párja könnyeit, majd végig puszilta a puha, szeplős pofit.
-Csak pár rohadt karácsonyi fanartot... - fújtatott dühösen. - Természetesen MinSung, meg ChangLix - húzta fel az orrát sértődötten.
-Édesem, miért csodálkozol ezen ennyi év elteltével is? A kiadó annyira nyomja ezeket a shippeket, hogy az lenne a csoda, ha nem ezzel lenne tele az internet - mosolyodott el keserűen Minho, majd szájon csókolta a párját.
-De te az enyém vagy... - motyogta durcásan és korábbi szomorúsága helyet átvette a gyermeki düh és dac.


Lee Know elgondolkozva nézte egy darabig Felixet, miközben fejében gondolatiak és érzések ezrei kavarogtak. Mindennél jobban szerette a kis szeplőst, soha senki iránt nem érzett még úgy, ahogy Lixiet imádta. Vele képzelte el az egész életét és belehalt volna a fájdalomba, ha elveszítette volna őt... Épp ezért nagy elhatározásra jutott.


Többé nem érdekelte a kiadó...

Nem érdekelte a vadul shippelgető fanok...

Nem érdekelte a nagy világ véleménye...

Neki csak Lee Felix számított igazán és az ő boldogsága!


Nadrágja zsebében kotorászva nagy nehezen elő vette a mobilját és vadul pötyögni kezdett valamit. Lix kíváncsiskodva próbálta meglesni, hogy mit művelt párja, de nem járt sikerrel.
-Mit csinálsz? - pislogott rá nagy szemekkel, de Lee Know semmit sem szólva hátrébb hajolt, a kis szeplős érdeklődő pillantása elől.
-Boldog Karácsonyt kicsim - vigyorgott pár perc elteltével a fiúra, majd két kezébe vette Felix arcát és szerelmesen csókolni kezdte a szőkeséget.


Abban a pillanatban az ausztrál fiú telefonja őrült csipogásba és rezgésbe kezdett, mire riadtan vált el az idősebb ajkaitól. Minho csak mosolyogva nézte a fiatalabb döbbent arcát, miközben szemei fényesebben ragyogtak, mint a legszebb csillag az égen.
-What the fuck - kerekedtek el Felix szemei a rengeteg értesítő láttán, majd megnyitotta az instáját. Először képtelen volt bármit is mondani, csak tátott szájjal meredt a posztra, melyet a párja rakott ki pár perccel korábban.


"Tudjátok mit jelenet, ha valakik együtt mennek nézni az első hóesést, ugye...? Szeretlek Lee Yongbok!"


És ezzel Minho egyértelművé tette, hogy ki az ő szívének választottja.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top