Az év végi hajtás mindenkit megvisel, pláne ha idol az ember... Valamiért a kpop világában már novemberben elkezdődik az őrület és nem éppen jó értelemben. Bangchan igyekezett kézben tartani a dolgokat, eleget foglalkozni a tagokkal, de nem tudott egy órát se nyugodtan leülni velük beszélgetni, ezért elhatározta, hogy az ünnepi pihenő alatt csak a srácokkal fog törődni.  A lista elején a maknae állt, aki pár hete ment szét Changbinnal és eléggé úgy nézett ki, mint aki nagyon nehezen viseli a dolgot. Bin egy fokkal jobb állapotban volt, de Chan ezt csak sejtette, nem tudta biztosra, hiszen a rapperrel sem volt alkalma beszélgetni.

Annak örült, hogy a két fiú közti incidens nem ment a munka rovására, de szerette volna őket meghallgatni, hogy tudja mi történt. Bár a részletek nem tartoztak rá, de mindkettőnek a barátja volt és szerette volna támogatni őket.

Jeongint talán egy picit jobban, hiszen ő a kezdetektől különleges helyet foglalt el a szívében...

A nagy bevásárlásból hazaérve fáradtan rogyott le az egyik konyhában található székre és arcát két kezébe temetve gyűjtötte az energiát a kipakoláshoz. Elmondhatatlanul kimerült volt már és picit örült annak, hogy Szentestére mindenki hazautazott, kivéve Jeongint. Chan ezt az alkalmat választotta a nagy beszélgetésre, ezért is ment el a boltba, hogy beszerezze a kisebb kedvenc ételeit és nasijait.

Nem tudta, hogy Jeongin mennyire lesz beszédes kedvében, de úgy volt vele megpróbálja kipuhatolózni, hogy mi történt vele az elmúlt hetekben. Próbálta magát győzködni, hogy csak baráti és leaderi kötelességeit teljesíti ezzel, de már egyre nehezebben ment az, hogy a homokba dugja a fejét. Lassan szembe kellett néznie a ténnyel, hogy beleszeretett Inniebe.

Mély levegőt véve felállt a székből és egy hatalmas nyújtózkodás után elkezdett pakolászni. Vacsorát később akart csinálni a kisebbnek, ezért csak a forró csokihoz szükséges alapanyagokat hagyta elől, a többit pedig elkezdte a hűtőbe rakni.
-Amikor ilyen pózban talállak valamiért mindig késztetést érzek arra, hogy rácsapjak a fenekedre hyung - kuncogott valaki a háta mögött és megfordulva Jeongin mosolygós arcával találta szemben magát.
-Neked is szia Jeongin-ah - vigyorgott a fiúra, majd felegyenesedett és becsukta a hűtő ajtaját. Közelebb lépve a másikhoz kedveskedve összekócolta barna tincseit.

-Csinálok forró csokit. Mit szólsz hozzá? - kérdezte, mire a fiatalabb arca rögtön felderült.
-Pici pillecukrokkal? - pislogott gyermekien csillogó, hatalmas szemeivel a leaderre. Bangchan imádta ezt a kettősséget... A nem rég pimaszul flörtölő fiú oly' ártatlanul nézett rá, mintha egy földre szállt angyalka lett volna és kezdte megérteni miért is szeretett bele.

"Hülye ez a Changbin"... - gondolta magában, ahogy Jeongin édes arcát nézte.

-Naná! Tudom, hogy az a kedvenced - felelte lelkesen bólogatva az idősebb. - Nyugodtan kuckózz be addig a szobámba, mindjárt megyek én is - utasította I.N-t, aki legnagyobb meglepődöttségére szorosan magához ölelte őt, de pár csodás pillanat múlva el is engedte.
-Várlak hyung - mosolygott Chanra, majd magára hagyta őt összezavarodott gondolataival.

Bangchan minden figyelmét a forró csoki készítésnek szentelte, de fantáziája időnként elkalandozott és azon kapta magát, hogy a kisebb jár a fejében, nem a feladatra koncentrált. Szidta magát ezért, hiszen tiszta fejjel akart neki ugrani a beszélgetésnek, anélkül, hogy az érzelmei befolyásolták volna... De sejtette, hogy erre nem lesz képes. Mégis ki tudna reálisan gondolkodni, mikor a szerelméről van szó? Mindig megtett minden tőle telhetőt, hogy tárgyilagos maradjon és ez általában sikerült is, kivéve ha Jeonginról volt szó.

Végül az elkészült italokat egy tálcára pakolta és ügyesen egyensúlyozva a szobájába indult. De ahogy belépett az ajtón a lába megremegett egy pillanatra... A világ legédesebb látványa tárult a szeme elé, ahogy Innie az ágyán összekucorodva szunyókált. Egy darabig torkában dobogó szívvel gyönyörködött az alvó fiúban, majd a tálcát letette az éjjeli szekrényére és óvatosan bemászott Jeongin mellé.

-Innie... - suttogta a fiú fülébe, miközben szüntelen a hátát simogatta. - Ha fáradt vagy beszélgethetünk máskor is. - A maknae laposakat pislogva, kicsit bandzsítva Bangchanra nézett, majd egy könnyed mozdulattal maga alá gyűrte a döbbent leadert és kényelembe helyezte magát a mellkasán.
-Csak maradjunk így egy kicsit, kérlek... - motyogta, miközben kezeivel úgy szorította hyungját, mintha az élete múlt volna rajta.
-Bármeddig így maradhatunk - sóhajtotta Chan és karjait a pici köré fonta.

Az idősebb egyik keze Jeongin derekán pihent, míg a másikkal felváltva simogatta puha arcát és selymes tincseit. Boldogan lélegezte magába a kisebb illatát, miközben a szuszogását hallgatta és szinte elveszett a pillanatban. A maknae sem volt ezzel másképp... Végtelen nyugalom lett úrrá rajta, ahogy Chris mellkasán feküdt és a szívverését hallgatta. A gondosan felépített falai lassan leomlottak és átadva magát a lelkét mardosó fájdalomnak utat engedett a könnyeinek.

Olyan szintű biztonságot érezett Chan közelében, mint még soha senki más mellett...

A leader érzékelte, hogy Jeongin sírni kezdett, de nem szólt semmit, csak szótlanul hagyta, hogy a kisebb kiadja magából a feszültséget. Szavak nélkül vigasztalta a síró fiút és életében először fogalma sem volt arról, hogy mit mondjon, mit tegyen, mihez kezdjen a kialakult helyzettel. Így ösztöneire hallgatva simogatta és ölelte tovább a maknaet, amíg annak sírása csillapodni nem kezdett.

-Hyung mi a baj velem? - emelte enyhén vörös tekintetét Bangchanra, aki lélegzet visszatartva várta, hogy Jeongin folytassa a gondolatmenetét.
-Hogy érted ezt? - pislogott döbbenten a leader, mire Jeongin felült és nagyot sóhajtva összekuszálódott tincsei közé túrt. Kissé remegő kezei az ölében pihentek, majd szólásra nyitotta a száját, de végül becsukta. Látszott rajta, hogy kínban volt, így Chris ösztönösen a hátát kezdte el cirógatni. - Nem muszáj beszélned róla, ha... - kezdett bele, mire I.N-nél megtört a jég és szabályosan ömleni kezdtek belőle a szavak.

-Changbin azért szakított velem, mert nem voltam hajlandó megtenni valamit szex közben, amire ő vágyott - emelte dühtől szikrázó tekintetét az idősebbre, majd ingerülten kifújta a tüdejében rekedt levegőt. - Magán a szakításon már túl vagyok, talán sose voltam szerelmes belé... - morfondírozott hangosan. - De borzasztóan fáj a magára hagyatottság érzése és az, hogy már megint nem voltam elég jó valakinek, csak azért mert nem vagyok egy tipikus sub, aki élvezi, ha szétdugják a torkát - folytatta elhalkulva, majd idegesen letörölte a szeméből újra kibuggyant könnycseppeket. - Miért van ez hyung? Miért nem tudok megfelelni másoknak? Bármit teszek, bármit mondok, bármennyire is igyekszem, a vége mindig ugyan az, hogy kevés vagyok... Vagy túl sokat akarok, vagy túl keveset adok és az hagyján, hogy nem vagyok tökéletes, de még csak pont jó sem senkinek az egész rohadt világon - hadarta felpörögve, majd arcát két kezébe temette. - Picsába az egésszel!

Jeongin mérge lassan csillapodni látszott és pillantásában a végtelen szomorúság csillogott, amit az idősebbnek sokkal jobban fájt látni, mint az idegességet. Bangchan köpni nyelni nem tudott hirtelen. Az agya próbálta feldolgozni a rázúduló információ áradatot és kitalálni, hogy mégis mit mondjon erre? A téma több volt, mint kényes...

-Nézd Innie - szólította meg lágy hangon a fiatalabbat, mikor nagyjából kitalálta, hogy mit szeretne mondani a fiúnak. - Az emberek különbözőek! Mindenkinek más a vágya, az álma, a preferenciája, a felfogása, a természete... De nem hiszem, hogy neked kell ezt magyaráznom, mikor hét másik férfival élsz együtt - jegyezte meg halványan elmosolyodva.
-Igen, de... - méltatlankodott a kisebb, de Chris rögtön a szájára nyomta a mutatóujját.
-És ettől nem lesz senki sem rosszabb, jobb, több, vagy kevesebb! - folytatta szelíden, majd végig simított Jeongin arcán. - Se te, se Changbin... Sőt, szerintem jobb így, mintha megpróbáltátok volna egymásra erőszakolni a saját akaratotokat.

A leader szavait csend követte. Jeongin kissé oldalra döntött fejjel gondolkozott el a hallottakon, majd végül bólintott egyet.
-Igazad van hyung - mosolyodott el végül, majd átmászva a leaderen elvette az éjjeli szekrényről az egyik bögrét. - Köszönöm szépen! - emelte fel a forró csokiját. - Ezt is és a beszélgetést is.
-Mindig számíthatsz rám Innie! - vigyorgott szélesen a maknaera, majd megragadta a saját italát és csendben kortyolgatni kezdte.

-Ne neheztelj Changbinra amiért őszinte volt veled - köszörülte meg a torkát Chris. - Tudod a szép szavak nem mindig igazak, az igaz szavak pedig nem mindig szépek - bölcselkedett tovább a leader.
-Könnyebb így már egy picit, hogy kiadhattam ezt magamból és elmagyaráztad nekem az érem másik oldalát - vallotta be a tarkóját vakargatva a maknae.
-Valószínűleg Bin is hasonlóan érzi magát, mint te - adott hangot a gondolatainak Bangchan. - Megint nem volt megfelelő valaki számára és hiába ő szakított, attól még őt is bánthatja a dolog - mondta tárgyilagosan, mire a kisebb döbbenten pislogott rá.
-Ebbe bele sem gondoltam - sütötte le a szemét szégyenkezve, mire Chan finoman az álla alá nyúlt és felemelte a fejét.

-Semmi baj Innie! - csitította lágy hangnemben a megszeppent fiút. - Természetes, hogy most a saját sebeidet nyalogatod, de ne aggódj emiatt, hiszen van valaki az életedben, akinek tökéletes vagy - csúszott ki a leader száján.

Jeongin először fel sem fogta a hallottakat, majd döbbenten pislogott a másikra, mikor leesett neki, hogy mit mondott Chan.
-Mi... Mit mondtál hyung? - kérdezte kissé remegő hangon.
-Azt, hogy maszatos a szád - köszörülte meg a torkát az idősebb. - Várj, letörlöm - suttogta és hüvelykujjával már nyúlt is a pici arca felé.
-Ne tereld a témát - kapta el Chris kezét I.N és tekintetét mélyen a másikéba fúrta. - Mit mondtál a tökéletességről?
-Hogy jön majd valaki az életedbe, akinek tökéletes leszel - motyogta fülig vörösödve a leader, mire Innie lassan megrázta a fejét és közelebb hajolt hozzá.
-Tudom, hogy nem ezt mondtad... - mosolyodott el halványan.

Bangchan beleszédült a látványba, ahogy a fiatalabb gyönyörű arcát nézte. Édes kis gödröcskéi mintha arra vágyakoztak volna, hogy Chris beléjük fúrja az ujját, míg puha párnácskái szinte sóvárogtak egy csók után. Képtelen volt tekintetét levenni Jeonginról és hol a szemeit, hol a száját nézte, miközben viaskodott önmagával.

Megakarta csókolni. Annyira, hogy az ajkai bizseregni kezdtek és feltudott volna robbanni  a kétségbeeséstől. Nem akarta kihasználni a helyzetet, nem akarta szép szavakkal magához édesgetni Jeongint, pedig minden igaz volt, amit a kisebbnek mondott. Szerette őt, úgy ahogy volt és az sem érdekelte volna, ha I.N soha nem fekszik le vele, vagy nem változik bújós kiscicává és arra is magasról tett, hogy a fiatalabb időnként vágyik a magányra. Minden Jeonginnal együtt járó pozitív és negatív dolgot eltudott volna fogadni, ki tudott volna vele egyezni, ha cserébe ölelhetné, csókolhatná, szerethetné és óvhatná.

Chan nem adta volna fel a saját vágyait Jeonginért, hiszen az nem vezetett volna semmi jóhoz...

Ő őszintén eltudta volna engedni ezeket az apróságokat, amikért cserébe sokkal nagyobb és értékesebb dolgot kapott volna a maknae személyében.

-Van valaki az életedben, akinek tökéletes vagy... - suttogta, majd egyik kezével lágyan végig simított a fiú orcáján. Árgus szemekkel figyelte Innie minden rezdülését és amikor a fiatalabb becsukta a szemét, majd vágyakozóan sóhajtott egyet, Chan úgy gondolta, hogy ott a tökéletes, talán soha vissza nem térő alkalom.

Ajkait gyengéden Jeongin szájának nyomta és amikor a kisebb nem tiltakozott megkönnyebbülten morrant egyet. Pici, finom puszikat adott a fiú ajkaira, majd lassan és lágyan vette birtokba őket. Nem sietett, nem gyorsított, nem mélyítette el a csókot, csak élvezte ahogy óvatosan ismerkednek egymással. Elvette Innietől a bögrét, majd vakon tapogatózva a sajátjával együtt az éjjeli szekrényre rakta őket. A maknae rögtön kihasználta a helyzetet és lábait átdobva Chris csípőjén egy könnyed mozdulattal az ölébe mászott. Mindkét kezével hyungja arcát simogatta, majd nyelvét bátortalanul átdugta a szájába.

Chan kezei a pici derekába markoltak és elégedetten szusszant fel, ahogy Jeongin egyre merészebben mélyítette el a csókjukat. Rózsaszín felhők közt lebegve érezte magát és képtelen volt elhinni, hogy az a valóság...

-Hyung... Mondd el kérlek újra! - lihegte az ajkaira a kisebb és Bangchan ennyiből tudta, hogy mit szeretett volna hallani az ölében ülő.
-Nekem tökéletes vagy Innie... - mosolygott bele a csókba Chan, majd elvált I.N ajkaitól és kissé hátrébb hajolva mélyen a szemeibe nézett. - Nem kérem tőled, hogy vakon elhidd minden szavam, csak kérlek adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam, hogy mennyire komolyan mondtam mindent! - suttogta, majd a tarkójánál fogva lehúzta magához Jeongint, hogy újra egy finom, ismerkedős csókba invitálja.