A legtöbb ember ha télen síelésre adja a fejét, akkor valamelyik népszerű síparadicsomba megy, de nem Felix és Changbin. A szerelmesek úgy döntöttek, hogy inkább egy osztrák kis faluban töltenek el pár napot kettesben, ezzel is kerülve a tömeget és a feltűnést. Örültek, hogy végre kicsit együtt lehettek és nem kellett a kíváncsi tekintetek kereszttűzében lenniük.

Egy modern faházat béreltek ki, melynek az erkélyéről látni lehetett az osztrák alpokat, a nappalijában egy hatalmas kandalló volt, a teraszán pedig egy fűthető jakuzzi. Csupán csak 5 perc sétára volt a sípálya, sőt ha elég bátrak voltak végig menni a fekete pályán akkor egyenesen a szállásuk előtt kötöttek ki. Bár nem a nagyvárosban voltak, de mégis minden "egy lépésnyire" volt tőlük, például kisbolt, kávézó, pékség és egy hangulatos étterem. Felix hevesen tiltakozott az ellen, hogy folyamatosan étteremben egyenek, Bin pedig nem akarta, hogy a pihenőjüket a konyhában töltse a pici, így minden nap más osztrák finomságot volt szerencséjük megkóstolni.

Jobbnál jobb programokat terveztek el előre, ám a kis szeplőst mégis leginkább a síelés vonzotta. Changbin nem túlzottan volt oda a sportért, de párja kedvéért beadta a derekát, hiszen neki csak a fiú boldogsága számított. Ám három nap után már nem bírta tovább megjátszani a nagy sí rajongót...

-Jössz már hyung? - fordult hátra a lejtő aljára érve az ausztrál, mire legnagyobb döbbenetére párja megállt és lecsatolta magáról a síléceket.
-Én nem annyira élvezem ezt Lixie - csóválta meg a fejét fáradtan Bin. - Megyek, ezeket leadom a kölcsönzőbe és veszek teát, te csúszkálj csak nyugodtan - mondta mosolyogva és lejjebb húzva Felix maszkját szájon csókolta a kicsit.
-Rendben - felelte beletörődve Felix, majd egyenest a felvonóhoz ment.

Changbin leadta a bérelt holmikat a megfelelő helyen és egy kis bódéhoz araszolt ahol teát, kávét, forralt bort és forró csokit is lehetett venni. Kért két adag erdei gyümölcsös finomságot és egy a felvonóhoz közeli melegedőben leülve várta türelmesen Felixet.

Szerencsére a fiatalabb alakja hamarosan megjelent az ajtóban és szemeivel rögtön hyungját kereste. Vidáman integetett neki mikor megpillantotta, majd levette magáról a síléceket, kabátot, szemüveget, símaszkot és végül a kesztyűket is. A helységben elég meleg volt, így nem volt szüksége ezekre a dolgokra, na meg hát igencsak mókás látvány lett volna, ha sílécekben totyog el az asztalokig.

-Tessék kicsim - nyújtotta rögtön át a teát a fiatalabbnak Changbin, amint leült vele szemben.
-Köszönöm Binnie - mosolyodott el hálásan a kicsi és óvatosan szürcsölni kezdte a forró italt.
-Nem megyünk haza pipi? - sóhajtott fel fáradtan az idősebb. - Nagyon fázom - vallotta be és lassan ő is kortyolgatni kezdte a teáját.
-Én még maradnék egy kicsit - cukiskodott Felix lebiggyesztett ajkakkal és pici ujjacskáival végig simított Changbin kézfején.
-Jézusom Felix - húzta el ösztönösen a kezét Bin. - Szó sem lehet róla! - csóválta meg a fejét, majd szigorúan a a szerelmére nézett. - Jég hideg a kezecskéd és a kis nózid is tiszta piros.

-De még szeretnék síelni Changbinnie - erősködött Lixie, de hyungját ennél keményebb fából faragták. Semmilyen trükk nem érdekelte, ha a másik egészsége volt a tét.
-Nem hatsz meg ezzel a bánatos kölyök kutya pofival - nevette el magát és játékosan megpöckölte Felix orrát. - Szépen vissza megyünk a szállásra, veszünk egy forró fürdőt és alszunk - jelentette ki ellentmondást nem tűrően.

-Vacsorát már nem is kapok? - durcáskodott a pici és karjait keresztbe fonta a mellkasa előtt.
-Dehogynem - felelte vigyorogva Changbin, majd előrébb hajolva szinte belemászott Felix arcába. - Nekem te leszel a desszert - suttogta az ajkaira, ám mikor vissza akart ülni a helyére hirtelen a kis szeplős megragadta a pulcsijánál fogva.
-Ez esetben már nem is óhajtok síelni - mondta csendesen és játékosan végig nyalt hyungja száján. - Az ráér holnap is! - kuncogott, majd elengedte a párját.
-Rögtön gondoltam pipi... - forgatta meg a szemeit sokat tudóan Bin, majd felállt az asztalról és kezét Felix felé nyújtotta.

Miután felöltözve elhagyták a melegedőt leadták Felix bérelt cuccait is és kéz a kézben visszasétáltak a szállásukra. Útközben nem sokat beszélgettek, csak csendesen gyönyörködtek a tájban, na meg egymásban és időnként megálltak készíteni pár képet. Örültek, hogy végre nem kellett rohanniuk sehová és csak egymással és magukkal kellett törődniük.

A kunyhó ajtaját átlépve Lixie rögtön felrohant az emeleten található fürdőbe és a szekrényből előhalászott két puha, meleg köntöst. Changbin beüzemelte a jakuzzit, majd visszament a házba és ledobta magáról a kabátot, csizmát, sínadrágot.
-Ezt utálom a legjobban a kültéri jakuzziban - fintorgott az idősebb, mikor Felix felé nyújtotta a pongyolát. - Olyan hideg van, hogy a faszom is visszabújik inkább a hasamba - sóhajtott színpadiasan, miközben megszabadította magát a maradék ruháitól.
-Ugyan már hyung, csak pár másodperc amíg behuppanunk a forró vízbe - csóválta meg a fejét Felix, majd vigyorogva közelebb lépett Binhez. - És utána szívesen előcsalogatom a farkad a rejtekhelyéről - suttogta a fülébe.

Changbin megragadva Lixie tarkóját húzta le magához a fiút és hevesen birtokba vette az ajkait. A fiatalabb rögtön viszonozta a szenvedélyes csókot és picike kezeivel végig simította párja izmos, kidolgozott mellkasát.
-Csak nehogy szavadon fogjalak csibike - morogta vágytól rekedtes hangon Bin és egyik kezével jó erősen megmarkolta a kis szeplős formás popsiját.
-Mmm, csak nyugodtan baby - sóhajtott fel vágyakozva Felix.

Miután a csókjuk megszakadt mosolyogva összenéztek és az ausztrál fiú Changbin orrához nyomta a sajátját. Még pár aprócska szájra puszit váltottak, majd kéz a kézben kiléptek a teraszra és köntöseiket ledobva meztelenül belecsobbantak a jakuzziba.

-Hát nem jobb így összebújni a meleg vízben, mint kint fagyoskodni? - sóhajtott fel elégedetten Bin, miközben a derekánál fogva az ölébe rántotta Lixiet.
-Dehogynem - válaszolta a pici alig halhatóan és tekintetét mélyen Changbinéba fúrta. - Ez mindennél jobb - ismerte el, majd hyungja ajkaira puszilt.
-Szeretlek csibike - bukott ki Changbinból az őszinte vallomás és olyan erősen fonta Felix köré a karjait, hogy szinte összeroppantotta a fiúcska karcsú testét.
-Én is téged hyungie - felelte somolyogva Lix. Óvatosan két keze közé fogta Bin puha arcát és egy olyan szerelmes csókban részesítette párját, hogy abba testük-lelkük beleborzongott.

Percekig csak falták egymás ajkait, nem törődve semmi mással. De mivel is kellett volna még foglalkozniuk...? Hiszen csak ők maguk voltak. A forró vizes jakuzzi, a csodálatos télitáj  és a lemenő nap fénye, mely narancssárgásra festette meg az eget.

Annyira tökéletes volt minden...

Felix végül Changbin vállára hajtotta a fejét, miközben a nyakát csókolgatta. Ám az idősebb egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a puszik megritkultak, viszont a pici szuszogása egyre hangosabb és egyenletesebb lett.
-Álmos vagy baba? - kérdezte csendesen, de nem kapott választ. Nem törődve azzal, hogy milyen hideg volt gyorsan Felixel az ölében kiszállt a jakuzziból és bement a házba. Szerelmét elfektette a kanapén, majd kirohant a köntöseikért, miközben hangosan káromkodott és visszamenve a kunyhóba gyorsan Lixiere terítette a frottír anyagot.

Bin miután felvette a köntöst megpróbálta a kis szeplőst is összeszedni, ám a hadművelet nehezebbnek bizonyult, mint amilyennek elsőre látszott.
-Gyere, dugd ide szépen kis kezed - gügyögött aranyosan a fiúcskának, aki erre lustán ráemelte a tekintetét és egy óriásit nyújtózott.
-Nem vagyok csecsemő - motyogta álmatagon, de azért odatartotta hyungjának a karját, aki készségesen felöltöztette őt.
-Kapaszkodj babuci - figyelmeztette a kicsit, majd újból a karjaiba kapta őt és felcipelte az emelten lévő hálószobába. Óvatosan kényelembe helyezte Lixiet a puha matracon és gondosan betakargatta, hogy véletlenül se fázzon meg.

-Mindjárt jövök vissza - suttogta Changbin az ausztrál fiú fülébe, mire Felix lassan felé fordult és a nyakát átkarolva lehúzta magához az idősebbet egy szájra puszi erejéig.
-Alig várom szerelmem - ásított egy nagyot a kicsi és egy pillanattal később már hangosan hortyogott. Bin vigyorogva megrázta a fejét, majd szeretetteljesen végig simított a puha szeplős pofikákon. Ellágyult tekintettel nézte Felixet és csak arra tudott gondolni, hogy milyen kibaszottul szerencsés, amiért ilyen csodálatos társat adott neki a sors.

Minden perc ajándék volt számára, amit a kicsivel tölthetett...