Szenteste volt. Az összes banda tag már hazament az ünnepekre, kivéve Changbint. A fiú úgy tervezte, hogy azt az estét egyedül tölti és kicsit kikapcsol, kiszellőzteti a fejét. Szerette a fiúkat, főleg a párját Felixet, de néha mindenkinek jól esett a magány.

Hazaérve a délutáni sétából igencsak meglepődött, hogy mást is talált a dormban...

Felix a könnyeit nyelve csendben sírdogált. Valami gond volt a rendszerrel, mikor megvette a repjegyet, ami mint utólag kiderült nem is létezett. Minden járat dugig volt, egy szabad helyük sem volt, csak két nappal későbbre... Ezért végül nem tudott hazarepülni. Hogy miért nem hívta fel rögtön Changbint? Mert tudta, hogy a párja mit tervez arra a napra és nem akarta zavarni őt, nem akart a terhére lenni, mikor Bin pihenni szeretett volna.

-Remélem valamelyikőtök visszaugrott a cuccaiért és nem egy sasaeng tört be - kiáltotta el magát Bin, amikor belépett a fényáradatban úszó dormba, de sehol nem talált senkit. Kezdett ideges lenni, majd a szobája felé indulva halk síró hangok ütötték meg a fülét...

Szinte rátörte az ajtót Felixre, aki riadtan rezzent össze, majd amint realizálta, hogy élete szerelme áll vele szemben a karjaival rögtön Changbin felé nyúlt. Sírása egyre hangosabb és kétségbeesett lett, ahogy Bin leült mellé a földre és lágyan végig simított az arcán.
-Yongbok-ah - szólította meg szelíden az idősebb. - Mi történt baba? Te hogy hogy nem Channal vagy a repülőn? - kérdezte ártatlanul, mire Felix keservesen felzokogott és szabályosan a másikra vetette magát.

Changbin döbbenten simogatta a síró fiú hátát és próbálta megnyugtatni. Tincsei közé puszilt, a homlokát csókolgatta, majd végül két kezébe vette a szeplős pofit és orrát Felixének dörgölte.
-Naaa! Nyugodj meg kis csibém és meséld el mi történt - kérte szelíden és édesen mosolyogva letörölgette az ausztrál fiú könnyeit.
-Valamit elrontottam a foglalásnál, vagy rendszer hiba... - szipogta Lixie. - De nem létezett a jegyem és nem tudtak már adni, csak december 26.-ára - motyogta teljesen összetörve, majd ismét pityeregni kezdett.
-Jaj picim emiatt ne legyél letörve! Ma este együtt leszünk, holnap haza jössz velem és 26 pedig felültetlek a repülőre - magyarázta Changbin, mire Felix egy aprót bólintott.

-Köszönöm hyung - bújt kedvese nyakába, mint egy kis cica és pici kezeivel Bin oldalát markolászta, miközben mélyeket lélegzett a fiú illatából.
-Mit köszönsz tökfej? - nevette el magát Changbin, majd eltolta magától Felixet és finoman összenyomkodta az arcát. - A családom része vagy te is - mondta és apró puszikat adott a kis szeplős mézédes párnácskáira.

Lixie kuncogva élvezte a puszi és szeretet áradatot. Imádta, hogy a "dark rapper" fiú csak vele volt ilyen gyengéd, odaadó és figyelmes. Changbin minden bandatársával törődött, de Felix a kezdetektől fogva különleges helyet foglalt el a szívében, így senki nem lepődött meg a Stray Kids tagok közül, hogy ők ketten végül egy pár lettek.

-Jut eszembe - vonta össze mérgesen a szemöldökét Changbin. - Miért nem hívtál fel, amikor kiderült, hogy baj van a jegyeddel? - kérdezte morcosan, mire Lixie lesütötte a szemét és képtelen volt a másikra nézni.
-Mert nem akartam a terhedre lenni hyung - felelte alig hallhatóan. Az idősebb fiú mély levegőt vett, amit sokáig benntartott és magában elszámolt legalább százig, mire újból megszólalt volna. Nem szeretett Felixel veszekedni, de ez a "nemakarlakzavarni" hülyeség állandó vita téma volt kettejük közt.

-Rendben - mosolyodott el végül Changbin, majd felállt a földről és kezét a párja felé nyújtotta, hogy felhúzza magához. - Kivételesen nem kapsz fejmosást, mert Szenteste van és látom mennyire el vagy kámpicsorodva - csóválta meg a fejét, mire Felix sírásra görbülő szájjal nézett hyungjára. - Ne csináld ezt Yongbokie! Nem ér lelkileg terrorizálni...
-Ölelj meg Binnieee - nyafogott aranyosan és karjait rögtön a szerelme köré fonta.

Changbin lágyan ringatózni kezdett a fiúval, miközben megállás nélkül édes, szerelmes szavakat suttogott a fülébe. Újra és újra elmondta a kis szeplősnek, hogy mennyire szereti őt, rá mindig számíthat és ő a legfontosabb az életében.

Lixie sírása lassan abba maradt és boldogan fogta két keze közé Bin puha arcát. Egyre közelebb hajolt az alacsonyabb fiúhoz, aki vágyakozva markolt bele Felix derekába.
-Mi lenne, ha ennénk valami finomat? - kérdezte a kis szeplős és ajkaival végig cirógatta Changbin száját. Az idősebből egy reszketeg sóhaj szakadt fel és Lixie feneke alányúlva könnyedén ölbe kapta a fiút.
-Benne vagyok... - morrant fel, mikor párja kacérkodva beleharapott a szájába. - Bár jelenleg te vagy az egyetlen finomság amire vágyom, de alku képes vagyok.

Felix nevetve karolta át szerelme nyakát, majd lágyan csókolni kezdte, miközben Changbin óvatos léptekkel a konyha felé kezdett sétálni.
-Mit szólnál egy jó rámenhez, ami után én lennék a desszert? - suttogta Bin ajkaira, mire az alacsonyabb belemarkolt a fenekébe.
-De instant legyen, hogy minél előbb elkészüljön! Az én édes kis Yongbokiemra sokkal jobban ki vagyok éhezve...

Changbinnak hála Felix minden rossz kedve elszállt és végül örült, hogy két nappal később utazott haza. Így volt esélye Binnel kettesben, majd a szerelme családjával tölteni a Karácsonyt. Szenteste pedig mikor leesett az első hó gyermekeket megszégyenítő lelkesedéssel indultak sétálni, ami vad hógolyózásba torkollott.

Bár majd megfagytak odakint, de végül a kandalló előtt összebújva kellőképpen felmelegítették egymást...