Azon az estén Changbin lemondta a bulit. Sűrűn elnézést kér Jisungtól, őszintén elmondta neki, hogy mi történt és inkább Felixel maradt. Úgy gondolta, a kis szeplősnek, most nagyobb szüksége van rá, mint az ivó cimboráinak.

De valójában Changbinnak is szüksége volt Felixre...

Bin jól titkolta, hogy valójában mennyire érzelmes, törődő és empatikus. Az emberek első ránézésre csak egy mogorva fiút láttak, aki szerette az italt, dohányzott és nem vette túl komolyan az életet. Azonban ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna vele kapcsolatban! Akik tényleg ismerték, pontosan tudták, hogy Changbin egy megbízható, őszinte ember, aki lenyűgöző munkabírással rendelkezett.

Kevés embernek nyílt meg úgy igazán, néha napján két zenész társa, Jisung és Chris, kaptak betekintést a dark rapper gondolataiba, de ehhez évek kellettek.

Lee Felixnek azonban rögtön megnyílt.

Valamiért egy másodpercig sem tartott attól, hogy az ausztrál fiú kineveti, kigúnyolja, nem veszi komolyan, vagy esetleg lenézi. Ösztönösen érezte, hogy megbízhat benne és egy hónap távlatából is úgy gondolta, hogy jó döntést hozott, amikor a buli helyett Felixet választotta.

Csípős szeptemberi este volt, Changbin fázósan húzta össze magán a kabátját, ahogy a megbeszélt találkozóra sietett. Csak úgy kapkodta apró lábait, szinte rohant...

Mert a hídnál lévő padon Felix várt rá.

Az ausztrál fiú a gondolataiban elmerülve lóbálta a lábát a pad tetején ülve. Hamarabb érkezett a megbeszélt időpontnál és a hűvösen fújdogáló szél miatt kezdett már kicsit fázni. A fejére húzta a kapucniját, bár ez nem sokat javított a helyzeten. Kezeit zsebre rakta és már épp kezdte átkozni magát a szabadtéri találkozó miatt, amikor a semmiből Changbin mögötte termett és eltakarta a szemeit.
-Találd ki, ki vagyok - suttogta Felix fülébe, amitől a kis szeplőst kellemesen kirázta a hideg.

A sok együtt töltött időnek és a mély, lelkizős beszélgetéseknek hála az ausztrál fiú igencsak megkedvelte hyungját. Vagyis ezzel áltatta magát, de az igazság az volt, hogy Felix totál belezúgott Changbinba...

És az idősebb fiú is ugyanúgy érzett iránta.

Dumáltak ők az ég egy adta világon mindenről. Suli, munka, álmok, család, szerelem, jövő, múlt és jelen... De azt az egy témát, amit a legjobban át kellett volna beszélniük, azt úgy kerülték, mint a tüzet. Egyikük sem mert lépni, mert betegesen rettegtek a másik reakciójától és a visszautasítástól.

-Szia Changbinnie hyung - köszönt nevetve Felix, majd elkapta a másik kezét és játékosan beleharapott.
-YONGBOKIE - kiáltott fel meglepetten Bin, majd mindkettejükből hangos kacagás tört ki. - Látom valaki nem vacsorázott... Elvigyelek kajálni? - kérdezte Changbin, miközben megkerülte a padot, majd megtámaszkodott Felix lábain. Egyik szemöldökét kacéran felhúzva bámulta a gyönyörű szeplős pofit, mely enyhe pírba szökött Bin közelsége miatt.

Felix nagyot nyelt. Szíve szerint azonnal igent mondott volna, de nem akarta, hogy Changbin vacsorázni vigye. Az olyan randis lenne... Ám mielőtt bármit is mondhatott volna, egy erősebb szellőnek hála fázósan kirázta a hideg és ez nem kerülhette el Bin figyelmét.

-Gyere - ragadta meg Lix apró mancsát és ellentmondást nem tűrően húzni kezdte az otthona felé. - Bár séf képességeim igencsak szerények, de csinálok neked egy jó forró ráment, ami majd felmelegít.
-Addig megtehetnéd ezt te is - csúszott ki az ausztrál fiú száján a meggondolatlan mondat. Changbin hirtelen megállt és úgy nézett a másikra, mintha annak két feje nőtt volna. Próbálta eldönteni, hogy Felix csak viccelt-e... Végül mindent feltéve egy lapra karolta át a karcsú kis testet és úgy andalogtak hazáig.

Végig csendben haladtak, egy szót sem szóltak egymáshoz. Gondolataikba merülve viszont mindketten ugyan arról fantáziáltak...

Hogy milyen jó lenne rendesen átölelni, érinteni és csókolni a másikat.

Egy kapualjba behúzódva Changbin elővette a kulcsait és rövid bénázás után bejutottak a lépcső házba. Halkan surrantak fel az első emeletre, ahol az idősebb fiú lakott és mikor Bin kinyitotta a bejárati ajtót Lix meglepődve nézett körül.
-Egyedül élsz? - kérdezte a kis szeplős, miközben levette a cipőjét.
-Igen - érkezett a kurta válasz, majd Changbin eltűnt az egyik ajtó mögött. - Balra van a konyha, helyezd magad kényelembe, mindjárt jövök én is - kiabált ki.

Felix szót fogadott és rögtön helységbe ment. Bin lakása nagyon otthonos volt, mindehol képek voltak a barátairól és a családjáról. A kis kuckó pont olyan volt, amilyennek Lix elképzelte. Egyszerű, de nagyszerű, vagány, de mégis meghitt.

-Itt vagyok - szólalt meg hirtelen mély kellemes hangján Felix mögött és az ausztrál fiú rögtön felé fordult.
-Nagyon tetszik a lakásod - jegyezte meg édesen mosolyogva, mire Changbin zavarában a tarkóját vakargatta.
-Köszi, igazából a nővérem érdeme. Ő rendezte be teljesen egyedül - vallotta be nevetgélve.

Bin a farmerjét egy kényelmes melegítő nadrágra cserélte, nem volt az öltözékében semmi extra, Felix mégis képtelen volt levenni róla a szemét. Szürke mackó alsó és egy fehér póló, amik diszkréten láttatni engedték Changbin izmait, ahogy hajoldozva, nyújtozkodva összeszedett mindent, ami az instant rámenhez kell. Mikor már a tűzhelyen kevergette a vacsorájukat, Lix nem bírt tovább uralkodni magán és Changbin mögé lépve ölelte át hyungja karcsú derekát.

Az alacsonyabbik fiút meglepte a gesztus, de ösztönösen elmosolyodott és végig simított a hasán pihenő kezecskéken. Felix vigyorogva fúrta a fejét a másik nyakába és azt kívánta, hogy örökre maradjanak úgy...

De kénytelen volt elengedni Changbint, hogy megtudjanak téríteni és elfogyasszák a rögtönzött vacsorájukat.

Bin sokszor evett a pulton ülve, így hát most is így tett. Felix odahúzott egy széket és Changbin lábától pár centire ülve látott neki az evésnek. Meghitt csend telepedett közéjük és a fölösleges csacsogás helyett inkább mindketten szótlanul élvezték a pillanatot. Szerettek együtt lenni, még akkor is, ha éppen nem csináltak semmi érdekeset, csak csendben ettek.

-Köszönöm szépen hyung - tapogatta meg pocakját Felix mosolyogva.
-Egészségedre - biccentett Changbin. - Kérsz még?
-Nem, köszönöm szépen tele vagyok - hárított udvariasan Lix, majd felállt, hogy az üres tálat a mosogatóba tegye.

Ami túl közel volt Changbinhoz... Így hyungján keresztül áthajolva érte csak el.

Mikor Felix a mosogatóhoz hajolt, Changbin sunyin előrébb dőlt, ezzel közelebb kerülve a másikhoz. Amint Felix visszahajolt vészes közelségbe került a pulton ücsörgő fiúhoz...

Az orruk összeért és szinte ajkaik is súrolták egymást, de valamiért egyikük sem hátrált ki a szituációból.

Changbin mosolyogva végig simított Felix pofiján, majd engedélykérően a szemébe nézett, aztán az ajkaira, végül ismét gyönyörű íriszeibe. Lix alig láthatóan bólintott egyet, majd pilláit lehunyva várta, hogy hyungja birtokba vegye puha párnácskáit.

Az idősebb nem húzta sokáig az időt, na meg az idegeiket... Ajkait finoman Felix szájára tapasztottta, kezeivel a fiú derekába markolt és óvatosan közelebb húzta magához.

Felix tenyerei Changbin mellkasára simítottak, majd a nyakára, végül vágyakozóan felsóhajtva túrt a másik selymes tincsei közé. Tette hatására Bin felbátorodott és nyelvével elmélyítve a dolgot, csókolta tovább szerelmét. Perceken keresztül falták egymás ajkait, hol lágyan ismerkedve, hol szenvedélyesen szerelmesen.

Nem volt szükségük beszédre, anélkül is tökéletesen megértették egymást... Hiszen a testük és a reakciójuk, többet mondott még ezer szónál is.

"Hyung csókjaiért megérte majd' megfagyni a padon..."

"Érte tényleg megérte kihagyni azt a bulit... Meg az összes többit is."

Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm az 1.4 K megtekintést és a 400 voteot! 💕🥹

Melyik a kedvenc részetek eddig?

Bár kifejezetten kérni nem lehet, de kommentben nyugodtan írhattok párosokat, hogy kikkel olvasnátok soft, illetve spicy részeket. 🥰

(A shipek mellé mindenképp írjátok oda, hogy soft vagy spicy legyen!)

Szerettel: Raven. 💜