Felix imádott táncolni. Minden túlzás nélkül ez volt az élete... Akkor volt a legszabadabb, a leginkább önfeledt, mikor testét a zene ritmusára mozgathatta. Bár az utóbbi időben a háta sokat gyengélkedett, de a kis szeplőst ez sem állíthatta meg. Minden erejét összeszedve, minden fájdalmát háttérbe szorítva lépett be a táncterembe, ahol boldogan nézett körbe. Rögtön elindította kedvenc dalát és lénye szinte magától kelt életre. Könnyed, higanyos mozgással táncolta el újra meg újra a koreográfiát, nem törődve mással.

Kicsit furdalta a lelkiismerete, de csak egy egészen icike-picikét... Szeretett hyungjának azt ígérte, hogy pihenni fog és mikor Changbin negyedórával korábban hívta, azt hazudta neki, hogy filmezik az ágyban. Sose hitte volna, hogy vala odáig fog süllyedni, hogy nem mondja el az igazat annak az embernek, aki a világot jelentette számára.

Egy fordulat, majd még egy... Pörgés, ugrás a magasba... Karokat hátra... Felix tökéletesen tudta a táncot, de sajnos csak fejben, ugyanis a teste valamiért nem akart együtt működni vele. A háta egyre jobban sajgott és egy szúró, nyilaló érzés után kénytelen volt szünetet tartani. Nagy nehezen elvánszorgott a padhoz és állát a tenyerébe megtámasztva gondolkodott. Mi lesz vele ha nem tud tovább táncolni? Mi lesz a bandával? Mi lesz a rajongókkal? Mi fog értelmet adni az életének...?

Egy könnycsepp lassan végig folyt az arcán, amit az ausztrál fiú kapkodva letörölt, majd megrázta magát. Elhatározta, hogy nem adja fel és addig nem megy innen sehova, amíg nem tudja tökéletesen megcsinálni a koreográfiát!

Azonban a teste nem így gondolta...

Amint felállt, rögtön vissza is rogyott, olyan elviselhetetlen fájdalom hasított végig a gerince mentén. Ennél a pontnál már képtelen volt tovább tartani magát és utat engedve könnyeinek, próbált meg enyhíteni szíve bánatán. Felix nem szeretett sírni. Bár utána mindig megkönnyebbült, de utálta az ezzel járó dolgokat, mint például puffadt és vörös szemek, fejfájás... De legjobban a kiszolgáltatottság érzését gyűlölte.

Changbin aggódott. Igaz, Felix azt mondta neki, hogy az ágyban pihen, de az idősebb fiú valamiért nem hitte ezt el. Na, nem azért mert hazugnak tartotta volna a kis szeplőst, szimplán csak ismerte a párját. Jól tudta, hogy a tánc Felix életének az értelme, egyszerüen szerelmes volt belé. Talán egy kicsit még jobban, mint Changbinba... Ez természetesen nem így volt, de a "mellékelt ábra" ezt mutatta. Felix sokszor mondott le randit, kelt fel hamarabb, ért haza később, órákon át ignorálta a kedvesét és mondott ellent a kéréseinek, mind a tánc miatt. A tenyerén hordozta Changbint, aki tudta, hogy az ausztrál őszintén szerette őt, mégis fájt neki ez az egész.

Changbin nem látta a fától az erdőt és nem volt tisztában azzal, hogy Felix is hasonlóan érez...

 Csak az ő mumusa a 3racha munkássága volt.

Felix gyerekkorától kezdve szeretett táncolni, de eleinte nem volt ennyire megszállott. Nem úgy, mint munkamániás kedvese... Mikor randizni kezdtek, a fiatalabb azt hitte tudja, hogy mire számíthat, de tévedett. Changbin mindig törődött vele, szerette, leste minden kívánságát, Felix mégis másodiknak érezte magát. Így jött képbe a tánc, mint addiktív tevékenység. Eleinte egyedül, majd Lino hyunggal, végül Hyunjin hyunggal csinálta a legszívesebben. Az utóbbiból fakadtak a problémák és nem kevés dráma... De mikor Felix feltűnően sok időt kezdett el Hyunjinnal tölteni, Changbin bár tajtékzott, de észhez tért. Kevesebbet dolgozott és sokkal többet volt Felixel.

De aztán fordult a kocka...

Azt hitték sikerült egy szintre vinniük a munkájukat és a kapcsolatukat, de tévedtek. Igazából csak szerepet cseréltek és most Felix lett a munkamániás. Nem lett volna ezzel semmi baj, Changbin talán eltudta volna fogadni, ha a párja egészségügyi állapota teljesen rendben lenne. Az idősebb leginkább azért veszekedett Felixel a tánc miatt, mert borzasztóan féltette a fiút, hogy ne adj ég, még ennél is komolyabb sérülést szenved...

-Lee Felix! - visszhangzott váratlanul a táncteremben Changbin mély és dühös hangja. Az említett fiú rögtön talpra szökkent, de párja egy határozott mozdulattal visszanyomta a padra. Changbin alapjáraton ingerlékenyebb, tüzesebb srác volt, aki sokszor kiabált, de ritkán volt igazából mérges. De Felix pechjére, most valójában az volt... - Milyen jó a film amit nézel. Mi a címe? Hogyan kamuzzunk a pasinknak? - Changbin cinikus hangneme nagyon fájt Felixnek. Tudta, hogy igaza volt és jogosan volt kiakadva, de utált veszekedni Binnel. Talán jobb lett volna, ha most az egyszer nem makacskodik, nem lázad, hanem szimplán csak szót fogad hyungjának és pihenő napot tart.
-Binnie - nézett fel kedvesére és a cukibb hatás kedvéért még az ajkait is lebiggyesztette.
-Kár a gőzért, ezzel most nem mész sokra - húzta oldalra a száját keserűen Changbin, de ujjai máris a fiú ében tincseibe túrtak.

Ösztönös mozdulat volt ez. Egyfajta szeretet nyelv, amivel Changbin szavak nélkül azt mondta Felixnek, hogy "szeretlek, de most haragszom rád, mert kibaszottul féltelek". Bizony, az alacsonyabbik nem volt a szavak embere. Valóban érzékeny és mély érzésű srác volt, de nem szívesen beszélt ezekről, inkább tettekkel fejezte ki magát. Igaz, azt is a maga bohókás, időnként flegma, rideg, de mégis melegszívű módján tette... Hogy honnan tudta mégis Felix leszűrni ebből a katyvaszból, hogy párja szereti őt? A szemeiből. Azok minden szónál többet mondtak.

Egy pillantásából tudta, hogy mit érez, vagy gondol éppen Bin és ez fordítva is így volt. Bár Felix beszédesebb típus volt. Sőt, ő mindig mindent beszélgetéssel akart megoldani, de kedvese mellett megtanulta, hogy ez nem mindenkinek megy ilyen könnyen.

Pedig akik kívülről látták Changbint, mind azt gondolták, hogy egy beszédes, nagy dumás srác, de ez csak félig volt igaz. Az idősebb fiú szerette gondolatait megosztani másokkal, hangot adott a véleményének. Továbbá szerette ugratni a barátait és néha a már-már könnyedebb flörtnek beillő vérszívás sem állt messze tőle. Természetesen az utóbbit, csak akkor engedte meg magának, ha nem volt kapcsolatban. Changbin a maga módján régi módi fiúnak számított, aki mindennél jobban szerette és tisztelte a párját.

Talán ez volt az oka annak, hogy oly' nehezen nyílt meg igazán érzelmileg. A tradicionális nevelésnek hála megtanulta, hogy egy férfi mindig erős, bátor, kemény, soha nem gyengül el, nem panaszkodik és legfőképpen semmilyen körülmények között nem sír. A fiú foggal-körömmel ragaszkodott ehhez az ideológiához... De aztán jött Lee Felix, aki fenekestül felforgatta Seo Changbin az életről való összes elképzelését. Hogy bánta-e ezt valaha az idősebb? Egy cseppet sem, de hazugság lett volna azt állítani, hogy nem ijedt meg és nem játszott el a gondolattal, hogy hanyatt-homlok elmenekül. Changbin halálosan rettegett az elhagyástól... Ezért rendszerint ő oldott kereket hamarabb, hogy ne keljen ismét megbirkóznia a magára hagyatottság kesernyés érzésével.

De Felix maradt és megmutatta Binnek, hogy nem minden ember fordít hátat neki, hogy van aki marad és képes szeretni őt... A kis szeplős magában sokszor egy megszelídítendő kisállathoz hasonlította kedvesét és tulajdonképpen nem állt messze a valóságtól. Changbin újra megtanult hinni, bízni, szeretni és ezt Felixnek köszönhette. A fiatalabb végtelen türelemmel, kedvességgel, empátiával volt mindig a másik irányába és ez meghozta a gyümölcsét. Az emberek csodálták az ausztrál kitartását, de ő erre mindig csak nevetve legyintett. Soha egy pillanatig nem kételkedett abban, hogy vajon megéri-e a sok fáradozás... Ő nem hitt benne, hogy így lesz, egyszerűen csak tudta és végül igaza lett.

-Nem szeretnél mondani nekem valamit? - kérdezte csendesen Changbin, tőle szokatlan hűvösséggel. Felix meglepetten pislogott fel párjára, mert általában ő volt az, aki a nagy elbeszélgetéseket kezdeményezte. Pici kezeit a fölé tornyosuló csípőjére helyezte és ujjaival kacéran a pólója alá nyúlt. Apró mozdulatokkal simogatta Changbin puha bőrét, miközben hatalmas fekete íriszeivel ártatlanul pillantott fel rá.
-Sajnálom Changbin - suttogta mély, rekedtes hangon. - Nem akartam hazudni neked, én csak...
-Mi lenne, ha egyszer hallgatnál rám? - helyezte mutató ujját kedvese szájára. - Még mindig nem fogtad fel, hogy mennyire aggódom érted?
-De, tudom - zárta rövidre a témát Felix. Most ő volt az, aki hamar be akarta fejezni a beszélgetést. Gyűlölte, mikor Bin haragudott rá, ezért szerette volna minél előbb megbékíteni...

-Akkor? - nyúlt finoman a szeplős álla alá és szabályosan kényszerítette, hogy vegye fel vele a szemkontaktust. Hangja lágy volt, de pillantása határozott és ellentmondást nem tűrő.
-Miért van az, ha rólam van szó és nem a te érzéseidről, akkor megered a nyelved? - fújta ki frusztráltan a levegőt Felix.
-Azért mert rólad van szó... És számomra te vagy a legfontosabb az életemben - mosolyodott el halványan Changbin és hüvelykujjával finoman végig simított szerelme arcán. Felix ezer wattos vigyorával jutalmazta a mozdulatot és fejét rögtön Bin hasába fúrta.

-Mit csinálsz? - ugrott meg nevetve az alacsonyabbik, ugyanis a pocakja kifejezetten csikis volt és ezt Lix sunyin kihasználta.
-Te is fontos vagy nekem Changbinnieee - mondta elváltoztatott hangon, miközben tekintetét párjára emelte és kis kezeivel meggyömöszölte a hasát. Bin vigyorogva elkapta és óvatosan lefogta Lix mancsait, de a szemtelen szeplőst nem lehetett ennyivel megállítani... Fejével a másik pólója alá furakodott és fogait gyengéden Changbin kockáiba mélyesztette.
-YONGBOK - kiáltott fel meglepetten az idősebbik és Felix hangos nevetésben tört ki, majd hirtelen elkomolyodva Changbinre nézett.
-Szeretlek és kérlek bocsáss meg, amiért hazudtam neked. - Az alacsonyabbik képtelen volt tovább haragudni párjára. Édesen mosolyogva végig simított Felix arcán, óvatosan két kezébe vette puha pofiját és lehajolt hozzá egy gyengéd csókra.
-Én is szeretlek - suttogta Lix ajkaira.

Felix úgy érezte nyeregben van. Pontosan tisztában volt azzal, hogy mivel tudja szerelmét fél pillanat alatt az ujjai közé csavarni és nem volt rest használni ezt. Mint a bábmester a marionettet, úgy volt képes irányítani Changbint, ami alapból nem lett volna veszélytelen dolog... Bin azért volt biztonságban, mert a szeplős fiú egy földre szállt angyal volt. Felix tisztasága, őszintesége és szerelme már-már földöntúlinak számított. Ritka volt az olyan makulátlan lélek mint ő, aki ezzel a képességével élt, nem pedig visszaélt. Lix soha nem használta volna fel irányítói képességét kedvese ellen, csakis érte, értük. Azért, hogy megnyugtassa, vigasztalja Changbint, vagy ha szükséges elsimítsa a konfliktusokat.

A fiatalabbik lassan felállt a padról és kihasználva a köztük lévő pár centi különbséget Bin fölé tornyosult. Changbin továbbra sem engedte el Felix arcát, lábujjhegyre állva, kissé pipiskedve csókolta tovább szerelmét, ami kívülről roppant cuki látvány volt. Az ausztrál fiú egy pillanatra megszakította ajkaik szenvedélyes játékát és hátrébb lépett, hogy egy könnyed mozdulattal lekaphassa a másikról a pólóját. Changbin tiltakozásként felmorrant, de mást nem csinált... Vágytól elködösült tekintettel hagyta, hogy párja megszabadítsa a felsőjétől.

Felix megbabonázva nézett végig az alacsonyabbik felsőtestén. Szemei útját hamarosan kezei is követték, ujjai szinte táncolva siklottak végig Changbin mellkasán. Mindkettejük száját egy sóvárgó sóhaj hagyta el, ahogy bőrük összeért. Olyan volt, mintha alacsony feszültségű áramot vezettek volna beléjük, minden érintés apró szikrákat hagyott maga után. A levegő felforrósodott, szinte fullasztó lett, harapni lehetett volna az őket körüllengő kéjt... De az igazi robbanást azt váltotta ki, amikor tekintetük egybefonódott. Azokban az összetalálkozó íriszekben benne volt minden. Szerelem, vágy, düh, megbánás, sajnálat és megbocsájtás, belesűrítve mind egy-egy pillantásba.

Changbin adta fel először a harcot. Képletesen szólva letette a fegyvert és megadta magának (meg Felixnek), amit mindketten akartak. Erősen megragadva a másik csípőjét húzta magához a törékeny testet és vette mohón birtokba Felix ajkait. Fokozatosan mélyítették el a csókot, nem siettek sehová... De mikor hosszú percek múlva is még mindig csak nyelveik táncánál tartottak, Felix kezdte elveszíteni a türelmét.

-Ugye tudod, hogy ennyivel még nincs letudva a dolog...? - morrant fel Changbin, mikor a pici huncut kezek a gatyájába nyúltak.
-Szerintem várhat az a beszélgetés 15-20 percet - vigyorodott el szemtelenül Felix, mire a másik erősen a fenekére csapott.
-Szerinted csak ennyire vagyok képes? - nézett fel párja szemeibe Changbin ijesztő higgadtsággal, amitől az ausztrál fiú gyomrában pillangók keltek életre. Egyszerűen megőrült attól, mikor Bin ilyen pillantásokkal illette...
-Nem - suttogta Changbin ajkaira, majd apró puszikkal borította be őket. - De azért bizonyítsd be hyung...

Mielőtt bármit is reagálhatott volna, Felix lerántotta róla a nadrágot és elé térdelve nézett fel rá. Tekintete szinte szűzies volt, miközben kezeit tempósan mozgatni kezdte Bin kőkemény tagján. Tettei erős kontrasztban álltak ártatlan arckifejezésével, amitől Changbin mindig elvesztette az eszét. Természetesen Felix ezzel is pontosan tisztában volt... Volt pár éve arra, hogy kitapasztalja, mitől gerjed be teljesen a párja és imádta ezzel húzni az agyát.

Nincs annál felemelőbb érzés, mikor a szerelem és a vágy egyensúlyban van. Amikor a másik ugyan annyira imádja a lelked, mint a tested... Megbolondul minden egyes porcikádért és ugyan így érez mindent téged alkotó belsőtulajdonságod iránt. Erre mondják azt az emberek, hogy szerencsés az, akinek ilyen kapcsolat hullik az ölébe, miközben elfelejtik azt, hogy ez nem csak puszta mázli kérdése! Rengeteg munka, türelem, harc és könny az ára annak, hogy megtaláld és meg is tartsd a másik feled. Felix és Changbin nem csak szerencsések voltak, hanem roppant kitartóak is.

-Ugye akarsz engem hyung? - dorombolta vágytól rekedtes hangon Felix, majd Changbin válaszát meg sem várva kinyújtotta a nyelvét és végig nyalt a farkán. Bin lába megremegett a fiatalabb cselekedetétől és ujjai azonnal az ében tincsekbe martak.
-Bassza meg... - préselte ki nagy nehezen magából a szavakat. Felix nem sokáig húzta a fiú agyát, apró csókokkal borította be merevségét és mielőtt Changbin észbe kaphatott volna, máris tövig elnyelte. Fokozatosan mély torokra vette párja tagját, amit a másik kéjes morgásokkal és nyögésekkel jutalmazott. Bin háta ívben megfeszült, ahogy Felix a combjaiba kapaszkodott és fejét ütemesen mozgatni kezdte. Egyik kezével hirtelen megragadta Changbin férfiasságának a tövét, finoman rászorított és ajkai is erősebben kezdték el szívni a makkját.

Az idősebb azt hitte ennél durvábban már nem készítheti ki őt a kis szeplős, de Felix mindig tudott meglepetést okozni. Keze már majdhogynem fájdalmas iramban dolgozott Changbin farkán, szájával elképesztő lágysággal és finomsággal szopogatta a hegyét. Egy pillanatra sem törte meg a szemkontaktust és mikor párja egész testében megremegett, Felix alig bírta visszafogni önelégült mosolyát.
-Istenem... Yongbok... - nyögött fel hátravetett fejjel Bin, majd hirtelen kirántotta merev tagját az ausztrál fiú szájából. - A... Kurva... Életbe... - lihegte. Reszketegen kifújta a tüdejébe rekedt levegőt, majd megtörölte izzadtságtól csillogó homlokát. - Majdnem a szádba élveztem - vallotta be, mire Felix flegmán mosolyogva felvonta az egyik szemöldökét.
-És az olyan rossz lett volna? - kérdezte könnyedén és nem törődve a haját markoló ujjakkal, közelebb hajolt párja férfiasságához és lenyalta róla az előváladékot.

Changbin farka megrándult a váratlan cselekedettől és Lix felbátorodva folytatta az orális örömszerzést. Bin ezen a ponton már feladta a harcot... Csak hangosan nyögdécselve hagyta, hogy szerelme olyan szopásban részesítse, mint addig még talán soha. Felix ajkai tökéletesen illettek merevségére, szinte mértani pontossággal, mintha azért teremtettek volna, hogy Changbint boldoggá tegye.

A tánctermet megtöltötték a ziháló, cuppogó, nyögdécselő hangok és a falakról kíméletlenül visszhangoztak kéjes zajaik. Bin tagja pulzálni kezdett Felix szájában és ebből a kis szeplős már tudta, hogy a másiknak nem kell sok az orgazmushoz. Fejében átsuhant a gondolat, hogy engedi, hogy a szájába élvezzen, de aztán jobb ötlete támadt... Tudta, hogy Changbint semmi nem húzza fel annál jobban, ha nem hagyja elélvezni. Az együttléteik alkalmával mindig az idősebb fiú volt a domináns, de amikor Felix szájában volt a farka, akkor az ausztrál kezében volt az irányítás is. Kajánul elvigyorodva engedte ki ajkai közül párja férfiasságát, de mielőtt Bin bármit is reagálhatott volna villám gyorsan talpra szökkent és vehemensen a szájára tapadt.

-Szeretsz játszadozni Yongbokkie? - morogta Felix ajkaira Changbin, mire a fiatalabb csak egy kéjes sóhajt adott válaszként.
-Mmm - nyögött bele a csókba, amikor a Bin apró termetét meghazudtolva a derekába markolt és szabályosan a falhoz szorította.
-Tetszik amikor ezt csinálom, igaz? - suttogta az ausztrál fiú fülébe, miközben leráncigálta róla a nadrágot és a boxer alsót. - Ne hidd, hogy nem tudom mire ment ki a játékod - nevette el kissé magát Changbin, majd puha puszikkal borította be Lix nyakát. A fiatalabb szinte beleolvadt kedvese karjaiba és a hátát karmolászva, remegő lábakkal adta át magát az élvezetnek.
-Hyung... - nyögött fel kéjesen, amikor Bin kezei a fenekébe martak. Hirtelen ölbe kapta Felix karcsú testét és kissé hátrébb hajolva tekintetét mélyen az övébe fúrta. Mint egy lassított felvétel, úgy nyalt végig két ujján, mialatt másik kezével stabilan tartotta Lixet.

Felix félig lehunyt pillákkal várta, hogy mit fog vele tenni a másik... És szerencséjére Changbin nem húzta sokáig az idegeit. Az ingerek kicsit hirtelen kerítették hatalmukba a testét, ugyanis amint háta a hideg falnak nyomódott, abban a pillanatban megérezte magában Bin két ujját.
-CHANGBIIIN - szinte sikolyként hagyta el a név Felix száját, mintha még ő maga sem tudta volna eldönteni, hogy gyötrődik, vagy mindjárt elélvez Changbin érintéseitől. Édes fájdalom volt ez... Az a fajta, amiről tudod, hogy megéri kibírni mert amint átlendülsz azon a bizonyos határon, tested uralma alá hajtja a katarzis.

Changbin nem kérdezősködött, nem beszélt sokat aktus közben, de minden figyelmét párja reakcióinak szentelte. Figyelte a teste által adott jeleket, az arckifejezését, mimikáját, a hangját, a lélegzetvételét... Egyszerűen mindent, ami elárulhatta, hogy hol tart Felix az orgazmushoz vezető úton. Ismerte már jól, egy rezdüléséből tudta, hogy már készen áll arra, hogy Changbin tövig elmerüljön szűk forróságában. Így hát amikor Lix kellemesen megremegett a karjaiban, azonnal kihúzta belőle az ujjait, hogy valami sokkal jobbal töltse fel a fiút.

Édes szerelmes csókokkal próbálta meg tompítani a behatolással járó kellemetlenséget, Bin szája egy pillanatra sem vált el Felixétől. Az alacsonyabb fiú egyik kezével a falat támasztotta, másikkal párja derekát ölelte, mialatt Lix szorosan a csípője köré kulcsolta a lábait. Türelmesen várt egy kicsit, hogy a fiú megszokja a méretét, majd óvatosan mozogni kezdett benne.
-Ahh, Binnie - nyögött fel mély orgánumán Felix, egyenesen a másik fülébe. Párja hangjától Changbin gerincén végig futott egy kellemes borzongás, ami arra ösztönözte, hogy gyorsabb tempót vegyen fel. Fejét kissé hátra hajtva pillantott fel Lix mélybarna íriszeibe és alsó ajkát vágyakozva harapta be a látvány hatására.
-Van fogalmad róla, hogy milyen kibaszott szexi vagy? - morrant fel Changbin, majd szabályosan falni kezdte párja cseresznye színű ajkait.

Az addig a falat támasztó tenyerét hirtelen Felix farkára csúsztatta és erősen megmarkolta. Csípője mozgása gyorsult, de keze pillekönnyedséggel dolgozott Lix férfiasságán. A fiatalabb szégyentelenül, megállás nélkül nyögött Changbin szájába, ezzel teljesen vörös ködöt vonva a másik elméjére. Bint már nem érdekelte semmi... Csak Felix és az ő tökéletes teste, melynek szerette volna megadni az orgazmus eufórikus érzését.

-Hyung... Ne-nekem már nem ke-kell sok - dadogta szinte önkívületi állapotban Lix, ahogy a jól ismert kellemes érzés ülepedni kezdett a hasában. Farka lüktetett és megrándult Bin kezében, ahogy az idősebb egyre gyorsuló mozgással hajszolta mindkettejüket a beteljesülés felé.
-Bírd ki pici, már nekem sem - lihegte Changbin, majd Felix testét teljesen a falnak préselve dugta tovább a fiút. Ajkaik mintha versenyt űztek volna abból, hogy melyikük tudja hamarabb megenni a másikat és nyelveik, éles fogaik is előszeretettel vettek részt a csatában.

Felix Changbin nevét sikítva ért a csúcspontra és az orgazmus hatására remegő teste a másikat is magával rántotta a mámorba. A kielégülés szinte egyszerre csapott le a két fiúra, akik a végén már nem törődtek semmivel, csak teljesen átadták magukat a gyönyörnek... Egymás száját csókolva, harapva, hangosan nyögdécselve élték át a semmihez sem hasonlítható érzést, a külvilágot teljesen kizárva.

Bin óvatosan leengedte az öléből a kisebbet, aki remegő lábai miatt nem állt valami stabilan. Az idősebb képtelen volt elrejteni fellengzős mosolyát, baromi büszke volt magára, amiért a kis szeplős miatta került olyan állapotba.
-Cipeljelek az ölembe baba? - kérdezte szemtelenül és karjait Felix dereka köré fonta. Az ausztrál fiú jóízűen felnevetett és könnyed csókot adott szerelmének.
-Előbb talán szedjük rendbe magunkat - vigyorodott el, majd sietősen magára kapkodta a ruháit. Changbin ezzel ellenben nem iparkodott az öltözéssel, vágyakozó és szerelmes pillantásokkal bámulta Lix kecses alakját és képtelen volt abba hagyni a mosolygást.

-Te nem öltözöl? - fordult felé hirtelen Felix, mire Bin lazán megvonta a vállát.
-Lehet így megyek fel, elfáradtam - sóhajtott színpadiasan, mire a fiatalabb fiú megforgatta a szemeit és közelebb lépett a párjához.
-Esküszöm, mint egy gyerek - morogta az orra alatt Felix, miközben felrángatta Changbinre az alsógatyát, nadrágot és végül ráadta a pólóját is. - Kész vagy, mehetünk.

Changbin édesen vigyorogva nézett párjára és amikor az az ajtó felé indult, hirtelen keze után nyúlt és visszahúzta őt magához. Felix kérdő pillantással nézett a fiúra, de tekintete láttán rögtön ellágyult az arca. Changbin minden alkalommal úgy nézett rá, mint a világ nyolcadik csodájára, mint a legféltettebb kincsére.
-Szeretlek Yongbokkie - suttogta, majd orrát Felixéhez nyomta.
-Én is téged hyung - felelte mosolyogva és egy szemérmes puszit adott az ajkaira.
-Na gyere baba - kapta fel könnyedén Lixet, mint egy krumplis zsákot. - Alig várom, hogy végre vegyek egy forró fürdőt és utána hozzád bújva aludhassak, miközben a szívverésed hallgatom.

Changbin nem volt a szavak embere... De Felix miatt ezen is változtatott.

Kommenteknek mindig örülök, szívesen fogadom a kritikát is, ha normális stílusban van megírva! 🥰

Szeretettel: Raven. 💜