Konkrétan zuhogott az eső. Valószínűleg nem találtam volna ilyen időben és ilyenkor jobb programot.

De hát mit volt mit tenni, nem akartam, hogy az a szerencsétlen fiú is elvesszen. Nagy sóhajokkal próbáltam kidörzsölni az álmot a szememből, hátha meghall engem, és úgy dönt, mégis ő megy Esme után.

Ávettem az egyik farmeromat és a pizsamára vettem egy pulcsit. Körülnéztem, hátha kell még valami, a zsebembe csúsztattam a kocsikulcsot és kis gondolkodás után a vállamra dobtam egy másik pulcsit is, hátha egy út szélén találom meg a problémás lányt.

  James Bond is megirigyelt volna, olyan halkan értem el a konyhát. A hűtőből még kivettem egy energiaitalt, majd sikerült elhagynom a házat észrevétel nélkül.

  A kocsit, a nyár ellenére is lehűtötte az esős idő. Gyorsan végiggondolva, hogy vajon hol lehet a lány, beindítottam az autót. Út közben megittam a hideg italt is, amitől kicsit felélénkültem én és a szervezetem is.

  Negyed óra alatt sikerült elérnem az első lehetséges klubot. Elég puccos helynek tűnt, pont olyannak, ahova Esme eljönne.

  Igazán szerencsés napnak néztem elébe már akkor hajnalban, a kidobós csávó persze, hogy megállított.

  - Mi a neved? - kérdezte, közben már a nevek kötött kutatva.

  - Hol laksz? - néztem rá tettetett érdeklődéssel, mire felhúzott szemöldökkel kezdett el dobolni a tollával a listán.

  - Be akarsz jutni vagy nem?

  - Nem, nyilván azért álltam a sorban - forgattam meg a szemem. A még nálam is magasabb hegyomlásnak láthatóan fogyott a türelme.

  - Név? - ismételte a kérdését.

  - Figyelj, mennyi kéne, hogy beengedj név nélkül? - tettem a kezem a vállára, megvillantva a pénztárcám.

  - Ez melyik filmbe vált be, öcsi? - nézett le rám dühösen. - Feltartod a sort, takarodj innen!

  - Ha felsorolok neked két filmet amibe bevált, beengedsz? - esdekeltem. Láttam, hogy nem hatotta meg, így előhozakodtam egy sztorival. - A húgom bent van. Egyébként nincs meg tizennyolc, úgyhogy fel is jelenthetném magát, de erős sminkkel többnek is tűnik mint húsz, engedjen be kérem! Ki kell hoznom őt, a szüleim parancsoltak rám! Higyje el, nekem sem buli járni az utcákat, tudván, hogy lehet piásan fekszik valamilyen útszélen - szuggeráltam őt. Ellágyult az arca.

  - Nekem is van egy húgom. Mars be, utána gyertek ki! Máskor vigyázz a húgodra! - lökött be az ajtón. A fények, az erős alkohol és izzadságszag keveréke és a zene egyszerre ütött meg.

  Egyébként végülis nem hazudtam, csak egy kicsit. Esme elmehetne a húgomnak is, ha hasonlítanánk legalább.

  Átkúsztam a táncoló tömegen, közben körülnézve, hátha meglátom az ismerős szőke hajzuhatagot. Elértem a pultig, de még mindig nem láttam a lányt. A pultos faszi sem látta őt, pontosabban telibe szarta, hogy látta e.

  Ott tartottam, hogy feladom a keresést.

  Egy hideg vékony kéz érintett meg. Megfordultam, és egy lánnyal találtam szembe magam, aki konkrétan úgy nézett ki, mint egy tünde. A fülén kívül. Neki normális volt. Pár lépéssel közelebb lépett, hogy halljam amit mond.

  - Új vagy itt? - súgta a fülembe, ami miatt kellemes borzongás futott végig rajtam.

  - Új - válaszoltam.

  - Akarsz jönni táncolni? - nézett mélyen a szemembe, közben fülig ért a szája, a kellemes parfüm illatával pedig keveredett az alkohol szaga. Lenéztem a telefonomra, amin ott éktelenkedett Aroon neve és vagy húsz kérdőjel alatta. Engem hívott először. Nem hősködött, nem ment el érte, engem hívott. Mert bízott bennem, erre nincs más magyarázat. Pont ezért meg kellett keresnem Esmét, nem akartam, hogy ok nélkül bízzon bennem bárki.

  - Nem, bocsi, dolgom van - simítottam meg a fedetlen karját, majd egy felé villantott mosoly után elindultam ki. Nyugalommal töltött el a csend az utcán, szerencsére hegyomlás sem vette észre a távozásomat. Előkaptam a telefonomat és tárcsáztam az érdeklődő fiú számát.

  - Megtaláltad? - hallottam az ideges hangját köszönés nélkül.

  - Neked is szia.

  - Állj le az idegesítő dumáddal, megvan Esme, vagy nem? - kérdezte.

  - Nincs. Még két tippem van azzal kapcsolatban, hogy hol lehet, utána feladom - szálltam a kocsiba.

  - Nem adhatod fel! Samuel, kérlek! - próbálta halkítani a hangját, valószínűleg nem akarta felkelteni az anyukáját, aki mint egy normális ember, minden bizonnyal aludt, abban a hajnali órában.

  - Meg fogom találni - válaszoltam halkan, majd letettem.

~~~

  A második hely már sokkal lepukkantabb volt, és fogalmam sem volt, hogy ott találom e majd őt.

  Semmi biztonsági őr, csak zenének nehezen nevezhető zene és az átható piaszag. Inkább volt kocsma, mint bár. Elég kevesen voltak, és ők is főleg csak vonaglottak, mintsem táncoltak. A pulthoz siettem, ahol egy elég fiatal nő várt.

  - Miben segíthetek? - kérdezte, lekönyökölve a pultra. Szőke haja magasan copfba volt fogva, a rúzsa olyan volt, mintha ezer éve nem törölte volna le, a ruhája pedig annál sokkal többet engedett mutatni, mint amit látnom kellett volna. Megmutattam neki a fotót, hátha felismeri Esmét. Szerencsém volt.

  - Ó, ő aztán elég dögös csaj! - mutatott a képre a hosszú körmével, amiről lepattogzott a lakk.

  - Láttad itt?! - hajoltam közelebb.

  - Láttam, igen. A barátnőd? - húzta fel a szemöldökét.

  - Ja - válaszoltam, mire kuncogni kezdett.

  - Akkor sok szerencsét a további kapcsolatotokhoz - kezdett el törölgetni egy poharat.

  - Nem kapcsolati tanácsadóhoz jöttem, hanem érte. Hol van? - néztem körül.

  - Hátul - mutatott egy ajtóra a pult mögött. - Elfáradt, a barátnőcskéje meg a fiúka itt hagyták, szóval hátra vittem. Menj csak! - mondta, mire besétáltam a pult mögé és az ajtón és bementem.

  Esme karikás szemmel aludt egy fotelben.

  - Hé, te! Gyere - suttogtam neki, amikor mellé értem. - Aroon halálra aggódja magát miattad - mosolyodtam egy picit. Elküldtem gyorsan egy "megvan" üzenetet a fiúnak, majd menyasszony pózban az ölembe húztam a lányt.

  Csak úgy áradt belőle a bor és a vodka szagának egyvelege. Kiérve az ajtón, a pultos nő mosolyogva nézett rám.

  - Vigyázz rá máskor! Nem tudom mit csináltak vele, de nagyon úgy tűnt, hogy mászik mindenkire, akinek vannak szemei és lélegzik. Elég szívósnak tűnik, azt figyelembe véve, hogy mennyi italt tolt le. Remélem nem lett nagyobb baja - mondta, közben kiszolgálva egy új vendéget.

  - Köszönöm a segítséget, szia! - mosolyogtam rá vissza, majd elindultam a kocsi felé, kezemben a lánnyal. - Máskor ne keverj már ekkora szart, ha ennyire drámai kedvedben vagy - forgattam a szemem Esmére. Nagyon úgy tűnt, hogy egy erős hurrikán sem ébresztette volna fel. Benyomtam a hátsó ülésre és bekötöttem. Az autó beindításakor csörögni kezdett a telefonom. Aroon.

  - Hallani vagy látni akarom! - hallottam a hangját.

  - Nem erősséged a köszönés. Sem a kedvesség - forgattam a szemem és videochat-en keresztül megmutattam a hátul, ittas állapotban kuporgó lányt.

  - Hol volt? - hallottam a hangján, hogy kicsit megnyugodott.

  - Az egyik helyen, ahol sejtettem hogy lesz - válaszoltam. - De most leteszem.

  - Várj!

  - Mondd! - sürgettem fáradtan.

  - Hol fog aludni?

  - Az utcán.

  - Ezzel ne viccelj már! - kiabált rám.

  - Nyilván nálam. Miért?

  - Ja, semmi. Csak..

  - Igen? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

  - Gondoltam, ha nagy gond, hogy nálad van, aludhat nálam is - motyogta.

  - Nem nagy gond. Még a végén kihasználod, hogy nincs eszméleténél - vihogtam.

  - Jézusom, fejezd már be! - kiabált megint. Szinte éreztem az ütést, amit a karomra kaptam volna, ha mellettem áll éppen akkor, de le mertem volna fogadni, hogy a fején ott ülne az a vigyor, amivel tudathatná velem, hogy egy pillanatig sem vette komolyan amit mondtam.

  - Egyébként meg, nem is kérsz bocsánatot, amiért a semmiért furikáztam miattad hajnalban? - kértem számon.

  - Nem. Először is, nem a semmiért tetted, másodszor pedig, nem miattam, hanem miatta. Na jó éjszakát virrasztó társam - kuncogott fel halkan.

  Fogalma sem volt, hogy ha nem beszélt volna rá, eszembe sem jutott volna elmenni a saját barátnőmért az éjszaka közepén.