-Janka...
V vészjósló hangjától megrémülök. Ezt az oldalát még soha nem láttam. Azokba a gyönyörű szemeibe nézek és nem tudom elszakítani a tekintetem róla. Mikor már az ágyam mellett áll, megszorítja a paplanon heverő csuklómat.
-Soha. Többet. Ne. Hazudj. Nekem. - mondja tagolva a szavakat. Hangom újból cserben hagyott, ezért csak bólogatok mint egy idióta.
-Miért hazudtál? - kérdezi, már kedvesebben és enged csuklóm köré fonódó ujjai szorításából.
-M-mert... E-ezt majd má-máskor elmondom, jó? - dadogok az előbbi sokktól.
-Rendben. - egyezik bele túl könnyen, ami nekem gyanús, de nem teszem szóvá. - Akkor egyezünk meg valamiben. - veti fel az ötletet.
-Mi-miben? - kérdezem nagy szemekkel pislogva.
-Te mindig őszinte leszel hozzám, én cserébe pedig elviszlek egy próbánkra! - mosolyog rám. Mostmár nyoma sincs az előbbi kiakadásának. Erre meg mégis mit válaszoljak? Még szép, hogy beleegyezek!
-Oké. - válaszolok.
-Ígéred?
-Ígérem.
Aztán minden megy úgy mint az incides előtt. A rendőrkapitány elment, a többiek pedig folytatják poén sorozatjaikat. Csak én nem szórakoztam már olyan jól. Az a három lány meghalt. Nem tudni ki ölte meg őket. Tudom, nem az én dolgom, mégis szarul érzem magam.
-Igen? - szól bele a telefonjába Rap Monster. - Rendben...sietünk...igen, itt minden rendben. Mostmár...vigyázok rájuk. - aztán leteszi.
-A menedzser hyung hívott. Mennünk kell vissza a dormba. - áll fel kissé szomorúan.
-Ne aggódj, Namjoon. Menni fog! - veregeti meg a hátát kedvesen Jin.
-Mi történt? - kérdezem érdeklődve.
-Holnap próbán egyesével kell bemutatnunk a táncot,  hyung meg parázik. - magyarázza Jimin.
-Értem. - akkor semmi komolyabb szerencsére. - Ne aggódj oppa! Én hiszek benned, ráadásul nekem te vagy a kedvenc táncosom! - vigyorgok rá. Lehet vak vagyok, de szerintem nem táncolja rosszul a koreográfiákat.
-Köszi, ettől jobban érzem magam. - nevet fel aztán összeborzolja a hajam.
-Ha ez megnyugtat én vagy százszor rosszabb vagyok nálad. - vonom meg a vállam. Az igazság néha fáj, de én már beletörődtem.
-Majd megtanítalak, ha felépültél. - ebben nem az a vicces, hogy mikor Namjoon ezt mondta, J-hope kifigurázta a táncát, hanem az, hogy ezt RapMon teljesen komolyan gondolta.
-Ezt a feladatot add át inkább nekem. - röhög fel Jimin. - De azért te is jöhetsz gyakorolni majd, szívesen fogadlak tanítványommá.
-Gyere Nam. Ez itt nem a te tereped. - tereli ki a szobából Jin megsértődött leaderét nevetve.
-Jobbulást! - int egyet, aztán kimegy.
-Mi is megyünk. Össze kell még szednünk Jungkook-ot. - sóhajt egyet Suga. - Amúgy ha nem lenne jó a munkahelyed, van egy állásom számodra.
-Mi? - csodálkozok el.
-Szívesen felhasználnám a dalszövegeidet. - kacsint. Elolvasta!! Tudtam én!! Erre most mit mondjak...?
-Öhm... - kezdek bele, de nem jut eszembe semmi frappáns.
-Vagy a másik lehetőség, hogy mindig ott leszel velem és bemondod majd, hogy 'swag' mikor szünetet tartok két szó között. - gondolkozik el Yoongi. Ezt most komolyan gondolta? Régebben gondolkodás nélkül elfogadtam volna, de most hogy tényleg megkérdezte, leesik mekkora hülyeség. Szerencsére nem nekem kell kiábrándítanom a rappert, mert Tae beszól helyettem.
-Tudjuk hyung! Igen, nagyon swag vagy de Jana ezt nem fogja csinálni! - áll védelmezően elém Taehyung.
-Oké, csak egy ötlet volt. - emeli fel a kezeit Suga, aztán ő is kimegy. - Jobbulást!
J-hope, Jimin és V is kimegy végül egy ölelés után. Már másodjára érzem magam a fellegekben két héten belül. Tuti álmodok és most fel fogok ébredni. Megcsípem magam, de még mindig fájó háttal ülök az ágyban. Úgy tűnik tényleg ez a valóság.
Mivel már késő van, egyből elalszom, amint lehunyom a szemem. Utolsó gondolatam Fruzsi és Jungkook körül forognak. Vajon mi lehet velük?
Valamikor éjszaka arra kelek, hogy egy nővér leelenőrzi az állapotom és véletlen belerúg az ágyamba.
-Sajnálom! - suttogja mikor meghallja nyöszörgésem. - Már megyek is. - csukja be maga mögött az ajtót. Egyből visszaalszom szerencsére és legközelebb reggel ébredek fel.

Az elkövetkezendő napjaim unalmasan telnek a kórházban. Igaz, Fruzsi mindennap bejött, de csak este, miután végzett. Jungkook-al közösen töltött idejükről meg nem sokat beszélt.
Még Jimin is bejött egyszer, de csak egy tábla csokit hozott a többiek nevében is, aztán sietett a dolgára. Az ittlétem alatt vagy 10 dalszöveget írtam és rengeteg ruhát is terveztem. Az ágyból nem kelhettem fel, a WC-zést is elég kínosan kellett elvégeznem...
-Itt van a tolószéked. - hozza be az említett tárgyat az orvosom, kinek nevét azóta sem sikerült megjegyeznem.
-Köszönöm. - méregetem szúrós szemekkel.
-Azért ne nézz így, nem támad le. - nevet fel. Jóba lettem vele ez alatt az egy hét folyamán.
-Persze. - húzom el a szám. A tűt végre kiszedték bőröm alól, erre kapok egy ilyen széket. Kész rokkantnak fogok kinézni...
-Lesz aki segít neked? - kérdezi kedvesen.
-Háát...
-Igeeen!! - ront be a szobába egy khm...teljesen normális ember. Orvosom enyhe szívrohamot kap a kiálltásra.
-Szia Jana! Jó napot! - hajol meg az orvos felé fordulva Taehyung.
-Oppa! Mit csinálsz itt ilyen korán? - csodálkozok el.
-Nem emlékszel? Megígértem, hogy elviszlek egy táncpróbánkra. - mosolyog rám boldogan V.
-Most? - csillannak fel a szemeim.
-Igen. Ha van kedved. - teszi hozzá.
-Persze, hogy van! - kiálltok fel. - Mehetek? - nézek megerősítésért várva orvosmra.
-Egy feltétellel. Ha vigyáznak rád. - fordul Tae felé.
-Meglesz! - egy peace-t mutatva jön oda hozzám és segít beszállni a tolószékbe, amiben még két hetet kell szenvednem. Addig nem is mehetek még munkába. A sebek túl mélyek, szerencsém, hogy nem bénultam le. Ha pár centivel arrább megy a kés, eltalálhatott volna egy központi ideget is.
Felszisszenek mikor beleülök, de aztán jobban leszek. Csak egy dolog hibádzik.
-El tudnánk előtte menni a lakásunkba? Szeretnék átöltözni. - nézek le magamra. Egy kórházi, zöldes színű köpeny van rajtam, mit nem nagyon szeretnék viselni az utcán, bár az asszem elkerülhetetlen lesz.
-Ja igen! Hoztam neked egy melegítőt meg pulcsit Jimin cuccai közül. Azok kisebbek mint az enyémek, lehet jók lesznek rád. Sietnünk kell, már így is késésben vagyunk. - adja át a zacsit ami bele van gyűrve pár ruhadarab.
-Köszi. - veszem ki a táskából ezek szerint Jimin cuccait, majd várakozóan nézek.
-Oh, bocsi. Ki is megyek. - siet ki az ajtón a még mindig mosolygó orvosommal együtt.
-Tudod mikor kell visszajönnöd kontrollra. - emlékeztet.
-Igen, felírtam. - mutatok a noteszemre.
-Akkor jó. Szia! - köszön el.
-Szia!
Átöltözök az újonnan kapott ruhákba (jó pár percig szenvedve) aztán kikiáltok Taehyung-nak.
-Oppa!!! Elkészültem!
Várjunkcsak! Nincs rajtam smink! Bár eddig se volt...de mégse láthatnak ilyen ramaty állapotban!
-Akkor menjünk! - mögém állva elkezd tolni, mielőtt bármit is szólhatnék.
-Kapaszkodj! - utasít mikor kiérünk a folyosóra.
-Mi... - hirtelen elkezd futni velem, közben jól elnevetgélve. - ...ééért???
Először azt hittem kirepülök és még eltölthetek itt pár napot, ebben a kellemes kis szobában, de végül megúsztam. A tolószékbe és a sporttáskámba kapaszkodva érek ki a kórház elé, ahol egy fekete furgon várja V-t és engem.
-Ugye nem fogsz elrabolni? - nevetek fel.
-Dehogynem! - azzal szó szerint megfog, kiemel a székből és berak a kocsiba. - Ne merj kiabálni! - vigyorog rám. - Indulhatunk!
Az odafelé vezető út gyorsan eltelik, nincs is annyira messze az BigHit Entertainment a kórháztól.
-Sziasztok! - integetek a BTS-nek, mikor betol az ajtón Tae.
-Jana! - kiálltja egy nagyon ismerős hang.
-Jeong Gyu! - fordulok felé boldogan, mire mindenki elkezd hangosan röhögni. Jeong Gyu a próbaterem másik végében ül szintén egy tolószékben, felporcolt lábbal. Jól nézünk ki. A két nyomorék.
-Szia! - üdvözölnek RapMon-ék. Most egy másik teremben vagyunk, mint mikor az első alkalomkor jártam itt. Ez sokkal tisztább és csak hangfalakat meg tükröket látok a falon.
-Szia! Te vagy Janka, igaz? - jön oda hozzám egy férfi.
-Igen. - bólintok.
-Én Son Sung Deuk vagyok, a fiúk tánctanára. - mutatkozik be.
-Jónapot. Én pedig Illés Janka, egy...divattervező és titkárnő. - egy pillanatra elgondolkoztam mégis mi az állásom, de végül erre jutottam.
-Üdv az idióták körében. - villant egy mosolyt, aztán a többi jelenlévő felé fordul. - Na! Kezdjünk el gyakorolni!
Én időközben odasomfordálok (már amennyire a kerekesszékkel tudok) Jeong Gyu-hoz és együtt bámuljuk a gyakorlást.
Erre a pár órára amit együtt töltöttem velük, nincsenek szavak. Ahogy teljesen egyszerre mozdultak és mindent halál pontosan csínáltak enyhe rontásokkal, egyszerűen lenyűgöző. Mondjuk, remélem nem volt feltűnő, ahogy végig V-t bámultam.
-Megyünk megnézni a trainee-k próbáját! Jöttök? - kérdezi a sok gyakorlástól izzadtan J-hope. Már vágnám rá, hogy igen, mikor Jimin közbeszól.
-Én itt maradok még próbálni a szóló számomat, de ti menjetek nyugodtan. - szóló szám? Na ez érdekel. - Maradsz, Jana? - néz rám kérlelő szemekkel, amik meggyőznek. Úgyis meg akartam nézni.
-Ühüm. Egyszer megnézem, aztán megyek haza, mert attól elfáradtam már, hogy néztelek titeket. - mondom lenyűgözve. Ehhez képest az én atlétika edzéseim sakk órák voltak!
-Rendben. Menjünk! - fut oda a többiekhez a legfiatalabb rapper, akik már az ajtóban tolongtak.
-Én is megyek. Jó pihenést srácok! - köszön el a tánctanár és kipréseli magát a fiúk között.
-Biztos nem jössz? - fordul még vissza V.
-Talán. - felelem aztán Jiminre pillantok - Eltáncolod gyorsan, aztán megyünk a többiekhez?
-Ha szeretnél. - egyezik bele.
-Lent várunk titeket! - azzal a hangos csoport elhagyja a termet Jeong Gyu-val együtt.
Jimin beindítja a zenét a hangfalakra csatlakozva telefonjáról és elkezdi a lélegzetelállító táncot. Mindig is szerettem nézni ahogy mások táncolnak és Jimim tökéletesen mozog még egyedül is. Végig ámulva figyelem a mozdulatait, én egy hibát nem tudok benne felfedezni.
Mikor végez elémsétál szaporán véve a levegőt.
-Elrontottam... - biggyeszti le ajkát szomorúan.
-Egyáltalán nem látszott! Szerintem nagyon jól csínáltad! - dícsérem meg őszintén. Nekem nagyon tetszett.
-De én tudom, hogy rontottam...
-Kívülről nem látszik. - mondom határozottan.
-Az még a jobbik eset. - mosolyodik végre el. - Képzeld! Megtanultam egy szót magyarul! - újságolja boldogan.
-Mit? - kérdezem döbbenten. Talán, hogy 'köszönöm' vagy 'szia'?
-Pálinka. - jelenti ki. Pfff! Pálinka?? Most komolyan?? Elrontják ezek az iszákos magyarok a BTS-t! Hangosan felnevetek és nem tudom abbahagyni percekig.
-Örülök, hogy nevettél. - szólal meg Jimin, miután kinevettem magam. Kérdő tekintetem láttán folytatja. - Tudod, mióta volt az a rendőrös incidens a három halott lánnyal, nem mosolyogtál őszintén.
-Tényleg? - gondolkozok el. Tény, nem voltam túl happy, de nem gondoltam volna, hogy ezt más is észre veszi.
-Igen. Mindannyian észrevettük. - tájékoztat.
-Most vagy ennyire jó emberismerők vagytok, vagy nekem nagyon kifejező az arcom. - én talán az utóbbira tippelnék.
-Az arcodra van írva, hogy valami gond van. - két kezével megfogja az arcom és mint egy nagymama, vigyorogva ráncigálja.
-Ez nem volt kellemes. - dörzsölöm meg keze nyomát.
-Bocsi. - hihetetlen! Úgy tud bocsánatotkérni, hogy közben lerí róla az ellenkezője.
-Hát ez felettébb hihető volt. - nevetek fel. Fogalmam sincs mikor kerültem vele olyan viszonyba, ahol már poénkodhatok is és nem sértődik meg.
-Én bocsánatot kértem. Na gyere, menjünk a többiekhez! - áll mögém és kezd el tolni. - Egyébként jól állnak rajtad a ruháim.
-Megvan! Ezt akartam mondani! Csak elfelejtettem és ezen gondolkodtam végig! - csapok a fejemre. - Köszönöm, hogy kölcsönadtad őket! - hajtom hátra a fejem, így rálátást nyerve Jimin állára és orrára alulról.
-Nincsmit. - legyint egyet.
-És oppa... - kezdek bele. - ...kérhetek valamit?
-Mit? - néz le rám.
-Kérlek! Te biztos megengeded! Légyszi segítesz felállni? - kérlelem kiskutya szemekkel. Már olyan rég álltam rá a lábaimra, attól félek elsorvadtak.
-Nem. - rázza meg a fejét. - Vigyáznod kell!
-Kérlek!
-Nem.
-Kérlek!
-Nem.
-Kérleek~ - könyörgök még mindig bevetve aegyo-mat.
-Hah...rendben, de ha bármi történik, én itt se voltam. - áll meg velem, majd elémsétál.
-Köszönöm! - kiálltok fel boldogan, aztán belekapaszkodok Jimin erős karjaiba. Lassan próbálok minnél kevesebb fájdalmat okozva magamnak felállni. Még így is, hogy Jimin itt van és támogat, nehezemre esik akár egy lépést is tennem.
-Elengedhetlek? - kérdi.
-Nem! - vágom rá és mégjobban kapaszkodok belé. Fáj egyenesen állni és a lábaim se túl biztosak.
-Haha, rendben. - segítőm a derekamra teszi kezét, így próbálva meg biztosabban tartani.
-Vissza szeretnél ülni?
-M-m. - rázom meg a fejem. Éppen kérni szeretném, hogy induljunk el, mikor egy nagyon ideges Jungkook benyit a szobába.
-Jimin! Janka! Taehyung egyszercsak összeesett!

.............
Tudom, nem lett valami izgalmas rész, de azért sikerült megírnom XD
Lenne egy kérdésem. A kövi a 8. rész lesz, ami a kedvenc számom. Gondoltam lehetne valami különleges. Arra jutottam, hogy írhatnék valaki másnak a szemszögéből is. A kérdésem az, hogy ez nektek egyáltalán tetszik e és ha igen, kinek a szemszögéből legyen?
Nagyon kíváncsi vagyok a válaszaitokra, egyedül nehéz dönteni! :( ❤