-Ááááá!!!! - sikítok ahogy a torkomon kifér. A szemeim felpattannak de nem látok semmit sem a vakító fénytől. Felülnék, de valaki megakadályozza ezt.
-Sssshhh...nincs semmi baj, csak egy álom volt. - hallok egy mély, kellemes hangot. Mikor hozzászokik a szemem a fényhez, körbepillantok és Taehyung-ot veszem észre felettem.
-Csak egy álom...? - kérdezem halkan. Az lett volna? Pedig olyan valóságosnak tűnt...
-Igen. - bólint és elengedi vállaim, amikkel lefogott, majd leül az ágyam melletti székre. - Ki tette ezt veled? - kérdezi komolyan a szemeimbe nézve.
-Nem tudom. - rázom meg a fejem egy kicsit.
-Hogy érted? - csodálkozik el.
-Nem láttam az arcuk. Maszk volt rajtuk. - hazudok. Nem tudhatja meg, hogy ARMY-k voltak. Ő hisz bennük, nekem meg semmi jogom nincs megingatni a beléjük vetett hitét.

-Semmit nem láttál? Hányan voltak? Férfiak? Magasak? Alacsonyak? - próbál kihúzni belőlem pár dolgot.
-Hárman voltak. Férfik és közepes termetűek. Na meg részegek. - magyarázom, hátha megelékszik a válaszommal. Végig a plafont bámulom. Nem akarok és nem is tudok a szemébe hazudni.
-Ha felismernéd őket, hívj azonnal! - utasít ellentmondást nem tűrő hangon. Így beszélni még egyik videóban sem láttam szerintem.
-Nem hinném, hogy találkoznék velük... - bár ki tudja, teszem hozzá magamban. Én kinézem azokból, hogy megkeresnek.
-Ezt nem szeretném a véletlenre bízni. Hívj fel. - köti a lelkemre én meg beleegyezek. Elég makacs tud lenni (legalábbis ezt mondják, amit most meg is tapasztalok), szóval fölösleges ellenkeznem.
-Rendben.
-A számomat beleírtam a telefonodba. - vigyorodik el, először nem értem, de aztán leesik miért. A kódom az, hogy TaeTae...hát ez nagyon ciki...
Elfordulok és a másik falat kezdem el szugerálni. Van rajta egy fekete pötty. Nagyon idegesítő.
-Ja és asszem Fruzi...vagy Fruzsi? Mindegy. Szóval a lány akivel jöttél, kérte, hogy hívd fel ha felébredtél. - szól Tae még mindig mosolyogva. Nagyon örül a fejének. Amúgy meg egy külföldi rajongója vagyok a sok közül, biztos ritkábban találkozik ilyenekkel mint én, ezért boldog.
Lassan visszafordulok, márcsak enyhén piros arcommal.
-Hol a telefonom? - nézek körbe.
-Ide tettem. - veszi el a komódról és a kezembe adja.
-Köszi. - veszem el.
-Én megyek és szólok egy orvosnak és Jeong Gyu-nak meg a többieknek, hogy felébredtél, ők is nagyon aggódtak. - megy az ajtó felé.
-Oké de kik... - kezdek bele a mondatomba, de V már rég becsukta maga mögött az ajtót. - ...azok a többiek...? Na mindegy. - sóhajtok egyet.
Kikeresem a névjegyzékben Fruzsi nevét és tárcsázom.
-Jana!!! Jézusom! Hogy érzed magad? Jobban vagy? Úgy sajnálom ami veled történt! Én csak akkor értem oda, mikor V már a kórházba tartott veled. És ne aggódj, felhívtam a munkahelyedet és megértették a helyzet komolyságát. - zúdítja rám az információkat boldogan. - De mostmár te is mondj valamit.
-Ööö...már jobban vagyok és a hátam se fáj a jó nagy adag fájdalomcsillapítótól, amit infúzión keresztül kapok. - húzom el a számat mikor a kezemben pihenő tűre pillantok. - És képzeld! Tae itt volt velem mikor felébredtem! - újságolom boldogan.
-Tényleg?? Azt mondta, hogy ő még marad, Jeong Gyu miatt is, de azt nem tudtam, hogy reggelig ott lesz. - csodálkozik ARMY társam.
-Miért, hány óra? - kérdezem.
-Fél 11. Átaludtad az éjszakát. - tájékoztat.
-Már annyi idő van? Sose szoktam ilyen sokáig aludni.
-Szerintem nyomtak beléd altatót is.
-Ne is mond. - forgatom a szemeim.
-Nekem mennem kell, mert a főnök hív, a munka meg munka. Jobbulást! Majd bemegyek amint végeztem.
-Oksa. Szia!
-Szia! - köszön el ő is, aztán meghallom a monoton csipogást, ami vonal megszakadását jelzi.
-Miss Janka? - jön be az ajtómon egy fiatal orvos pár másodperccel később.
-Igen. - bólintok.
-Örülök, hogy felébredt. Szerencsére nem szenvedett maradandó károsulát, de tilos járnia míg a sebek be nem gyógyulnak a hátán. Addig kap egy tolószéket. Még bent tatjuk egy hétig, aztán majd mehet, csak vigyázzon magára. - mosolyodik el halványan.
-Rendben.
-Hozzátartozóit értesítsük? Tudjuk, hogy már nagykorú, megtaláltuk az igazolványait, ezért is kérdezem. - jön közelebb az orvos és megvizsgálja a műszereket amikre rá vagyok kötve.
-Ne. Nem kell. Külföldön élnek és nem szeretném őket megijeszteni. - na mintha olyan sok hozzátartozóm lenne... Az élő nagyszüleim nem is érdeklődnek felőlem, csak az unokahúgommal foglalkoznak. Apával meg anyával pedig nem vagyok fényes kapcsolatban, főleg miután kiköltöztem Dél-Koreába. Azt hittem lerángatnak a repülőről, de ez szerencsére nem történt meg. Ők nem keresnek, és én sem.
-Biztos? De az Ön döntése, rendben. - vonja meg a vállát. - És a rendőrők szeretnének még beszélni Önnel. Beengedhetem őket?
-Persze. - egyezek bele azonnal.
-Úgy látom itt minden rendben, akkor szólok is nekik. - megy ki a szobából.
A rendőrök nem voltak sokáig bent. Csak feltettek pár kérdést, amikre őszintén válaszoltam, aztán mentek is. Azt mondták, majd tájékoztatnak, ha megvannak a tettesek. Egyébként vicces volt, mert a rendőrkapitány küldte ki őket hozzám, aki azt üzente, ha mégegyszer bajba kerülök, elmegy életében először imátkozni értem a templomba.
-JinRa!! - a szobába egy Jimin rohan be egy széles mosollyal az arcán, amint kimennek a rendőrök.

-Jimin oppa! - mosolyodok el én is. Mögötte Taehyung sétál be valamivel nyugodtabban.
-Hogy vagy? - kérdezi az ágyam mellett megállva.
-Sokkal jobban. Csak ez a hülye tű idegesít. - morgolódok.
-Gyógyulj meg gyorsan és akkor hamarabb kiszedik. - mondja a hatalmas bölcseletet V. Mintha ezt én irányítanám. Bár elvileg minden fejben dől el. Ki tudja, lehet ez is.
-Erre fogok koncentrálni. - nevetek fel.
-Na azért. Így már sokkal jobb. - nyomja meg mutatóujjával az arcom Tae.
-Nem vagy éhes? - kérdezi Jimin.
-De! - vágom rá. Kilyukad a gyomrom. Tegnap nem is vacsoráztam rendesen, mert siettem Jeong Gyu-hoz.
-Akkor szerzünk neked valamit enni. - az ajtón újabb vendégek jönnek be. Ezúttal Mrs. Kim és Rap Monster.
-A kórházi koszt nem túl jó. - húzza el a száját RapMon.
-Ti meg? - nézek tátott szájjal a többi belépőre. J-hope, Jin, Suga és Jungkook is megérkeztek.
-Meglepődtél? - vigyorog J-hope.
-Mind eljöttünk meglátogatni, mikor meghallottuk mi történt. Úgyis szabadnapot kaptunk. A menedzser hyung nagyon jófej. - áll előrébb Jungkook, a többiek meg helyeslően bólogatnak.
-A legeslegjobb menedzser! - kiálltja J-hope.
-Azért ne túlozzunk! - teszi fel a kezét a leader, mi meg kitörünk a nevetésben. - Most mi van? - néz értetlenül.
-Inkább menjetek el venni valamit, mert a végén még ez a menedszer fülébe jut. - mosolyog Mrs. Kim.
-Oké. Ki megy? - teszi fel a kérdést Jin. Erre mindenki szótlanul áll. Na mondhatom, ez kedves. Ilyen lusta társaságot...
-Lusták. - biggyesztem le ajkamat, szomorúságot tettetve.
-Mindenki menjen és kész. - szögezi le Mrs. Kim.
-De nálam nincs pénz. - üríti ki zsebeit Jungkook, amikben konkrétan csak taknyos zsepi van.
-Ez nagyon gusztusos, Kookie. - veregeti meg a vállát Suga.
-Jól van, kidobom. - azzal elkezdi keresni a kukát, ami előtte volt még az előbb, de mindegy. Ő Jungkook. Nem is tudom mit vártam tőle. Hasonlít rám, csak én a múltkor telefonálás közben kerestem a telefonom. A legszebb, hogy éppen Csengének panaszoltam el a bajom, miszerint elvesztettem és neki sem esett le, hogy azon beszélünk. Végül akkor jöttem rá, mikor letettem és beindítottam egy zenét a nagy csönd miatt. Zenével könnyebb lett volna keresni.
-Jó, gyertek. Tudom, senkinél nincs pénz, csak nálam, mert nekem itt van az anyukám. - nyújtja ki a nyelvét Tae és átöleli szülőjét.
-Csóró vagy, kisfiam. - rázza meg hitetlenül a fejét Mrs. Kim - De csak mert Janának vesztek enni.

-Ezek a feledékenyek. Igazán gondolkodhatnának előre is. Már mindegyikük felnőtt! - panaszkodik Mrs. Kim, de hangjában nyoma sincs haragnak.
Nos, igen. Én is elmúltam 18, mégis szerintem feleannyira sem vagyok felelősségteljes, mint mondjuk Jungkook és V.
Míg a BTS vissza nem tér, elbeszélgetek Mrs. Kim-el aki nagyon aranyos velem. Egy csomó vicces sztorit mesél Taehyung-ról és a többi gyerekéről. Például egyszer Jeong Gyu alvajárt és beült az új hűtőszekrényük aljára. Reggel találtak rá ott aludva egy jó kis tüdőgyulladással, ráadásul a hűtő is leolvadt.
-Hello!!! - nyit be Tae nagy hangerővel kiabálva. - Hoztunk Japchae-t! Az a kedvenc kajám, meg kell kóstolnod! - nyom a kezembe egy műanyag tálat, alufóliával letakarva.
-Itt a pálcika is. - adja oda Suga az evőeszközt. Feljebbülök az ágyon, de felszisszenek mikor fájó hátam hozzáér a támlájához.
-Mi történt? - kérdezi aggódva Jin.
-Semmi, jól vagyok. Csak nekitámaszkodtam a hátamnak. - nyugtatom meg, aztán elkezdem az evést.
-Azt nem úgy kell fogni! - rázza meg a fejét V. Odajön mellém és a kezemet megfogva kijavítja a hibát. Nem vagyok evőpálcika zseni, ezt kérem elnézni!
-Így kell! - engedi el ujjaimat én meg tátott szájjal nézek.
-Azta... Így még enni is lehet vele, nem csak kötni! - kiálltok fel. Beszólásomat hangos röhögés követi, pedig én ezt komolyan gondoltam...mikor még élt a nagyim, elvittem hozzá egyet, hogy majd azzal eszek, reggelre egy kész sálat kötött vele.
-Amúgy van egy kis gond... - kezd bele RapMon.
-Mi? - kapom fel a fejem az evészetből. Már értem mit szeret ezen a furcsaságom Tae.
-Hát...az a helyzet, hogy felismertek minket a kajáldában. - vakarja meg a fejét Namjoon.
-És mi elfutottunk, mint az idióták. - egészíti ki Jimin.
-Héj! Te kezdtél el rohanni! Mi csak követtünk! - csapja fülön Suga a fiatalabbat.
-Naa, most mit tehettem volna? Ha leállunk ott fotózkodni meg aláírást osztogatni, kihül a japchae! - mutat a kajámra, aminek éppen egy újabb falatját kapom be.
-Éf pelfejen edzsepéjtek feje. - helyeselek, de ebből nem hinném, hogy sokat értettek.
-Ahogy mondod. - bólogat Taehyung.
-Ti meg mégis melyik bolygóról jöttetek? - pislog nagyokat J-hope.
-Az biztos, hogy ugyanarról. - nevet fel Jungkook.
-Kezdek hinni a földönkívüliekben. - mondja elismerően Suga.
-Már ideje lenne. Hány éve js laksz együtt egyel? - röhög RapMon.
A nap további része kellemesen telt. J-hope-ék nem hagytak egy percig sem unatkozni. Tanítottak rappelni és énekelni is (a többi beteg nagy örömére), bár az előbbi jobban ment. Folyamatosan szórakoztattak, még táncoltak is, amin majdnem megfulladtam a nevetéstől(éppen ittam, ha Jin nem lett volna ott, hogy megveregesse hátam nem fájós részét, simán meghalok), RapMon még mindig iszonyú bénán táncol. Szerencsére nekem nem kellett bemutatnom a természet adta bénaságomat ebből a műfajból sérüléseim miatt.
Éppen egy történet mesélése közben van RapMon, mikor megérkezik Fruzsi.
-Szi...Wow! - tátja el a száját és végignéz a díszes társaságon.
-Szia! Gyere! Ülj le! - paskolom meg az ágyam szélét.
-Szia! Gyere, elmegyünk akkor fagyizni? - áll fel Jungkook boldogan.
-Most? - lepődik meg barátnőm és megerősítésként rámnéz. Én csak egy félreértehetlen pillantást küldök felé, ő pedig veszi az adást és beleegyezik Kookie ajánlatába.
-Te kis Arany Maknae! Hazudtál!! - dobja meg cipőjével az illetőt Jimin. - Neked van pénzed!
-Nekem tartozásom van, nektek meg nem! - azzal kinyújtott nyelvvel kimegy az ajtón magával húzva Fruzsit.
-Majd jövünk! - kiálltja vissza a felpörgött maknae.
-Sziasztok! - köszön el lakótársam is.
-A fagyi imádó kis csóró lelkét... - mérgelődik Jimin.
-Janka? - nyit be valaki aki nem egészen Jungkook vagy Fruszi.
-Főkapitány?? - nézek nagy szemekkel. Mindenkire számítottam, csak rá nem.
-Oo, látom jól elvan ezen az egyébként unalmas helyen. - méri végig a fiúkat, arcán egy mosollyal bujkálva.
-I-igen. - pirulok el. Azért ez tényleg elég furcsa. A BTS-t mindenki ismeri itt, Dél-Koreában.
-Ja igen. Nem ezért jöttem. - rázza meg a fejét hatásszünetet tartva. Hatalmasat nyelek. Tudom mi következik. - Megtaláltuk a három lányt, akikről részletes személyleírást adtál. Pár saroknyira találtuk őket a helyszíntől. Halottan.
A szobában egy csapásra elhallgat mindenki.
Visszafolytott levegővel nézek V-re. Most lebuktam.
Tekintete szinte éget ahogy szikrázó szemekkel rámnéz.
Lassan feláll és felémsétál. Megfagy az ereimben a vér, amint elkezd beszélni.
-Janka...

..............

Tudom, nem lett a világ legizgalmasabb része, de azért remélem senkinek sem okozott csalódást :) kíváncsian várom a véleményeket! ❤