-ARMY?

Kiváncsian nézek V-re és azon gondolkodok vajon mi baja lehet azzal, hogy a rajongójuk vagyok. Ja, meg van. Az, hogy engem jelen pillanatban nem csipáz.

-JinRa, te a rajongónk vagy? - kérdezi meglepetten Jimin. Héj! Most mit kell ezen úgy fennakadni? Nem láttak még európai rajongót?

-Igen. De miért néztek így rám? - forgólódok körbe, de mindenhol csak meglepett tekintetekkel találom szemben magam. Jó azért nem mindenhol, mert Namjoon csak azzal jellegzetes mosolyával néz. Komolyan, ezt le kéne védetni, így még egy embert sem láttam rajta kívül mosolyogni.

-Csak meglepődtünk. Vagy legalábbis én igen. A legtöbb ARMY ha a közelünkbe kerül vagy meglátnak minket, sikítozva rohannak oda, mi meg menekülhetünk, ha az utcán bukunk le. - nevet fel Hoseok. És most halhattam élőben egy idol szájából, hogy azért a sztár életnek is vannak hátrányai.

Hirtelen egy csattanást hallunk, mire mindenki egy emberként fordul Taehyung felé, aki a homlokára csapott kézel áll.

-Megvan!!!! - kiálltja fel boldogan és arcán jele sincs az előbbi értetlenségnek vagy bármi nemű ellenszenvnek.

-Mi van meg? - kérdezzük egyszerre mind a heten tőle.

-Nem tudtam honnan olyan ismerős, de mostmár meg van! - vigyorodik el V, ami így élőben mégjobban megdobogtatja a szívemet.

-Ki? - ez az egyszerre szólalok meg a BTS-el nagyon megy ma nekem.

-Hát ő! Jana!! - mutat rám.

-Hogy mi? Én? - döbbenek le. Mégis honnan lennék neki ismerős?? Felnézek a mellettem álló Suga-ra aki ugyanolyan értetlen arcot vág mint én.

-Igen! Te adtad azt a rajzot, nem? Amin mi vagyunk lerajzolva. Még alá is írtad, hogy Jana, csak nem jutott eszembe eddig honnan ismerős a neved, meg az arcod. - magyarázza hevesen gesztikulálva.

-Az nem lehet... - ha lehetséges, akkor még az eddiginél is jobban ledöbbenek, ami valószínűleg az arcomra is kiül, mert mindenki visszafolytott mosollyal fürkészi ábrázatomat. - Emlékszel rá?

-Persze! Nagyon tetszett, hogy nem valami bolti játékot vagy valami ilyesmit vettél, hanem időt szántál rám, illetve ránk. Még mindig meg van az a kép, kitettem a dormban a szobámba. Igazából meg akartam köszönni már akkor, mikor odaadtad, csak annyira ledöbbentett a rajztudásod, hogy mire feleszméltem már tovább kellett menned. - szomorodik el egy kicsit, de aztán rögtön visszatér régi mosolygós énje. Igaza van, mert tényleg nem köszönte meg, bár ez engem különösebben nem érdekelt. A lényeg az volt, hogy a koncert utáni VIP jegyemmel oda tudtam férkőzni hozzájuk az ajándék átadása miatt. Bár autogrammot nem sikerült szereznem, a hatalmas tömeg szinte azonnal elsöpört miután ádatdam a művem.

-Ö-örülök, hogy tetszett. - pirulok el. Azért arra tényleg nem számítottam, hogy kiteszi...mondjuk sejtettem nem dobja ki, hiszen ha jól tudom egyik ARMY-tól kapott ajándékát sem dobja ki, de ez mégis meghaladta elvárásaimat. - De a-akkor nem is haragszol rám? - kérdezem a cipőmet vizslatva. Nem is emlékeztem, hogy az Adidas-omat vettem fel...

-Haragudni? Miért? - halljában hallom a csodálkozást.

-Hát...tudod...mert elütöttem az öcséd... - nyögöm ki végre a mondatom, de aztán egyből folytatom is. - Mindig olyan ellenségesen vagy inkább értetlenül néztél rám, azt hittem ki nem állhatsz...

-Haha! Nem! Csak mindig mikor rádnéztem tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy, csak azt nem, hogy honnan. Ezt verd ki a fejedből! Egyáltalán nem utálak! - nevet fel szerencsétlenségemen, én meg mégjobban elvörösödök. Lehet nem kéne egyből következtetéseket levonnom mások arcmimikájából. Még jó, hogy nem mentem el pszichológusnak. Most tuti ott gubbasztanék Budapest egyik utcasarkában amiért sehova nem vettek volna fel dolgozni, mert azt mondtam egy emberre, hogy szomorú, mikor előttem fetrengett a röhögéstől...Ennyit rólam meg az emberismeretről. Két teljesen külön fogalom.

-Hyung úgysem tudna haragudni senkire sem 10 percnél tovább! - vereget egy kicsit erősebben hátba Jungkook, mert elkezdek köhögni. Jó, eddig is tudtam, nem vagyok egy izompacsirta, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyitől majdnem megfulladok majd a köhögéstől, csakmert félrenyeltem a nyálam. Gusztusos, mi? Igazából innentől kezdve nem is számolom hányszor égetem le magam a BTS előtt. Jézusom, erre még csak gondolni is furcsa! Leégetem magam a BTS előtt, ami azt jelenti, hogy találkoztam, sőt, beszéltem is velük! Most kezdem csak igazán felfogni mi is történt!

-Jól vagy? Nem fogsz meghalni? - hajol le hozzám Jimin, mikor már némileg elmúlt a köhögőrohamom. Jelzésképpen felteszem a kezemet, hogy jól vagyok, még nem kell a síromat ásni.

-De mostmár tényleg megyek, mert már így is sok időt töltöttem itt. - egyenesedek ki. - De előtte kérhetek valamit...? - nézek bátortalanul a leader-e, RapMon-ra.

-Hát ha teljesíteni tudjuk akkor igen. - vonja meg a vállát.

-Kaphatnék egy autogrammot? - vigyorodok el, szokásomhoz hűen, úgy, hogy fogaim is kilátszanak. Számomra szinte lehetetlen csukott szájjal mosolyogni. Az olyan természetellenesen hat, ha én csinálom, mintha egy macska vigyorodna el.

-Persze. - kérdésemre a társaság felnevet, én meg közben gyorsan előhalászom a noteszemet és kinyitom egy random oldalon.

-Hozok egy tollat. - indulna el Jin, de én utánaszólok.

-Nem kell, van nálam. - veszem elő feketén fogó szerencsetollam.

-Oh, oké. - jön vissza. Miután mindenkitől kaptam aláírást (kettőt is, mert Fruzsit sem hagyhatom autogramm nélkül!), elindulunk együtt kifelé az épületből. Nekem mennem kell vissza dolgozni, nekik pedig ebédszünetük van és elmennek egy curry étterembe megállapodásuk szerint.

-Jesszusom, már ennyi az idő??!! - pillantok LG telefonom kijelzőjére. Dél van, ami azt jelenti, hogy eltöltöttem itt kemény két órát. És Mrs. JeonHee azt mondta siessek!

-Micsoda? - kérdi Suga.

-Semmi, csak észrevettem mennyi az idő. - mondom immár a kevert nyelven, mert az előbb magyarul szólaltam meg. Jó hát azért én mégis csak talpig magyar vagyok!

-Gondolom sietned kell, ahogy már az előbb is mondtad. Kár, pedig már meg akartam kérdezni nincs e kedved eljönni velünk ebédelni. - szontyolodik el Jimin. Ezt...jól hallottam??? Park Jimin, az a Park Jimin azt akarta volna, hogy menjek el velük ebédelni??? Mit tettem én amivel ennyire megkedvelt engem Isten???? Mondjuk eddig nem volt túl sok szerencsém az életben, kezdjük azzal a rengeteg balesettel, mikor nekimentem egy oszlopnak vagy rendszeresen leestem a lépcsőkről, nem létező szerelmi életemről meg ne is beszéljünk. Mostmár ideje, hogy egy kis szerencse is beférkőzzön a napjaimba...!

-I-igen, tényleg sietnem kell. - mondom halkan, piros szoknyám szélét birizgálva. Ősz van, úgyhogy egy bőrszínű harisnyával még simán vehetek fel térd fölé érő szoknyát. Mellesleg ez az összeállítás a kedvencem. Kicsit oversized pulcsi, ugye a pörgős szoknyám meg a sportos Adidas cipőm.

-Én akkor most megyek. - indulok el sietősen, mert tényleg félek főnökömtől. - Sziasztok! - köszönök el ma már másodjára tőlük.

-Szia! - integetnek, mert ők a másik irányba indulnak el.

-Amúgy hány éves vagy?! - kiálltja hátra J-hope. Kérdésén kicsit meglepődök, de persze válaszolok.

-19!!! - fordulok vissza egy pillanatra.

-Akkor szólíts minket oppa-nak!!! - kihallom Hoseok hangjából a mosolyt és a többiek helyeslésére és hangos nevetésére is felfigyelek. Akkor ezentúl oppák. Hát ők mondták.

Most biztos az jár a fejetekben, hogy végeztem el ilyen korán az egyetemet. Nos, egyrészt protekciós voltam, mert a nagynéném ott az igazgató-helyettes, másrészt pedig jó tanuló vagyok. 11-ben előrehozoztt érettségit tettem le minden tantárgyból, az angol felsőfokúm meg már meg volt 10-ben. Ezáltal egy évvel hamarabb vettek fel az egyetemre, ahol középfokú képzésre, a két féléves tanfolyamra mentem, ami ugye egy év. Így kerültem ki Dél-Koreába. Na, ez is egy nagyon megható sztori...

Mire hazaérek, kinézetem vetekszik egy csövesével. Mrs. JeonHee szó szerint futatott engem. Ide-oda, ide-oda és mégegyszer ide-oda. Tíz óra van mire beesek a lakásba, ahol legjobb barátnőm már vár. Ahogy látom neki sem volt kevésbé fárasztó napja. Ledobom magamról a cipőm és első dolgom felkutatni a hűtőszekrényt.

-Ez most komoly??? Nincs semmi kaja??!! - akadok ki, mikor meglátom a gyönyörű, patyolatiszta, csak éppen üres hűtőnket. - Ez olyan üres mint a volt énektanárom agya!

-Nyugi, van nálam egy életmentő telefonszám. - jelenik meg mellettem Fruzsi egy papírt lobogtatva.

-Mi az? - kapom ki a kezéből, de csak elég annyi, hogy rápillantok a lapra.

-Te egy zseni vagy! - ölelem meg, aztán már tárcsázom is a számot.

-Elég egy, nem? - nézek rá, míg várom, hogy felvegyék a telefont. Lakótársam bólogat.

-Jóestét! Egy sonkás-kukoricás pizzát szeretnék. - modom mikor végre hajlandóak beleszólni a készülékbe.

A pizza kb háromnegyed óra mire ideér, addig mi elbeszélgetünk a mai napunkról a kényelmes és barátságos hangulatú nappalinkban. Mondanom sem kell, Fruzsi tényleg nagyon irigy volt, de mikor meglátta, hogy neki is kértem autogrammot, minden haragja elszállt. Megígértem neki, legközelebb ő is jön velem a kórházba. Elmeséltem Mrs. JeonHee zsarnokoskodását és azt is, hogy holnap 7-re kell mennem dolgoznom, nem pedig 9-re mint ma. Ennyit a kialudt énemről. Minden nap úgy fogok kinézni mint egy zombi, ha nem rosszabbul...Fruzsi elújságolta, az ő főnöke kedves és egy középkorú férfi, akinek egy rettentően aranyos, 5 éves kislánya van. Legjobb barátnőm egy kisebb szóakoztató ipari vállalatnál lett színésznő és egyben úgy tűnik titkárnő is. Valamiért nagyon egy húron pendül a sorsunk a munkában. Egyszer majd szeretne felvételt nyerni a YG Entertainment-hez, mint színésznő. Ez nagyon nehéz, hiszen nem koreai, de én hiszek benne, hogy sikerülni fog neki! Ahogy én is egyszer híres divattervező leszek. Apropó, végre megjegyeztem hol is dolgozom. A divatcég neve Push Button.

Éppen a harmadik pizzaszeletem eszem mikor megcsörren a telefonom. Mielőtt felvenném megvárom, hogy elkezdődjön a szám refrémje (talán nem kellett volna beállítanom a kedvenc számomat csengőhangnak...) és csak aztán veszem fel. A kijelzőre Jeong Gyu neve van kiírva.

A vonal másik végén egy nagyon zaklatott hang szól bele, aki nem egészen Jeong Gyu...

-Te vagy az Jana?

-Taehyung oppa???

................

Tudom ez most rövidebb fejezet lett, de csak ennyit sikerült kihoznom magamból. XD Várom a véleményeket, jöhet egyaránt rossz is és jó is. Mondjátok el mi tetszik vagy mi nem tetszik benne és akkor én megpróbálok javítani rajta :)