-Anya...?
-Igen! Miért, mégis mit gondtál, ki vagyok?!
-Semmit...
-Akkor fáradj ide ha kérhetlek, mert a repülő visszafelé három óra múlva indul!
-Nem megyek haza!
-Tessék?
-Nem fogok haza menni!
-Pedig de! Itt várlak, ha nem jössz, akár erőszakkal is hazaviszlek. - azzal letette a telefont. Idegesen teszem zsebre és máris indulnék, ha Jimin nem állítana meg.
-Baj van?
-Csak az anyám jött ide problémázni. - sóhajtok egy nagyot.
-Anyukád? - csodálkozik el az énekes.
-Aha...
-Ő is itt él?
-Nem. Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogy került ide... - ráncolom szemöldököm értetlenül. - Na megyek, megmondom neki, hogy nem megyek haza vele.
-Haza mész??? - bukkan elő hirtelen Tae és ijedten néz.
-Dehogy! Itt a munkám, amire olyan régóta vágytam!
-És mi is! - vigyorodik el a kis földönkívüli és megölel.
-Igen, ti is. - nevetek fel.
Elköszönök a többiektől is és megkérem Jin-t, tájékoztasson a botrány (vagy minek nevezzem) fejleményeiről.
Felvázolom a helyzetet Csengének és Fruzsinak, akik ugyanolyan riadtan néznek, mint pár perce én.
-Nyugodtan maradj itt vele. - teszem Fruzsi vállára a kezem, mikor meglátom, hogy köztem és a minket árgús szemekkel figyelő Jungkook között cikázik a tekintete.
-De... - kezd bele, ám én leintem.
-Maradj. Megoldom egyedül is. - mosolygok rá, ő pedig egy hálás pillantást vet rám, majd átölel és odafut boldogan Kookie-hoz. Nagyon aranyosak együtt. Jó nekik... Ami azt illeti nekem még kapcsolatom sem volt. Minden ilyesfajta közeledést elutasítottam. Így utólag nagyon nevetséges, de mindenkit V-hez hasonlítottam...vele pedig senki sem ér fel.
-Siessünk. Már 15 éve ismerem a szüleid és őket nem jó megvárakoztatni. - indul el Csenge, én meg gyorsan utána eredek. Tökéletesen igaza van. Utálják ha valaki megvárakoztatja őket, vagy késik.
A metróút alatt terveket eszeltünk ki az esetleges bukásomra. Ha nem sikerülne meggyőzni anyát, van F tervem is! Ha kell, elszökök előle!

-Végre itt vagy! - kiálltja szülőm és elénk siet.
-Neked is szia... - forgatom a szemem.
-Pakolj máris!
-Nem. - rázom meg a fejem határozottan. - Maradok.
-Ezt már megbeszéltük. Jössz és kész.
-Nem, nem beszéltük meg! Te döntöttél egyedül! Felnőtt vagyok! Igaz, még csak 19 éves, értem, hogy féltesz, de had kezdjem el a saját utam! Van már munkahelyem és olyan barátokra leltem, akikről mindig is álmodtam! Van pénzem is, nem kell rajtatok élősködnöm és még csak egyedül sem vagyok! Itt van Csenge és Fruzsi is. - győzködöm hevesen gesztikulálva.
-Nem érdekelnek a többiek! Ők maradhatnak az az ő szüleik döntése, de te jössz!
-Figyletél egyáltalán rám?!
-Igen, bár egy cseppet sem érdekelt!
-Kösz, jó fej vagy!
-Kérlek...had maradjon Janka velünk. - száll be a veszekedésbe Csenge is.
-Nem! Még velünk van a helye.
-De pont ez az! Így sosem lesz önálló! - érvel barátnőm, én viszont már érzem, anyám nem fog engedni.
-Majd megtanulja az önállóságot Budapesten!
-Megyek pakolni. - hajtom le a fejem és szemeimbe könnyek gyűlnek.
-Mi van a tervekkel? - kérdezi Csenge kéttségbeesetten.
-Megsemmisültek...

-Jana, hova mész?! - hallok egy kiálltást a hátam mögül. Megtorpanok bőröndöm cipelésében és hátrafordulok.
-Tedd le azt! - mutat Namjoon piros bőröndömre.
-Ti meg? - fordulok meglepetten a hét fiú felé.
-Hallottuk, hogy kell egy kis segítség. - kacsint rám Hopie és ekkor megpillantok egy sunyin mosolygó Fruzsit. Hát az ő műve...
-Mondtam, hogy segíteni fogok, de te nem hagytad, hogy befejezzem.- nevet fel, mikor mellém ér.
RapMon belekezd egy monológba, de anya csak tányér nagyságú szemekkel bámul. Ez kettő dolog miatt lehet. Egy, nem érti az angolt, kettő, nyilván felismerte a BTS-t ha már éveken keresztül az ő arcukkal szemezett a szobám falán.
-Nem értem. - tárja szét karjait az említett, mire Tae lép előre telefonjával a kezében. Füléhez emeli a készüléket, majd magabiztosan mond egy mondatot magyarul.
-Janka marad. - bólint egyet és szülőm szemei ha lehetséges, még nagyobbak lesznek.
-Google fordító. Én mondtam. - vigyorog rám Suga. Mostmár én is döbbent arccal állok és várom anyám kiakadását. Ám ez elmarad...
-Rendben... - sóhajt egyet és felém fordul.
-Micsoda? - kérdezem értetlenül.
-Maradhatsz.
-Komolyan? - nézek csillogó szemekkel.
-Igen. - bólint - Egy feltétellel.
-Mi az? - bármi is legyen, én teljesítem.
-Minden hétvégén telefonálj. És évente egyszer legalább gyere haza. - mondja olyan hangsúllyal, mint ahogy a vesztesek beszélhettek a középkorban.
-Persze! - egyezek egyből bele. Ez nem nagy kérés.
-Egyébként ez a BTS? - biccent az értetlenül álló fiúk felé.
-Igen. - mosolyodok el, mikor rájuk nézek.
-Fogalmam sincs, hogyan állítottad őket magad mellé, de le a kalappal. Most viszont megyek, ha nem akarom lekésni a gépet. Apád amúgy jól van, de ő nem jött velem. Így is több mint egy hónap volt, mire összegyűjtöttük a pénzt.
-Sajnálom. De szólhattál volna előre is! - mondom szemrehányóan.
-Próbáltunk! De megváltoztattad a telefonszámod! Különben is, küldtünk egy levelet.
-Hupsz...tényleg. - vakarom meg a tarkóm. Akkor az volt az a reggeli posta...
-Akkor, viszlát. És hívjál!- ölel meg anya, majd beszáll a taxiba, ami ránk várt. Integetek neki, aztán Yoongi-ék felé fordulok.
-Maradok! - kiálltom egy hatalmas vigyorral az arcomon.
-Éljen! - ordít fel mindenki egyszerre.
-Unni!!!! Ne meeenj!!! - ölel meg hátulról hirtelen egy kis csöppség.
-EunJin! - fordulok meg és leguggolok hozzá. - Ne aggódj, nem megyek sehova. - simogatom meg a buksiját. - De honnan kerülsz mégis ide?
-EunJin! - áll meg mellettünk egy kifulladt Jeong Gyu.
-Jeong Gyu! - kiálltok fel meglepetten.
-Hyung hívott, hogy lehet elmész. EunJin meghallotta és nem tudtam sehogy sem megállítani. Pont a közeli játszótérre hoztam.
-Haha, értem. - nevetek fel és Tae-ra pillantok, aki mosolyogva figyel.
-Unni! Eljössz velem vásárolni? Jeong Gyu oppa nem akar...
-Éppen most futottam le a fél maratont! Ráadásul el volt törve a lábam! - fújtat egyet mérgesen a kislány bátja. EunJin tíz éves, mégis olyan kicsi termetű és gyermekded lélek a javából, mint egy óvodás.
-Akkor jössz? - húzogatja pulcsim ujját EunJin, rá se hederítve Jeong Gyu-ra.
-Persze. De most? - nézek legidősebb testvérére.
-Adok pénzt. Anyát meg majd felhívom. Bízik benned, jobban mint Jeong Gyu-ban. - vonja meg a vállát Tae és a kezembe ad pár won-t. - Nekünk vissza kell menni a Big Hit-be, de ti menjetek nyugodtan.
-Oké. - bólintok és megfogom a kezét EunJin-nek. Ez a kislány egyszerűen imádnivaló.
-Én itthon maradok. - emeli fel a kezét Csenge. Na igen. Ő és a vásárlás. Neki aztán nehéz bármilyen ruhát ia venni.
-Azt gondoltam. Viszont akkor vidd már föl légyszi a bőröndöm.
-Vettem. - int Csenge és már megy is az említett táskáért.
-Fruzsi?
-Én megyek. Nem akarom zavarni Kookie-ékat.
-Akkor ketten leszünk. - mondom, mert Jeong Gyu és Csenge megtalálták kemény két másodperc alatt a közös hangot. A két videojáték mániás...
-Még egyszer köszönöm! - hajolok meg a BTS előtt. Ha ők nem jöttek volna, én már egy Budapest felé tartó repülőn gubbasztanék.
-Igazán nincs mit. A barátunk vagy. - mosolyog Jin és megölel. Néha kicsit úgy érzem, mintha úgy tekintene rám mint a gyerekére vagy a húgára. Bár, jó pár évvel idősebb, szóval nincs ebben semmi furcsa.
Miután elbúcsúztunk egymástól ma már másodjára, indulhat is a bevásárlás.

Nem mondom, hogy kedvenc elfoglaltságom a shoppingolás, de azért általában birom. Na, EunJin-nel teljesen más a helyzet. Ő minden második boltba be akar nézni, még ha ott éppen férfi alsóneműt árulnak. A nem messze lévő bevásárlóközpontba mentünk és öt óra múlva szabadultunk onnan. A fiatalabb Kim tesók este hatig maradtak még, aztán mentek haza, mert az anyukájuk, Mrs. Kim már hiányolta őket. Úgy tűnik Csenge megtalálta a lelki társát Jeomg Gyu személyében.
Viszont a több órás be-ki járkálás a boltokba megtette hatását. A vásárlás során vettem magamnak egy világos famert és egy télikabátot, mert azt sem hoztam magammal. Fruzsi pólókat és zoknikat szerzett be, EunJin-nek meg egy szoknyát és egy pulcsit szerváltunk.

Felveszem az asztalon heverő borítékot és felbontom.
Anyáék írták. Tájékoztat benne, hogy jönni fog egy hét múlva. Talán el kellett volna olvasnom még reggel...itt van benne pontosan a dátum és az időpont is. Gratulálok magamnak. A feledékenységem miatt kerültem egy újabb ciki helyzetbe, ráadásul anya teljesen fölöslegesen utazott 26 órát.
Egy nagyot sóhajtva teszem le és előkapom a telefonom. Lehuppanok a kanapéra és elnyúlok rajta. A lábaim lelógnak, de ez legyen a legnagyobb bajom. Megnézem a videót, amit az iBigHit tett fel a YouTube-ra nemrég. Nevetek egy sort a szerencsétlenségemen, aztán félve lapozok le a kommentekhez. Kérlek, csak oldódjon meg ez az egész!
Kifújom eddig benntartott levegőm, mikor értelmezem az legutolsó hozzászólást.

"Tudtam, hogy ez valami félreértés lesz! Jimin és a többiek soha nem csínáltak volna ilyet. BTS fighting!"

Továbbolvasom és egyre jobban megnyugszok. Talán mégis minden rendbe jön.

"Úgy örülök! Most nagyon mérges vagyok magamra, amiért megingott bennük a hitem!"

"Jimin oppaaa, szeretleeek!!!"

"Csak én vettem észre, hogy olyan mintha Janka meg TaeTae egymás kezét fognák?"

"Haha, most, hogy mondod tényleg XD"

Na szép, lebuktunk. De legalább egyel kevesebb gondom van. Szerencsére a botrányból nem lett igazi botrány.
-Janka...
-Ne! Csenge ne most! - kiálltom vissza szenvedő hangon. Ha így kezd bele valamibe, tuti gond van.
-De ezt meg kéne nézned...
-Miért érzem úgy, hogy ha megnézem, elmegy az életkedvem...?
-Tényleg gyere. - mondja Fruzsi is, mire végleg elkomorodok. Feltápászkodok és kimegyek a konyhában ücsörgélő Csengéhez és a főzöcskéző Fruzsihoz. Még jó, hogy hármunk közül ő konyít valamennyit a konyhaművészethez. Ha én nem égetem oda a kaját, akkor valami más kezd el égni. Ezért éltem pizzán meg gyorsételeken mikor egyetemista voltam.

-Baj van? - kérdezem.
-Ami azt illeti, igen. - nyújtja a telóját Csenge. Kelletlenül veszem át. Tegnap is valahogy így kezdődött minden...
-Ez...? - hagy ki egy ütemet a szívem. Lejjeb megyek az weboldalon, de mindenhol ugyanaz a látvány fogad.
Képek, képek, képek. Ez még nem si lenne akkora baj...de mindenhol fotók és a fotókon ugyanaz az ember van, csak különböző helyeken.

Én.

.................

Sziasztok!❤Sikerült viszonylag gyorsan hoznom a kövi részt, viszont ez rövidebb lett mint a többi >< és van egy rossz hírem is...süvítünk a történet vége felé!