-Hé, nyugi. - fogja meg a vállam Tae, mielőtt elpattognék örömömben valamerre.
-De olyan boldog vagyok! - mondom egy hatalmas vigyorral az arcomon és megölelem Tae-t. Fruzsi egész életében erről álmodott és végre teljesült! Már hogyne lennék boldog?
-Gyere, ne zavarjuk őket. - mosolyog Taehyung is, majd megragadja kezem és húzni kezd maga után, nehogy eltűnjek a tömegben nagy ugrándozásom közepette.

Csenge pov

Nyissz egy fej, nyassz egy láb. Még egy ellenséget levágok és jön is a Boss. Egy tokoldali alsó haránt vágással gyorsan elintéztem. Ezaz! A föld is beleremeg a hatalmas szörny lépteibe. A lépések egyre közelebbről hallatszanak, végül a Boss befordul a sarkon és elemtá...
-Krrrrrr!- ordít a csengő és kiránt gyönyörű álmomból.
- va élet!- kiáltom, befejezve, amit a csengő elkezdett.
- Nyissa má' ki valaki!- hallom meg Fruzsi hangját a másik szobából.
Mivel a csengő még mindig megállás nélkül szól és senki nem mozdul, rám hárul az a hálatlan feladat, hogy kinyissam az ajtót.
- Menjetek el a fenébe... - mondom miközben kikecmergek az ágyból. Persze, hogy az álmom legjobb részénél kell csöngetni...
-Már sosem tudom meg, hogy hogy néz ki legutolsó Boss!- gondolom és nem figyelek a küszöbre.
A következő pillanatban az arcom a linóleum padlón csattan. Szuper... Felkelek és gyilkos szándékkal botorkálok tovább az ajtó felé. Jelen pillanatban még a kedvenc videójáték fejlesztőmet is el tudnám küldeni melegebb éghajlatokra.
Megfogom a kilincset és nagy lendülettel kinyitom az ajtót.
- Igen?!- kérdezem kedvesnek korántsem mondható hangsúllyal.
Majd miután realizáltam, hogy a BTS áll előttem... Hát, egy kicsit leesett az állam.
V az ujjával még mindig a csengőt nyomva bámul tányér méretű szemekkel.

- Megtennéd, hogy leveszed a kezed a csengőről?- kérdezem tőle cinikusan és közben villantok felé egy műmosolyt. Persze angolul kérdeztem, de V szemében nem látom az értelem apró szikráját. Ja tényleg, nem egy angoltudor...
- Sziasztok! Minek köszönhetjük ezt a váratlan és hozzáteszem igen korai látogatást?- kérdezem Rap Monster felé fordulva.
Hát igen, reggel jobb békénhagyni.
- ... Janáért jöttünk.- nyögi végre ki meglepett arccal.
Igen és ezek után még mindig BTS fan-nak vallom magam. Reggel nem vagyok beszámítható...
- Ez esetben kerüljetek beljebb.
Elállok az útjukból és beljebb vezetem őket. Még megmutatom nekik, hogy hol van Janka szobája és visszadőlök az ágyamba.

Mivel nem sikerült visszacsöppennem korábbi álmomba a felkelés mellett döntöttem. Kiléptem a szobámból, ezúttal kétszeres figyelmet fordítva a küszöbre és egy papírral találom szembe magam, Janka kézírásával rajta.
- Tipikus Janka.- gondolom magamban miközben felveszem a papírfecnit a földről.

Vidámprakban vagyunk. Ha felébredtél vonszold magad oda.

Puszi, Jana

Vidámparkba... Fruzsival ketten? Várjunk csak egy kicsit! Lassan eszembe jutnak a reggel történtek... És hirtelen arcon csap a felismerés: Ezek vidamparkba mentek a BTS-sel!!!

Gyorsan magamra kapok pár ruhadarabot és bezárom magam után a lakást. Az utcára érve leintetek egy épp arra járó taxit és elmondom a sofőrnek az úticélt. Nemsokára már a vidámparknál is vagyunk. Megköszönöm és persze kifizetem a fuvart.

Amikor sikerül bejutnom a vidámparkba rögtön a kajáldák felé veszem az irányt, hiszen a nagy siettségben elfelejtettem reggelizni, vagy ebédelni... Részlet kérdés.
Mikor odaérek az egymás mellett sorakozó büfékhez, rögtön kiszúrok pár fiút egy szélső asztalnál. Olyan ismerősek... Arra felé veszem az irányt. Ahogy egyre közelebb érek már biztos vagyok benne. Ezek a BTS tagjai. A Fröcsögős alias Suga (csak szerintem rappel úgy, mintha közben köpködne?! Főleg a Save Me-ben. Ha nem hisztek nekem járjatok utána...), a Lóarcú alias J-Hope és a Zsombor, ő lenne Jimin, az egyik volt osztálytársam után. Nem sokkal ezután Jankát is meglátom V-vel az oldalán az előbb említettek felé sétálva.

Janka pov

Jimin kirángat a rózsaszín ködből, amibe a boldogság taszított.
-Te aljas!! - kiálltom és kirántom a kezem Tae szorításából, hogy odarohanjak Jimin-ékhez.
-Na, erre kíváncsi vagyok. - dől hátra Suga gonoszan vigyorogva.
-Megetted a vattacukrom??? - kérdezem riadt arccal. - Jimin oppa! Én bíztam benned! - biggyesztem le ajkam és szomorúan nézek rá.
-Bocs...Veszek neked újjat. - áll fel az asztaltól.
-De azt Taehyung oppa vette... - hajtom le a fejem. Mondatomra Jimin elkomorodik és feszült csend lesz. Felkapom tekintetem és mikor meglátom a kialakult helyzetet, próbálom menteni a menthetőt.
-Tudod mit? Inkább fagyizzunk! A vattacukor jobban hízlal. - mosolyodok el.
-Oké. - feleli Jimin, némileg megnyugodva. Én ezt komolyan nem értem...pedig annyira nem vagyok nehézfelfogású!
-Az ott...? - hunyorítok, hátha jobban látok így. - Csenge!!! - integetek ugrálva barátnőmnek. Amúgy elvileg már felnőtt vagyok.
-Hello! - jön ide hozzánk mosolyogva. A többiek is üdvözlik, aztán megbeszéljük hogyan tovább.
-Horror ház! - kiálltja Tae.
-Nem! - mondom egyszerre Hoseok-al és a pont akkor visszaérkező Namjoon-al meg Jin-el. Suga jól szórakozik rajtunk, mert az arcát eltakaró maszk mögött, fogadni mernék, hogy egy hatalmas vigyor terül el. Elárulják a kicsire összehúzott szemei.
-Most miééért?? - nyafog Tae, mint egy kisgyerek.
-Szia! - köszön RapMon Csengének és odamegy hozzá. Ennek örülök, mert szegény csak vele tud kommunikálni.
-Janaa~ gyere el veleem~ - néz rám bociszemekkel Tae.

-Nem hatsz meg. - rázom meg a fejem, de erősen kell koncentrálnom az előttem álló csávó sapkájára, hogy ne törjek meg.
-Kérleek! - jön be újra a látóterembe, azzal a lehetetlenül aranyos nézéssel.
-Nem. - fordulok el újra.
-Ne már...
-Vagy tudod mit? - villan fel az agyamban a villanykörte, mert nekem ilyenem is van. - Megyek, ha Jin oppa-ék is jönnek. - én néha vagyok szivatós kedvemben. De akkor nagyon.
Körülbelül egy perc múlva Jin jelenik meg előttem, olyan arccal, mint aki megbánta még azt is, hogy megszületett.
-Megyünk? - kérdezi fintorogva.
-Igen! - ugrándozik Tae. Neeeeeeeee!!! Azt hittem nem fog beleegyezni!!!!!
-Gyere! - ragadja meg a kezem és húzni kezd a halálom felé. Elkapom Jin karját mielőtt elmenekülhetne és pár percen belül belépünk az ijesztgetés birodalmába...

-Váááá!!! - sikítunk fel egyszerre Jin-nel és átöleljük egymást, mint egy bugyuta rajzfilmben. Ha nem ülnénk ebbe a kocsiszerű valamiben, már rég kisprinteltem volna. De így nem tudok, mert be vagyok kötve és Jin és Taehyung közé szorultam.
-Én soha többet nem jövök Taehyung oppa-val vidámparkba. - súgom Jin-nek, aki válaszul mégjobban megszorít egy elénk ugró csontváz miatt.
-Ez nagyon jó! - ujjong V, de aranyosságát nem tudom jelen helyzetben értékelni.
-Ez egyáltalán nem az. - mondja elhaló hangon Jin.
-Mi a baj? - kérdezi ijedt arccal Tae, mikor meglát minket.
-Ez! - kiálltjuk egyszerre, majd felsikítok, mert valami ragacsos-nedves anyag csöppent rám, és mikor felnéztem egy igen gusztustalan lénnyel találtam szembe magam. Annak a gyíkszerű valaminek a szájából csöpögött a nyál vagy ki tudja mi.
-Ez? - csodálkozik Tae.
-Neked mégis milyen idegeid vannak??? Egy kicsit sem találod ijesztőnek, ahogy egy sötét, ijesztő hangokkal teli helyen, random mozdulnak meg a csontvázak és a szellemszerű lények? - kérdezem hitetlenkedve.
-De.
-Ez nem látszik rajtad... - mondom egy olyan "most komolyan?" arccal.
-Ti is hallottátok ezt...? - szólal meg Jin remegő hangon.
-Mit? - kapom egyből felé a fejem.
-Olyan volt mintha...
Egyszercsak morgó hangot hallok mögöttünk. Egy nagyot nyelve hátrafordulok és mikor meglátom azt a borzadmányt a "kocsi" hátulján fölmászni, szerintem akkorát még életemben nem sikítottam, mint most.
Egy véres, vágásos arcú bohóccal találjuk szembe magunkat, egy félelmetes mosollyal az arcán.
Eleve is bohóc fóbiám van, de ez most eltörpül a többi ilyen incidensem mellett.
Szívem a torkomban dobog és egész testemben remegek. Gondolkozás nélkül bújok Tae-hoz és arcomat a nyakába fúrom. Lehunyom a szemem és beharapom alsó ajkam. Kezemben polóját szorongatom és nem szándékozok addig elmozdulni ebből a pózból míg ki nem érünk erről a borzalmas helyről.

-Vége. - simogatja meg a hátam Tae, mire óvatosan megtartom a terepszemlém. Tényleg kiértünk.
-Utálom a bohócokat. - motyogom a nemlétező bajszom alatt.
-Akkor farsangkor nem öltözök annak. - nevet fel Tae. Jókedve némileg átragad rám is, de a sokk amit a bohóc okozott még meg fog maradni egy darabig.
-Bu! - fogja meg a vállam hirtelen valaki, mire fordulatból lekeverek egyet az illetőnek.
-Úristen! Sajnálom!! - kiálltok fel, mikor meglátom kit is ütöttem meg. - Jól vagy? - kérdezem aggódva. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?!
-Aha... - bólogat Jimin az arcát tapogatva.
-Mossuk meg hideg vízzel. Ott láttam egy csapot. - húzom magam után a csap vélt irányába.
-Szerintem az nem arra van. - áll meg Jimin.
-Tényleg? - esküdni mertem volna rá, hogy ez a helyes irány...lehet nem kéne bíznom a tájékozódási képességeimben. Már egy jó párszor cserben hagyott.
-Igen. Erre gyere. - indul el teljesen másfele. Persze Jimin-nek lesz igaza.
Egy zsepit bevizezek és finoman megtörlöm vele az arcát.
-Kösz. - mosolyog rám kedvesen.
-Bocsánat, csak kicsit ijedt voltam eleve is. - sóhajtok és odaadom neki a hideg zsepit, hogy tartsa ott. Nem lenne jó, ha ottmaradna a tenyerem nyoma...

-Szerintem menjünk. Már vagy hat órája itt vagyunk. - veti fel az ötletet RapMon, aki végig Csengével beszélt. Ők is megtalálták a közös hangot.
-Meg kéne keresnünk Jungkook-ékat. - szól Hoseok, aki eddig Yoongi társaságát élvezte.
-Minket? - hallom az említett hangját mögöttünk. Megfordulok és Fruzsit letámadom. Konkrétan majdnem megfullad az ölelésemtől.
-Láttam ám. - mondom magyarul és vigyorgok, mint a vadalma. Már ha az szokott egyáltalán.
-Mit? - kérdi ártatlan fejjel, aztán az ő arcára is kiül az a bizonyos levakarhatatlan mosoly.
-Akkor ti most...?
-Nagyon úgy tűnik! - bólogat Fruzsi.
Hárman lányok gyorsan hazahúztunk taxival, otthagyva a BTS-t. Ennek bizony egy oka volt. Ki kellett vallatnom Fruzsit!
Amint betoppantunk a házba, elkezdett mesélni, mi meg Csengével olyan figyelemmel hallgattuk, amit sosem sikerül senkinek sem elérnie az iskolában.
-Igazából nem is mentünk fel nagyon semmire. Csak beszélgettünk. Már nem is tudom miről, csak úgy ami éppen az eszünkbe jutott. Aztán mikor elfáradtunk a járkálásba leültünk egy padra. Aztán Kookie megkérdezte ki a biasom a BTS-ből. Erre hirtelen nem tudtam mit válaszolni, de mikor kinyögtem, hogy ő, elmosolyodott és megcsókolt! Amúgy majdnem nem lett az egészből semmi mikor megláttalak. - csap a vállamra barátnőm, mire én csak felnevetek.

Az egész este így telt el. Beszélgettünk, nevettünk és megnéztünk valami akciófilmet. A Titanic le lett szavazva. Senki nem akart bőgni.

Már az ágyban feküdtem, mikor Csenge átordított.
-Jana! Asszem van egy kis gond...
-Mi? - ülök fel egyből. Ha Csenge azt mondja baj van, akkor tényleg történt valami.
-Ezt meg kell nézned.
Felugrok és áthúzok Csenge szobájába, útközben Fruzsival is összefutva. Egyszerre rohanunk oda hozzá (a vak sötétben, majdnem orraesve videojáték-bolond barátnőnk szanaszét dobált cuccaiban) és áthajolunk a válla fölött, hogy lássuk mit néz annyira. Telefonja képernyőjén egy nagy angol cím áll és alatta egy gif, mikor megütöm Jimin-t.

A BTS Jimin-jét kikosarazták?

..................

Megérkeztem egy újabb résszel ahogy ígértem, ami tudom, kicsit rövidebb lett a szokásosnál, de szerintem annál eseménydúsabb😉😂 remélem tetszett❤
Csenge szemszögét pedig nagyon szépen köszönöm Chiza99-nek!!! ❤❤❤