-Hagyjátok abba!!!
Odamegyek a két veszekedőhőz és hátrébbtolom őket egymástól nagy nehezen. Mindketten hatalmas szemeket meresztve pillantanak hol rám, hol a másikra. Mintha csak most fognák fel igazán mit is csináltak pár másodperce még.
-Fogalmam sincs mi a fenén sikerült így összevesznetek, de történetesen nem érdekel. - kezdek bele mérgesen. - Gondolkozzatok azzal a csöpnyi kis agyatokkal! Mi a fontosabb? A Bangtan Boys és a zene vagy az amin összekaptatok?! Mert szerintem a válasz a világ egyik legegyértelműbb dolga! - sóhajtok egy nagyot és várom a válaszukat.
-Sajnálom, TaeTae. - fordul Tae felé Jimin kissé szégyenkezve.
-Nem, én sajnálom, ChimChim. - rázza meg a fejét Tae. Elmosolyodok. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen fog menni, de ez jó hír. Nagyon összetartók a fiúk.
-Most egy béke ölelés! - utasítom őket, mire habozás nélkül vetik magukat a másik nyakába.
-Nagy családi ölelééés! - kiálltja Hoseok és a többiek is csatlakoznak az összeboruláshoz. Nagyon aranyosak.
Miután végett vetettek szeretet hiányuknak, végre velem is foglalkoznak.

-Naaa?? Muti a ruhákaat! - ugrándozik Jungkook kíváncsian.
-Oké-oké, várjatok egy picit. - mutatom fel mutatóujjam és kutakodni kezdek a ruhák között, míg meg nem találom a lapot.
-Na szóval. - húzok elő egy farmert. - Ez itt Jin oppa-é. - nyújtom át, majd az összes többit is kiosztom. Kissé megbonyolítva, mert az a nadrág, amit Namjoon kapott, valami borzalmasan állt volna rajta, így Tae-nak ajándéjoztam, Yoongi pulcsiját pedig Jin-nek.
-Felpróbáljátok légyszi? Mert ha nem jó valamelyik, akkor még ki tudjuk javítani. - kérem meg őket, de semmi reakció. Mindenki el van azzal foglalva, hogy ellopja a másik cuccait. Azt azért jó látni, hogy Jimin és Taehyung között újra szent a béke. De a kíváncsiság majd' kifúrja az oldalam. Vajon min veszhettek így össze?

-Vegyétek fel a ruhákat! Mert ha nem és valami gond lesz az egyikkel, akkor úgy kell majd viselnetek! - kiálltja a menedzser, minek hatására mindenki elnémul, és kérdőn pillantanak felém.
-Lemenjünk az öltözőbe? - teszi fel a kérdést RapMon, ami szerintem már mindenki oldalát szúrta.
-Tényleg, Janka, kérlek kimennél míg átöltöznek? - fordul felém a férfi, mire én bólintok és kisietek a szobából, mielőtt bárki észrevenné vörös arcom.

-Gyere. - szól ki nekem Jin.
-Megyek. - feltápázkodok és bemegyek a szobába.

Pillanatra elcsodálkozok mennyire jól áll nekik ez a stílus is, de hamar feleszmélek a bámulásból. Leellenőrzöm mindenki ruháit, majd elégedetten lépek hátra.
-Szerintem mindegyik jó. - mosolyodok el.
-Szerintem is. - bólint a menedzser. - Tetszik, hogy megcserélted Yoongi pulcsiját Jin felsőjével és Namjoon nadrágját Taehyung-éval. - dícséri meg munkám, kezében a lappal, amin rajta van mi kié.
-Kö-köszönöm. - válaszolok enyhe pírral az arcomon. Ezt nem szabadott volna, de elképzelni sem bírtam szegény RapMon-t abban a rövidgatyában.

-Köszönjük a munkádat, de a fiúknak már menniük kell próbára. - mondja a menedzser, én meg veszem az adást. Itt már nincs rám szükség.
-Értem. Én akkor megyek. Viszlát! Sziasztok! - köszönök el.
-Hyung! Nem lehetne, hogy Janka is jön velünk a vidámparkba? - teszi fel a kérdést Taehyung.
-Hát...
-Kérleeek~ - néz kiskutyaszemekkel az egész BTS. Mi a fene...?
-És mi lesz ha felismernek titeket? - vonja fel a szemöldökét a menedzser.
-Vigyázunk! Ráadásul holnap szombat! Tuti sokan lesznek, nem fognak felismerni. - győzködi Jimin.
-Vigyáztok? Pont te mondod? - nevet fel az idősebb. - De legyen. Namjoon, figyelj a három dilisre. - köti a leader lelkére egy jelentőségteljes pillantást vetve Jimin-re, Taehyung-ra és a maknae-ra.
-Meglesz. - bólint RapMon.
-Akkor holnap elmegyünk érted délelőtt! - vigyorog Tae, mint kisgyerek mielőtt még megtudná, hogy fogorvoshoz megy.
-O-oké. - mondom megszeppenve, aztán végleg kimegyek a szobából.

Másnap reggel igazán kellemes ébresztésben volt szerencsém...
-Mi a...?! - mérgelődök az ágyamban, a párnát a fejemre rakva.
-Nyissa má' ki valaki! - kiálltja Fruzsi a másik szobából. Ki a halál az reggel 7-kor, vagyis 9-kor, de mindegy, szóval ki az aki megállás nélkül tenyerel a csengőn??!!
-Menjetek el a fenébe... - Csenge hangját hallom, majd azt, ahogy valaki majdnem pofáraesik a küszöbben. Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy e műveletet már egy jó párszor megcsináltam én is.
Beszélgetés foszlányokat hallok, de párnával a fülemen nem nagyon veszek ki semmit. A következő dolog amit észlelek, az minimum 70 kiló, amint rámugrik. Fájdalmasan felnyögök, aztán az orángután plüssömmel rávágok egyet az illetőre.
-De cukiii!! - pattan le rólam egyből a támadó és kikapja a kezemből plüssömet.
-Oppa... - nyöszörgök fáradtan. Ezt a hangot egyből felismerem. Taehyung...
-Kellj fel! - unszol most Jimin talán.
-Nee... - átfordulok a másik oldalamra közben pofáncsapva szegény Tae-t, mikor megpróbálom visszaszerezni Tony-t.
-Kérem Tony-t. - nyújtom ki karom oda sem nézve.
-Tony-nak hívják?? - ugrándozik Taehyung.
-Igen. - húzom magamra a takarót, mert valamelyik iszonyat jófej úgy döntött, felhúzza a redőnyöm, így egyenesen összehúzott szemeimet süti ki a nap.
-Gyeree. - ez Hoseok hyung lesz... Egyszercsak egy kéz ragad meg és kiráncigál az ágyból.
-Szerencsére nem vagy nehezebb Suga-nál. - nevet fel Namjoon.
-Aludni akarok még. - nyafogok és visszafeküdnék a kényelmes, puha, hívógató, meleg ágyamba, de ebben megakadályoz RapMon, mikor hátulról fogva megragad és magával húz.
-Neee! - próbálok szabadulni szorításából, ám ez mit sem ér a nálam vagy húszszor erősebb fiú ellen.
-Pedig de. Ha akarsz jönni, tíz perced van elkészülni. - mondja, aztán megmossa az arcom. Vagy inkább az arcomba fröcsköl jéghideg vizet.
-Kegyetlen... - törlöm meg az arcom.
-Látod? Már ki is választottuk a ruhád! - mosolyog rám Jin.
-Héj! Ki engedte meg, hogy kutakudjatok?? - háborodok fel, immár majdnem teljesen ébren.
-Így hamarabb elkészülsz. - vonja meg a vállát Jimin.
-Akkor menjetek ki. - hessegetem ki őket, aztán gyorsan felveszem a ruhákat. A fiúk választása egy fekete szoknyára és egy bordó pulcsira esett. Annyira nem is rossz...

-Indulhatunk. - jövök ki a fürdőből, miután átestem a reggeli gyors sminkelésen.
-Wow. Jól áll ez a ruha. Látszik ki választotta. - veregeti meg a saját vállát nevetve Jimin.
-Kösz. - pirulok el, de ez nem sokáig tart, mert meglátom Fruzsit.
-Te is jössz? - kérdezem melepetten, mert ő is készenlétben áll.
-Aha, szegény Csengét itthon hagyjuk. - néz alvó barátnőnk szobája felé.
-Írok neki, hogy ha felébredt jöjjön utánunk. - mondom, aztán gyorsan lefirkantom az üzenetet és az ajtaja elé teszem, ott tuti észreveszi. Feltéve, ha kijön ma a kukcójából.
-Akkor mehetünk? - néz körbe a leader.
-Aham. - bólintok mosolyogva. Együttes erővel felhúzzuk Yoongi-t a kanapéról és elindulunk.

-Gyerünk Hopie! Menni fog! - bíztatja barátját Tae.
-Nem. Én oda biztosan nem megyek fel. - rázza meg a fejét.
-Ajj. Akkor ki jön? - kérdésére meghúzom magam RapMon mögött.
-Jana! - kiálltja és kirángat védelmem mögül.
-Kérlek csak oda ne. - nyelek egy hatalmasat mikor felnézek a hullámvasútra. Nem vagyok egy beszari alak, de ettől egy pillanatra megált bennem a pumpa.
-Miért nem akar senki sem jönni? - bigyeszti le az ajkát Tae.
Már vagy két órája vagyunk itt. Jungkook és Fruzsi külön utakra ment, ami nagyon gyanús nekem...Meg kezdek éhes is lenni, de amíg Taehyung nem adja fel, hogy felmenjen arra a szörnyetegre, nem eszem. A végén még felrángat és semmi garancia, hogy nem hányom el magam.
-Hiperaktív vagy, TaeTae. - mondja Suga egy padon ülve. Neki túl korai volt a kelés.
-Nem igaz! - rázza a fejét az örökmozgó.
-De igen. - sóhajt Yoongi.
-De nem.
-De igen.
-Nem.
-Igen.
-Most komolyan ezen vitáztok? - döbben le Jin.
-Hyuung! Mond meg Suga hyung-nak, hogy én nem vagyok hiperaktív! - néz csillógó szemekkel Tae a legidősebbre.
-Tae - kezd bele kedvesen. - nem mondom, mert hazudni nem szép, de ha nagyon akarod, felülök veled. - mosolyog rá.
-Látod? Én mond... Mi??? - kerekednek el Suga szemei. - Te felülsz arra?? Jól érzed magad hyung??
-Jin, biztos vagy ebben? Legutóbb végig szorongattad a kezem és sikoltoztál. - teszi a vállára Namjoon a kezét.
-Az legutóbb volt. Mostmár nem félek. - húzza ki magát mosolyogva.

-Ááááá!!!!!
Aha, nem fél...
Végül mindannyian felültünk, bár még most sem értem, hogy tudtak ezek az idióták felráncigálni.
-Ide tőbbet nem jövö...ááá!! - sikítok és becsukom a szemem. A mellettem ülő Tae meg tök jól el van.
-Ugye nem fejjel lefelé vagyuuuunk!!! - nyújtja el a végét Jin egy sikolyba.
Ne nyisd ki a szemed. Ne nyisd ki a szemed. Oh, de hülye vagy!!!
-Jézusom! - kiálltok fel rémülten, ugyanis ha nem lennék bekötve, most kipróbálhatnám a szabadesést. Tae a kezemre rakja a sajátját és bátorítóan rámmosolyog. Elveszek a szemeiben és csak akkor eszmélek fel, mikor már kiszálltunk.
-Ennek a közelébe én többet nem megyek. - mondjuk egyszerre Jin-nel, mire mindenki felnevet.
-Te, hogy bírtad Suga? - kérdezi a rappert Namjoon.
-Hyung eskü bealudt mellettem. - válaszol Jimin az idősebb helyett.
-Viszont Jin hyung újra megmutatta gyönyörű hangját. - vigyorog gonoszan Yoongi.
-E-ez ne-nem is i-igaz. - temeti tenyerébe az arcát szégyenkezve.
-Azért Jana sem volt semmi. -fordul most felém Suga.
-Én nem is akartam eleve felülni! - teszem magam elé a kezem.
-De felültél végül. Büszke vagyok rád. - ölel meg hirtelenjében Tae. Mikor elenged egy furcsa tekintetű Jimin-el találom szembe magam. Sajnos nincs időm megkérdezni mi lelte, mert J-hope tér vissza.
-Na gyerekek, eszünk valamit?
-Te meg hol voltál? - néz rá kérdőn RapMon.
-WC-n. - vonja meg a vállát.
-Igazából hányni ment oda, de mindegy. - szól közbe Suga.
-Azt mondtad titokban tartod! - háborodik fel Hopie.
-Bocs, de ezt tudniuk kellett. - válaszol felé sem pillantva Yoongi.
-Na, kösz...
-Amúgy máris enni akarsz? Az előbb hánytál! - ráncolja össze szemöldökeit Jimin.
-Éhes vagyok, na.
-Én is. - helyeselek.
-Akkor menjünk enni. - indul el Hobi.
-Én asszem elkísérem Jin-t a mosdóba, mert most jött rá a rosszullét. - karolja át Namjoon az idősebbet, aki tényleg nem fest valamj jól. Arca fehér, mint nagyanyám terítője és remeg is.
-Oké, akkor majd a kajáldáknál találkozunk. - int egyet Jimin és elindulunk a standok felé.
-Vattacukor!!! - kiálltok fel boldogan és odarohanok a nyalánksághoz.
-Melyik a kedvenced? - kérdezi Tae mellém érve.
-Nem is tudom...még csak egyszer ettem, epreset. Úgyhogy talán az. - gondolkodok el. Apámék sosem szerették, ha bármilyen cukrosat is eszek, vattacukrot is csak életemben egyszer kóstoltam, ha jól emlékszem tíz évesen.
-Egy epreset szeretnék. - mondja mosollyal az arcán Tae.
-Veszel nekem? - nézel fel rá boldog szemekkel.
-Persze. De adj belőle majd nekem is. A kezembe nyomja a hatalmas pamacsot én pedig boldogan kezdem el enni.
-Olyan mint egy ötéves. - súgja Suga Jimin-ek kicsit hangosabban, mint ahogy akarja.
-Hallottam ám! - fordulok hátra, de megharagudni sincs időm, mert egy újabb falatot kapok be, amitől egyből másfelé terelődnek a gondolataim. Hogy lehet valami ennyire finom?
-Mi elmegyünk kajáért, ti foglaljátok az asztalt. - mennek el Suga-ék.
-Oké. - bólogatok. - Te nem vagy éhes? - fordulok Jimin felé.
-Nem. - rázza meg a fejét. - De abból azért kaphatok? - mutat vattacukromra.
-De csak egy kicsit. - nyújtom oda neki.
-Elnézést... - mondja valaki mögöttünk. - Te vagy a BTS Jimin-je...? - kérdi megszeppenten egy tizenéves lány.
Jimin-el összenézünk, de szegény annyira lesokkolódott, hogy nem tud hirtelen milyen hazugságot kitalálni.
-Szerintem összetéveszted vele. Ő itt egy régi barátom, akit Taegi-nek hívnak. - karolom át 'jóbarátom' vállát és rávigyorgok a lányra.
-Oh, akkor sajnálom...
-Semmi baj. - legyintek.

-Taegi? - kérdezi a nevetéstől majdnem fulladozva Jimin. - Te összekeverted Taehyung és Yoongi nevét?
-Most nem tudtam jobbat! De örülj neki, elment. - fonom magam előtt keresztbe a karomat, kezemben tartva még mindig a vattacukrot.
-Jól van, ügyes voltál. - dícsér meg végre.
-Te meg olyan voltál, mint egy madát aki ráült a villanypóznára, de megrázta az áram. - veregetem meg a hátát, majd még egyet harapok kajámból.
-Kösz, szép kis rajongó vagy. - röhög fel.
-Várj! Ezt fogd meg. - adom neki a pálcikát, amin a vattacukor van. - Meg ne edd! Mindjárt jövök. - felállok az asztaltól és elindulok gyorsan a horror ház felé. Az előbb mintha Fruzsit és Kookie-t láttam volna arra menni. Kíváncsi vagyok mivel töltik az idejüket.
Igazam volt, tényleg ők azok. Leülnek egy padra, mikor mennék oda, hogy köszönjek nekik. Nem látok sok mindent, ezért hallótávolságon belülre férkőzök, átverekedve magam a tömegen.
Jungkook egyre közelebb hajol barátnőmhöz.
-Te meg mit né... - áll mellém Tae, de befogom a száját. Kookie van háttal nekünk, Fruzsi pedig szemben, így ő vesz észre. Furcsa arcot vág, ám mielőtt bármi meggondolatlant csinálna, felmutatom a hüvelykujjam egy hatalmas vigyor kíséretében.

Aztán Jungkook megcsókolja Fruzsit, én meg mint a hülyegyerek elkezdek ugrálni.

............
Sajnálom, hogy ilyen későn jöttem a résszel, de a hétvégén még egyet felteszek, ígérem.
Fufikaa miattad sikerült megírni, remélem tetszett❤😀
Írjatok véleményt!!!😘❤