Meg is érkeztem az újabb résszel, ezúttal más szemszögéből, aki kérésetekre Fruzsi lett :) remélem ez a kis "kitérő" rész is tetszeni fog❤

.............

Én nem vagyok féltékeny. Ááá dehoogy~ csak éppen legszívesebben tennék egy bilincset a saját csuklómra és Janáéra, mert a kis mázlista bárhova megy (vagy téved el) itt Szöulban, lépten-nyomon lát egy hírességet...ha össze lennénk bilincselve, én is mennék mindenhova vele és látnám az idolokat. Bár lehet az az oka szerencsétlenségemnek, hogy én nem tömegközlekedéssel járok.
Éppen kiszállunk a liftből Jeong Gyu-hoz sietve, mert V felhívta Janát, vagyis ahogy én szoktam híni, Neko-t (ugyanis olyan mint egy macska), hogy az öccse rosszul lett és menjen be gyorsan hozzá.
Az ajtón kilépve egyből kiszúrtam egy guggoló alakot, aki kísértetiesen hasonlított Jungkookhoz...
-Te! Ez nem úgy néz ki mint Jungkook? - súgja nekem Neko és a fiúra biccent alig láthatóan.
-Rúgjanak ki a munkából, ha ez nem ő. - kerekednek el szemeim és szívem 20x gyorsabb tempóra vált.
-De mi a fenét csínál? - gondolkozik hangosan.
-Fogalmam sincs... - rázom meg a fejem.
Ezek után arra eszmélek fel, hogy Neko-t elhúzza V, én meg egyedül maradok egy idollal, akinek elvileg segítek megkeresni a..milyét is? Oh, a nyakláncát. Amit ugyanúgy írt le, mint azt a darabot, ami az én ajándékom volt még régebben.
-Akkor segítesz? - kérdezi kedvesen.
-Mi? Ja, persze. - bólogatok feleszmélve lefagyásomból.
-Oké. Én keresem erre, te peddig arra. - mutat a lift irányába. Bólintok és égen-földön kutatom a nyakéket.
Már egy jó pár perce térdelek, mikor valamit meglátok csillani a lift ajtaja mellett. Odasietek és örömömben majdnem elkezdek ugrálni, de végül türtőztetem magam.
-Megvan!!! - kiálltom Kookie-nak, aki egyből feláll és mellémrohan.
-Köszönöm!!! - ugrándozik immár kezében tartva a láncot. Igazam volt. Ez tényleg az amit én adtam!
-Mi az? - kérdezi leállva az újjongással.
-Cs-csak meglepődtem. - nézek még mindig nagy szemekkel a nyakláncra.
-Miért? - rakja fel a medált a nyakába.
-A-azt, én adtam neked. - mutatok értetlenségem tárgyára.
-Tényleg?? - most Jungkook-on a sor, hogy ledöbbenjen.
-Igen. Budapesten a koncertetek után. - magyarázom, már magabiztosabban.
-Akkor mégegyszer köszönöm! - hajol meg mosolyogva. - Nagyon szeretem, mert van jelentése.
-Örülök, hogy tetszik. - mosolyodok el én is.
-Hyung! - rohan be Jeong Gyu szobájába Kookie. - Nézd! Fruzsi megtalálta! - ugrándozik, én meg utánamegyek. - Jeong Gyu! Felébredtél?
-Igen, de te minek örülsz így, hyung? - kérdezi értetlenül.
-Ez az egyik kedvenc nyaklácom és mikor idejöttem elhagytam, viszont Fruzsi megtalálta. - hálásan néz rám, én meg egy igazi zseninek érzem magam, amiért megtaláltam.
-Nincs mit. - mondom a szemébe nézve, mire Neko elismerően néz rám.
-Jövök neked egyel. - szorítja meg a medált.
Ezek után legjobb barátnőm elrángat a kórházból, pedig még szívesen töltöttem volna egy kis időt velük...
Az ideiglenes céges kocsimmal a kisbolt felé tartok, ahol elvileg Neko vár, de mikor leparkolok csak egy alakot látok sétálni egy mozdulatlan testtel a kezében. Kiszállok, mert mindketten nagyon ismerősek számomra.
-Úristen!! - kiálltom mikor felismerem kiket is látok sétálni. Odafutok és ijedtségemben azt se tudom merre nézzek.
-Fruzsi? - kérdi bizonytalanul V.
-Segítek vinni! - mondom még mindig lesokkolódva.
-Ne, inkább szólj be a kórházba. - rázza meg a fejét, én pedig kérését teljesítve rohanok be a közeli épületbe.
Először fogalmam sincs kinek szóljak, aztán egy random orvost megcélozva letámadom koreai-angol-magyar hadarásommal. Szerencsére úgy tűnik felfogta a helyzetet mert mire Taehyung behozza Neko-t, már egy hordágy várja és a műtőbe szállítják.
Nem szokásom rágni a körmöm, de ebben a helyzetben a műtő előtt várva én, és V is az összesről lerágtuk majdnem a körmünket. Egyikőnk sem szólt egy szót sem, csak meredtünk magunk elé.
-Önök hozták be, igaz? - nyílik ki az ajtó és a piros lámpa fénye kialszik.
-Igen! - bólogatunk hevesen.
-Ismerik? - kérdezi az ügyeletes doktor, válaszul újabb bólogatást kap.
-Hát, a hölgy túl van az életveszélyen, de a sérülései komolyak, egy hirtelen mozdulattól felszakadhat a varrás. - magyarázza az orvos. A felszakadó seb hallatán elfog a hányinger, de türtőztetem magam és legyűröm undorom.
Az orvos elmegy, a nővérek pedig betolják a hordágyat egy szobába, rajta a még eszméletlen Janával.
Azonnal bemegyünk V-vel a szobába és mellette maradunk ameddig fel nem kel. De már hajnali egy, holnap pedig nekem munkába kell mennem, így kénytelen vagyok otthagyni nyugodtan alvó barátnőmet.
-Nekem mennem kell. - állok fel az ágya melletti székről. Taehyung rám se néz, csak Neko kisimult arcát figyeli. - Te még maradsz?
-Igen. Jeong Gyu-t sem szeretném magára hagyni. - válaszolja.
-Rendben. Ha felébredne mond meg neki, hogy hívjon fel azonnal. - kötöm a lelkére, aztán nehéz szívvel hazaindulok.
Mikor délelőtt megszólal a telefonom és meghallom Neko csengőhangját, az egész napos idegességem lezúdul, szinte hallom, ahogy az a rengeteg súly földetér.
Sajnos csak este tudok bemenni hozzá, de sietek amennyire tudok.
-Szi...Wow! - döbbenek le, mikor benyitok hozzá. Az egész BTS ott melengette magát a szobában.
-Szia! Gyere! Ülj le! - paskolja meg az ágy szélét Neko. Mielőtt bármit szólhatnék, Jungkook közbekiált.
-Szia! Gyere, elmegyünk akkor fagyizni? - áll fel boldogan.
-Most? - lepődök meg és Neko-ra nézek, ő mit szólna ehhez. Erre egy olyan pillanatást küld felém, amit soha nem fogok tudni elfelejteni. Szemeiben mintha azt fedezném fel, hogy ő pontosan tudja mit fog történni. Kemény volt, az tuti.
Kiráncigál a szobából egy nyelvkiöltés kiséretében és valamit a pénzről kiállt vissza a többi tagnak.
-Hova megyünk? - kérdezem a lifthez érve.
-Majd meglátod. A kedvenc fagyizómba. - feleli mosolyogva és jókedve rám is átragad.
-Várj! Visszamegyek gyorsan, csak otthagytam valamit! - fordulok meg és visszasietek a szobához, ahonnan Rap Monster lép ki éppen, én meg majdnem beleütközök.
-Ezt keresed? - nyújtja felém telefonom amit érkezésemkor egyből leraktam az asztalra.
-Igen, köszi! - veszem el hálásan.
-Nincsmit. Ja és ezt add oda Kookie-nak. - nyújt át egy maszkot és eeg mosolyt villant, aztán már menne is vissza, de én még megállítom és kérdezek valamit...
A cukrászdába vezető út gyorsan eltelik, Jungkook-al végigbeszéljük a sétát, pontosabban inkább ő dumálja végig. Elmondott konkrétan mindent Szöulról. Hogy mi hol található. Már fejből tudom hol vannak a nyilvános WC-k. Kicsit úgy éreztem magam mintha egy turistacsoport-vezető mellett mennék, ezért a végénél már oda sem figyelve bólogattam, inkább csak bámultam a szemeit amik kilátszódtak a maszk mögül.
-Itt is vagyunk. - áll meg egy aranyos kis cukrászda előtt és kinyitja nekem az ajtót. Besurranok mellette és eltátom a szám. A bolt gyönyörűen meg van csínálva. A falak halványrózsaszín és fehér tapétával vanak bevonva és mindenhol sutik, meg fagyikelyhek bekeretezett képei lógnak. A pult mögött egy halom künönböző suti van, a szívárvány összes színét megtalálni itt. Elálldogálnék még itt pár percig, de Jungkook hangja felébreszt ámulatomból.
-Válassz amit szeretnél. Én még elmegyek a mosdóba. Kérj nekem is valamit. - mondja és elindul a WC-k irányába.
Én kiválasztok egy karamellásnak tűnő tortaszeletet, míg Kookie-nak egy fagyikelyhet rendelek.
Leülök az utolsó szabad asztalhoz és körbenézek. A sarokban lévő asztalnál egy igen furcsa, feketébe öltözött ember ül, kapucniját a fejébe húzva. Tekintetemet visszakapom mikor felfedezem mi a fenét csínál a pasas. Komolyan egy paprikát eszik?!
-Szia! - jön oda hozzám egy fiatal koreai lány. - Az tényleg a BTS Jungkook-ja volt akivel bejöttél? - kérdezi mosolyogva, mire rajtam átfut egy ismerős érzés.
-Tessék? - néz rám kiváncsian.
-Ja, semmi, csak azon gondolkodtam mégis mi a fenéért nem képes elütni egy autó. - vigyorgok rá, mintha egy régi haverom lenne. - Amúgy biztos rosszul láttad. Egy sulis haveromnal jöttem. - veregetem meg a karját, a lány pedig egyet dühösen fújtatva lelép. Mínusz egy Jungkook fan.
-Itt vagyok. - ül le szembe velem az emlegetett.
-Te is látod azt a fura fazont? - biccentek a még mindig papri...mi?! Már egy répát eszik? Mi a halál?!
Jungkook is oda fordul, aztán ijedt arccal néz vissza rám.
-Mi a...?

-Szerintem ha kihozták, vigyük el és együk meg máshol. - vetem fel az ötletet.
-Ez egy nagyon jó ötlet. - bólogat Jungkook és amint megkapjuk a rendelésem, kispurizunk a cukrászdából.
-Hát ez rohadt ijesztő volt. - jelentem ki, mikor leülünk egy padra lihegve. Igen, futottunk mint két lökött, mert időközben meghallottuk a mikró zaját. Vicces, hogy mindketten félünk a mikróktól.
-Egyébként honnan tudtad, hogy ez a fagyi a kedvencem? - kérdezi érdeklődve Jungkook.
-Hmm...titok. - nevetek fel.

-RapMon, várj!
-Mi az? Itt hagytál még valamit?
-Nem-nem, csak annyit akarok kérdezni, hogy mi Kookie kedvenc fagyija?
-A kedvence...? Talán a vaníliás...
-Rendben, köszönöm!

-Titok? Hát rendben. - vonja meg a vállát. - Milyen a sütid? - kíváncsiskodik és szinte látom, ahogy csorog a nyála, csak a látványa miatt.
-Kérsz? - nyújtom felé nevetve. Ő boldogan bólogat és leharapja majdnem a felét.
-Hé! - rántom vissza mielőtt behabzsolná az egészet.
-Bocsi, de ez isteni! - csillanak fel szemei. - Cserélsz velem? - néz rám kiskutya szemekkel. Ennek az édes tekintetnek meg ki tudna ellenállni?
-Igen. - átadom maradék tortaszeletemet ő pedig a fagyiját és kanalát.
-Nem vagyok fertőző beteg, nyugi. - mondja mikor meglátja elgondolkodó arcomat. Pedig én nem is gondoltam erre, csak azon agyaltam, hogy akkor én most átvitt értelemben csókolózok Jungkook-al, ha az ő kanalával eszek, nem? Ez a felismerés meg kicsit ledöbbentett.
-Gondoltam. - nevetek fel én is, majd bekapok egy falatot a maradék fagyik egyikéből.
-Hmm. Ez nagyon finom! - kiálltok fel.
-Ugye? - vigyorog rám.
-Ühüm.

Innentől kezdve nagyon jóban lettem Kookie-val, ami jelentősen feldobta a hangulatomat. A főnököm még meg is kérdezte miért lehetne velem madarat fogatni, de én csak egy vállrántással válaszoltam, majd folytattam azzal a levakarhatatlan vigyorral az arcomon a munkám.

Ez volt azon a bizonyos napon is, mikor Jungkook rémülten hívott fel.
-Fruzsi!
-Mi történt? - kérdezem riadtan biasomat.
-Gyere ide gyorsan!
-Hova és miért? - értetlenkedek.
-A Big Hit-hez. V hyung egyszercsak elájult és Jana-ah teljesen ki van akadva. Valami olyasmit hajtogat, hogy ez az ő hibája.
-Azonnal ott vagyok!

..........

Tudom, ez egy kicsit rövidebb rész lett. Sajnálom, majd a következő részben megpróbállak kárpótolni titeket :)