Ahogy megbeszéltük, EunJin-nél alszom, aki egyből elráncigált a szobájába, miután tájékoztattam Fruzsit hol vagyok.
-Nézd! Ezt kaptam múlthéten! - mutat egy hatalmas bernáthegyi plüsskutyára, ami az ágyán hever.
-Hol vettétek?? - rohanok oda és birtokba veszem a plüsst.
-Nem tudom. Oppa vette nekem. Mikor legutóbb itt járt, őt hozta. - huppan le az ágyra mellém EunJin.
-Akkor majd őt is megkérdezem.
-De unni! Te már nem vagy túl öreg az ilyenekhez? - pislog nagyokat a kislány, mire sértődötten elfordulok.
-Dehogy! Imádom a kutyákat és a macskákat, legyen az plüss vagy bármi.
-Sajnáloom. - nevetgél Tae húga.
-Megbocsátok. De csak most. - fordulok vissza én is vigyorogva, aztán letámadom EunJin-t és addig csikizem míg már kegyelemért nem könyörög.
-Látom elvagytok. - jön be Tae mosollyal az arcán.
-Igen! - bólogat a kislány. - Unni! Te nem vagy csikis?
-Én? Nem. - rázom a fejem minnél meggyőzőbben. Ha kiderül mennyire az vagyok, ezek ketten kinyírnak itt helyben.
-Biztoos? - vigyorog sunyin EunJin.
-Ige-ááá!!! - sikítok fel igazán felnőtthez méltóan, mikor Tae hátulról megközelítve elkezd csikizni.
-Még hogy nem vagy az. - mondja húga és ő is beszáll.
Mire abbahagyják kínzásomat, már könnyek folynak a szememből a nevetés miatt.
-Mi ez a nagy kiabálás? - jön be a szobába Mrs. Kim aggódóan.
-Semmi, csak az unni még csikisebb mint én. - szúr az oldalamba, mire ugrok egyet.
-Haha, tényleg?
-Igen. - bólogat a testvérpár hevesen.
-Jöttök vacsorázni? Jeong Gyu is pont hazaért. - kérdezi kedvesen Mrs. Kim.
-Persze! - válaszol Tae, majd felkapja húgát a karjaiba, aki csak nevet ezen, majd megfogja a kezem és kihúz az ebédlőbe.

Az este igazán kellemesen telt. Taehyung apukája is nagyon kedves és gondoskodó, igazán összeillik az anyukájukkal. A vacsora valami számomra meghatározhatatlan étel, de attól még nagyon finom.
A végén megköszönjük és én kapok egy ideiglenes "pizsamát", ami Tae egyik pólójából és egy pamut rövidnadrágból áll, ami eredetileg Mrs. Kim tulajdona. Bár azt mondta ha tetszik nyugodtan vigyem el, mert ő ilyet már sosem vesz fel.
Én megyek tusolni először, addig megágyaznak nekem. A fürdő pont EunJin szobájával szemben van, így legalább nem fogok eltévedni ha éjszaka kijövök WC-re. Mert van egy nagyon rossz szokásom. Elalvás után körülbelül egy órával mindig kimegyek a mosdóba...de fogalmam sincs miért, mikor előtte nemrég már voltam.

Beállok a zuhany alá és élvezem a forró vizet. Nagyon szeretem a telet, az a kedvenc évszakom, de egy meleg fürdő mindig jót tesz egy fárasztó nap után.
Pár perc múlva kikászálódok a fülkéből, megtörölközök és magamra öltöm alvós gönceimet. Fogat is mosok egy szintén kölcsönzött fogkefével, aztán visszatérek koszos ruháimmal a kezemben, EunJin szobájába. A szennyest begyűröm a táskámba és elterülök a nekem előkészített matracon. Még csak tíz óra, mégis olyan fáradt vagyok, mint aki egész nap fel-le futkározott, bár ez valamilyen szinten igaz.

EunJin végez utoljára. Úgy tűnik ő is álmos, mert csak elköszönünk a ház többi lakójától és máris félálomban fekszünk az ágyban, illetve matracon.

Egy óra múlva kelek fel, természetesen mert el kell mennem üríteni. Halkan osonok ki a szobából, hogy senkit se ébresszek fel, de amint kiteszem a lábam, egyenesen belemegyek valakibe.
-Elnézést. - suttogom halkan és meghajolok.
-Janka?
-Taehyung oppa? - lepődök meg.
-Aha. Hova mész?
-WC-re.
-Én is.
-Menj csak te előbb. - intek egyet, mondjuk nem hinném, hogy sokat látott a vaksötétben.
-Oké. - bólint valószínűleg, mert egy koppanást érzek a fejemen. - Jaj, bocsánat! Adok rá gyógypuszit. - mondja kedvesen. Már szólnék, hogy nem kell, de megérzem homlokomon ajkait.
-Nem is ott fejeltél le. - motyogom halkan. Most örülök a sötétnek, mert ha meglátná a paradicsomot az arcom helyén, tuti hívná a mentőket.
-Tényleg? Mostmár mindegy! Így is meg fogsz gyógyulni. Na, sietek. - simogatja meg a fejem, aztán bemegy a fürdőbe, én meg enyhén szólva lefagyva állok.
Közel tíz perc után eszmélek fel, mikor még mindig nem jött ki, én meg kezdek aggódni. Azt mondta siet, de ez minden, csak nem sietés.
-Oppa...! Minden rendben? - kopogok be halkan. Semmi válasz. Mégegyszer megpróbálom, de még mindig nem ad életjelet magáról. Lassan benyitok a fürdőbe és körbenézek, miután a szemem hozzászokott a lámpa erős fényéhez.
-Tae! - kiálltok fel, de egyből a számra tapasztom a kezem. Lehet túl hangos voltam...
Odarohanok a földön fekvő TaeTae-hoz és először megnézem a pulzusát és a légzését. Úgy tűnik mindkettő rendben van. Kicsit megrázom és szólongatom őt. Lassan kinyitja a szemét, majd rám vezeti álmos tekintetét.
-Bocsi...bealudtam... - ásít egyet és felkel a földről a karomba kapaszkodva. Aludt? Ezt meg, hogy csinálta? Vagyis ő Kim Taehyung. Ilyen kérdéseket fölösleges feltennem.
-Semmi gond. Csak azt hittem már, valami baj van. - mosolyodok el megkönnyebbülten.
-Nincs semmi, ne aggódj. - mossa meg a kezét. - Jó éjt! - köszön el és visszacsoszog kicsit kómásan a szobájába. Én is gyorsan elvégzem a dolgom, aztán megyek aludni.

Reggel én ébredek legkorábban. Felkeltem az álmom miatt hétkor, csak arra nem emlékszem, mi volt benne...
Hogy ne zavarjam EunJin-t kinegyek a nappaliba és ott játszok a telefonomon, míg a többiek fel nem ébrednek. Először Mrs. és Mr. Kim jön ki, majd EunJin és tíz óra körül végre a két hétalvó is megjelenik.
-Most, hogy elállt az eső, én megyek. - szólok be a nappaliba, már teljesen felöltözve.
-Nem maradsz még egy kicsit? - kérdezi Mrs. Kim a TV képernyőjéről rám pillantva.
-Biztos. Nem akarok már több nehézséget okozni. - rázom meg a fejem.
-Oh, igazán nem volt számunkra ez nehézség. Még nem láttad milyen, ha EunJin-ah összes barátnője itt alszik. - nevet fel a végtelenül kedves nő, mire én is kuncogni kezdek. Az tényleg kemény lehet.
-Hé! - fonja keresztbe pici karjait EunJin.
-Bocsánat drágám, de ez az igazság.
-De akkor sem kell mások előtt nyíltan kimondani. - duzzog a kislány.

Elbúcsúzok Tae-től, a szüleitől meg a tesóitól is, akik valamin elkezdenek veszekdni, így tőlük zeng az egész társasház. Kicsit szomorú vagyok amiért Taehyung-nak nem jutott eszebe a szülinapom, de talán úgy már túl tökéletes lett volna az ittlétem.
-Köszönöm a vendéglátást. - hajolok meg az ajtóban.
-Igazán nincs mit. Szívesen látunk máskor is. - veregeti meg a vállam Mr. Kim.
-R-rendben. - bólintok zavartan, aztán már megyek is.
-Viszlát! Sziasztok!
-Szia.
-Szia!! - kiáltja utánam a három dilis.

Haza érkezve Fruzsi és Csenge egyszerre támadnak le. Először Boldog szülinapot kívánnak, majd odaadják ajándékaikat.
-Tessék. Remélem tetszeni fog. - nyújt át Fruzsi egy csomagot.
-Köszönöm. - veszem el és már egyből bontom is ki. Felnevetek mikor meglátom mit rejt a díszes papír. Egy fahéjas kürtöskalács és egy bekeretezett kép van benne hármunkról, mikor Szöulba elmentünk várost nézni.
-Nagyon tetszik! Köszönöm! - ölelem át.
-Még én is itt vagyok. - szól be Csenge tapintatosan.
-Igen, ne aggódj, észrevettelek. - tapogatom meg a vállam amibe hazaérkezéskor egy hatalmasat csapott.
-Akkor jó. Na, tessék. Boldog szülinapot. - ölel meg ő is és átadja a kis dobozkát, amiben egy füzet van...
-Ööö...nem akarok bunkónak tűnni, de ezt mire használjam? - emelem fel a füzetet, aminek csak a szép mintájú borítója van meg, a lapok hiányoznak belőle.
-Majd egyszer rájössz. - vigyorodik el barátnőm. Remélem ez nem egy újabb videojátékból vett ajándék, mert én sajnos kinézem belőle, hogy azt várja, majd kinő belőle egyszercsak valami.
-Oké. - teszem el ajándékaimat a szobámba és előre felkészítem magam lelkileg a kérdéseikre.

Amint visszamegyek a nappaliba, persze el is feletkeznek a szülinapomról és kivallatnak a Tae-nél történtekről, miközben felfaljuk a kürtőskalácsot.
Már a mesélés végén vagyok, mikor megcsörren a telefonom.
-Hallo? - szólok bele, mert prívát szám hív.
-Janka! Gyere be sűrgősen a kórházba! - hadarja egy ismerős hang a telefonba, köszönés nélkül.
-Yoongi oppa? Mi történt?
-Jimin leesett a lépcsőn és beverte a fejét. Valószínűleg agyvérzése van és meg fogják műteni.
-Úristen!
-Ugorj be Jin hyungért a dormba kérlek.
-Rendben. Indulok.
-Siess! - mondja még Suga, aztán leteszi a telefont. Én egyből felpattanok, vázolom a helyzetet két barátnőmnek, akik megértően bólogatnak.
Aztán már rohanok is az autómhoz. Egész úton csak egy dolog zakatolt az agyamban. Ugye nem fog meghalni?

Jin-t iy tájékoztatták a helyzetről és egyből beugrott mellém, mert már kint várt a dorm előtt. Ő is ugyanolyan ideges volt, mint én, hacsak nem jobban.
Csöndben telt el az a fél óra, amit a kocsiban töltöttünk, bár nem volt sok minden amit mondhattunk volna egymásnak jelen helyzetben egy 'Boldog szülinap'-on kívül.
Mikor odaértünk meg sem néztem, hogy szabályosan parkolok e le, csak rohantunk a kórház bejárata felé, az én szemeimben már gyűltek a könnyek.

-Szeri... - kezdenék bele kérdésembe pár méterrel a bejárat előtt, mikor valaki befogja a szemem és a szám is. Kapálódzok és rugdosok, de ez semmit sem ér.
Belöknek egy autó hátsó felébe és leveszik a számról a sálat.
-Janka! Te vagy az? - kérdezi a mellettem ülő hang tulajdonosa.
-Igen, oppa. Jól vagy? - tapogatom ki Jin kezét és megszorítom, mire ő is viszonozza ezt a gesztust.
-Én igen. Te is?
-Ühüm.
-Csönd legyen ott hátul! - kiállt ránk a soffőr, mire egyből elhallgatunk. Az egész utat néma csöndben tesszük meg. Szinte már a másik szívveresét is hallani.
Mikor megállunk, csak akkor kezdem igazán felfogni...

Minket elraboltak.

-Mozgás! - ráncigálnak ki minket a kocsiból, szemünket még mindig eltakarva a külvilág elől. Nem válaszolunk, csak teljesítjük amit mondanak, ugyanis ketten lehetnek.
-Vigyázz, lépcső. - figyelmeztetnek. Fogalmam sincs merre megyünk, csak annyit vettem ki, hogy beértünk egy épületbe.
-Állj. - torpan meg vezetőm, mire megállok. Érzem, ahogy kiköti a szememen lévő sálat is és újból látok.

-Meglepetés!!!

Jin-nel a Big Hit egyik termében találjuk magunkat ahol mindenki ott van. RapMon, Hopie, TaeTae, Jimin, Jungkook, Suga, Jeong Gyu, Csenge és Fruzsi is (EunJin-t szerintem okkal hagyták ki...)
-Hogy...várj...mi?! - döbbenek le teljesen.
-Nem felejtettem el a szülinapod ahogy a többiek sem! - jön oda hozzám Tae hatalmas vigyorral.
-Srácok...köszönjük! - mosolyog Jin boldogan.
-I-igen, k-köszönjük - dadogok még mindig meglepettségemben. De hála az égnek Jimin jól van.
-És itt az ajándékotok! - kiálltja Hoseok. Tae és Jungkook elszalad, majd pár pillanattal később egy dobozzal és két csomagg térnek vissza.
-Ez a tiéd JinRa. - adja át a csomagot Jimin.
-Igazán nem kellett volna! De nagyon szépen köszönöm! - végigölelem az összes itt tartózkodót és Jin-nel egyszerre kibontjuk ajándékainkat. Az enyém egy füzetet rejt, borító nélkül. Elmosolyodok és végiglapozom. Az összes oldalon van egy kép és a BTS tagjainak egy-egy hozzászólása, megjegyzése vagy egy üzenete van mellette. A fotókon pedig mi vagyunk. A vidámparkban, a kórházban, a táncteremben, otthon. Hálásan nézek végig a kis társaságon.
-Köszönöm! - mondom egyszerre a másik ünnepelttel, mire egyszerre kezdünk el mindannyian röhögni. Jin-nel megnézzük egymás ajándékát. Az övén hatalmasakat nevetek. Leírták a tagok a kedvenc sütijeiket egy olyan füzetbe mint az enyém és még saját recepteket is találtak ki mellé. Azon is biztos rengeteget dolgozhattak.
-Itt még van valami a számodra. - tartja a kezében Tae a dobozt.
-Az enyém? - nézek nagy szemekkel.
-Igen. Ez tőlem van, boldog szülinapot! - adja át a kartont. Mikor meglátom mi van benne, gyorsan leteszem és elkezdek ugrálni.
-Jézusom! - vetem magam Tae nyakába. A dobozban egy kölyök golden retriver alszik nagyon aranyosan.

-Akkor tetszik? - kérdi visszaölelve.
-Még szép, hogy igen! - engedem el szorításomból és most a kölyökkutyát emelem fel és babusgatom.
-Már tudod mi lesz a neve? - áll elém Tae és elkezdi simogatni az én kicsikém buksiját.
-Hm... Nem... - rázom meg a fejem. Tökéletes név kell neki, azon meg még gondolkoznom kell.
-Ha szeretnéd segítek kitalálni.
-Köszi!
A buli már javában elkezdődött. A zene üvölt és mindenki valami baromságot csínál. Alkohol nincs, azt nem csak én nem szeretem, hanem itt senkinek sem nőtt a szívéhez, mindenki a málnaszörpöt preferálja.
Az egész napot együtt töltjük, csak este, nyolc óra felé indulunk haza.
-Köszönjük ezt a napot. - mondjuk egyszerre Jin-nel boldogan. Szerintem jogosan mondhatom, hogy ezek voltak életem legjobb órái.
-TaeTae-nak és Nam-nak köszönjétek. - vonja meg a vállát Suga, mire elmosolyodok. Ők ketten egy ilyet nem tudtak volna egyedül megcsínálni, a többiek segítsége is kellett hozzá.
-De azért legközelebb valami más okot találjatok ki légyszi. - utalok Jimin "balesetére".
-Haha, oké. - nevet fel a "sebesült".
-Figyelj, én még elmegyek Kookie-val egy boltot megnézni. Ugye nem gond? - jön oda hozzám Fruzsi aggódó tekintettel.
-Nem, dehogy is.
-Én meg Jeong Gyu-val és RapMon-nal mennék egy új videó játék bemutatójára. Oda ahol najd a verseny is lesz. - mondja Csenge.
-Oké. Én meg addig nézek One Piece-t. - nevetek a szomorkás arcukon.
-Nem akarsz velünk jönni? - néz kérdő tekintettel Csenge.
-Kösz, inkább nem.
-Hát jó. Akkor szia! Megyünk mielőtt bezárna a bolt. - fut el a videojáték bolond. Fruzsival, Kookie-val és újdonsült kutyusommal együtt sétálunk ki a bejárathoz, de ott elbúcsuzok tőlük. Nem akarom megzavarni a kettesben töltött idejüket.
-Jó szórakozást. - lököm meg Fruzsit, aki csak egy 'Most komolyan?' pillantással áld meg. Jungkook meg értetlenül néz, mert nem ért semmit a magyarból.
Sóhajtva indulok el. Már van bérletem, mert annyit megyek tömegközlekedéssel, hogy ha nem lenne, már rég az utcán laknék. Ah...akkor is utálok egyedül menni...
-Jana! - megfordulok és egy integető Tae-val találom szemben magam.
-Hát te? - kérdezem meglepődve.
-Csak van még egy ajándékom számodra.
-Azt már igazán nem kellet volna. - mosolyodok el és átteszem kutyám pórázát egyik kezemből a  másikba.
-De, ez nagyon fontos számomra. - ér elém és egy furcsa mosoly van az arcán.
-A-akkor köszönöm. - fogadom el az újabb ajándékot. Mármint fogadnám, ha lenne mit. Ám mielőtt megkérdezhetném mi az, Tae az ajkaimra hajol.
Nem volt igazi csók, inkább csak egy szájrapuszi, mégis én teljesen ledöbbenek.
-Lehetne a neve Luffy, ha már imádod a One Piece-t. - suttogja a szemeimbe nézve még mindig nagyon közel. -Na, megyek, mert Namjoon hyungék már várnak. Én is velük tartok. Szia! - integet vigyorogva.
-Sz-szia...
Teljesen lefagyva állok, addig míg jól meg nem fázok. Kutyusom nyüszítése ébreszt fel. Csak akkor vörösödök el teljesen, mikor már rég elment.
-Nem gondoltam volna, hogy tényleg meg meri tenni. - nevet rám Jimin, aki fogalmam sincs honnan kerül elő. - Mindenesetre, ennek már vagy egy éve meg kellett volna történnie.

..............

Sajnálom, hogy csak most hoztam a részt, de alig volt időm :( remélem kárpótolt titeket a hosszúsága és a történések❤