Amikor ma Szöul egyik leghíresebb vidámparkjában voltam, egyszercsak az orrom pletyka szagot érzett északra.
Arra is mentem, mikor megláttam a BTS Jimin-jét egy nem ázsiai lány társaságában. Na, ezt már furcsának találtam. A kamerám szokás szerint nálam volt, így sikerült felvennem ezt az igen érdekes jelenetet.
Jimin megpróbálta felszedni a csajt, de nagyon elszúrhatta, mert nem telt el sok idő, az arcán egy hatalmas pofon csattant.
Vajon mit mondott neki,  amivel így felhúzta? Szerencsére viszonylag közel voltam, ezért hallottam pár szófoszlányt, amikből mertem következtetni a beszélgetésre. A párbeszéd valahogy így hangozhatott:

Jimin: - Szia, van kedved eljönni velem valahova?
Lány: Nem bocs. Nem egyedül jöttem.
Jimin: Kajálni sem?
Lány: Nem.
Jimin: Naa, ne kéresd magad. Nem tudod ki vagyok?
Lany: Nem, képzeld nem.
Jimin: És így, hogy levettem a maszkom, felismersz? Én vagyok Jimin, a BTS- ből.
Lany: Tényleg?
Jimin: Igen, teljes életnagyságban.

Ekkor pofozta fel a lány hirtelen Jimint, hogy őt idézzem "maradjon rólam egy emléked, még ha rossz is". Gondolom most sokan csalódtak benne es rajongók százait vesztette el emiatt. Ki gondolta volna, hogy Jimin kikezd egy lánnyal, akivel aznap találkozott. Vajon végig félreismertük őt és már csomó lányt csalt az otthonába kihasználva hírességét?
Mi van ha nem ez az első eset, hogy ez megtörténik?
Vajon a többi BTS tag is ilyen?
Ezernyi kérdés, de nincs egy válasz se.
Ezért mondom, ha ilyet láttok vegyétek fel és küldjétek el nekem. Rántsuk le együtt a leplet a kétszínű BTS-ről!
Ui.: A sasaeng fant már látták máskor is együtt a Bangtan Boys-al.

-Mi a jó élet???!!! - kiálltok fel, mikor a cikk végére érek.
-Hát ez ciki. - megy lejjebb a kommentekhez Csenge, ahol olyanokat írnak, amit nem szerettem volna soha látni...

"Most nagyot csalódtam ChimChim-ben."

"Hol van az a ribanc?! Meg kéne keresni és megtanítani neki, hogy hagyja békén szegény Jimin oppát!"

"Jiminnie...mondjátok, hogy ez nem igaz!"

"Az ilyen embereknek, mint az a lány, léteznie se kellene!"

"Jimin ilyen jó színész lenne? Végig csak megjátszotta volna magát...?"

"Most egész más kép lebeg előttem a fiúkról."

-Nézzétek hányan osztották meg! - mutat a képernyő sarkába Fruzsi.
-Már több mint 5000-en... - kerekednek el a szemeim.
-Ismerem ezt az oldalt. - zárja le a telefonját Csenge. - Rengetegen nézik, szinte az összes ARMY, aki tud angolul.
-Kösz, ezzel nem segítettél a helyzeten! - fakadok ki - Most mit csináljunk?? Ezek szét fognak szedni, ha meglátnak!
-Nyugi. Nem fognak hinni neki. - teszi a hátamra kezét Fruzsi.
-Ááh, tényleg nem! Ezért ír mindenki ilyen kommenteket!
-Holnap beszélünk velük, oké? - mosolyog rám bíztatóan Fruzsi. - Ők tudják, hogy nem ez történt.
-Ühüm. - bólintok könnyeimmel küzködve. Gyűlölöm az igazságtalanságot!
-Nézünk még egy filmet? - veti fel az ötletet Csenge.
-Aha. - bólintok. Így legalább elterelődnek a gondolataim erről a hülye, kezdetleges botrányról...

Reggel megint kellemesen ébredek. A csengőnkön tenyerel újból valaki szerencsétlen.
-Nem én nyitom ki...! - ordít Csenge, mire már kezdek feltápádszkodni. Fruzsi sem túl beszámítható reggel, így rám marad az ajtónyitás.
-Én sem... - ásít bele mondatába másik barátnőm.
-Jól van, akkor megyek én. - sóhajtok és mezítláb megyek az ajtóhoz. Útközben rápillantok az órára. Negyed kilenc...tegnap, vagyis ma, kettő után aludtunk el...
-Nem látja hány óra van, ember?! Rádásul hétvége! - tárom ki kicsit sem barátságosan az ajtót.
-E-elnézést. - dadog egy fiatal fiú. - Sürgős levél érkezett Illés Janka névre.
-Kitől? - veszem át meglepetten a borítékot.
-Mégegyszer elnézést a zavarásért. - hajol meg a megszeppent fiú, nem is válaszolva a kérdésemre. Mielőtt bármit mondhatnék, gyorsan elfut, szó szerint. Azért ilyen ijesztő nem vagyok még reggel sem...
-Ki volt az? - kiabál ki Csenge.
-Csak a postás. - felelem, majd mennék vissza a szobámba aludni, de valaki megint a mi lakásunk csengőjét találta a legérdekesebbnek...
-Már megint mi van?! Esküszöm le fogom szerelni ezt a... - bennem reked a szó, mikor kinyitom az ajtót.
-Szia JinRa!
-Ti meg??? - nézek hatalmas szemekkel.
-Láttad már ezt? - adja a kezembe Jimin a telefonját komoran.
-Igen. - húzom el a számat. A képernyőn az a cikk virít, amit ma látni sem szerettem volna.
-Mit csináljunk? - lép be a lakásba a három fiú. Jimin, Taehyung és Namjoon.
-Nem tudom. - rázom meg a fejem és lerakom a konyhaasztalra a levelet, hogy tudjak csínálni forrócsokit. A kávé nem a nagy kedvencem. - Kértek?
-Én igen. - bólint RapMon, a többiek is ugyanezt teszik.
-Oké. - kezdem el forralni a vizet és a tejet is kiveszem a hűtőből. - Addig üljetek le a nappaliban.
Rárakom egy tálcára a poharakat és a cukrot is. Öntök egy kis vizet a kakaóporra, majd tejjel felhigítom. Én mindig így csínálom, soha nem csak tejjel.
Mielőtt bevinném a szobába, beszólók a két félálomban lévő barátnőmnek, hogy kik vannak itt. Nem is kell mondanom, hogy mindkettő dilis egyből felébredt.
-Tessék. - teszem le a tálcát, majd helyet foglalok a kanapén, Tae mellett.
-Nagyon finom! - mosolyog csillogó szemekkel a kis földönkívüli.
-Reméltem, hogy legalább ezt nem rontom el. - vonom meg a vállam. - Tudod, alapjáraton kívételesen béna vagyok a konyhában.
-Ismerős... - bólogatnak.
-Sziasztok! - fárad be a nappaliba Fruzsi és Csenge, normális otthoni ruhákban, nem pedig pizsamában, mint én.
-Hello! - köszön a három fiú is.
-Én átöltözök, aztán megbeszéljük mi legyen. - sóhajtok és bemegyek a szobámba átvenni ideiglenes pizsim. Ugyanis voltam olyan szerencsétlen, hogy azt otthon hagytam, így egy rövidgatyában meg sima fehér pólóban alszok. Miután átvedlek egy szinte tök ugyanilyen göncbe,  hajamat is megigazítom, ne legyek már olyan, mint a szomszéd nő. Szerintem az még életében nem fogott fésűt...bár lehet benne van egy pár abban a szénakazalban.

-Na, bármi ötlet? - kérdezem és csak azért is beférkőzök Fruzsi és Tae közé. Venni kéne egy nagyobb kanapét. Úgy tűnik a mostani, meg a két fotel nem elég.
-Nekem van. - szólal meg a videójáték mániás.
-Mi??? - fordulunk egyszerre a fotelben ülő felé Fruzsival.
-Nem fogják érteni amit mondok. - biccent Jimin-ék felé Csenge, akik értetlen arccal ülnek.
-Mond angolul, Namjoon meg majd lefordítja. - nézek az említettre.
-Oké. - biccent egyet Csenge - Szóval, mi lenne, ha tennétek egy hivatalos bejelentést. Mondjuk felraknátok twitterre vagy tudom is én hova, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy Jimin és Janka is benne lenne a videóban és elmagyaráznák a félreértést. A többi tag meg ott állna a háttérben és bólogatnának. - magyarázza barátnőm.
-Az jó kis feladat lesz. - nevet fel RapMon. - Amúgy tetszik. Én is valami ilyesmire gondoltam. - iszik egy kortyot forrócsokijából, majd lefordítja a két nagyokat pislogónak.
-Ez jóó!! - kiálltja Tae, mikor a végére ér Namjoon.
-Akkor csínáljuk még meg ma! - ugrik fel Jimin. Na igen, el is felejtettem, hogy ez nem csak számomra ciki.
-Szerintem is! Nem lenne jó botrányba keveredni... - szontyolodik el Tae.
-Attól félek már abban vagyunk... - sóhajt RapMon. - Öltözz át, aztán bemegyünk a stúdióba. A menedzser hyung és a többiek is várnak már ránk.
-Ők is jönnek. - mutatok Csengéékre.
-Nekem mindegy. Csak siessetek. - vonja meg a vállát a leader.

Beszaladunk a szobánkba és öt perc múlva már haptákban állunk. Ez nagyon nagy szó ám! Általában fél óra mire kiválasztom csak a ruhámat, de most folyamatos sürgetés volt. Jimin és Tae az ajtóink előtt álltak és végig ott siettetek.
Bezárom az lakást és elindulunk a lift felé. Tudjátok ki fog 16 emeletet lesétálni.

A Bangtan fiúk felveszik a napszemüvegüket és maszkjukat, én meg a pulcsim kapucniját a szemembe húzom. Csengééknek nincs ilyen gondjuk...bár ki tudja, lehet Fruzsi is hamarosan menekülhet, ha kiderül a kapcsolata Jungkook-kal.
Beülünk egy sötetített ablakú kocsiba, és itt kezdődnek a bajok. Nem csak, hogy nem férünk be mind a hatan, hanem még RapMon is vezeti az autót...szerintem jogos a félelmem.
Végül mindannyian bepréselődünk. Jimin kerül az anyósülésre, hátul meg négyen nyomorgunk. Én teljesen vörös arccal ülök, szinte félig Tae ölében, két barátnőm meg rajtam röhög.
Mivel én olyan zavarban voltam mint még talán soha, az úton végig néma csöndben bámultam ki az ablakon, míg a többiek elpoénkodtak minden félén.
-Váá! - dőlök rá Taehyung-ra, mikor Namjoon egy olyan kanyart tesz amit utoljára egy autóversenyen láttam a TV-ben.
-Bocs, későn vettem észre, hogy itt kéne lefordulni. - szabatkozik sofőrünk.
-Hyung! Nem csak egyedül ülsz a kocsiban! - mondja Jimin kissé szemrehányón.

Mikor megérkezünk, fellélegzek. Én tisztelem RapMon-t meg felnézek rá, de a vezetést inkább hanyagolja, ha hosszú életet szeretne élni.

-Sziasztok! Jó napot! - köszönök, egyhén meghajolva.
-Sziasztok. - fordul felénk egyszerre mindenki, aki a táncteremben tartózkodik. Namjoon elmondja, hogy mit eszeltünk ki, a menedzser pedig egyből pártolja az ötletünket.

Kicsit elcsodálkozok mikor engem is beültetnek a sminkeshez, meg másik ruhát adnak rám, hiszen ez csak egy alig egy perces videó. Amíg a hajamat állítják be, megfogalmazzuk Jimin-nel a szöveget, amit fel fogunk mondani. Természetesen nem áruljuk el a teljes igazságot, mert ki tudja milyen reakciót váltana ki a rajongókból, ha megtudják egy teljesen hétköznapi magyar lány vagyok. Lehet csomóan jelentkeznének a Push Button-hoz, annak reményében, őket is elküldik a BTS-hez. Erre a gondolatra felnevetek. Ha tudnák mennyit szenvedtem és tanultam azért, hogy kijuthassak ide!

-Felvétel...indul! - mondja egy (elég csúnya) pali és Jimin elkezd beszélni.
Szegény, látszik rajta mennyire izgul. Rengetegszer szerepelt már kamera előtt, de szerintem biztos ez az egyik legidegtépőbb dolog. Mikor van tétje a dolognak. Eleve is számít mit mondasz, viszont az sokkal rosszabb, ha a hibáidat (igaz, ez most egy félreértés) utólag próbálod rendbe tenni.
Mivel csak a csípőnk fölött vesznek minket, egy pillanatra megfogom Jimin kezét és megszorítom, aztán gyorsan el is engedem. Mi mindig így nyugtattuk egymást a barátaimmal és nekem az összes alkalomkor segített. Éreztem, hogy valaki áll mellettem és segíteni fog, még ha nincs is ugyanabban a slamasztikában mint én. Remélem ezzel valamennyire megnyugtattam őt is. Az egésszel már csak egy probléma van. Hogy én nem szoktam kamera előtt szerepelni, így alig birok megállni, annyira remegnek a lábaim.
-Nyugi, ügyes leszel. - hallok egy suttogást mögöttem és valaki megfogja a kezem. Felismerem a mély hangját. Taehyung az.
Veszek egy nagy levegőt és felkészülök az én részemre.
-Sajnáljuk, hogy félreértést okoztunk, a videó amit az alábbi internetes oldalon posztoltak, teljes mértékben igaz, ám a párbeszéd nem így zajlott le. - rázza meg a fejét Jimin és rámnéz. - Jankát összekevertem hátulról egy kedves ismerősömmel és ezért megijesztettem őt viccből. Sajnos tévedtem és nem az volt akire gondoltam. Janka megijedt és önvédelemből pofozott meg. Ez természetesen nem az ő hibája, hanem az enyém. Ezek után én is és ő is bocsánatot kértünk egymástól.
-Igaz, amit Jimin mond, a többiek is alátámaszthatják. Mégegyszer nagyon sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe kevertük a Bangtan Boys-t. - hajtom le a fejem.
-Elnézést az összes rajongótól, akinek hite megingott bennünk. - mondják egyszerre a fiúk és velük együtt én is meghajlok.
-Reméljük továbbra is mellettünk álltok, mi pedig a legjobbat fogjuk nyújtani. - teszi hozzá RapMon, majd mégegyszer meghajlunk és a felvételnek vége.
-Vége! - kiálltja a stúdiós, mire egy emberként fellégzünk.
-Jó voltál! - veregeti meg a hátam Hoseok és egy mosolyt is kapok tőle.
-Köszönöm. Csak nagyon izgultam. - viszonzom a gesztust és miután mindenki megdícsér, odamegyek Fruzsiékhoz, akiktől egy hatalmas ölelést kapok.
-Azért továbbra is hordj kapucnit. - nevet fel Csenge. Elvigyorodok és bólintok egyet, aztán elkezdek ugrálni. Igen, normáis vagyok, de én így vezetem le a feszültséget és ha boldog vagyok, akkor is mindig pattogok, mint a mérgezett egér. Ez a rossz szokásom kis korom óta nem akar elszakadni tőlem.
-Na, hova ugrálsz? - állít meg Tae nevetgélve.
-Sehova. Csak boldog vagyok.
-Mitől?
-Nem tudom. Talán, mert megoldódik ez az ügy is. - mosolygok boldogan.

Lehet, sőt biztosan lesznek még problémáim az életben, de ugyanúgy túljutok rajtuk, mint ezen is. A barátaim segítségével. Nélkülük most sehol nem tartanék, nekik köszönhetem a kitartásom. Ők mindig mellettem álltak. És mostmár úgy érzem, talán a BTS-ben is barátokra leltem.
Ahogy Fruzsi és Jungkook egymásra talált, úgy én is találni fogok valakit, aki olyan fontos lesz számomra, mint ők egymásnak.

Elmélkedésemből telefonom csörgése ébreszt fel. Meg se nézem szokásomhoz hűen, hogy ki az, ám mikor meghallom azt az ismerős hangot, elsápadok.
-Jól vagy? - kérdi Jimin aggódva. Bólintok és megrökönyödve hallgatom tovább az ordibálást.
-Azonnal gyere vissza a lakásodhoz! Csomagolj össze és jössz haza! MOST!!!
-Anya...?

..................

Most nagyon büszke vagyok magamra! XD Sikerült megírnom ezt a részt is viszonylag hamar, pedig egy halom dolgom volt -.- remélem tetszett!❤