Brooklyn szemszöge:

-Uramisten Bailey! Még sehol se állok, és nem sokára biztos ideérnek Chrissék!-mondtam a kutyámnak akinél az idegesség apró jelét se lehetett látni, de miért is lett volna ideges? Ellentétben én! A házat sikerült gyorsan rendbe raknom, szerencsére nem volt kupi, de a konyha. A konyha mint egy háborús övezet. Szeretek amúgy sütni, magamnak. Mikor nem kell azzal foglalkoznom, hogy a szennyest azonnal elvarázsoljam mert megláthatja valaki, vagy egyáltalán a nemes egyszerűséggel ehető lesz e az édesség. Honnan jött már megint ez a bátorság nem is értem. Mintha az agyam és a testem magától intézte volna a beleegyezésem nélkül. Vagy talán amióta ő beismerte, hogy úgy érzi kedvel kaptam egy apró bátorság löketet? Ahj, de mi van ha most kedvel, de minél jobban megismer és megváltozik a véleménye. Lehet a barát övezetben kellene tartanom, hisz többet ér egy értékes, önzetlen barát mintsem egy rossz kapcsolat ami miatt elveszíthetem. Azonban a rengeteg gondolatkavargásomból a csengő ébresztett fel. Megjöhettek. Elindultam az ajtó felé. Ahogy kinyitottam az ajtót megpillantottam Őt. Jesszusom még mindig tökéletes.
-Szia!-köszönt nekem.-Ezt neked hoztam!-húzta elő a háta mögül a virágcsokrot.
-Oh, köszönöm!-vettem el tőle. Isteni illata volt a csokornak ahogy megszagultam.-Oh és te lennél az a híres Dodger?-guggoltam le a kutyája elé, akinek hirtelen elkezdett járni a farka és kis erőszakos módon próbálta az arcom megnyalogatni.
-Ne haragudj, eléggé barátságos mindenkivel aztán nehéz visszafogni!
-Halálian édes vagy!-simogattam tovább a kutyáját.-Gyere, Bailey már vár! Gyertek beljebb!-léptem arrébb az ajtóból.
-Wow..micsoda szép házba laksz!-mondta Chris ahogy beljebb sétált.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.-Kérsz valami innivalót? A süti ha minden igaz pár perc és kész!-fordultam a konyha irányába. Chris is követett miután Dodgerről leszedte a pórázt.
-Egy pohár narancslé ha van jól esne!-ült le a pulthoz.
-Már hozom is!-nyúltam be a hűtőbe.-Jó napod volt?-kérdeztem tőle ahogy becsuktam a hűtő ajtót.
-Eléggé elhúzódott ma a forgatás, de remek felvételek lettek!
-Kíváncsian várom, hogy láthassam akkor!-mondtam neki mosolyogva ahogy leraktam a pohár narancslevet elé.
-Köszönöm! Hát, ha kijön a film és lesz kedved elmehetünk együtt a bemutatóra!
-Oh, én és a vörös szőnyeges felvonulás? Nem nekem való!-mosolyogtam.
-Nem lennél egyedül, ott lennék melletted!-mosolygott rám, és ez a mosoly valahogy olyan nyugtató hatású volt.
-Jaj, a süti!-ébredtem fel a gondolataimból ahogy egyre jobban érződött a sütemény illata a helységben. Azonban csak én lehetek olyan béna hogy ahogy szedtem ki a sütőből sikeresen megégettem magam.
-Au!-fogtam meg az ujjam a másik kezemmel.
-Megégetted magad?-pattant le a székből Chris ahogy a segítségemre sietett.
-Csak egy kicsit!-néztem az ujjam ahogy a férfi a kezei közé veszi.
-Gyere, hűtsük le gyorsan!-nyitotta meg a csapot és a hideg víz alá eresztette az ujjam.-Kicsit jobb?-kérdezte aggodalommal a tekintetében.
-Igen...köszönöm!-mondtam zavaromba.-Most már értheted a vörös szőnyeges felvonulás miért nem nekem való! Biztos ott is hanyatt vágódnék és orr vérzéssel kellene engem ellátni ott!
Azonban Chris még mindig az ujjammal volt elfoglalva majd az égés helyére egy apró puszit adott. Az arcom elvörösödött.
-Anyu mindig ezt csinálta mikor pici voltam, gyógyító puszi! És bármilyen hihetetlen mindig sokkal jobb volt utána!-mondta mosolyogva amitől elolvadtam.-Jobb valamivel?
-Öhm...igen!-álltunk egymáshoz közel miközben elvesztünk egymás tekintetébe.
-Brooklyn én...!-kezdte el ahogy még egy lépést tett felém azonban a kutyák ugatása zökkentett ki minket. Örömtelien játszottak az udvaron.
-Milyen jól érzik magukat!-léptem hátrébb.-Oh! Megnézzük milyen lett a sütemény? Remélem valamennyire ehető!-nevettem el magam.
-Biztos nagyon finom!-nyugtatott meg.
-Ha nem, még csokis kekszet feltudok ajánlani!
-Arra szavazok amit te készítettél!-válaszolta hezitálás nélkül.
Oh istenem ne mondj ilyen édes dolgokat. Mit csinálsz velem? Ígyis majd kiugrik a szívem a mellkasomból. Előbb ahogy itt állt előttem, olyan érzésem volt mintha megakart volna csókolni. És a gondolattól nem tudom lenyugtatni a szívverésem. Egyre gyorsabban és gyorsabban ver. Nyugodj le te hülye szív.
-Minden rendben?-kérdezte ahogy rám pillantott.
-I-Igen! Akkor kóstoljuk meg a sütit!
-Kíváncsi vagyok!
Ahogy felvágtam a sütit elé tettem, izgultam. De amint belekóstolt, azonnal harapott is a következő szeletbe.
-Ez nagyon finom Brooklyn!-mondta nekem Chris és ez egy kicsit lenyugtatott.
Egy ideig még sütiztünk, majd kimentünk a kertbe a kutyákkal játszani. Miután elfáradtak egy plédet terítettünk a fűbe és azon ülve beszélgettünk. Egyre jobban megnyíltam előtte ahogy ő is előttem.
-És hogy lehet hogy egy ilyen férfinak nincs barátnője?-kérdeztem meg ahogy a pohár narancslevembe kortyoltam.
-Hát biztos olvastad a híreket az előző kapcsolataimról! Valamelyik hosszabb, valamelyik rövidebb kapcsolat volt...de tudod nem volt az az érzés hogy igen, ő az, őt akarom!
-És most mi tart vissza attól hogy megtaláld azt a lányt?
-Talán a bátorságom..! És te neked miért nincs senkid?
-Mert még nem találtam meg az igazit!
-És mi tart vissza hogy megtaláld?
-A bátorságom...!-válaszoltam ahogy a szemeim végig az ő szemeit pásztázta.
-Amit akkor mondtam mikor elhívtalak randizni...azt komolyan gondoltam!
-Mire is gondolsz?-játszottam a hülyét miközben tisztán tudtam mire gondolt.
-Azt hogy kedvellek...vagyis úgy érzem!
-Ezt most a bátor Chris mondta vagy akinek nincs bátorsága?-mosolyogtam rá.
-A bátortalan Chris aki megpróbál tenni egy lépést a bátorsága felé!
Őszintén szólva ezek után nem nagyon tudtam mit reagálni, a gyomromba pillangók gyülekeztek. Még ha én is beismerem, hogy kedvelem őt biztos hogy mi egymásnak lettünk teremtve? Annyira más világban élünk de..mégis annyira hasonlóak vagyunk.