Chris szemszöge:

Itt állok Brooklyn háza előtt és izgulok. De meg kell nyugodnom, féltem hogy az izgalmam miatt teljesen elrontom az esténket és ezt nem akartam. Hisz most van esélyem elbűvölni őt. Becsengettem. Aztán egy perc múlva megjelent az ajtóban egy csodaszép ruhában.

Lélegzetelállító volt. Ahogy ott állt előttem ebben a fehér ruhában, mintha egy angyal lett volna.
-Gyö-gyönyörű vagy!-dadogtam keresve a szavakat, amely így se volt elég arra hogy leírjam őt.
-Köszönöm!-pirult el, majd húzta be maga mögött az ajtót.
-Indulhatunk?-próbáltam magam összeszedni.
-Igen!-mondta mosolyogva. Így elindultunk a kocsi irányába ahogy belekarolt a karomba, majd kinyitottam neki az ajtót. Ahogy beszálltam mellé újra a ,,régi" emlék keringett körbe. Az illata. Az az édes illat. Egyszerűen imádom. Út közben az utolsó utunkhoz képest többet beszélgettünk, kezdetben csak a mai napról. Mindkettőnknek azért fárasztó napja volt.
-Válasz! A vagy B lehetőség?-kérdeztem tőle mosolyogva.
-Remélem mindkettő valami hiperszuper cuki dolog és nem valami ijesztő dologról van szó!-nevette el magát.
-Hm, nem is lenne rossz ötlet! Menjünk el egy autós horror moziba?-kérdeztem tőle.
-Félek hogy végig sikoltoznék annak ellenére, hogy csukva lenne a szemem!-nevette el magát.
-Akkor is ha melletted lennék?-kérdeztem tőle mire látszott hogy picit zavarba jött. Tetszett, hogy ilyen apró dolgokkal hogy el tudtam érni hogy elpiruljon.
-Nem...akkor talán nem félnék!-nézett rám mosolyogva, és valamiért ettől a választól jobban vert a szívem.
-Nyugi, nem viszlek horrorisztikus helyre...még!-viccelődtem vele.-Esetleg a következő randin?-tettem fel a kérdést.
-Lesz következő is?-nézett rám azokkal a gyönyörű, káprázatos szemeivel.
-Remélem!-mondtam neki mosolyogva. Majd leparkoltam az autóval.-Megérkeztünk!-kapcsoltam ki a biztonsági övem majd ahogy kiszálltam kinyitottam Brooklyn ajtaját is.
-Te...te honnan tudtad?-kérdezte Brooklyn csillogó szemekkel, és lelkesedéssel a hangjában.
-Mit?-kérdeztem mosolyogva mert egyébként fogalmam se volt miről beszél.
-Hogy ez a kedvenc éttermem!-ugrált apróakat már amennyire a cipője engedte. Tényleg igazak a kutatások, cikkek amiket az interneten lehet olvasni..a lányoknak két személyisége van egy az evés előtt és egy az evés után.
-Komolyan?
-Igeen!-mosolygott a lány.
-Nekem is!-mondtam neki ahogy azon gondolkoztam mégis mennyi mindenbe hasonlíthatunk még.
Ahogy beléptünk az a családias légkör fogadott ami mindig is szokott. Egy rendkívül kedves család tulajdona az étterem, akik mindig törődnek a vendégeik elégedettségével.
-Szervusz Chris!-köszönt nekem a férfi tulaj, Roy.-Oh Brooklyn! Micsoda meglepetés! A két kis kedvenc vendégünk!
-Szia Roy!-köszönt neki mosolyogva Brooklyn amitől lefagytam egy pillanatra, hihetetlen hogy mindig el tud varázsolni ezzel az egyetlen egy dologgal.-Hogy vagytok?-kérdezte.
-Remekül!-mosolygott vissza az étterem tulajdonos.-Csak nem..?-mutatott oda-vissza a párosunkra.
-Nem...vagyis még nem!-válaszoltam.
-Még?-nevette el magát a lány.
-Ide figyelj Brooklyn drágám! Ennél kedvesebb, önzetlenebb, szerethetőbb fiút nem is találhatnál magad mellé!-fogta meg a lány kezét Roy.
-Azt mondod?-kérdezte a tulajt, ahogy utána felém fordult mosolyogva.
-Azt!
-Hát majd kiderül! Első randinak ez eddig nem rossz!-mondta felém fordulva mosolyogva.
-Első randi?-csillant fel Roy szeme!-Akkor üljetek le és engedjétek meg hogy ma meglepjelek titeket!-ajánlotta fel Roy.
-Bízok benned Roy!-nevettem el magam.
-Én is teljes mértékben!-mondta Brooklyn is, beleegyezve a meglepetésbe.
Vacsora közben rengeteget beszélgettünk. Ahogy egyre jobban megismertem, egyre jobban azt éreztem hogy szívesen hallgatnám egy életen át is akár ahogy mesél magáról.
Majd kikértem a számlát.
-Roy ezen nem szerepel semmi!-jegyeztem meg neki.
-Ajándék!-válaszolt ez a kedves férfi.
-Roy!-mondtam picit hangsúlyosabban a nevét.
-Remélem ezzel a kellemes vacsorával hozzájárultam ahhoz, hogy esetleg legyen egy második randitok is!-kacsintott ránk.
-Nem tudom, ez Brooklynon múlik!-jegyeztem meg.- Én nagyon örülnék ha még elhívhatnám randizni csak nem tudom eljönne-e velem!
-Köszönjük Roy az ajándék estét! És igen, sokban hozzájárultál ahhoz hogy ilyen kellemesen töltöttük az estét, és ha legközelebb is elhívna mondjuk Chris randizni örömmel mondjak igent!-mondta mosolyogva Brooklyn és amint ezt végigmondta mérhetetlenül boldog lettem. Talán ő is elkezdett megkedvelni engem. Ebbe reménykedtem.