Brooklyn szemszöge:

-Jó reggelt drága feleségem!-ébresztett apró de annál édesebb csókokkal Chris.
-Már reggel van?-dünnyögtem az orrom alatt.
-Gyere van egy meglepetésem!-súgta a fülembe.
-Mond azt hogy sztriptízelni akarsz!-mondtam ahogy továbbra se volt erőm felkelni.
-Azt akarod hogy levetkőzzek?-mosolyodott el a kijelentésemen.
-Miért? Olyan sok ruha van rajtad?-pillantottam ki a takaró alól a férjemre.
-Nemrég öltöztem fel!-nevette el magát.
-Kár volt! Szeretem azt a csodás, tökéletes tested!-dicsértem. Őszintén reménykedtem benne hogy ezek hallatán mellém bújik és egész nap az ágyban egymás karjaiban pihenünk.
-Ennyire álmos vagy?-simogatta az arcom ahogy a kócos hajtincseimet kisimította az arcomból.
-Csak veled akarok lenni!-húzodtam felé ahogy a jobb karját átfogva öleltem át.
-Mit csinálsz? Most úgy ölelgeted a karom mint egy édes koala!
-Legyen lajhár...!-adtam a javaslatot. Mert most így is éreztem magam.
-Csodaszép vagy!-hajolt le hogy a fejem búbjára adjon egy csókot. A pillangók pedig repdestek. Minden egyes kis apró csókja elindította a gyomromba ezeket az apró állatokat.
-Szeretlek Mr. Tökéletesség!-mondtam ahogy továbbra se tudtam kinyitni a szemem.
-Én is szeretlek kicsim! Tudod mit? Nyertél!-bújt be mellém ahogy szorosan magához húzott.
-És a meglepetés?-kérdeztem ahogy a fejem a mellkasára helyeztem.
-Megvár!-mondta ahogy elkezdte a karom cirógatni.
-Fura hogy nem vagy pucér mellettem!-mondtam ahogy a végére elnevettem magam.
-Azt kérted sztriptizeljek! Hogy nézett volna ki ha akkor vetközök mikor csukva van a szemed?
-Addig kinyitottam volna!
-Nem aludtál jól?
-Melletted imádok aludni...kicsit leszívta az energiám a sok rendezés ami az esküvővel járt!
-Sajnálom, hogy nem volt több időm segíteni!
-Nem kell Chris!-néztem rá.-Tökéletes volt! Ennél szebb esküvőről álmodni se álmodhattam volna!
-Annyira vágytam már arra hogy a feleségem légy...!
-Most már csak a nagy bostoni családon kell dolgoznunk!
-Hogy?
-Láttam az interjút!-néztem újra rá.
-Melyik interjút?
-,,Chris szeretne apuka lenni? Igen, Chris szeretne apuka lenni! Nagy bostoni családot szeretne"-ismételtem el az interjúban elhangzott kérdést és választ.
-Tehát láttad!-mosolyodott el.
-Csak hogy tudjam...pontosan hány gyereket szeretnénk?-kérdeztem széles mosollyal.
-Nem foglak siettetni!-terelte a választ.
-Chris!
-Tudom, hogy fontos a karriered és ez érthető!
-A feleséged vagyok Chris! Készen állok arra, hogy anyuka legyek!
-És a munka?
-Megvár! Szeretném én is azt a nagy bostoni családot veled...nagyon szeretném!
-Most kellene elkezdenem vetközni?-nevette el magát a kérdésen.
-Tudod...most azért kíváncsi lettem a meglepetésre!
-Akkor felkelünk?-mosolygott rám azzal az édes mosolyával.
-Fel kell öltöznöm?-kérdeztem nevetve.
-Hát csak akkor tudom a meglepit megmutatni!
-Kapok egy negyed órát hogy elkészüljek?
-Tiéd az egész napom! Készülődj nyugodtan!-mondta ahogy szenvedélyesen megcsókolt majd az ajtó felé sétált.
-Szeretlek!-kiabáltam utána.
-Én is szeretlek!-hallatszódott a hangja.
Amennyire tudtam rendbe hoztam magam. Majd Chris az autó felé vezetett.
-Azt nem mondtad hogy ennyire távol van a meglepetés!
-Mindjárt odaérünk!
-Mindjárt elhaladunk a kedvenc házam előtt!-néztem ki az ablakon. Azóta csodáltam ezt az épületet amióta Bostonba élek. Sokáig árulták de pár napja a táblára kikerült az elkelt felirat.
-Nézd csak! Pont itt van az ingatlanos! Lehet körülnézhetnénk bent ha szeretnél!
-Komolyan?-kezdtem lelkesedni. Chris le parkolt majd kinyitva nekem az ajtót kézen fogva sétáltunk fel az ajtóig. Közelebbről még szebb. Egyszerűen imádom.
-Tetszik?
-Olyan gyönyörű nem?-kérdeztem ahogy az épület megbabonázott.
-Jó napot! A ház miatt jöttek?-kérdezte a férfi.
-Azt szeretnénk tudni, hogy esetleg körülnézhetnénk odabent? Tudjuk, hogy elkelt de a feleségem rajong ezért a házért!-kérdezte Chris.
-Természetesen!-válaszolta széles mosollyal.-Jöjjenek!-igazán remek bemutatót tartott Joe. Igen menet közbe bemutatkoztunk egymásnak. Megmutatta a ház minden egyes kis helységét.
-Milyen kicsim?-kérdezte Chris.
-Felülmúlta az elképzeléseimet!-mondtam ahogy szorosan fogtam Chris kezét.
-Az a baj, hogy elkelt!-mondta szomorúan Joe.
-Megérdemli ez az épület hogy megtöltsék szeretettel!-mondtam mosolyogva.-Köszönjük Joe hogy megmutatta! Igazán szebbé tette a napomat!
-Ennek örülök!-mosolygott rám. Én pedig elindultam a kijárat irányába.-Mr. Evans!-fogott kezet a férjemmel.-Gratulálok! Remélem nagyon sok boldog évet fog itt eltölteni a családjával! Viszlát Mr. Evans és Mrs. Evans.-megálltam. Joe mosollyal az arcán hagyott ott minket ahogy maga mögött becsukta az ajtót. Kikerekedett szemekkel néztem a férjemre aki a kezében széles mosollyal lebegtette a kulcsokat.
-Mit szólsz kicsim? Megöregszünk itt együtt?
-Chris ha most szórakozol velem...!-kezdtek könnyek gyűlni a szemembe.
-Nem szórakozok!
-Ugye tényleg nem szivatsz?-nem tudtam visszafolytani a könnyeim.
-Gyere ide!-tárta szét a karjait én pedig egyenesen odarohantam.
-Miért hiszem azt hogy most álmodok?-kérdeztem ahogy a fejem végig a mellkasába temettem el.
-Ez a miénk, kicsim! Csak a miénk!-mondta ahogy próbált megnyugtatni.
-Ha tudnád mennyire boldog vagyok!-ugrottam fel rá ahogy a lábaim körbefogták a csípőjét.
-Mennyire?-én pedig egyenesen az ajkai után hajoltam.
-Szeretlek! Szeretlek!
-Én is kicsim!
-Kezdjük meg a nagy bostoni családunk alapítani!