Brooklyn szemszöge:

-Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a szüleid ha megtudják, hogy összeházasodunk!-mondtam lelkesen Chrisnek ahogy a kocsiban ültünk.
-Először is az mekkora meglepetés lesz nekik, hogy újra együtt vagyunk! Majd utána megtudják a még nagyobb meglepetést!-mondta Chris ahogy megfogta a kezem és a kézfejemre egy csókot nyomott.
-Miért izgulok ennyire?-kérdeztem széles mosollyal ahogy a gyomromban csak úgy hemzsegtek a pilangók.
-Csináljuk úgy hogy még nagyobb meglepetés legyen nekik?
-Mire gondolsz?-kérdeztem majd Chris elmesélte a szenzációs tervét.
Chris hátrább parkolt le így esélye se volt annak, hogy észrevegyenek minket a kocsiban. Chris kiszállt majd egy légpuszit küldve felém indult a szülei háza irányába. Az autóból figyeltem ahogy az anyukája szorosan öleli a fiát az ajtóban, majd az ajtó bezárult. A telefont figyelve vártam a jelzésre. Majd megjött az üzenet ,,indulás". Kiszállva a kocsiból vettem az irányt a ház irányába. Chris kinyitotta nekem az ajtót majd jelezve hogy halkan menjek léptem be a házba. Az ajtóba elmondta hogy a család a kertben van, azt mondta nekik, hogy van egy lány akit beakar nekik mutatni. Ő előre menve az ajtónál kezdte a monológját.
-Tehát, anyu és apu! Meg persze drága testvéreim! Beszeretném nektek mutatni a lányt aki teljes mértékben elrabolta a szívemet!-mondta én pedig az ablakon át láttam ahogy anyukája nem épp egy lelkes mosolyt mutatott a fia irányába. Majd egy széles mosollyal az arcomon Chris mellé sétáltam. Az anyukája mintha egy száznyolcvan fokos fordulatot vett volna az arca iszonyat boldogságot sugárzott.
-Istenem!-kiabálta lelkesen, ahogy hozzám rohant és boldogan ölelt át.-El se hiszem! Uram isten drága Brooklynom!-ölelt szorosan magához.
-Szia!-öleltem át én is őt szorosan.
-De hiányoztál!-mondta ahogy közrefogta az arcom, és egy óriási anyai puszit nyomott rá. Természetesen Scott, Carly, Shanna és Robert is örömmel fogadott engem.-Gyere csak ide Christopher!-mondta Lisa, Chris arca pedig mindent elárult. Bajba volt.
-Ez ijesztő...főleg mikor a teljes nevem használod! Ne nézz már így anyu! Hát nem örülsz?
-Miért nem mondtad el?-kezdte ütni a fia karját.
-Ne már anyu!-ugrott arrébb Chris. Én pedig csak elmosolyodtam. Belegondoltam hogy ez a család, az én családom is már. Egyszerűen imádom a gondolatát is.-És még nem is tudod mit csináltam!-kezdte Chris mire az anyukája arca teljesen fal fehér lett.
-Ugye nem csak szivattatok minket?
-Miről beszélsz?-nevette el magát Chris.-Az igazság az az, hogy Brooklyn nem a barátnőm!
-Hogy mi?!-kiabálták egyszerre, Lisa arca pedig igazán mérges lett.
-Ez a gyerek ma engem meg akar ölni!-mondta ahogy leült a székre és levegőért kapkodott.
-Ne csináld már Chris! Anyukád már rosszul van miattad!-mentem oda Lisahoz hogy a pohár vizet odaadjam neki.
-Köszönöm Brooklyn drágám!-mondta ahogy elvette a poharat tőlem, és ahogy a vízbe kortyolt a szeme azonnal a gyűrűmön állapodott meg. A szemei nagyra kerekedtek én pedig nem tudtam elrejteni a mosolyomat.-Uram isten!-kiabálta ahogy azonnal felugrott a székből egyenesen hozzám és boldog ugrálásba kezdett.
-Anyu még megfojtod Brooklynt!-szólt közbe Chris.
-Ezt nem hiszem el!-folytatta az örömködést Lisa, azonban a többieknek még mindig fogalma sem volt arról mi is történik éppen.
-Tehát ha anyu elsütötte a poént akkor illik most már veletek is közölnünk!-kezdte Chris ahogy a többiekre nézett.-Brooklyn a menyasszonyom!
-Hogy mi?!-hangzott a lelkes kérdés.
-Megkértem Brooklyn kezét és ő igent mondott!-mesélte Chris a kíváncsiskodó családnak, akik azonnal elkezdték szemügyre venni a csodaszép jeggyűrűmet. Ahogy Chrisre néztem tudtam. Tudtam, hogy életem legjobb döntését hoztam mikor igent mondtam neki. A családját pedig egyszerűen imádom. Nem tudom, nem szeretni. Úgy érzem Chris által megtaláltam azt a nyugalmat, boldogságot amire mindig is vágytam. Szeretet vesz körül amitől igazán boldog vagyok. Chrisben látom az egész életem, a jövőm. Abban pedig egy percig se kételkedem, hogy ha egyszer eljön a mi kis időnk, remek apuka lesz aki minden szeretét a gyermekeinek fog adni.