Brooklyn szemszöge:

Valahogy nehezen eszméltem fel az események után. Most komolyan Chris menyasszonya lettem? A szívem hevesen vert a boldogságtól. A világnak szétkürtöltem volna, mennyire leírhatatlanul boldog vagyok. A gondolataimból Chris ébresztett fel ahogy szorosan ölelt és a fülembe súgta, hogy mennyire boldoggá tettem. Elmosolyodtam.
-Nem akarlak elengedni!-mondtam ahogy egyre jobban beletemettem az arcom a mellkasába.
-Én se akarlak elengedni!-mondta ahogy a nyakhajlatomba bújt.
-Maradjunk így?-kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Én benne vagyok!-mondta ahogy egy apró, de annál édesebb puszit nyomott a fejem búbjára.
-Alig akarom elhinni, hogy örökké most már együtt leszünk!-mondtam lelkesen ahogy a gondolataim a jövőbeli tervekkel és képekkel kezdett kitöltődni.
-Még az is kevés lesz veled! Borzasztóan kevés!-nézett most már a szemembe.
-Anyukád biztos nagyon meg fog lepődni!
-Ő tudta...!-mondta mosolyogva én meg csak nagy szemekkel néztem rá. Tudta? Hogy mi van?
-Tudta?-kérdeztem rá.
-Mielőtt megvettem a gyűrűt beszélgettem vele tudod úgy mindenféléről! Tudtam, hogy nagyon megkedvelt és persze hogy faggatózott mi van velünk, hogy haladunk!
-És?-kérdeztem türelmetlenül.
-Kérdezte hogy mikor tervezünk tovább lépni én pedig elmondtam neki hogy teljesen mindegy hogy mikor, és hol....egy ami biztos, az pedig az hogy csak a te kezedre vagyok hajlandó a gyűrűt felhúzni senki más kezére nem!
-Ezt így elmondtad anyukádnak?-nyíltak nagyra a szemeim.
-Természetesen!-mondta lazán, mintha ez egy egyszerű semmiség lenne a világunkban.
-Erre anyukád?-kérdeztem idegesen.
-Majdnem a nyakamat törte örömébe! Annyira megörült hogy alig bírtam leakasztani a nyakamból!
-Tehát a leendő anyósom még mindig imád?-kérdeztem mosolyogva.
-Teljes mértékben elvarázsoltad!-válaszolta mosolyogva én pedig örömtáncot kezdtem járni a konyha közepén. Azonban a boldog kis táncomból a csengő ébresztett fel.-Kinyitom!-válaszolta Chris. Ahogy az ajtó ki nyílt szembe találtam magam Sharon tekintetével.
-Oh ne!-forgattam meg a szemeimet. 
-Te meg mit keresel itt?-szegezte nekem a kérdést azonnal ahogy meglátott.
-Én is ezt kérdezhetném!-mondtam neki határozottan.
-Sharon, bármit is szeretnél jobb ha elmész!-mondta Chris ahogy akadályozta hogy Sharon belépjen az ajtón.
-Hallottam, hogy beteg vagy gondoltam főzök neked valamit, hogy gyorsan meggyógyulj!
-Már nincs semmi bajom...!-válaszolta Chris.
-Akkor beszélgethetnénk egy kicsit!-vetette fel a következő ötletet.
-Mégis miről kellene beszélgetnünk?-kérdezte kicsit idegesebben Chris.
-Kettőnkről esetleg!-válaszolta kissé visszahúzódó hangon Sharon.
-Kettőnkről? Nincs semmi kettőnk között Sharon!
-De...!
-A menyasszonyommal szeretném tölteni az időmet úgyhogy kérlek menj el!
-A menyasszonyoddal?-kerekedtek nagyra Sharon szemei. Hallani lehetett a fogas kerekeket a fejében...csak úgy kattogtak.
-Igen!-válaszolta határozottan Chris.
-Te mégis miről...?-kezdte a kérdést Sharon de én Chris mellé léptem.
-Hallottad jobb ha mész!-mondtam Sharon szemébe, láttam ahogy elönti a düh.
-Te ne szólj bele!-kiabált rám.
-Megtehetem!-mondtam mosollyal az arcomon. Hazudnék ha azt mondanám nem élveztem a helyzetet. Végre Chrisnek hála kellő erőt tudtam gyűjteni hogy szembe szálljak ezzel a nővel.
-Te kurva!-emelte fel a kezét velem szembe de Chris kezei azonnal megakadályozták.
-Ne merészelj egy ujjal se hozzáérni a menyasszonyomhoz!-mondta idegesen.
-Hogy...hogy mi? Menyasszony?-kérdezett vissza mint aki rosszul hallotta.
-Jól hallottad! Brooklyn a menyasszonyom, úgyhogy jobb ha most elmész!
-Ezt nem hiszem el! Komolyan eljegyezted ezt a lotyót?-kiabált Chrisre Sharon.
-Ne nevezd így!
-Nem látod mekkora hibát követsz el! Ő csak boldogtalanná fog tenni téged!
-Nagyon tévedsz Sharon! Nélküle semmi értelme nem volt az életemnek! De hála neki újra élek, van értelme élnem!
-Na jó! Elég volt! Szia Sharon!-csaptam be az ajtót az orra előtt.
-Te komolyan csak...?!-mutatott az ajtóra Chris.
-Rácsaptam igen! Miért?-nevettem el magam ahogy megpróbáltam magam előtt elképzelni Sharon arcát ahogy az ajtóval szembe találta magát egyik pillanatról a másikra.
-Ez...nagyon vad volt!-nevette el magát Chris is.
-Tetszett?-néztem rá széles mosollyal.
-Nagyon! Előbb is rácsukhattad volna!-húzott magához Chris.
-Mit csinálsz?-közeledett az arcomhoz.
-Tetszik ez a vad éned!-mondta ahogy az ajkaimhoz közeledett.
-Úgy érzem ennél vadabb dolog fog most történni!-mondtam ahogy az ajkai súrolták az én ajkamat.
-Mire gondolsz?-játszott velem.
-Hm, lehet nem egy dologra gondoltunk?-távolodtam volna el tőle de ő visszarántott magához.
-Derítsük ki!-súgta a fülembe amitől teljesen libabőrös lettem. Elkezdtem közeledni az ajkaihoz de mielőtt összeértek volna megálltam és elmosolyodtam.-Ne játssz velem!-kapta el a tarkóm ahogy az ajkai vadul kezdtek harcolni az enyémmel.
-Te irányítassz Mr. Tökéletesség!-mondtam ahogy az ajkaink elváltak egy pillanatra.