Chris szemszöge:

Nézem ahogy ez a két gyönyörűség élvezi egymás társaságát és a szívem összeszorul ahogy arra gondolok, mindkettőjüknek hátra van még a búcsú. Hisz Marynek még fogalma sincs, hogy Brooklyn lassan eltűnik az életünkből, de Brooklynnak is nehéz lesz mert a szívéhez nőt Mary.
-Chris bácsi! Játszunk!-kiabálta el magát Mary.
-Mit akarsz játszani?-ébresztett fel a gondolatomból.
-Esküvőset!-mondta lelkesen.
-Hogy milyet?-fogalmam sem volt az milyen játék.
-Brooklyn felveszi az esküvői ruháját, te is kiöltözöl és én leszek a koszorúslány!
-Mit csinálok?-kérdezett vissza azonnal Brooklyn.
-Aj, ne már! Játszatok velem!-kezdett hisztizni.
-Tudod Mary az a baj ehhez a játékhoz kell még egy ember! Hisz nincs aki összeadjon minket!-találtam gyorsan kifogást miért nem működne ez a játék.
-Majd én azt is csinálom! Gyerünk már, légyszi!-nyaggatott.
-Biztos hogy nem tudja hogy mi épp válunk?-súgta nekem Brooklyn.
-Szerinted tudja?-néztem rá.
-Fogalmam sincs, de ebből az erőszakból ítélve nem lennék meglepődve!
-Brooklyn gyere már!-kezdte nyaggatni Brooklynt is.
-Mary most ne!-mondtam neki mire a szemei könnyekkel lett teli.
-Gyerünk! Gyorsan öltözni! Futás!-állt fel azonnal Brooklyn. Úgy néz ki lehet akármilyen hülye ötlete bárkinek de ha Maryről van szó mindent félretesz csak hogy őt boldoggá tegye. Annyira tiszta szíve és lelke van...talán ez az amiért beleszerettem.
-Gyerünk Chris bácsi!-kiabált le a lépcsőről az irányomba. Nem volt más választásom. Negyed óra múlva a lépcső aljánál álltam a szmokingomba. Még ha ez egy egyszerű játék volt, valamiért izgultam. Széles mosollyal rohant le az emeletről egy habos babos ruhában amit még tőlünk kapott és játékból nálunk tartott.-De csinos valaki!
-Köszi!-mondta széles vigyorral.-Brooklyn is nagyon szép!-suttogta.
-Igen?-suttogtam vissza.
-Nem hiszem el, hogy rá vettél erre!-hallottam az emeletről. Majd megpillantottam a lépcső tetején Brooklynt a menyasszonyi ruhájában. Pont olyan csodálatos volt mint aznap.
-Várj Brooklyn!-kiabált neki.-Chris bácsi zene! Kapcsolj zenét!-szólt rám. De valójában lefagytam. Gyorsan kapta ki a kezemből a készüléket ahogy teljes profizmussal kereste meg a megfelelő zenét.-Jöhetsz Brooklyn!-kiabálta lelkesen. Majd elindult le a lépcsőn Brooklyn a meseszép ruhában. Feltörtek bennem az emlékek. Biztos fájhatott mindene mert lassan jött le a lépcsőn arcán egyszer kétszer apró torzulással.
-Mikre veszel te rá...!-jegyezte meg Marynek a lépcső aljánál.
-Chris bácsi! Hozd oda Brooklynt!-mutatott a terasz ajtó előtt elhelyezkedő két fokos lépcsőre. Előre futott ahogy ott várt minket.
-Ez a gyerek ravaszabb mint bárki a családból! Pedig az anyukád is tud ám alkotni ha akar!-jegyezte meg halkan.
-Nagyon nagy fájdalmad van?-kérdeztem mert aggódtam érte.
-Elviselem! Csak gyorsan essünk túl rajta mert a ruha épp a hátamnál nyomja a sebet!
-Miért mentél bele?
-Nem akarom sírni látni...félek hogy így is fog elég könnyet ejteni...!-nézte Maryt.
-Chris bácsi! Ébresztő!-kiabált rám Mary.
-Megyünk!-szóltam vissza.-Szabad...?-kérdeztem, majd Brooklyn kezei átkarolták a karomat. Deja vu érzésem volt. Még ha nem is templomba voltunk minden annyira ismerős volt. Mary lelkesen mondta a szöveget, de őszintén fogalmam sincs mit mondott mert egy pillanatra se tudtam Brooklynról levenni a szemem.
-Chris bácsi! Koncentrálj!-hallottam a hangját.
-Hogy?-ébredtem fel.
-Megkérdeztem szeretnéd e Brooklynt feleségednek!-ismételte meg önmagát.
-Tessék?
-Aj, Chris bácsi! Ma nem jó játszani veled! Nem figyelsz rám!
-Ne haragudj, gyönyörűm! Annyira szép vagy hogy teljesen elveszed az eszem!-csiklandoztam meg. Édes kis kacaj hagyta el a száját.-Figyelek!
-Tehát Chris bácsi! Akarod e Brooklynt feleségednek?!-Brooklynra néztem. Még ha csak játék volt, minden gondolkodás nélkül tudtam a választ.
-Akarom...!
-Brooklyn! Te jössz! Akarod e Chris bácsit férjednek?!-hezitált.-Brooklyn! Aj, egyikőtök se figyel!
-De figyelek!-mondta neki mosolyogva.-Csak tudod az emlékek!-vágta ki gyorsan magát. A szemeink találkoztak, de most képtelen voltam kiolvasni az érzéseit azokból a gyönyörű szemekből.-Akarom...!-mondta ahogy a szívem hevesen kezdett lüktetni. Tudom, ez semmit sem jelent de mégis annyi boldog emléket idézett fel, hogy a szívem azonnal reagált.
-Akkor Chris bácsi csókold meg a menyasszonyt!
-Hogy?-néztem Maryre.
-Csókold meg a menyasszonyt!-ismételte meg önmagát. Közelebb hajoltam ahogy Brooklyn arcára nyomtam egy apró puszit.-Ez mi? Chris bácsi ne szórakozz már!
-Miért? Ez csók volt!
-Ez puszi! Ne nézz már ennyire pisisnek Chris bácsi!-tette az oldalára a kezét. Igazi kis boszi volt.
-Mary...!
-Elrontjátok az estét Chris bácsi!-dünnyögte. Brooklynra néztem próbáltam leolvasni az arcáról mi legyen. Behunyta a szemét ami apró jel volt. Közelebb léptem ahogy a fátyolt felemeltem és még közelebbről szemügyre vehettem a gyönyörű szemeit. Majd gyengéden hajoltam ajkai után. Újra. Újra érezhettem azokat az édes ajkakat amik a világ legédesebb csókját adták. Azonban ez a csók valahogy nem akart véget érni...